Tűzfal (Kurt Wallander 8.) 37 csillagozás

Henning Mankell: Tűzfal

Két ​fiatal lány megtámad egy taxist, kalapáccsal elkábítják, és konyhakéssel agyonszurkálják. Amikor a rendőrségen kihallgatják őket, nem tanúsítanak semmiféle megbánást. Wallander fel sem bírja fogni. Hát a mai fiatalok tényleg nem érzik már, milyen iszonyatos egy emberélet brutális kioltása? Biztos benne, hogy valami egyéb rejlik a dolog mögött. Ám mire rájön, addigra sok furcsaság történik. Egy férfi holtan esik össze egy bankautomata előtt. Holttestét ellopják a patológiáról, hogy aztán korábbi helyére tegyék vissza. Egy éjszaka pedig egész Skanéban kialszik a villany. És nem sokkal ezután találnak egy elszenesedett hullát a transzformátorállomáson. Mindennek tetejébe Wallandert még fel is jelentik, hogy kihallgatás közben felpofozott egy fiatal lányt. Lányának, Lindának sürgetésére végre felad egy társkereső hirdetést, hogy legalább a magánélete visszakerüljön a normális kerékvágásba. De úgy látszik, hogy a lassan induló szerelmi történetet is fel kell áldozni a nyomozás… (tovább)

Eredeti cím: Brandvägg

Eredeti megjelenés éve: 1998

>!
M-érték, Budapest, 2009
534 oldal · ISBN: 9789639889330 · Fordította: Farkas Tünde

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Henning Mankell: Tűzfal

Køhalmi regénye óta ez az első skandináv krimim, és töredelmesen bevallom, helyenként nem bírtam ki egy kis vigyorgás nélkül. Pedig semmi nevetnivaló nincs ebben a ködös őszi tájban, életből, mából kikopó nyomozónkban, sőt, abban az épp kialakulóban levő (azóta kialakulni látszó) szép új világban sem, amit a regény felvázol.
A számítógépek és modern technika térhódításának, hatalomátvételének küszöbén vagyunk, egy olyan világban, amelyben a régi értékrendet, ósdi, megkövült igazságokat képviselő, hétköznapi ember egyre magányosabban és elveszettebben téblábol, elidegenedve, magára hagyatva. Mintha mindent és mindenkit áthatolhatatlan tűzfalak vennének körül. Közben meg új istenek születnek, új rituálék váltják fel a régieket. Gépiesebbek, ridegebbek, nem kicsit ijesztőek. És felmerül a kérdés, ki is az áldozat?
Mankell regénye legalább annyira társadalmi kérdéseket boncolgató (kissé túlírt) realista regény, mint krimi, sőt, mondhatnám, nem is annyira a krimiszálon van a lényeg, mint inkább Wallander (és generációja) különböző szintű válságain, hétköznapi gondjain, valamint az új nemzedékre vonatkozó töprengéseken. Meg persze a nyugati társadalom és gazdaság sebezhetőségén, az erkölcsében megváltozott, lesüllyedt emberen és kilátásain.
Persze a töprengések mellett van nyomoznivaló is bőven, a cselekmény több, néha alig-alig érintkező eset mentén bonyolódik, de mintha nem minden lenne zökkenőmentes. Amennyire tetszett Wallander karaktere, épp annyira éreztem kissé kuszának és kaotikusnak a krimivonalat. Nem mindig voltak világosak a motivációk, a különböző esetek kapcsolódásai pontjai, és a lezárás is kis hiányérzetet hagyott maga után. Ettől függetlenül jó kis olvamány volt, nagyon megkedveltem Wallandert a maga esendőségével, szerethető emberségével.

2 hozzászólás
>!
barathkatalin I
Henning Mankell: Tűzfal

Még nem olvastam mindet, de nagyon úgy fest, hogy ez az egyik legjobban sikerült Wallander-sztori. Mindenből bőven adagolt Mankell, amit a regényeiben szeretek: a szuperképességektől különben is mentes, mélyen és jó értelemben véve közönségesen emberinek ábrázolt nyomozó a szakmai és a privát életében is meglehetős kihívásokkal küszködik, pedig derekasan próbálkozik. Mankellnél aztán kevés olyasmivel találkozunk, ami a skandináv krimi némelyik, sorozatgyártásos darabjában megtalálható, szélsőségeknek alig van nyomuk. Wallandernek fáj a torka, használt autót vesz, zokniban üldözi az ellent az éjszakai szántóföldön – az ilyen hétköznapiasságoktól lesz számomra egy Mankell-krimi átélhető és élvezhető.
(Ez azt is jelenti, hogy aki egy krimiben a hajmeresztő, véres fordulatokat és az übernyomozót kedveli, annak nem fog tetszeni. A wallanderek komótos, néha kimondottan sivár darabok.)

>!
cseri P
Henning Mankell: Tűzfal

Hát egy az, hogy a krimiszál kétségtelenül jóval halaványabb, de nem is ez a gond, hanem, hogy volt a Mankellnek egy nagyon jó írói módszere, ami a legjobb Wallandereket olyan zseniálissá teszi, és azzal itt most érthetetlen módon szakít. Így aztán súlyos hiányérzeteim maradtak. :(
Bár az is lehet, hogy Mankellt már nem is érdekli a krimiírás, lehet, hogy őt már csak Wallander érdekli, hogy hogy lehet a lelkében vájkálni, és azt én mondjuk bármilyen mennyiségben szívesen olvasom, mert nagyon bírom az öreget, és ő azért elviszi a hátán a könyvet.

>!
StJust I
Henning Mankell: Tűzfal

A könyv elejének olvasásakor a fordítás hevenyészettségén dühöngtem, de aztán szép lassan magával ragadott a szokásos Wallander érzés. (Ez nem biztos, hogy azt jelenti, hogy a fordítás színvonala a könyv előrehaladtával javult, csak annyi, hogy én ezt már nem vettem észre). Ez volt a hatodik Wallander könyvem, nem tartozik a legjobbak közé, de az utolsók közt sem említeném. A hangsúly megint nem a bűnügy maradéktalan felderítésén van – ami pl. egy Agatha Christie krimi esetében elképzelhetetlen lenne, mivel ott a jóllakottság-érzetet éppen az adja, hogy Poirot vagy Miss Marple mindent megmagyaráz – hanem Wallander „magánéletén”. A könyv végén erről így vall a nyomozó: „Az egész létezésem kerítésekből és falakból áll… Nemcsak bennem magasodnak. És nemcsak a számítógépekben és a hálózatokban. Hanem ott vannak a rendőrkapitányságon is, közöttem és a kollégáim között, csak eddig nem vettem észre őket.”
Ezen a pár gondolaton keresztül betekintést nyerünk a regény alap-mondanivalójába. Wallander a 21. század küszöbén betörő digitális világ peremén találja magát, ahol egyre szűkebb a hely a magafajta nyomozóknak. A kollégáihoz fűződő viszonya – néhány kivételtől eltekintve- soha nem terjeszkedett túl a puszta kollegialitáson, de ebben a történetben még jobban elidegenedik tőlük. Mankell ezzel a regényével kívánta lezárni a Wallander ciklust, ami számos utalásból kiderül, ám ahogyan ez lenni szokott, nem tudta abbahagyni, és megírta még a nyomozó első eseteit, illetve egy most már tényleg utolsó részt.
Örülök, hogy fölfedeztem magamnak Mankellt és rajta keresztül Wallandert.

>!
medicne
Henning Mankell: Tűzfal

Rég olvastam krimit…elsőre reménykedtem, hogy egy izgalmas, fordulatokban gazdag regény lesz…hát tévedtem. Édesanyám végig izgult, én olvasás közben is lassúnak találtam a cselekményt, talán kicsit sokszor tartott „összefoglalást” az eseményekről. (Édesanyám azóta is Mankell rajongó, szerencse, hogy nem vagyunk egyformák :) )
Az az érzésem támadt a történettel kapcsolatban, hogy amit leírt, az velünk már történik, szóval ott még olyan távoli jövőnek hangzik, hát pedig nem az. Ha hasonlattal kell élnem, akkor ez a könyv egy régi típusú komondor, és az én agyamban már egy gyorsabb számítógép fut. Lassú, lassú, lassú.
Még valami, a végén vártam a drámai végkifejletet, de ez elmaradt, sőt az utolsó öt oldalon még el is aludtam. Mankellből egy időre elég volt.

3 hozzászólás
>!
repavalleszurtnyul
Henning Mankell: Tűzfal

Jobban indult, mint a többi Wallander regény, aztán valahogy kifulladt a könyv második felére, és kicsit unalmasra sikeredett a vége. Igazából sem az ügyet, sem Wallander magánügyeit nem zárja le eléggé, így kicsit hiányérzetem volt a végén. Érdekeltek volna a motivációk, a történtek részletesebb magyarázata. Szóval egyszerre érzem túl hosszúnak és túl rövidnek is a könyvet. Túl sok volt a sehova sem vezető agyalás, leírás, kevés a magyarázat. Nekem Wallander belső monológjai, problémái is felületesnek, vázlatszerűnek tűntek, nem éreztem bennük különösebb mélységet.

>!
Maryse
Henning Mankell: Tűzfal

Szeretem Mankell Wallander sorozatát, a rendőrségi eljárás, a vidéki Svédország bemutatása, a nyomozó gondjai mind – mind jól ismert és fontos elemek és mindig jól működnek amikor a nyomozó egy újabb esetét olvasom.
Már a könyv címe is találó mert a történetben megpróbálják az áldozat számítógépének tűzfalvédelmi rendszerét kiiktatni, hogy a kimenő és bejövő adatcsomagokat átvizsgálva nyomok után kutassanak.
A feszültség folyamatosan növekszik, ahogy az egymáshoz látszólag nem köthető bűnesetek nyomait köti össze Wallander és csapata.
A Wallender személyisége és munkamódszere nagyon vonzó, empatikus, kicsit lassú, magányos és irtózik a technológiai újdonságoktól.
Most sem csalódtam, ezzel a jól átgondolt és jól megírt bűnügyi regénnyel végére értem a Wallander sorozatnak.

>!
szeretemakönyveket
Henning Mankell: Tűzfal

Megmondom őszintén abbahagytam… mintha nem is A Szent Iván-éji gyilkosság és Az ötödik asszony írója követte volna el… csalódás……:-(((

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
cseri P

– Az exférjem igen nagyvonalú asszonytartást biztosított, amikor elváltunk – felelte a nő. – Ez pedig azt jelenti, hogy megúsztam azt, amit a világon a legjobban megvetek.
– És mi volna az?
– A munka. Olvasgatok naphosszat. És rózsákat hímezek kis vászonkendőcskékre.

180-181. oldal

7 hozzászólás
>!
StJust I

"Ha a munkánkra gondolok, mindig olyannak látom magunkat, mint a festőművészeket az állványuk előtt. Húzunk egypár vonalat, felviszünk egy-két festékfoltot, aztán hátralépünk, és megnézzük az összhatást. Aztán újra előrelépünk és folytatjuk. Gondolkodom rajta, hogy vajon nem ez a hátralépés a legfontosabb-e. Hiszen akkor látjuk azt, ami a szemünk előtt van. /Nyberg/

416. oldal


A sorozat következő kötete

Kurt Wallander sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Camilla Läckberg: A hableány
Kristina Ohlsson: Vétkesek
Mons Kallentoft: Véres tél
Arne Dahl: Rossz vér
Arne Dahl: Misterioso
Lars Kepler: A bosszúálló
Stefan Ahnhem: A fantom
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!