A ​tenger vonzása 34 csillagozás

Henrik Ibsen: A tenger vonzása Henrik Ibsen: A tenger vonzása

„Még nem figyelte meg soha, hogy az emberek kint a nyílt tengeren valahogy más, külön népet alkotnak? Mintha együtt lélegeznének a tengerrel. Gondolkodásukban, érzelmeikben ott csapkod a hullámok játéka, az apály meg a dagály. Nem is vernek gyökeret sehol másutt. Ó, hamarabb kellett volna erre gondolnom.”

Eredeti megjelenés éve: 1888

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1978
106 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632070933 · Fordította: Gáli József · Illusztrálta: Reich Károly

Kedvencelte 6

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 22


Kiemelt értékelések

Zsuzsi_Marta P>!
Henrik Ibsen: A tenger vonzása

Ibsen 1888-ban írta ezt a miniatűr remekművet, öt felvonásos színművét. Magával ragadott kezdettől fogva, az érzelmek hullámzottak, akár a tenger maga!
Az író csodálatosan jelenítette meg a helyszínt, ahol az egész cselekmény játszódik, Észak-Norvégiában, egy kisvárosban, háttérben a fjord, a tenger elragadó képe, valamint a hangulatos ház, szép, nagy kerttel körülvéve, ahol Wangel dr, a körorvos él két, első házasságából származó lányával, valamint második feleségével, Ellidával.
Nagyon pontosan és fokozatosan rajzolódik ki, milyen érzelmi szálak fűzik egymáshoz a család tagjait, valamint három vendégüket és a váratlanul felbukkanó idegent.
Ibsen a tőle megszokott alapossággal és kimondottan érzékletesen tárta fel az elfojtott vágyakat, eltitkolt gondolatokat, múltbéli ígéreteket, a korábban be nem teljesült, de immár új lehetőségek adta csábítást, az „idegen” személyében. Megjelenése nagy lelki tusát és felfordulást hozott a házaspár életébe, de korántsem eredménytelenül kellett ezt átélniük, fontos mérföldkövet jelentett kapcsolatuk tisztázásában, újraértelmezésében.
A szabadság és a szabad döntés mámorító érzése felszabadította mindannyiukat a vélt és valós lelki teher alól – lányok és a mostohaanya korábbi, formális viszonya új értelmezést nyert, házassága kiteljesedett, férjéhez fűződő érzelmei megfogalmazódtak, bizonyossá váltak benne, visszatért hozzá. „Most már lehet. Szabadon, önként és a saját felelősségemre térhetek vissza.” (100.oldal)
Ibsen színművének legfőbb üzenete éppen ez: a szabadság, a szabad, önként hozott döntés lehetősége, a saját sors feletti rendelkezés az igazán erős kapocs – az igaz és őszinte szeretet evidenciája!
Csodálatos alkotás, nagyon tetszett!
Külön kiemelném az 1978-ban kiadott, igényes megjelentetésű, szép kötetet, mely a Magyar Helikon munkáját dicséri. Reich Károly készítette a csodaszép illusztrációkat – stílusosan tengerszínűeket zömmel –, a jó minőségű könyvlapok mindegyike vízjellel ellátva. Plusz élményt nyújtott mindez az olvasás mellé.

Iustitia >!
Henrik Ibsen: A tenger vonzása

Sokszor szurkoltam már a nyilvánvaló ellen, rossz érzés kerített hatalmába és kívántam, hogy Romeo és Júlia ne jussanak olyan szomorú sorsa, az Ármány és szerelemben ne legyen spoiler, Oidipusz ne legyen spoiler, és most, hogy ez a kívánalom először beteljesült, külön hálás lehetek Ibsennek.
Ahány alkalommal olvasok tőle, újra és újra rá kell jönnöm, hogy igazán zseniális; a hideg ráz az általa alaposan felépített, minden részletében megtervezett, mégis a valósághoz oly közeli világtól. Folyamatosan fokozódó indulatok, múltbéli pozitív élmények, traumák, karakterjellegzetességek egymásnak csapódása és a végtelen tenger- és szabadságszeretet tartja mozgásban, életben ezt a művet.
A szereplők sokfélesége, sokszínűsége valójában két okból csapda. Először azt hisszük, mindegyik egy külön eszmény, érzelemvilág, hivatás, életvitel megtestesítője, de aztán rá kell döbbennünk, hogy hajszál híján azonos némelyik, csak idősebb vagy fiatalabb kivitelben; hogy az emberi természet egyáltalán nem annyira azonosíthatatlan, analizálhatatlan, minden karakter egy bizonyos darabkája – legyen az egy vágy, egy félelem, egy cél vagy az azért vállalt áldozatkészség – megtalálható mindannyiunkban.

Molymacska>!
Henrik Ibsen: A tenger vonzása

Ibsent szerintem roppantul furcsa olvasni, hiszen Norvég, és teljes más kultúrában van benne, mint amit mi megszoktunk (ennek amúgy örülök is, és csodálom is, hogy tanagyagként szerepel)
Ez a dráma is kicsit ilyen, hiszen mi, kis magyarok a Balatonnal azt a tenger szabadságát átérezni nem tudjuk, amit megpróbál ez a dráma leírni nekünk. De ha ha nem is vesszük a tengert, csak a szabadság gondolatát, ami megjelenik, és az egész történetet végigkíséri egy szívszorító szerelemes sorsot kapunk. Igazán különleges volt olvasni, a szerelem, a megcsalás, a szabadság gondolataival, miközben néha a mellékszereplők egy teljesen más szemlélettel tudják ugyanazt megmutatni.
Kellemes olvasmány volt, és örültem, hogy Ibsen nem egy népszerűbb drámáját választottam.

ggizi P>!
Henrik Ibsen: A tenger vonzása

Annak ellenére, hogy rettentően zavart Ellida hullámzó lelkiállapota, teátrális viselkedése valamint Wangel túlzott ragaszkodása, mégis nagyon kellemes volt olvasni ezt a színművet. Gyönyörű képet vetített elénk a fjordok közt hullámzó tengerrel, a harsogó zöld hegyekkel és a nyárvégi, utazóktól lassan lecsendesedő kisvárosi nyugalommal. Elég fura társaságot fogott csokorba a szerző, akik mintha egy helyben toporogtak volna végig, és csak az utolsó oldalakon tudtak bárminemű előrelépést produkálni. És akkor mintha hirtelen letusztult volna minden…
„Mert most már szabadon választhatsz. A saját felelősségedre, Ellida!”

2 hozzászólás
Lynn>!
Henrik Ibsen: A tenger vonzása

Drámát olvasni sok-sok regény után olyan, mint fekete-fehér némafilmet nézni. Míg Jókai még azt is leírja, hogy kedvenc betyárunk bajszának legkisebb pödrése is milyen szöget zár be a Föld dőlésszögével vagy hogy a meghódítani kívánt hölgyemény hímzett papucsán a legszélső minta a sárga mely árnyalatainak átmenetes színeiben játszik, addig Ibsen drámája csak annyit közöl, hogy helyszín szoba, középen asztal, balra szék meg sezlony, jobbra asztal, XY hímez. És csodák csodájára a képzelet mindent kiszínez, látom lelki szemeimmel, hogy az asztalnak faragott lába van, rajta színes terítő, látom a bútorok színeit, a hímező nő testtartását és minden mást is… Már csak ezért a tapasztalatért is érdemes volt elolvasni!
Meg azért is, mert azt tanította nekem, hogy az dönt igazán, aki szabad akaratból dönt és nem a körülmények rabjaként választ egy utat.

_ada>!
Henrik Ibsen: A tenger vonzása

Ibsen eddigi műveivel lenyűgözött, és ez most sincs másképpen. Szóval a szokásos… Ennek is megvolt a maga csodás világa, meseszép képei, és varázslatos elemei. A dráma gyönyörűen bemutatja a környezetet, az észak-norvég fürdővárost, amely lassan megtelik nyaralókkal; és remekül bemutatja a családot, viszonyaikat, szerelmeiket, és a mostohaanya múltját, amely visszatér kísérteni. A története kicsit olyan, mint valami megelevenedett mitológia, ahol Ellidának választania kell a tenger és a szárazföld között. A központi szál tetszett a legjobban, de a többi is igazán szórakoztató – olyan tragikus módon.

RitaMoly P>!
Henrik Ibsen: A tenger vonzása

Némileg meglepő volt olvasni, mert a többi Ibsen-drámához képest, amihez szerencsém volt, ez sokkal norvégabbnak tűnt, több volt benne a tipikus 19. századi párkapcsolati kavarás, arról nem is beszélve, hogy szinte már happy end-del végződik. (Vagy teljesen – az olvasó társadalmi igazságossághoz fűződő nézetére van bízva.) Egyrészt érdekes benne ez a tenger-dolog, másrészt meg hogy mennyit kell küzdenie egy nőnek, hogy legalább minimálisan beleszólhasson a saját életének alakulásába. Abszolút semmi elvárásom nem volt a művel kapcsolatban, a best of Ibsen kivégzése után át akartam térni az általam kevésbé ismert darabokra, és ez kifejezetten jó választás volt. A kiadásról: Reich Károlyt általában tolerálom, de ez az illusztrált Ibsen nagyon nem hiányzott.

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1978
106 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632070933 · Fordította: Gáli József · Illusztrálta: Reich Károly
kókuszzserbó>!
Henrik Ibsen: A tenger vonzása

A darab központi kérdése a szabad akarat: ha nem dönthetünk a saját sorsunkról, nincs választási lehetőségünk, akkor elképzelhető, hogy olyan élethelyzetben is elégedetlenkedünk, amelyet más körülmények között örömmel felvállalnánk, sőt, még harcolni is képesek lennénk, hogy elérjük azt. Az már másik gondolatmenetet indíthat el, hogy vajon boldog lehet-e a hableány, ha önként lemondott uszonyáról és minden másról, amit az képvisel, együtt tud-e élni döntésének valamennyi következményével?

Dóra_Pethő>!
Henrik Ibsen: A tenger vonzása

Ibsen mindig egy jó választás. A vadkacsa marad a kedvencem, de ez is nagyon magába szippantott. Az illusztrációk bár nem az én világomat jelképezik, de a történethez remekül illeszkednek.

miss_eszti>!
Henrik Ibsen: A tenger vonzása

Volt ebben a műben mindenből: egy nagy adag misztikum, egy kevés szerelem, és egy csipetnyi humor is megfért benne.

A tenger vonzása a szabadságról szól (és a tengerről…). Bár két nőalak, Ellida és Bolette vágyik a szabadságra, mégsem a nők szabadsága áll a középpontban – bár érintőlegesen van szó róla –, az emberi szabadságon van a hangsúly, arról, hogy döntéseinket ne befolyásolja senki, és önállóak lehessünk, mert csak így van értelme az életnek. Talán meglepő, hogy Ellida és Bolette nagyon is hasonló módon jutnak el a szabad élethez, és ez ponthogy az önállóság ellentettje szokott lenni spoiler
Összességében én meg voltam elégedve, az eleje kellően izgalmas volt, a második felére inkább a lélektan került előtérbe, de nem bántam, így is tetszett. Csak Hilde ne mondta volna ki minden második oldalon azt a szót, hogy izgató. Bár azt hiszem, ezt a fordításnak is be lehet tudni (norvégul meg nem beszélek), én legalábbis valami más kifejezést használtam volna helyette.

Visszaemlékezve valamennyire élveztem A vadkacsa olvasása okozta szenvedést, mégis azt hiszem, szívesebben olvastam volna Ibsentől ezt a drámát középiskolában.


Népszerű idézetek

s_l_m>!

Wangel
(közelebb megy) Ugyan, mondd meg, Ellida, mit tartasz te voltaképpen kegyetlennek?

Ellida
(gondolkodik) Kegyetlen… az, ami vonz és taszít is egyben.

Negyedik felvonás

About_a_girl>!

Ellida
(a hajó után néz) Tehát holnap…

Wangel
Aztán soha többé.

Ellida
Ó, Wangel, ments meg engem… magamtól!

Wangel
(aggódva nézi Ellidát) Ellida! Érzem, sejtem, valami titok rejlik itt.

Ellida
Titok, ami csábít és vonz.

Wangel
Csábít és vonz?

Ellida
Az az ember a tenger maga!

_ada>!

Arnholm
[…] ami történt, megtörtént. Egyszer s mindenkorra elpackáztuk a hivatásunkat, és tengeri állatok helyett szárazföldi állatok lettünk. Most már, sajnos, késő, nem tehetjük jóvá ezt a hibát.

HARMADIK FELVONÁS

Tigrincs P>!

Bolette
A nő, akit elvesz feleségül. Neki mi legyen az élethivatása?
Lyngstrand
Éljen ő is a férfi művészetének. Meggyőződésem, hogy ez nagyon boldoggá tenné.
Bolette
Nem tudom.
Lyngstrand
Higgye el, kisasszony, higgye el. Nem a férj jóvoltából élvezetttisztelet és tekintély miatt. Az vajmi keveset számít. Ennél sokkal többet jelent, hogy alkotótársa lehet, megkönnyítheti munkáját, tejbe-vajba füröszti, és amúgy igazából vidámmá varázsolja életét. Hiszem, hogy ennél pompásabb, magasztosabb feladat nő számára nincsen.

s_l_m>!

Wangel
(a kőhalom mellett áll) Kedves Ellida, végre van egy kis időnk egymás számára…

Ellida
Igen, gyere, és ülj ide mellém.

Wangel
(leül) Itt nem zavar senki, és csend van. Beszélgessünk egy kicsit.

Ellida
Miről?

Wangel
Terólad. A kapcsolatunkról, Ellida. Tudom jól, hogy így nem mehet tovább.

Ellida
És mit gondolsz, mi jöhet a helyébe?

Wangel
A teljes bizalom. Úgy éljünk együtt, mint azelőtt.

Ellida
Bárcsak lehetne! De úgy már többé nem lehet.

Wangel
Azt hiszem, értelek. Egy-egy megnyilvánulásodból.

Ellida
(indulatosan) Dehogyis! Ne mondd, hogy értesz!

Wangel
De igen. Értelek. Becsületes a természeted, Ellida. Az érzelmeid hűségesek…

Ellida
Igen, azok.

Wangel
Te csak teljes és osztatlan kapcsolatban erezheted magad biztonságban és boldognak.

Ellida
(izgatottan néz Wangelre) Mondd tovább.

Wangel
Nem arra születtél, hogy egy férfi második asszonya légy.

Második felvonás

About_a_girl>!

Wangel
(fürkészve nézi) Tehát gondolkozz egy kicsit, Ellida kedves. Talán már nem is tudsz visszaemlékezni, milyen is volt, amikor ott állt melletted a Bratthammeren.

Ellida
(töprengve, néhány pillanatra lehunyja a szemét) Nem emlékszem rá világosan. Nem, ma egyáltalán nem emlékszem rá. Milyen különös!

Wangel
Nincs ebben semmi különös. Új képet állított eléd a valóság. Ez pedig homályba borítja a régit, úgyhogy többé nem láthatod.

Ellida
Lehetséges ez, Wangel?

Wangel
Igen. És homályba borítja beteg képzelődéseidet is. Ezért jó, hogy a valóság megérkezett.

s_l_m>!

Arnholm
Tehát valóban ez a fecsegés, ez a kísértethistória kavarta így fel? Én pedig azt hittem…

Ellida
Mit hitt?

Arnholm
Természetesen azt hittem, hogy maga csak komédiázik. Itt ül és gyötrődik, mert rájött, hogy a háta mögött a házban családi ünnepet tartanak. A férje meg az ő gyermekei megemlékeznek régi életükről, amelyhez magának nem lehet köze.

Ellida
Nem, ó, nem. Csak emlékezzenek. Én nem tarthatok teljesen és kizárólagosan igényt a férjemre, nincs jogom hozzá.

Arnholm
Azt gondoltam, hogy van.

Ellida
De nincs. Mert éppen erről van szó. Nekem is van az életemben valami, amit elzártam előle.

Első felvonás

s_l_m>!

Wangel
Rendkívüli hatalma volt feletted, Ellida.

Ellida
Igen, igen, kegyetlen volt.

Wangel
Nem szabad többé erre gondolnod! Soha többé! Ígérd meg, kedves, drága Ellidám! Új gyógymódot találunk neked. Tisztább levegőt, mint itt a fjordok között. Egészséges, sós tengeri levegőt. Nos? Mit szólsz ehhez?

Ellida
Jaj, ne beszélj erről. Ne is gondolj ilyesmire. Nem segítene rajtam. Biztosan érzem. Ettől a tehertől ott kint sem szabadulhatnék.

Wangel
Miféle tehertől, kedvesem, tulajdonképpen mire gondolsz?

Ellida
A lelkemen uralkodó ismeretlen, kegyetlen hatalomra.

Wangel
Hiszen attól már megszabadultál. Már régen. Amióta szakítottál vele. Régen elmúlt már.

Ellida
(felugrik) Nem, éppen hogy nem!

Wangel
Nem múlt el?

Ellida
Nem, Wangel, nem múlt el! És attól félek, soha nem is fog! Soha az életben!

Wangel
(fojtott hangon) Azt mondod hát, hogy a szíved mélyén sohasem felejtetted el azt az idegent?

Ellida
Elfelejtettem. Aztán egyszer mintha visszatért volna.

Második felvonás


Hasonló könyvek címkék alapján

Bjørnstjerne Bjørnson: A csőd
William Shakespeare: Hamlet
Jean Racine: Phaedra
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij – Kovács Márton – Mohácsi István – Mohácsi János: Ördögök
Oscar Wilde: Bunbury
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Egy őrült naplója
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: A köpönyeg / Az orr / A revizor
A világirodalom legszebb drámái I-II.
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi
Percy Bysshe Shelley: A Cenci-ház