Az ​iszlám 1 csillagozás

Tíz éven keresztül ötezer iraki gyerek halt éhen havonta az amerikai embargó következményeként. Azon a címen, hogy ezzel megfenyítik Szaddám Huszeint, az ártatlanok millióit büntették.
A szeptember 11-i merényletnek háromezer halottja volt. De amikor az amerikai tragédiát hangsúlyozzuk, ugyanakkor miért rejtjük el az irakit? Miért ítéljük el az egyik terrorizmusát, és hunyunk szemet a másiknak? Miért misézünk ünnepélyesen az egyik ország halottaiért, és nem gyászoljuk a másikéit? Miért sugározza naponta 24 órán át az egyik drámát világszerte a televízió, míg a másik eltűnik az általános közömbösség süllyesztőjében? Miért értékesebb az egyik élete és jelentőségteljesebb a halála, mint a másiké? Miért?

77-78. oldalak

Haszan al-Baszri, a szúfik atyja mellett meg kell említenünk híres kortársnőjét, Rábia al-Adavíját, az „iszlám szentjét”, az ő csodálatos frissességét, tisztaságát, lelkének átható szépségét. Amikor Bászra utcáit járta, egyik kezében egy vödör vízzel a másikban egy fáklyával, megkérdezték: „Hová mész? Mit csinálsz?” Mire ő így válaszolt: „Megyek felgyújtani a Paradicsomot és kioltani a Pokol tüzét, hogy az ember ne a büntetéstől félve és ne a jutalom reményében forduljon Isten felé, hanem érdek nélküli szeretetből.”

12. oldal

Istent nem a Pokoltól félve
Szolgáltam
Rettegő nyomorult bérenc

Nem is a Paradicsomért
Tettem
Csapnivaló szolga
Jutalomra leső

Tiszta szeretet, ami késztet
És a vágyakozás utána

13. oldal (Rábia al-Adavíja)

Egy napon felszállnak Rómában a repülőre, és amint a gép felemelkedik a levegőbe, elmegy mellettük két miniszoknyás fiatal lány a toalett irányába. Néhány perc múlva kijön onnan két talpig fekete csadorba burkolt, elfátyolozott nőszemély. Persze, hogy ugyanazok voltak. Kissé kitombolták magukat Rómában, de mielőtt hazaértek volna Bejrútba, magukra öltötték a kötelező viseletet. Azért mondom el ezt a történetet, hogy a fejkendővel kapcsolatban ne legyenek túlságos illúzióik.

156. oldal

Én még emlékszem, hogy gyermekkoromban nem áldoztatta meg a pap azt az asszonyt, aki hajadonfőtt térdelt az áldoztatórácshoz. Sőt helyenként be sem léphetett a templomba. Ez még mai is így van Krétán, Cipruson, Libanonban, Szíriában, Egyiptomban. Minthogy Szent Pál a második korintusi levelében azt mondta, hogy a nőknek be kell fedni a fejüket.

159. oldal

Ami a tragikus emlékű szeptember 11-én történt, azt próbálja ez a kis sztori mint példabeszéd megvilágítani. Való igaz, hogy New Yorkban példátlan terrorista tömeggyilkosság történt. De van egy mögöttes történet, amelyet senki nem akar hallani.
És ez a baj.

77. oldal

Nabaíja Músza volt az első – és ezt követőleg még sokáig az egyetlen nő Egyiptomban –, aki leérettségizett. Ezzel helyt kapott a közéletben, kiterjesztette a közoktatás- és nevelésügyi minisztérium hatáskörét a nőkre, lehetőséget nyitott számukra a tanítónői képesítésre.

145. oldal