Nóra 420 csillagozás

Henrik Ibsen: Nóra Henrik Ibsen: Nóra Henrik Ibsen: Nóra Henrik Ibsen: Nóra Henrik Ibsen: Nóra Henrik Ibsen: Nóra

A norvég Henrik Ibsent (1828-1906) a modern dráma atyjaként tartja számon az irodalom- és színháztörténet. Gazdag, hatalmas életműve töretlenül ível a romantikus verses színműtől az utolsó szimbolikus drámákig. Legnépszerűbbek azonban azok a művei, amelyekben kora szociális és erkölcsi problémáit vitte színpadra a francia hagyományból átvett naturalisztikus daramaturgia szellemében: „A népgyűlölő”, a „Kísértetek”, „A vadkacsa”, a Rosmersholm" és elsősorban a „Nóra”. Ez az 1879-ben keletkezett színdarab a bemutató idején hatalmas botrányt okozott: Ibsen kiállása a nők jogai mellett szokatlan kihívásnak számított annak idején. Változatlan népszerűségének ma már nem ez az elsőrendű oka, hanem a szereplő személyek mesteri rajza, a drámai szerkezet lenyűgöző szépsége, az okos érzelmesség. S az a nemes írói indulat, megfontolt pátosz, amely az emberi egyéniség szabad kibontakozásáért kiált.

Eredeti mű: Henrik Ibsen: Et dukkehjem

Eredeti megjelenés éve: 1879

>!
Európa, Budapest, 1976
92 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630709236 · Fordította: Németh László
>!
Európa, Budapest, 1976
92 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630711923 · Fordította: Németh László
>!
Európa, Budapest, 1974
96 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630701243 · Fordította: Németh László

4 további kiadás


Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Nora Helmer


Kedvencelte 47

Most olvassa 9

Várólistára tette 107

Kívánságlistára tette 45

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Henrik Ibsen: Nóra

Újraolvasás vége.
Nem örülök neki, hogy éppen ezzel a címmel vált elterjedtté a darab Magyarországon. Így olyan, mintha csak Nóráról szólna az egész, mintha kizárólag az ő problémája állna a darab középpontjában, pedig nem. Ezért sokkal jobb a „Babaszoba” vagy „Babaház” fordítás, amely a norvég címnek megfelel. Ebben a darabban mindenki játszik vagy játszani akar valakivel. És persze valamit. Szerepet.
Színházban színházban színház. (Matrjoska-baba.) A nézők előtt zajlik a játék, amely arról szól, hogy mindenki szerepet játszik, és közben, hogy teljesen egyértelmű legyen a dolog, és senki el ne hibázhassa, jelmezbált is rendeznek. Szép kis karácsonyi történet, amelynek a szereplői maszkot viselnek, és nem mindenki kellemes dolgokat rejteget alatta.
Torvald azt játssza, hogy ő a gondos, lelkiismeretes, tiszta nevű ügyvéd és bankigazgató, mellesleg mintaférj és felelős családapa (a feleségének is inkább apja, mint férje). Nóra azt játssza, hogy gyermeteg, üresfejű, meggondolatlanul költekező, ám szeretni való baba-feleség. Mindkettőjüknek tetszik ez a szerep, lubickolnak benne. Rank doktor azt játssza, hogy joviális, udvarias jóbarát. Neki nem tetszik ez a szerep. Krogstad, hogy aljas intrikus, aki zsarolástól se riad vissza. Neki se. Kristine… na, neki elege van a szerepekből. Nem hajlandó többé hazudni, és másoktól se bírja hallani a hazugságot.
És robban a bomba.
Egy szép karácsonyon, néhány óra leforgása alatt mindenki leveti az álarcot. Nem hosszú időre, alig néhány percre. Aztán lehetne játszani tovább, kinek melyik szerep tetszik, esetleg álarcot váltani, ha a régi már unalmassá vált. Csak hát van, aki olyat lát a másik maszkja alatt, amit nem bír elviselni.
Nem akarok lelőni egy poént se, csak annyit mondok: aki olvassa a darabot, a tükörhatásra figyeljen. Ahogyan az egyik emberi kapcsolat mintegy ellenpárja a másiknak. Más-más alapra építkeznek, tehát másmilyen az épület teherbírása is.

9 hozzászólás
>!
gabiica P
Henrik Ibsen: Nóra

Végre mindennemű fenntartás nélkül tudom azt mondani, hogy tetszett egy dráma. Mert ez igenis tetszett. Bár nem értek egyet a magyar címadással, ahogy azt szerintem már többen is említették előttem, de ezt leszámítva nagyon jó volt az egész.
Ez egy olyan történet, ami bárkivel, bármikor előfordulhat, a végkimenetel csak attól függ, ki hogyan kezeli, és vannak-e emberek, akik mellettünk állnak.
Sajnáltam, hogy Torvald nem úgy reagált, ahogy szerettem volna, de enélkül nem lett volna dráma a dráma. Úgy érzem, hogy ennek így kellett lennie, hiszen már az elejétől érezhető volt az, hogy mennyire nem valós ez a helyzet, mennyire nem tökéletes a szituáció.

Szerintem később újra elő fogom venni, ha egyszer lesz időm rá, mert kifejezetten tetszett, jó műnek tartom!

2 hozzászólás
>!
Lunemorte MP
Henrik Ibsen: Nóra

Vannak olyan házasságok, ahol a férj egy kalitkában, babaszobában tartja a babafeleségét. Magát mindennél többre becsüli, öntelt, a nőben nem a nőt, hanem önmagát szereti. A nő ő számára csak a férfi leegyszerűsített babaváltozata. Egy babának nem kell tudnia fontos dolgokról, nem kell leülni vele komolyan beszélni, hiszen úgysem fogná fel. Holott aki kicsit is ismeri a nőket, az tudhatja, hogy ők is ugyanolyan emberek, mint a férfiak. (Talán csak általánosan többet viselnek el és talán többet titkolóznak, mint a férfiak. Tisztelet a kivételnek.)
A pénz nem minden esetben boldogít…

1 hozzászólás
>!
Molymacska P
Henrik Ibsen: Nóra

A középiskolában ez kimaradt az életemből (hiszen a vadkacsát olvastuk) de most bepótoltam az elmaradásom.
Érdekes volt, hogy a nyelvezete milyen egyszerű, a története milyen könnyen megérthető, a dolgok mögött mégis milyen emberi, és mennyire nehéz tettek voltak.
Rengeteg mindenről szólt ez a dráma: az igazságról, pénzről, házasságról, emberiességről. Meg persze arról, mi a legfontosabb, egy ember életében. Vagy egy nő életében…
Remélem én sosem kerülök be egy Babaházba, bár talán az én személyiségem ezt sosem engedné meg :)

5 hozzászólás
>!
csend_zenésze
Henrik Ibsen: Nóra

Valami van a norvég levegőben. Ibsen még mindig zseniális.
Fried tanár úr azt mondta egyszer egy előadásán, hogy az a pont, ahol elhangzik Nóra mondata – „ülj le, Torvald, sokat kell beszélnünk egymással” –, na azon a ponton fordul egyet az egész irodalom. És van benne valami.

4 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Henrik Ibsen: Nóra

Ez az a dráma, ami nem tudja elveszíteni időszerűségét.
Ilyenek mindig történtek, és mindig is fognak történni.
Mert az ember gyarló kicsi lény, és minduntalan hibázik.
Ahogyan Nóra is tette, bár megítélés kérdése, hogy amit tett, az bűn-e, vagy valóban csak a kétségbeesett segíteni akarás hozta felszínre a bűnös cselekedetet.
Mert hiszen mit is tudott volna tenni egy pénz nélküli asszony, aki így vagy úgy, de segíteni akart a beteg férjén?
Az, hogy megbízni ilyen ügyben nem szabad szinte senkiben sem, na ez vitte a bűn felé a dolgot. Ami, valljuk be őszintén, jogilag valóban nagy hiba volt,
Nem véletlen a mondás, mely szerint üzletben nincs barátság.
Nem is lett, hiszen korább „barátja” kihasználta Nórát a későbbiekben.
Hogy ebben benne volt maga Nóra is, az persze kétségtelen.
Lehetne mondani, hogy el kellett volna mondania az urának, miután kilábaltak az anyagi nehézségekből, de ki gondolta volna, hogy ez lesz belőle. (Bár nyilvánvaló volt, de az ember bízik, amíg lehet)
De éppen ettől dráma a dráma.
Mert mit is várhattunk a férjtől? Amit szerencsétlen, ámde bűnös Nóra várt? Hogy majd megbocsát, a keblére vonja, és megérti? Nem, nem, az élet nem ilyen.
De pont ez a viselkedés, ez a pofon kellett főhősnőnknek, hogy kinyíljon végre a szeme, rádöbbenjen kivel is élt eddig a babaházban, és levéve a babaruhát, végre a saját lábára álljon.
Ibsen ide, dráma oda, ez az élet, a színtiszta, valóságos élet.

>!
Kozmikus_Tahó
Henrik Ibsen: Nóra

"Places, places, get in your places
Throw on your dress and put on your doll faces.
Everyone thinks that we're perfect
Please don't let them look through the curtains.

Picture, picture, smile for the picture
Pose with your brother, won't you be a good sister?
Everyone thinks that we're perfect
Please don't let them look through the curtains.

D. O. L. L. H. O. U. S. E.
I see things that nobody else sees.
D. O. L. L. H. O. U. S. E.
I see things that nobody else sees"*

(((*Részlet Melanie Martinez: Dollhause c. dalszövegéből.
Olvassátok a drámát, hallgassátok a zenét.)))

>!
pepege MP
Henrik Ibsen: Nóra

Ez a dráma annyira rövidke, hogy bármit is írnék róla, spoilernek számítana. Ha mégis bővebbet akartok tudni róla, akkor olvassátok el @Timár_Krisztina értékelését, abban minden benne van (na, de jó mások tollával ékeskedni! :D ). Ha még azután sem olvassátok el, akkor vessetek magatokra! :)

>!
Boritek70 P
Henrik Ibsen: Nóra

Rövidke mű, de nagyon komoly témát boncolgat.
Mennyi bátorság és erő kell ahhoz, hogy amikor elmarad a csoda, lépni merjünk, ne maradjunk a kényelmes, jól megszokott, bejáratott helyünkön, a babaházban..és helyette az ismeretlen nehézségeket válasszuk, álarc és megalkuvások nélkül. Száz-sok évvel ezelőtt, és most sem könnyű, és mindig aktuális.

1 hozzászólás
>!
MrClee IP
Henrik Ibsen: Nóra

Ibsen itt is hatalmasat alkotott, főképp azért, mert ha a 21. században jelenik meg ez a darab, akkor is különlegesnek mondhatnánk. Ma, amikor a feminizmus aranykorát éli. Hímsoviniszta vagy feminista… egykutya, egyik sem jobb, mint a másik, kár is ezen lovagolni. Amit Ibsen csinált, az bátor volt és fantasztikus: egy olyan a társadalomban, – ahol a nőknek kevesebb joguk volt, mint a férfiaknak –, mert kiállni a nőkért, spoiler. Mint az a fülszövegben olvasható, „a nemes írói indulat, megfontolt pátosz, amely az emberi egyéniség szabad kibontakozásáért kiált"
Az analitikus dráma jellemzői ugyancsak megjelennek ebben a műben is, még mindig elcsodálkozom azon, hogy tudta ilyen jól megtervezni a drámáit.


Népszerű idézetek

>!
PuPilla

– Igen, látja, vannak emberek, akiket a legjobban szeretünk, és mások, akikkel a legszívesebben vagyunk együtt.

Második felvonás, Nóra

>!
moni79

Úgy értem, hogy papa kezéből a tiédbe kerültem. Itt te mindent a magad ízlése szerint rendeztél be, s így nekem ugyanaz lett az ízlésem, ami neked, vagy legalább úgy tettem, nem is tudom igazán… úgy gondolom, mindkettő igaz; hol az egyik, hol a másik. De ahogy most nézem, mintha úgy éltem volna itt, mint egy szegény ember, aki csak a betevő falatját keresi meg. Abból éltem, hogy mókáztam neked, Torvald. De hát te így akartad. Te és a papa nagy bűnt követtetek el ellenem. Ti vagytok a hibásak benne, hogy semmi sem lett belőlem.

85. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Nora Helmer
>!
krtacek

– Az embernek élni kell, doktor úr.
– Igen, általános vélemény, hogy kell.

>!
Pity

Helmer: Ó, te elvakult, tapasztalatlan teremtés.
Nóra: Azon kell lennem, hogy tapasztalatokat szerezzek, Torvald.
Helmer: Elhagyni az otthonod, a férjed, a gyermekeidet! Nem gondolsz rá, az emberek mit mondanak?
Nóra: Erre nem lehetek tekintettel. Én csak azt tudom, hogy erre van szükségem.
Helmer: Ez vérlázító! Meg tudnád tagadni legszentebb kötelességeidet?
Nóra: Mit tartasz te az én legszentebb kötelességeimnek?
Helmer: S ezt én mondjam meg! Nincsenek kötelességeid a férjeddel, gyermekeiddel szemben?
Nóra: Más ugyanilyen szent kötelességeim is vannak.
Helmer: Nincsenek… Miféle kötelességek volnának azok?
Nóra: A kötelességeim önmagammal szemben.
Helmer: Legelsősorban is feleség s anya vagy.
Nóra: Nem hiszem többé. Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek.(…)

Kapcsolódó szócikkek: Nora Helmer
>!
ennyiii

Helmer: Nem voltál boldog?
Nóra: Nem; csak vidám.

>!
apple_pie

Nóra: …Azt hiszem, hogy legelsősorban ember vagyok, éppen úgy, mint te – vagy mindenesetre meg kell kísérelnem, hogy az legyek. Jól tudom, hogy a legtöbben neked adnak igazat, Torvald; valami olyasmi van a könyvekben is. De én nem törődhetek vele tovább, hogy a többség mit mond, s mi van a könyvekben. Magamnak kell a dolgokat átgondolnom, s tisztába jönnöm velük.

93. oldal

>!
Ibanez MP

Sosem szerettetek. Csak úgy találtátok, hogy mulatságos szerelmesnek lenni belém.

>!
Lunemorte MP

Csak elmondhatatlanul üres minden. Semmi, amiért éljek.

19. oldal

>!
Saladinn

HELMER
Nóra, én örömmel dolgoznék érted éjjel-nappal, elviselnék gondot és ínséget. De nincs senki, aki a becsületét áldozná fel azért, akit szeret.

NÓRA
Asszonyok százezrei tették meg.

93. oldal

>!
ennyiii

Nóra: Más feladat az, amit előbb meg kell oldanom. Magamat kell megnevelnem. S te nem vagy az a férfi, aki segíthetsz ebben. Ezt egyedül kell megcsinálnom. (…) Ha meg akarom érteni magamat, s az egész környezetemet, egészen egyedül kell állnom.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szántó Péter: „Én, Augusztus császár…”
Rejtelmes karácsonyok
Sütő András: Advent a Hargitán
Stephen King (Richard Bachman): Az átkozott út
Oláh Dénes (szerk.): Erdélyi karácsony
Fekete István: Három karácsony
Cecilie Enger: Anyám ajándékai
Sven Nordqvist: Pettson karácsonya
Sven Nordqvist: A kobold karácsonyi titka
Arnaldur Indriðason: Távoli hangok