Határaink 89% 65 csillagozás

Ez egy nagyon fontos könyv, a szeretetpolcra kerül. Ugyanis ha nincsenek határaink, nem fogunk tudni jól szeretni, és még ha két ember szereti is egymást, de nincsenek határaik, vagy nincsenek rendben azok, annak kudarc lesz a vége. Még akkor is, ha együtt maradnak valamiért, az vagy bántalmazó, vagy szimbiotikus kapcsolat lesz, amelyben mindkét fél képtelen lesz a fejlődésre, ami egyet jelent az életük elpocsékolásával.
Persze a határokkal sok minden együtt jár, a szeretet, az őszinteség, az egyenlőség, a megbocsátás, a konfliktusok felvállalása és ezzel együtt a jó kompromisszumokért való együttes küzdés, a felelősség felvállalása a saját életünkért és tetteinkért (de soha nem a másokéért) és azok következményeiért, a szabadság mindkét félnek (többféle értelemben is). És ha ez mind megvan, ha a kapcsolatot mindkét fél fenn akarja tartani, vagy rendbe akarja hozni, akkor sikerülni is fog. Lehet ezek helyett ugyan bezárkózni, vagy egyik kapcsolatból a másikba ugrálni, lényeges változás nem lesz.
A fél csillag levonás azért jár, mert kifejezetten a keresztényekre fókuszál, és folytonosan ismételgeti, hogy ha felállítjuk a határainkat, az mind jó, de menjünk keresztény támogató csoportba és higgyünk istenben. És hát telis-tele van bibliaidézetekkel, amit meg is értek, mert egyes keményfejű hívők ugyan nem hinnének a szerzőpárosnak ezek nélkül, mert a nézeteik nem földhözragadt szexista konzervatívak. Számomra viszont inkább zavaróak voltak, de egy idő után sikerült ügyesen átugrani ezeket a részeket.
Szóval mindenkinek ajánlom, főleg azoknak, akik bántalmazó kapcsolatban élnek, akik kapcsolati problémákkal küzdenek.

Egy kedves ismerősömtől kaptam a könyvet, mivel szerinte hasznos lenne számomra.
Őszintén tetszett is meg nem is a könyv. Számomra túl sok a Biblia részlet, idézet, utalás. Ettől eltekintve, nagyon sok jó hasznos gondolat van benne, amit mindenképpen szeretnék valamilyen szinten beépíteni az életemben, annak érdekében, hogy letegyenek határaim saját magam és mások felé is.

Ez a könyv nagyon okos, okozott is néhány álmatlan éjszakát, mert én meg nem vagyok olyan okos. Hogyan is húzzuk meg a határainkat? Hogyan tudassuk másokkal, hogy hol kezdődünk mi és mi tartozik a felelősségünk alá, és mi nem? Hogyan mondjunk nemet úgy, hogy közben szeretjük felebarátainkat, mint önmagunkat?

A Nagylányomtól kaptam ezt a könyvet azért, mert állítólag túlságosan segítőkész vagyok, vagyis nincsenek határaim. Hát…. segítő szakmában dolgozom, de … lehet, hogy igaza van, talán a könyv olvasása után tudok magamon változtatni.

Számomra a Határaink egy gigaAHA volt! Megtanított arra, hogy csak saját magamért vagyok felelős, saját magamért viszont felelős vagyok! Minden más, másokhoz való viszonyulásom, saját határaim kitágíŧása már egyéni döntésem és szeretetem függvénye. Szabad lettem a gyerekkori elvárásoktól és dolgozom rajta, hogy szabad legyek a felnőttkoriaktól.
Nagyon tetszik benne, hogy bár keresztény pszichológusok írták, egy-két bibliai utalástól, összefüggéstől eltekintve haszonnal forgathatják azok is, akiknek a vallás nem mond semmit.

Amint elvonatkoztattam a vallásos idézetektől, egy roppant gyakorlatias és tanulságos könyv maradt a kezemben, amit 20 év önismereti munkával a hátam mögött csak ajánlani tudok (és már ajánlottam is!) másoknak. Annyira hétköznapi szituációkban mutat rá a határaink hiányára, hogy a felismerések és AHA-élmények egymásnak adták a kilincset a fejemben. Rávilágít családi, baráti és munkahelyi kapcsolatokra, miközben úgy terel mélyebb önismeret felé, hogy ne maradjon benned szorongás, megfelelési kényszer vagy mardosó bűntudat. Az egyik legnagyszerűbb önismereti könyv, amit eddig olvastam.

Ez egy értékes, az élethez való hozzáállást pozitívan befolyásoló könyv volt, rengeteg megszívlelendő tanáccsal. Igaz, nem volt egy egyszerű olvasmány, már csak azért sem, mert bizonyos analízisei igencsak az elevenembe találtak, de örülök, hogy valaki (hozzáértő) végre rendet próbált tenni a fejemben leginkább a saját határvonalaim kijelölése terén, mégpedig az életfelfogásomhoz közeli módon.

Ez a könyv kellett, mint egy falat kenyér. Ennél hasznosabbat, szemfelnyitósabbat még nem olvastam. Mindenkinek el kellene olvasnia. Biztosan még újraolvasok egyes részeket.

Evés közben jön meg az étvágy. Ebben az esetben olvasás közben.
A könyv elején azt gondoltam, biztos van benne valami jó, de nem biztos, hogy nekem. Aztán azt, hogy rengeteg hasznos, jó dolog van benne, határozottan nekem, de valami miatt túl sok. A végére meg annyira belemerültem, hogy akkor már alig tudtam letenni.
Segített megérteni jópár hiányosságomat, ezek gyökereit, adott több gyomrost, de mikor elfogadtam, hogy igaz, amit olvasok, onnantól kezdve faltam a sorokat, szó sem volt már arról, hogy bármi is sok lenne. Nehéz volt beismerni, hogy gondjaim vannak a külső/belső határokkal. Ennél is nehezebb, hogy mindegy, honnan, kitől ered a problémám, csak én hozhatom helyre. Nekem viszont kutya kötelességem. És ami nekem nagyon fontos, hogy megoldási terveket, javaslatokat is kaptam.

Ami miatt bárkinek hasznos lehet: úgy látom, sokunknak problémája van a külső és a belső határaival egyaránt. Meddig mehetek el a másik emberrel kapcsolatban? Pontosabban meddig engedhetek Neki? És magammal szemben? Hol ér véget az én felelősségem. Hol kezdődik? És egyáltalán, hányan lehetünk, akiknek eszébe sem jut elgondolkodni ezeken a kérdéseken?

Összefoglalva a könyv rám gyakorolt hatását: sokszor ütött, ami időnként tényleg fájt. Ugyanakkor gyógyulást is hozott, elindított egy sokkal egészségesebb úton. Megérte, nagyon megérte.

Kezdjük azzal, hogy ateista vagyok. Ennek ellenére semmi bajom sincs a vallási témájú könyvekkel, gyerekkoromban sok nyarat töltöttem mélyen vallásos nagyszüleimnél, és a legtöbb könyvük ilyen volt. Ez a könyv most mégis rendesen feladta a leckét, hónapokig küzdöttem vele. Az alapkoncepciója szerintem nagyon jó, tökéletesen és mindenki számára érthetően elmagyarázza, hogyan lehet meghúzni a saját határainkat. Amit nem tudtam elfogadni, az a mindent töményen átható felfogása a szerzőknek, hogy mindez csak a keresztény vallás keretein belül működhet. És bár a kötetet pontosan ezért nem fogom megtartani, de a belőle tanultakat már alkalmazom, és elmondhatom: működik.