Hanem most már a hadviselés és a nemesség ügyeiről térjünk át az orvostudományra, amely bár szintén nem egyéb, mint közönséges gyilkoló mesterség, jóllehet azt képzeli magáról, hogy a filozófia nevével ékeskedhet, és a jogot megelőzve közvetlen a teológia mellett foglalhat helyet.* Ebből utóbb az orvosok és a jogászok közt nagy perpatvar is támadt. Az orvosok ugyanis a következőképpen érvelnek: Mivel értéksorrendben háromféle jó dolog létezik: a lelki, a testi és az anyagi javak, közülük az elsővel a teológus, a másodikkal az orvos, a harmadikkal pedig a jogász foglalkozik, ennél fogva az orvosok, megelőzve a jogászokat, annyival is inkább a középső helyet érdemlik, amennyire a testi erő és egészség többet ér az anyagi javaknál. Ám ennek a vitának, az egyszeri quaestor** tréfás kérdéssel vetett véget: megkérdezte ugyanis a veszekedőktől, milyen módot és rendet kell tartani, ha a bűnöst a vesztőhelyre vezetik, vajon a hóhér menjen-e elöl s a rabló kövesse, vagy fordítva? Mikor erre azt a választ kapta, hogy a rabló menjen elöl, és hátul a hóhér, kihirdette az ítéletét: menjen tehát elöl a jogász, s utána az orvos – amazok gazemberségeire, emezek vakmerő gyilkosságaira célozván.
* A középkor folyamán heves vita folyt arról, hogy az orvoslás az artes liberales vagy az alacsonyabb rendű artes mechanicae körébe tartozik-e. Petrarca (Invectiva contra medicum. Opera. Basileae, 1587. 1087 ss.), illetve Hugo de Sancto Victore (Didascalia 11. 21. P.L. 176., 760.) például az artes mechanicae közé sorolták az orvostudományt. A kérdésre kitér Salutati is (De nobilitate legum et medicinae. A cura di E. Garin. Firenze, Vallecchi, 1948. 23-24.), Agrippa természetesen szintén mechanikus mesterségről beszél.
** A quaestor szó az ókorban felügyelőt, hivatalnokot, a középkorban és a 16. században pedig inkább kereskedőt jelentett. Mivel a történet forrására nem tudtam rátalálni – még Erasmusnál, Bebeliusnál és Poggiónál is hiába kerestem –, a szót inkább eredeti alakjában hagytam.
29-30. oldal, Agrippa: Szatíra az orvosokról - Az orvostudományról általában (Kalligram, 2002)