A ​halottak országa 2 csillagozás

Henrik Pontoppidan: A halottak országa

A ​"Szerencsés Péter" és „Az ígéret földje” után a nagy dán klasszikus harmadik regényét kapja most kézbe a magyar olvasó. A halottak országa a századforduló Dániája, az arisztokrácia és a hazug papok világa, amelyet nagy erővel dönget a felvilágosult polgárság és a munkásosztály. Az izgalmas mese középpontjában egy haladó politikus és egy Jytte nevű miniszterlány áll, körülöttük zajlik a korabeli Koppenhága élete: festők, széplányok, orvosok, papok, újságírók, politikusok járják haláltáncukat, megelevenedik az Olaszországban üdülő gazdagok, a dán falun nyomorgó parasztok és kézművesek világa.
A földbirtokos Torben Dihmer, a politikus Enslev, a miniszterlány Jytte Abildgaard, az erkölcstelen élete miatt állásából kimozdított Mads Vestrup lelkész, a divatos portréfestő Karsten, a jegyesét öngyilkosságba kergető Gaardbo lelkész és ateista orvos fivére a korabeli dán társadalom jellegzetes alakjai, akiknek a sorsán keresztül megrázó képet kapunk a magyar olvasók előtt még nem… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1916

>!
Európa, Budapest, 1966
454 oldal · Fordította: Hajdu Henrik

Várólistára tette 2


Kiemelt értékelések

vebu>!
Henrik Pontoppidan: A halottak országa

Tökéletes, szinte Jókai, csak, el kell ismerni, még annál is korrektebb karakterábrázolásokkal. Igen, a sok politikai huzavonát senki sem fogja már követni a végén, de nem is az a lényeg, hanem, mint mindig, az emberek. Szerencsés Péter is jó volt nagyon, furanevű Pontoppidan a nyerő! :)


Népszerű idézetek

Amethyst>!

Mi, falusiak, vén pásztorok módján ábrándozunk halálunkról; szívünk szerint káposztáskertünkben, facipősen, öntözgetve patkolnánk el. S úgy járunk, mint a legtöbb emigráns: ha honvágytól keserű élete végén hazamegy, reménytelen idegenségbe csöppen.

179. oldal

Amethyst>!

Igen, a Gonosz káprázatos világában minden az ember kényelméhez igazodik.

274. oldal

Amethyst>!

A mai fiatalok bölcsőjükben kapják a szabadságot. Nem csoda, hogy természetes és elveszíthetetlen ajándéknak tekintik. Nem is sejtik, miért őrizzék.

182. nap

Amethyst>!

Igen, a Gonosz káprázatos világában minden az ember kényelméhez igazodik. A kísértő szőrös karjában karjában oly finoman pihenhetünk, mint a meztelen madárfióka a fészekben. Csak tátsuk ki a szánkat, minden kívánságunk teljesül; a vihar csattogásai közben is felséges álmokba, remek látomásokba ringatózhatunk. De bármily érthetetlen… voltaképpen semminek sem örülünk. Vajon miért?

274. oldal

Amethyst>!

Ez a csöppség megunt mindent; sosem sír, sosem nevet: maga sem tudja, mit akar. Nem beteg, nem is nyűgösködik. Talán ennyi meg ennyi éves lett, s kedves néniktől és jó bácsiktól dobozszámra kapja az ajándékokat, úgyhogy valósággal dúskál a játékokban. De a legmesésebb, a leghercegnőibb öltözékű baba láttán is csak fintorog. Semmitől sem vidul föl, ezért állandóan zsémbel.

275. oldal

Amethyst>!

A nap egyformán süt valamennyiünkre, s a halál nem kerüli el a szegény háza táját sem. A többi meg mire jó?

400. oldal

Amethyst>!

Igen, a szegénység mindig idillikus a vagyon ablakából.

400. oldal

Amethyst>!

Most a fölszabadulás eredményeként egy csomó szerencsétlen megcsömörlött nyüzsög körülöttünk, s undorodik magától is, másoktól is. Világszerte láthatunk ilyeneket: folyton utálkoznak és folyton falnának; gyűlölik és átkozzák az életet, de minden vágyuk és reményük e sárfészekhez tapad.

400-401. oldal

Pernilla>!

Amikor Bertha asszony megjegyezte, hogy olvasással kitűnően elüthetjük az időt, csak legyintett: „Aki megszokta, hogy cselekedetekkel vezesse le vitalitását, meneküljön a könyvek társaságától!”
– Olvastasson hadirokkantakkal csataképeket! A beteg hamarosan odavágja a mások cselekedeteiről szóló könyvet. Nem, inkább ólomkatonákkal játszik.

179. oldal

Pernilla>!

Igen, az emberiség beteg. Őrült. E tíz hónap alatt három világrészben bőségesen tapasztaltam, mily dühödten tépázzák magukat a bolondok. Meggyőződésem, hogy világkatasztrófa felé rohanunk. A túlfeszített erőkifejtés, minden nemzet büszkesége, a háborodott termelési láz, amely meghaladja a szükségleteket… mindez egy halálra ítélt társadalom utolsó rángatózása. Furcsa, hogy senki sem konstatálja ezt.

343. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jussi Adler-Olsen: Palackposta
Carsten Jensen: Mi, vízbefúltak
Søren Sveistrup: A gesztenyeember
Kim Leine: Kalak
Peter Høeg: Smilla kisasszony hóra vágyik
Jens Henrik Jensen: Sebzett nagyvadak
Trisse Gejl: Pátriárka
Janne Teller: Semmi
Dorthe Nors: Tükör, index, kuplung
Agnete Friis – Lene Kaaberbøl: Gyerek a bőröndben