Tűzfal (Kurt Wallander 8.) 31 csillagozás

Henning Mankell: Tűzfal

Két ​fiatal lány megtámad egy taxist, kalapáccsal elkábítják, és konyhakéssel agyonszurkálják. Amikor a rendőrségen kihallgatják őket, nem tanúsítanak semmiféle megbánást. Wallander fel sem bírja fogni. Hát a mai fiatalok tényleg nem érzik már, milyen iszonyatos egy emberélet brutális kioltása? Biztos benne, hogy valami egyéb rejlik a dolog mögött. Ám mire rájön, addigra sok furcsaság történik. Egy férfi holtan esik össze egy bankautomata előtt. Holttestét ellopják a patológiáról, hogy aztán korábbi helyére tegyék vissza. Egy éjszaka pedig egész Skanéban kialszik a villany. És nem sokkal ezután találnak egy elszenesedett hullát a transzformátorállomáson. Mindennek tetejébe Wallandert még fel is jelentik, hogy kihallgatás közben felpofozott egy fiatal lányt. Lányának, Lindának sürgetésére végre felad egy társkereső hirdetést, hogy legalább a magánélete visszakerüljön a normális kerékvágásba. De úgy látszik, hogy a lassan induló szerelmi történetet is fel kell áldozni a nyomozás… (tovább)

Eredeti cím: Brandvägg

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
M-érték, Budapest, 2009
534 oldal · ISBN: 9789639889330 · Fordította: Farkas Tünde

Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
barathkatalin I
Henning Mankell: Tűzfal

Még nem olvastam mindet, de nagyon úgy fest, hogy ez az egyik legjobban sikerült Wallander-sztori. Mindenből bőven adagolt Mankell, amit a regényeiben szeretek: a szuperképességektől különben is mentes, mélyen és jó értelemben véve közönségesen emberinek ábrázolt nyomozó a szakmai és a privát életében is meglehetős kihívásokkal küszködik, pedig derekasan próbálkozik. Mankellnél aztán kevés olyasmivel találkozunk, ami a skandináv krimi némelyik, sorozatgyártásos darabjában megtalálható, szélsőségeknek alig van nyomuk. Wallandernek fáj a torka, használt autót vesz, zokniban üldözi az ellent az éjszakai szántóföldön – az ilyen hétköznapiasságoktól lesz számomra egy Mankell-krimi átélhető és élvezhető.
(Ez azt is jelenti, hogy aki egy krimiben a hajmeresztő, véres fordulatokat és az übernyomozót kedveli, annak nem fog tetszeni. A wallanderek komótos, néha kimondottan sivár darabok.)

>!
cseri P
Henning Mankell: Tűzfal

Hát egy az, hogy a krimiszál kétségtelenül jóval halaványabb, de nem is ez a gond, hanem, hogy volt a Mankellnek egy nagyon jó írói módszere, ami a legjobb Wallandereket olyan zseniálissá teszi, és azzal itt most érthetetlen módon szakít. Így aztán súlyos hiányérzeteim maradtak. :(
Bár az is lehet, hogy Mankellt már nem is érdekli a krimiírás, lehet, hogy őt már csak Wallander érdekli, hogy hogy lehet a lelkében vájkálni, és azt én mondjuk bármilyen mennyiségben szívesen olvasom, mert nagyon bírom az öreget, és ő azért elviszi a hátán a könyvet.

>!
medicne
Henning Mankell: Tűzfal

Rég olvastam krimit…elsőre reménykedtem, hogy egy izgalmas, fordulatokban gazdag regény lesz…hát tévedtem. Édesanyám végig izgult, én olvasás közben is lassúnak találtam a cselekményt, talán kicsit sokszor tartott „összefoglalást” az eseményekről. (Édesanyám azóta is Mankell rajongó, szerencse, hogy nem vagyunk egyformák :) )
Az az érzésem támadt a történettel kapcsolatban, hogy amit leírt, az velünk már történik, szóval ott még olyan távoli jövőnek hangzik, hát pedig nem az. Ha hasonlattal kell élnem, akkor ez a könyv egy régi típusú komondor, és az én agyamban már egy gyorsabb számítógép fut. Lassú, lassú, lassú.
Még valami, a végén vártam a drámai végkifejletet, de ez elmaradt, sőt az utolsó öt oldalon még el is aludtam. Mankellből egy időre elég volt.

3 hozzászólás
>!
StJust
Henning Mankell: Tűzfal

A könyv elejének olvasásakor a fordítás hevenyészettségén dühöngtem, de aztán szép lassan magával ragadott a szokásos Wallander érzés. (Ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy a fordítás színvonala a könyv előrehaladtával javult, csak annyi, hogy én ezt már nem vettem észre). Ez volt a hatodik Wallander könyvem, nem tartozik a legjobbak közé, de az utolsók közt sem említeném. A hangsúly megint nem a bűnügy maradéktalan felderítésén van – ami pl. egy Agatha Christie krimi esetében elképzelhetetlen lenne, mivel ott a jóllakottság-érzetet éppen az adja, hogy Poirot vagy Miss Marple mindent megmagyaráz – hanem Wallander „magánéletén”. A könyv végén erről így vall a nyomozó: „Az egész létezésem kerítésekből és falakból áll… Nemcsak bennem magasodnak. És nemcsak a számítógépekben és a hálózatokban. Hanem ott vannak a rendőrkapitányságon is, közöttem és a kollégáim között, csak eddig nem vettem észre őket.”
Ezen a pár gondolaton keresztül betekintést nyerünk a regény alap-mondanivalójába. Wallander a 21. század küszöbén betörő digitális világ peremén találja magát, ahol egyre szűkebb a hely a magafajta nyomozóknak. A kollégáihoz fűződő viszonya – néhány kivételtől eltekintve- soha nem terjeszkedett túl a puszta kollegialitáson, de ebben a történetben még jobban elidegenedik tőlük. Mankell ezzel a regényével kívánta lezárni a Wallander ciklust, ami számos utalásból kiderül, ám ahogyan ez lenni szokott, nem tudta abbahagyni, és megírta még a nyomozó első eseteit, illetve egy most már tényleg utolsó részt.
Örülök, hogy fölfedeztem magamnak Mankellt és rajta keresztül Wallandert.

>!
repavalleszurtnyul
Henning Mankell: Tűzfal

Jobban indult, mint a többi Wallander regény, aztán valahogy kifulladt a könyv második felére, és kicsit unalmasra sikeredett a vége. Igazából sem az ügyet, sem Wallander magánügyeit nem zárja le eléggé, így kicsit hiányérzetem volt a végén. Érdekeltek volna a motivációk, a történtek részletesebb magyarázata. Szóval egyszerre érzem túl hosszúnak és túl rövidnek is a könyvet. Túl sok volt a sehova sem vezető agyalás, leírás, kevés a magyarázat. Nekem Wallander belső monológjai, problémái is felületesnek, vázlatszerűnek tűntek, nem éreztem bennük különösebb mélységet.

>!
szeretemakönyveket
Henning Mankell: Tűzfal

Megmondom őszintén abbahagytam… mintha nem is A Szent Iván-éji gyilkosság és Az ötödik asszony írója követte volna el… csalódás……:-(((

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
cseri P

– Az exférjem igen nagyvonalú asszonytartást biztosított, amikor elváltunk – felelte a nő. – Ez pedig azt jelenti, hogy megúsztam azt, amit a világon a legjobban megvetek.
– És mi volna az?
– A munka. Olvasgatok naphosszat. És rózsákat hímezek kis vászonkendőcskékre.

180-181. oldal

7 hozzászólás
>!
StJust

"Ha a munkánkra gondolok, mindig olyannak látom magunkat, mint a festőművészeket az állványuk előtt. Húzunk egypár vonalat, felviszünk egy-két festékfoltot, aztán hátralépünk, és megnézzük az összhatást. Aztán újra előrelépünk és folytatjuk. Gondolkodom rajta, hogy vajon nem ez a hátralépés a legfontosabb-e. Hiszen akkor látjuk azt, ami a szemünk előtt van. /Nyberg/

416. oldal


A sorozat következő kötete

Kurt Wallander sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Arne Dahl: Rossz vér
Camilla Läckberg: A kőfejtő
Arne Dahl: Misterioso
Ninni Schulman: Lány a hóban
John-Henri Holmberg (szerk.): Valami a tekintetében
Håkan Nesser: A Borkmann-elv
Jo Nesbø: A fiú
Jo Nesbø: Kísértet
Peter Høeg: Smilla kisasszony hóra vágyik