Pillangó (Pillangó 1.) 460 csillagozás

Szökéseim a pokolból
Henri Charrière: Pillangó Henri Charrière: Pillangó Henri Charrière: Pillangó Henri Charrière: Pillangó Henri Charrière: Pillangó Henri Charrière: Pillangó

A szerzőt, az 1973. júliusában elhunyt Henri Charriére-t (alvilági becenéven: Pillangót) 1931-ben egy selyemfiú meggyilkolásával vádolták, és a hamis tanúk segítségével életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Pillangó sohasem tudott beletörődni az ítéletbe. Tudta, hogy ki a tettes, és hosszú büntetése alatt megfogadta, sőt eszelősen ragaszkodott elképzeléséhez, hogy megszökik a fegyenctelepről, és bosszút áll az ügyészen, az esküdteken, a hamis tanúkon, azokon, akik az „enyészet útjára” küldék. Elkezdődött tehát Pillangó fantasztikus szökés- és kalandsorozata, s ezeket örökítette meg később Charriére a Dumas és Victor Hugo fantáziáját is túlszárnyaló, izgalmas, fordulatos könyvében.

Eredeti mű: Henri Charrière: Papillon (francia)

Eredeti megjelenés éve: 1970

>!
Kelly, Budapest, 2009
510 oldal · ISBN: 9789639667938 · Fordította: Kamocsay Ildikó, Philipp Berta, Szoboszlai Margit
>!
Lazi, Szeged, 2003
452 oldal · ISBN: 9639416568 · Fordította: Szoboszlai Margit, Kamocsay Ildikó, Philipp Berta
>!
Háttér, Budapest, 1993
548 oldal · ISBN: 9637455752 · Fordította: Szoboszlai Margit, Kamocsi Ildikó

4 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

főügyész


Kedvencelte 136

Most olvassa 33

Várólistára tette 289

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn
Henri Charrière: Pillangó

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

Régi hiányosságomat pótoltam ennek a kötetnek az elolvasásával, amit barátaim és ismerőseim többsége tizenévesként forgatott először nagy lelkesedéssel.
Teljesen egyedülállóvá teszi a regényt, hogy igaz történeten alapul, és átélt élmények, tapasztalatok alapján láthatunk bele a harmincas, negyvenes évek gyarmati fegyenctelepének életébe, ahol a foglyok egyaránt szenvednek az itt alkalmazott embertelen bánásmódtól és az őröknél is veszélyesebb rabtársaktól.
A főhős az igazságszolgáltatás téves ítélete miatt ártatlanul kerül ide, és az első perctől kezdve csak a szökés, a ”télak” gondolata élteti. Több szökési kísérlete során elrettentő, leprások által lakott szigetre, csillogóan egzotikus trópusi tájakra és idilli bennszülött, indián közösségbe vezet el minket. Meneküléseinek krónikájába meseszerű elemek vegyülnek, önzetlen, áldozatkész segítők támogatják, sötét lelkű gazemberek üldözik.
A börtönlétbe visszakerülve azonban mindig a kegyetlen realitások kerülnek előtérbe, és még a testi fenyítésnél is borzalmasabbak azok a lelki kínok, amit a szigorított magánzárkában, az évekig tartó csendben, elszigeteltségben él át, ahol minden erejére szüksége van ahhoz is, hogy ép eszét megőrizze.
A szerző nem hivatásos író, nem érdemes a stílusban vagy az irodalmi teljesítményben keresni sikere titkát. Ami számomra a leginkább meggyőző, az inkább a kirobbanó energia, az elpusztíthatatlan életerő és a hegyeket mozgató hit, amit képvisel. Számos meghiúsult szökési kísérlet után sem adja fel sosem, a túlélés, az újrakezdés, az örök optimizmus mestere.

6 hozzászólás
>!
Nefi
Henri Charrière: Pillangó

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

Royal flush.
Tökéletes karakterek, tökéletes cselekmény, tökéletes történet. Időtlen és időtálló. Egyszerűen briliáns.

7 hozzászólás
>!
csillagka P
Henri Charrière: Pillangó

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

Gondolom minden molynak meg van az a könyve amit nem tud elengedni, egész életében cipeli körbe-körbe, nem feltétlenül olvassa naponta, de kötelezően ott van a polcán, és fizikai rossz érzése van ha nem látja legalább hetente, na nekem ez a könyv a Pillangó. Kamasz, lázadó korszakom meghatározó olvasmánya, a remény és az esély könyve ami arra tanított hogy vannak emberek akik a pokolban se nyavalyognak, hanem minden körülmények között mindent megtesznek a jobb életért.
Túléltük! Pilla a fogolytábort, én a zűrös kamasz éveket, és a könyv valahogy csak porosodott ( nem is, hetente takarítok) legalább húsz éve nem került a kezembe, valószínűleg nem volt rá szükségem, pedig ez egy hatalmas könyv, az igazi francia sármot ötvösözik a kemény valósággal.
Nem hiszem a felét se, viszont imádom olvasni, jó, rendes emberekkel találkozni, mert szerintem a könyv egyik nagyon fontos üzenete a rengeteg segítő, akik önzetlenül, anyagi ellenszolgáltatás nélkül tolják Pilla szekerét, nők, férfiak, papok és szolgálok egy közös van bennük az az akarat amivel jobbá szeretnék tenni mások életét.
Kötelező olvasmány mindenkinek.

4 hozzászólás
>!
Almost_Zed
Henri Charrière: Pillangó

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

Ha csak a fele igaz mindannak, ami a könyvben szerepel, akkor is elképesztően fordulatos és kalandos évei voltak Charriére-nek az elmesélt 14 fegyenc-év alatt. A kezdeti, tétova ismerkedésünk után, hamarosan el kellett ismernem: ez a pali kuriózum, a könyv pedig nem fog csalódást okozni.
Nem is cáfolt rám. Mindig szerettem az életrajzi írásokat, mégha azok kissé kiszínezve vettetnek is a papírra. Ahhoz képest, hogy a szerző stílusán látszik, hogy nem író a mestersége, nagyon jól tudja érzékeltetni a benne és körülötte lejátszódó történéseket. A helyszínek, a trópusi környezet, az ottani sokféle bőrszínű és származású ember, mind-mind úgy elevenedett meg a könyv lapjain, mintha csak köztük lettem volna. A kegyetlen fegyenctelepek egy külön világ. A fegyencek és őrök viszonya, az egyes szituációk, reakciók mind-mind érdekes bepillantást engedtek egy zárt és kíméletlen közösségbe. De természetesen Pillangó karaktere, személyisége nélkül nem működne olyan jól a történet. Ez a simlis, de a történet előrehaladtával mégis egyre rokonszenvesebbé váló ember hallatlan akaraterőről, kitartásról, leleményességről, testvériességről tesz tanúbizonyságot. 14 év alatt egy tucat szökési kísérlet a leglehetetlenebb körülmények között, az bizony nem semmi. Ahányszor meghiúsult a kísérlete és elkapták, kis idő elteltével mindjárt az újabb télakon törte a fejét, sohasem adta fel. (Csak a börtönszleng-beli „télak” szó szerepel végig a könyvben, amely szökést jelent. Megint tanultam valamit.) Fejben dől el minden – tartja a mondás. Ez Pillangóra is igaz lehetett. Valószínű úgy tudta végig megőrizni a józan eszét és roppant elszántságát, hogy nem törődött bele a sorsába, nem tört meg, nem vesztette el a szabadságba vetett hitét, ahogy egyszer maga is megvallja: csak átutazó vendégnek tartotta magát a rabság idejére. Igaz, nem kis részben a bosszú is hajtotta, hogy revansot vehessen az ügyészen, aki ártatlanul küldte „az enyészet útjára”.
A legizgalmasabb jelenetek voltak számomra, amikor az óceánon hánykolódtak, sokszor csak kutyafuttában összeeszkábált lélekvesztőkön, de az indiánok közt töltött pár hónap is emlékezetes marad, amikor paradicsomi, háborítatlan körülmények között élhetett.

Akkor értékeljük csak igazán a szabadságot, amikor azt megvonják tőlünk. Márpedig az mindennél többet ér. Igaz, Pilla?

3 hozzászólás
>!
jancsibohi +SP
Henri Charrière: Pillangó

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

jól átvert engem az apukám! régen, még tiniként, ha épp lelépni készültem otthonról, (nem voltam zűrös kamasz, általában nagyokat sétáltunk barátnőmmel) sokszor tette fel a kérdést: Télakolsz?. én mindig kérdeztem tőle, hogy mit jelent ez a szó pontosan, ő pedig azt válaszolta, hogy olvasd el a Pillangót!
szóval kábé 15 éve porosodott a polcomon, hogy elolvasva megtudjam mit jelent a télak szó. várólista-csökkentős kihívásra pont megfelelő volt.
azt azóta sem tudom, hogy maga a télak szó honnan ered, de hogy mit jelent, azt volt alkalmam megtanulni az olvasás során.
Azt szerettem benne, hogy egyáltalán nem volt unalmas. még azok a részek se, amikről az ember azt gondolhatná, hogy az lesz, mert mi izgalmas lehet egy több éves magánzárkában például? hát igazából semmi, de azt tudni kell jól előadni.

1 hozzászólás
>!
dtk8 P
Henri Charrière: Pillangó

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

Csak annyit tudtam olvasás előtt erről a műről, hogy fontos, mindenféle listán szerepel, és valami börtönről szól. Ez alapján valami Remény rabjai-szerű, megható dologra számítottam. Pillangót elítélik, és embertelen körülmények közé száműzik, hogy letöltse életfogytig tartó büntetését, és ő egy csomószor megpróbál megszökni, meg sosem adja fel.
Elkezdtem olvasni, és úgy a 10%-a környékén kezdtem gyanakodni, hogy ez talán visszaemlékezés. Amit én alapból nem szeretek, mert attól, hogy valakivel érdekes dolog történt, még nem válik íróvá. Nem kellene ezt felhatalmazásnak venni ahhoz, hogy valaki tényleg nekiálljon könyvet írni. Ezért nem tudok egyetérteni azzal, hogy az élet írja a legjobb történeteket. Szerintem van egy csomó unalmas rész, és ritka az igazán jó csattanó. Ennél a könyvnél is zavart, hogy nincs igazi cselekmény, tetőponttal például. Jönnek-mennek a szereplők, semmi jellemábrázolás, semmi megjegyezhetőség.
Mindent az író szemüvegén keresztül látunk (nyilván), így aki megbízik benne, segít neki, az mind jó ember, aki nem, az pedig nem. Hát ilyen egyszerű a világ. Egyáltalán nem volt szimpatikus a főhős, az elvakultsága, a folyamatos bosszúvágya hajtotta, amit néha szabadságvágynak magyarázott.
Két csillagot adok: 1, a börtönélet bemutatásáért, nem gondoltam volna, hogy ilyen létezik 2, az indián törzsért.

>!
Bi_bi_bi
Henri Charrière: Pillangó

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

Én ezt a könyvet 5, vagy 10 évvel ezelőtt nagy valószínüséggel félretettem volna. Most pedig azt mondom, hogy amennyiben biblioterápiával kezdenék foglalkozni, akkor az első könyvek között lenne a megfelelő polcon.

Igazából csak azt sajnálom, hogy már nem igazán tudom, hogy kinek a hatására került a várólistámra.:( Vagy kedvenc írók közül valaki, esetleg kedves médiaszemélyek kedvence, vagy talán olyan ismerős, akinek a vélményére sokat adok…? Fogalmam sincs. :(
Csak arra emlékszem, hogy mindenképp fontos lett számomra, hogy elolvassam. Nem bántam meg. Pedig látom a gyengéit, mind külcsin, mind belbecs terén. Mégis. Valamit elindított bennem a könyv, amit ha nagyon teatrálisan szeretném megfogalmazni, akkor jellemfejlődésnek mondanám… és ez így elég is lett ahhoz, hogy megszeressem. Minden hibájával, taszító-, néhol unalmas részeivel együtt.

>!
matraimelinda
Henri Charrière: Pillangó

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

Mi lehet Henri Charriére (alias Pillangó) nagy titka? Inkább kiváló MESÉLŐ, mint a hagyományos értelemben vett író. Többek között az a tény mondatja velem, hogy Charriére-nek hatvan éves koráig semmiféle kapcsolata sem volt az irodalommal, még Victor Hugo-t sem olvasott!:) Albertine Sarrazinnak a bűnözőből íróvá avanzsálódott írónő könyve ihlette Charriére-t, hogy lapra vesse a saját történetét. A Viperafászek Nobel-díjas írója Mauriac szerint Pillangó rendkívüli tehetséggel megáldott fegyencből „íróvá” vedlett vagány /tehát kivívta a nagy katolikus író elismerését (is)/. A teljesség igénye nélkül és maradva irodalmi síkon : 1970-es párizsi útja során találkozott Simone de Beauvoir-ral, megismerkedett Georges Simenonnal és Pablo Neruda is gratulált neki. :) Így kell ezt (jól) csinálni Kedves Pillangó, avagy azt az utat kell bejárnunk, ami számunkra rendeltetett!:)

>!
Aurora_Serenity_White I
Henri Charrière: Pillangó

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

Lebilincselően izgalmas, tele hihetetlen kalandokkal. Végigizgultam a könyvet a szereplővel, néha pedig rosszul lettem a részletes beszámolóktól.

>!
just_aGirl
Henri Charrière: Pillangó

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

Rendkívül olvasmányos könyv, mind az ötszáz oldal telis-tele cselekménnyel és információval. Mégis levontam egy fél csillagot a következők miatt:

Úgy kezdtem el olvasni a történetet, mint egy regényt, persze előre tudtam, hogy egy gyilkosságért életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt volt fegyenc tollából származik, ezért nem voltak túl magasak az elvárásaim. Ebben a tekintetben kellemesen csalódtam. A könyvet úgy érdemes olvasni, hogy a lapokon megjelenő regényt és az elképesztő adatokkal szolgáló dokumentációt egybegyúrjuk, nem próbáljuk meg külön-külön szemlélni és górcső alá venni az egyes elemeket.

Képet kapunk az 1930-as évek francia igazságszolgáltatásáról és büntetés végrehajtó intézményeiről. Kalandos utat teszünk Francia Guyana és Venezuela partjainál, megtudjuk, hogy milyen az élet az egyes fegyenctelepeken illetve munkatáborokban, azok kegyetlen és kíméletlen valóságának bemutatásával. Az Üdvösség Szigeteken működő telepről, a három szigetről, valamint a szigorított börtönről olyan részletes információ birtokába jutunk, amit csak akkor tudna kiegészíteni az olvasó, ha őt is bezárták volna a Pillangó cellájával szomszédos cellák egyikébe. Ami nagyon zavart a könyvben az az volt, hogy főhősünk mindig úgy állította be magát, ahogy a környezete éppen megkívánta. A fegyenctelepeken a legkíméletlenebb gyilkosok közé vegyült és mindenki által félve tisztelt vezetőjükké vált, persze bizonygatta, hogy őt ártatlanul ítélték el, szökés közben pedig néha úgy viselkedett, mint egy ma született bárány. Fehér. Az első 100-150 oldalon kimondottan idegesített, hogy egy szökött fegyencet mindenki támogatott, akit csak szembe fújt vele a szél. Anyagilag, fizikailag, erkölcsileg is minden segítséget megkapott és minden nő az ő kegyeiért epekedett. Azért csak akad olyan ember, aki nem felezi meg az utolsó falat kenyerét egy gyilkossal és olyan nő, aki nem akar mindenáron intim kapcsolatba kerülni vele! Pillangó szemszögéből szemlélve az eseményeket nem nagyon akadtak hasonlóak. Ezen kívül a rossz fiúk voltak a pozitív hősök, akik az erkölcsi értékeket hordozták „betyárbecsület” címszó alatt, viszont az igazságszolgáltatásban és a büntetés végrehajtásban résztvevőket, valamint egyházi személyeket legtöbbször velejéig romlottaknak írta le. Kellemes meglepetésként ért a könyv utolsó fejezete, mely egy kívülálló szemszögéből összegzi az eseményeket, és segítséget nyújt abban is, hogy hol helyezzük el ezt a történetet az olvasott könyveink polcán.


Népszerű idézetek

>!
just_aGirl

Aki nem gondol rosszat másokról, az maga is derék, becsületes ember.

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

Kapcsolódó szócikkek: becsület
2 hozzászólás
>!
Enola87

Csak akkor tudunk igazságosan megítélni egy helyzetet, ha mi magunk is átéltük. Különben nem tudhatjuk, hogy mi az igazság.

117. oldal

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

>!
Enola87

Maradj ember, és gondolj arra, hogy sohasem szabad elveszítened a reményt.

179. oldal

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

>!
Nílkantha

Amíg élek, addig éltet a remény.

41. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

>!
Enola87

(…) érdemes volt annyit bifláznod, hogy nagy műveltségű ember légy, érdemes volt annyi éjszakát a római meg a többi törvénykönyv közt eltöltened, latinul és görögül tanulnod, fiatalságod éveit arra áldoznod, hogy híres szónok váljék belőled? És mire jutottál, te szarházi? Alkottál-e új, jobb, szociális törvényt? Igyekeztél-e meggyőzni az embereket, hogy a békesség a legszebb dolog a világon? Hirdetted-e valamilyen csodálatos vallás filozófiáját? Vagy legalább megpróbáltad-e azzal a tekintélyeddel, amellyel egyetemi végzettséged ajándékozott meg, rávenni az embereket, hogy legyenek jobbak, hogy ne legyenek többé gonoszak? Mondd, mire használtad a tudásod, hogy megmentsd, vagy hogy tönkre tedd az embereket?

17. oldal

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

>!
Manni

Ha az ember szenved, rettentően érzékeny.

241. oldal

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

>!
Manni

Az olyan emberek, akikből hiányzik a civilizált nevelés okozta képmutatás, természetesen reagálnak az eseményekre, jelenségekre. Egyik pillanatról a másikra lesznek elégedettek vagy elégedetlenek, boldogok vagy szomorúak, érdeklődők vagy közömbösek.

148. oldal

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

>!
CaptainV P

– Mi az, nem tetszik tán a döntésem? Van valami panasza? – kérdi tőlem.
– A világon semmi, igazgató úr – válaszolom. – Csak különös vágyat érzek, hogy leköpjem magát, csak azért nem teszem, mert nem akarom bepiszkítani a nyálam.

30. oldal (Kelly Kiadó)

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

>!
csillagka P

Az a pofon akkora volt, hogy csak tizenhárom év múlva kezdtem ocsúdni kábulatából. Nem mindennapi tasli volt, valóban, sok időbe tellett, amíg magamhoz tértem.

(első mondat)

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

>!
Nílkantha

Az ember mindenhez hozzászokik…

44. oldal, II. kötet, Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 1974

Henri Charrière: Pillangó Szökéseim a pokolból

1 hozzászólás

A sorozat következő kötete

Pillangó sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Forrester: A légió az életemben, az életem a légióban
Anna Seghers: A hetedik kereszt
Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
Jo Nesbø: A fiú
James Clavell: Patkánykirály
Natascha Kampusch: 3096 nap
Jókai Mór: A két Trenk / Trenk Frigyes
André Devigny: A halálraítélt megszökött
Stephen King: A remény rabjai
Hyeonseo Lee – David John: A lány hét névvel