34. legjobb dráma (műnem) könyv a molyok értékelése alapján

A ​vadkacsa 729 csillagozás

Henrik Ibsen: A vadkacsa Henrik Ibsen: A vadkacsa Henrik Ibsen: A vadkacsa

Henrik Ibsen (1828-1906) méltatói G. B. Shaw-tól Lukács Györgyig egyetértettek abban, hogy A vadkacsa, ez a „csodálatos tragikomédia”, a nagy norvég drámaíró munkásságának egyik legjelentősebb fordulópontja. „…Ez az új darabom – írta Ibsen – bizonyos szempontból kivételes helyet foglal el színműveim között; módszerében sok tekintetben különbözik az előzőektől…A vadkacsa talán új ösvények felderítésére ösztönöz majd néhány fiatal drámaírót, és ezt kívánatos eredménynek tartom.” A darab 1884-ben jelent meg nyomtatásban, 1885. januárban volt norvégiai ősbemutatója, és a századfordulóig már bejárta Európát. Magyarországi ősbemutatójára 1906-ban került sor, a Thália színpadán, Lukács György fordításában. A kényes társadalmi témákat boncoló, modern pszichológiájú dráma napjainkban is kedvelt darabja a színházaknak, hazájában és külföldön egyaránt.

Eredeti megjelenés éve: 1884

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Színház az egész Magvető · Populart Füzetek Interpopulart · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart

>!
Magvető, Budapest, 2018
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631437669 · Fordította: Kúnos László
>!
Interpopulart, Budapest, 1996
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9636131406 · Fordította: Bart István
>!
Interpopulart, Budapest, 1995
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9636130221 · Fordította: Bart István

2 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Hedvig


Kedvencelte 63

Most olvassa 14

Várólistára tette 132

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Timár_Krisztina I>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Újraolvasás vége.

A megírás öt csillag, csak ezt a hülye állat Gregerst ne utálnám annyira. Ha már fel nem képelhetem, le kell vonnom miatta egy felet. Kihozza belőlem a legrosszabbat. Persze ez is csak azt mutatja, milyen jól meg van írva a darab.

Olyan egy kicsit, mint egy krimi, csak nincs benne detektív. A nézőnek kell rájönnie, mi miért történik, és ki a gyilkos. Mert gyilkos, az van, még ha ő maga fel se fogja, nemhogy elismerné, miféle bűnök száradnak a lelkén. Hiszen nem az öl, aki ténylegesen meghúzza a ravaszt. És nemcsak a nyomozás zajlik előttünk, hanem maga a gyilkossághoz vezető út is. Minden apró jelével együtt.

Kiváló színészeknek kell játszaniuk a darabot ahhoz, hogy minden mondat érthetővé váljon – vagy sokszor kell elolvasni. (És, mint tudjuk, első olvasás nélkül tizedik sincs. ;)) Mert itt sok-sok mondatnak több jelentése van, dolog, míg felfejti őket az ember. És nemcsak azok a mondatok többértelműek, amelyeket a kimondójuk annak szán. Sőt. Csak meg kell nézni például azt a jelenetet, amelyikben Gregers, Hjalmar és Gina arról vitatkoznak, hogy ki csinált nagyobb bűzt a lakásban. Gina ért az egészből a legkevesebbet, ennek ellenére tudtán kívül kétértelműen beszél (a néző tudja, ő nem), és speciel neki van igaza.

Aki olvassa a darabot, annak további hátránya, hogy a szereplők kinézetéről csak utalásokból tájékozódhat, és így a következményeket átgondolni is bajosabb. Hogy miért fontos az, hogy például Gregers csúnya, mint a sötét éjszaka (néhai anyjára hasonlít!), Hjalmarnak viszont arca, alakja, még a hangja is vonzó. No meg az sem mindegy, hogy a feleség idősebb (meg érettebb) a férjénél. Persze ezt a színház el is szúrhatja, akkor aztán a néző nem ért az egészből semmit, ha nem jó a szereposztás. (NB. én még nem láttam olyan Bánk bánt, amelyikben bevállalták volna, hogy tényleg olyan idős és olyan csúnya legyen a címszereplő, ahogy a darab szövegéből sejteni lehet. Pedig sok minden csak akkor érthető, ha ez egyértelműen látszik.)

Szóval gyilkosság van. De tragédia, az nincs. Annál sokkal rosszabb a helyzet: ez olyan darab, hogy nem változik benne semmi. Nincs katarzis. Ellenben láthatunk példát arra, hogyan lehetséges (esetleg) és hogyan szigorúan tilos embertársaink életébe belenyúlni; hogy milyen intenzíven és következetesen tud az ember hazudni saját magának; hogy hová vezet az elvakult rajongás; és mi történhet azzal, aki nem hajlandó hazugságokra. Nem, nem Gregersről beszélek. Ő a csodálatos eszményeivel pont ugyanakkorákat hazudik saját magának, mint a darab bármelyik másik szereplője.

Ja, nem. Azért nem bármelyik. Azért vannak itt őszinte emberek is. Olyanok, akik felnőttek, jó vagy épp a legjobb értelemben.* Akik tudnak megérteni és megbocsátani.

Vannak. Legalább hárman.

* És ez most nem azt jelenti, hogy a gyerekszereplőt bármiért elítélném, Isten őrizz! Ő az egyetlen, akinek joga van gyerekesen viselkedni, hiszen az. Teljesen normális gyerek, aki a korának megfelelően viselkedik. Akik körülveszik, azok nem viselkednek a koruknak megfelelően.

>!
Interpopulart, Budapest, 1994
112 oldal · puhatáblás · ISBN: 9636130221 · Fordította: Bart István
13 hozzászólás
sophie P>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Az az abszolút zseniális ebben a darabban (és persze sok másikban is, ld. Shakespeare-összes), hogy ahány oldalról nézed, annyiféle. Persze, hogy „kedvelt darabja a színházaknak”, egyszerű és mégis sokrétű, a karaktereket lehet kedvelni vagy utálni, de egyik sem közömbös, a szituációk és párbeszédek átérezhetőek. Én is láttam már színházban, a végkifejlet garantáltan könnyfakasztó.
Nekem ezúttal Gina ( a feleség) volt az érdekes. Te jó ég! Mit hurcol ez a nő magával (és nem kap feloldozást a végén sem)! Találtam egy felvételt, meg is nézem, mit gondolt erről Ascher Tamás.
https://www.youtube.com/watch…
– - – Ééés nagyon tetszett. Az a főszereplő, akit annak kinevezel. Én ugye Ginát (Fullajtár Andrea) neveztem ki, és az lett.

7 hozzászólás
Leliana>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Ugyanolyan gyanútlanul sétáltam bele Ibsen csapdájába, mint a Nóra esetében, bár ez utóbbi műve jobban megcincálta a lelkemet. Két kolléganőmmel eszmecseréltünk a múlt héten, ők már mindkét írást olvasták, egyikük állította, hogy a Nóra keményebb, másikuk erre tette a voksát, mondtam, majd én igazságot teszek köztük. Nem is lehet kérdéses a válaszom. Nagyon sajnálom, hogy korábban nem kerültek a látókörömbe, biztosan fogok még drámákat olvasni, nagyon megfogtak most.

Nagyon sokrétű, összetett problémákat feszeget, rengeteg gondolkozni valót adott.
– Érdekes kérdés, hogy tudhatja-e az ember, hogy kivel él együtt, még azok után is, hogy 10+ évet töltöttek egymás társaságában. Ismerheti-e a másik minden titkát, egyáltalán, jó-e, ha ismeri minden titkát?
– Milyen vakok is tudunk lenni, néha pedig annyira az orrunk előtt van minden válasz, de kerülendő a további kérdéseket, gondokat, elkendőzzük ezeket. Rémes, hogy néha csak mint vendég vagyunk jelen a saját életünkben is.
– Mikor, milyen mértékben érdemes őszintének lenni?
– Van-e jogunk az igazság nevében beleszólni más életébe, bármilyen mértékben is?
spoiler

Ami a végkimenetelt illeti, körömrágva és reménykedve olvastam az utolsó oldalakat, szinte végig bíztam abban, hogy nem történhet úgy, ahogy a közepétől már sejthető volt, ami pedig még inkább szívszorítóvá teszi, hogy feloldozást, szikrányi reményt sem kapunk.
Biztosan velem marad egy ideig.

1 hozzászólás
eme P>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Nem vagyok babonás, de talán mégsem jó, ha tizenhárman ülnek egy asztalnál. Főként annak a bizonyos tizenharmadiknak. És talán az sem jó, ha pisztoly van a színen – mert az óhatatlanul el fog sülni. És talán nem azt találja el, amire/akire eredetileg céloztunk, sőt, talán nem is az süti el, aki meghúzza a ravaszt.

Remek darab, mesterien felépített karakterekkel, éles társadalomkritikával, lélektanisággal – keserű iróniával átszőtt tragikomédia. Szűkszavú, mentes minden felesleges sallangtól, minden szava a helyén. Szimbólumhálóját olyan gondosan, értőn szövi meg, hogy minden szál mindenkihez vezet, és mindenkihez másként, sajátos módon. Padlás, vadászat, vadkacsa, látás és gyengén látás, fényképészet és retusálás – ki hogyan viszonyul hozzájuk, ki melyikkel van szorosabb kacsolatban, melyikkel azonosul, melyiket utasítja el, melyiket ismeri fel, melyik által hagyja becsapni magát?

Mint szivárványszínben tündöklő, leheletvékony szappanbuborék vesz körül mindenkit az önámítás, a hazugság, míg egyszer csak valaki hozzá nem nyúl a védőburokhoz. Ez szét is pattan azonnal, és nagyobbat szól, mint gondolnánk. Eléggé veszélyes és talán felelőtlen dolog is levadászni a szappanbuborékokat. Persze szappan van bőven, víz is. Mehet minden tovább…

Kegyetlen játék ez. A darab meg kegyetlenül őszinte. Gregers alakjában felmutatja az igazság feltárásához ragaszkodó, heveny világboldogítástól szenvedő, eszmék és eszmények vezérelte ember hordozta veszélyeket, amennyiben ez magányának hegyeiből alászállva beleszól a megszokott, hazugságban ugyan, de működő emberi kapcsolatokba. Felveti a művész felelősségének kérdését is – hiszen Gregers egyféle alter-ego, a jelképes látás is hozzá fűződik a drámában.
Hjalmar – a kisiklott életű, többszörösen megalázott, megszégyenített, hazugságban és vakságban élő, hiszékeny, gyenge, önző, csak szavaiban nagy kisember, aki többre volt ugyan hivatva, de inkább önsajnálatában és soha meg nem valósuló terveiben, álmaiban él, mintsem kinyitná szemét. Fényképész, aki nem szeret és nem tud fényképezni. Apa, aki étel helyett étlapot hoz gyerekének. Gyakorlat helyett elméletet, tettek helyett szavakat, élet helyett álmot. Meg néha egy kis zenét, furulyaszót – mint letűnt, boldog családi élet halvány emlékét. Apjának erdő helyett padlást…

Relling orvosnak lenne igaza? Szükség van az önámításra, hogy élhető legyen az élet? Ismerjük el, hogy szükségünk van Werle gondoskodására/alamizsnájára? Vagy azt, hogy már nem fogunk megváltozni soha? Hogy hiába az áldozat?
Szűk kis élet ez, hiába mímeljük a végtelent. De végül persze elfogadjuk – alamizsnaként, és elfeledjük talán sosem volt régi, szabad életünket, akár a megsebzett vadkacsa… Hol a megtisztultság boldog, erős fénye, mikor az öreg Werle, az atya látása is sötétbe borul? A fia meg, az embert felvilágosítani, megváltani vágyó… Na jó, itt már más síkra tértünk át – érdemes volna a keresztény mitológia és szimbolika szempontjából is picit megvizsgálni a drámát, de ehhez túl kicsi vagyok, meg amúgy is túlságosan elnyújtottam már ezt az értékelést.
De aki kíváncsi erre a megközelítésre, az itt rendkívül érdekes dolgokra talál:
http://www.ibsenvoyages.com/e-texts/the-realist-cycle/t…

1 hozzászólás
Lillsz>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Henrik Ibsen zseniális! Miért csak emelten kérik ezeket a drámákat? Mindenkinek olvasnia kellene! 5/5

5 hozzászólás
DaTa>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Rég olvastam ennyire emberi, ennyire megrázó, ennyire felkavaró, ennyire tökéletes drámát. Hibátlan.

6 hozzászólás
Lynn>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Végig az járt a fejemben, hogy ha Hjalmarnak ilyen barátai vannak, mint Gregers, akkor minek neki ellenség. Egyszemélyes lét-romboló fazon ez a Gregers, aki jobb lett volna, ha ott marad, ahol az elmúlt tizenpár év alatt volt.
Nagyon sajnáltam a szereplőket, mindenkit az Ekdal családban, de leginkább a szerencsétlen kislányt, aki semmiről se tehet, semmit se ért, semmit se feltételez.
Nagyon gonosz dolog volt őt arra buzdítani, még ja csak közvetetten is, hogy tekintse magát vadkacsának és áldozati bárányként járuljon hozzá a családi harmónia kialakulásához.
Érdekel, vajon hogy viszik színpadra.
A 13-as szám már az elején megjelenik, gondoltam, hogy később lesz jelentősége, főleg úgy, hogy az öreg Werle – miközben erről beszél – Hjalmar felé sandít. Ez már csak személyes adalék: évekig laktam egy olyan társasházban, ahol nem volt 13-as lakás. A miénk volt a 14 :)

KBCsilla P>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Ez kemény volt.
Sokszor volt már a kezemben, bár nem olvastam el, láttam néhány feldolgozását is, mégis ért meglepetés.
Érzelmileg.
Valahogy jobban át tudtam élni úgy, hogy magamnak diktálhattam a feldolgozás tempóját.
Fantasztikus a vadkacsa és az ember hasonlata, és nagyon igaz.
Itt, ezen a részen különösen sokat eltöprengtem.
Aztán akkor is, amikor elhangzott a lövés, bár ott azért teljesen egyértelmű volt, hogy kit talált el.
Úgy vélem, hogy érdemes rajta többször is átrágnia magát az embernek, mert biztos minden alkalommal akad benne valami új, valami éppen akkor aktuális fájdalom, vagy akár csak egy gondolat.
Szép volt.

K_A_Hikari>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

„A magányos ember, Gregers, nem nevet könnyen.”

Amikor metafora a vadkacsa, de igazából mégis fontos szerepe van…
Na, akkor olvassa az ember Ibsen regényét.
Igazából egy család mindennapjaiba kapunk bepillantást.
Aztán rájön az ember, hogy van benne más is: bonyolult társadalmi fonalak, titkok, egy rossz véget erő utolsó kísérlet.
Magas százalékot kapott, ráadásul rengetegen öt csillagot adnak/adtak rá.
Nekem mégse nyerte most a tetszésemet.
Nagyon nem az én regényem lett ez most.

2 hozzászólás
cortinadampezzo P>!
Henrik Ibsen: A vadkacsa

Csehov óta tudjuk, ha egy színpadon feltűnik egy pisztoly, az előbb-utóbb el fog sülni. Ez A vadkacsa esetében sincsen másképp, az események mindent maguk alá gyűrve közelítenek a tragédia felé, de vajon kit fog eltalálni az a mordály?

Ibsen drámájában egyedül a nők állnak két lábbal a földön, minden férfi valamely betegség rabja: Hjalmart a melankólia, Gregerst az eszményei ragadják magával, Werle a pénz és hatalom bűvöletében él, de Relling, Molvik vagy éppen a megbolondult öreg Ekdal sem nevezhető egészséges embernek. Gina és Sörbyné ezzel szemben a normalitást képviselik, keményen dolgoznak saját maguk és családjuk boldogságáért, és természetesen ott van a kamaszlány Hedvig, aki ugyan csak sodródik az eseményekkel, mégis talán az egyetlen tökéletesen tisztán látó szereplő.

A vadkacsa rövid terjedelme ellenére egészen kiterjedt szimbólumrendszerrel bír, a vadkacsa a szabadság elveszítését, a padlás a beszűkült tudatállapotot szimbolizálja, de talán a legfontosabb szimbólum a látás. Werle és Hedvig szeme világa egy betegség miatt folyamatosan romlik, hamarosan mindketten meg fognak vakulni. A két igazán vak ember azonban mégsem ők, hanem Hjalmar és Gregers, ők ugyanis tökéletesen képtelenek arra, hogy a körülöttük lévő világot a maga valóságában lássák, előbbi nem látja a hazugságokat, amelyekre egész élete épült, utóbbi pedig csak valami zavarosan megfogalmazott eszményeket lát maga körül.

Gregers alakját külön is ki kell emelnem, mint a darab voltaképpeni főszereplőjét. Valami furcsa küldetéstudat mozgatja, talán szerencsés helyre születése vagy édesanyja korai halála miatt felvesz egy mindenkin segíteni akaró attitűdöt, de ezt nagyon ügyetlenül, és ami a legfontosabb, fogadatlanul teszi. Mit neki boldog családi élet, ha egyszer ő a fejébe veszi, hogy márpedig meg fogja változtatni barátja életét, akkor azt tűzön-vízen keresztül viszi, nem érdeklik a nagyon is fájdalmas következmények. Az ég óvjon mindenkit egy ilyen önjelölt igazságosztótól.

Henrik Ibsen egy szinte minden mondatában tökéletes drámát írt, a kiszólásoknak, a párbeszédeket összekötő szövegeknek, sőt még a kötőszóknak is jelentősége van. Bár drámaként hivatkozom rá, és a műfaja természetesen ez, mégis volt egy olyan érzésem, mintha prózát olvasnék, annyire gördülékenyen, mégis meg-megállásra, gondolkodásra késztetően halad előre a szöveg. Ibsentől eddig csak a Nórát ismertem (hamarosan újraolvasom!), de A vadkacsa legalább olyan jó, bízom benne, hogy a Magvető még nagyon sok Ibsent hoz ki új fordításban.

>!
Magvető, Budapest, 2018
180 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631437669 · Fordította: Kúnos László

Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

RELLING Nagy rosszat tenne vele. Mert aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle!

Ötödik felvonás

Frank_Spielmann I>!

RELLING
Mondja, ki nem beteg ezen a világon?

Ötödik felvonás

minialoe>!

Relling
Mielőtt elfelejteném, Werle úr – kérem, ne használja ezt a finomkodó kifejezést, hogy „eszmény”. Van erre nekünk egyszerűbb, kifejezőbb szavunk is, a „hazugság”.

207. oldal

Frank_Spielmann I>!

Nem. A döntő pillanatban végül is sikerült legyőznöm magam. Vállaltam az életet. Mert hidd el, Gregers, bátorság kell ahhoz, hogy ilyen helyzetben az életet válassza az ember.

Harmadik felvonás

gwyneira>!

Ha visszanézek arra, amit életedben elkövettél, mintha megcsonkított tetemekkel borított csatateret látnék.

Első felvonás - Gregers

Barbara_Drescher>!

Mert aki megfosztja az átlagembert az élete nagy hazugságától, a boldogságát veszi el tőle.

nagy_csilla>!

A magányos ember, Gregers, nem nevet könnyen.

Első felvonás

AkosAkos>!

GREGERS
És reggelenként nem imádkozik?

HEDVIG
Nem, dehogy.

GREGERS
És akkor már miért nem reggel is?

HEDVIG
Hát mert reggel világos van, és akkor már nincs mitől félni.

Frank_Spielmann I>!

Tudja, Ekdal úr, a tokaji is olyan, mint a fényképezés. Napsütés kell hozzá. Így van?

Első felvonás

Kapcsolódó szócikkek: Tokaji (bor)
gwyneira>!

HJALMAR
Hát mondom, hogy megfeledkeztem róla. De hidd el nekem, kislányom, úgyis csak elrontottad volna vele a gyomrodat. Most pedig ülj oda szépen az asztalhoz, olvasd fel az étrendet, én pedig majd minden egyes fogásról elmondom, hogy milyen íze volt. Na, fogjad, kislányom, itt van.

HEDVIG
(a könnyeit nyelve) Köszönöm szépen.

Második felvonás

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Molière: Tartuffe
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi
Szophoklész: Antigoné
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / A revizor
John Milton: A küzdő Sámson
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Oscar Wilde: Bunbury
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij – Kovács Márton – Mohácsi István – Mohácsi János: Ördögök
William Shakespeare: Szentivánéji álom / Romeo és Júlia