Szent ​Iván-éji gyilkosság (Kurt Wallander 7.) 36 csillagozás

Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Minden év június 21-én, az örömök napján, a legendás Szent Iván-éjen jelmezbe öltöznek, hogy még jobb legyen a játék, még kevésbé béklyózza le őket a valóság. De ebben az évben a turistákat bénítja meg a látvány hetekkel később, amikor rábukkannak a három fiatalra egy néptelen természetvédelmi területen. Élettelen testüket még mindig parókák, zsabók és fűzők ékesítik. Mint félredobott bábok, akik már nem kellenek a bábjátékosnak, hevernek holtan. Meggyilkolták őket. Szinte ezzel egy időben szétlőtt arccal találnak rá a lakásában Wallander felügyelő nagyra becsült munkatársára, Svedbergre. Van-e összefüggés a két eset között? Egy gyilkos, aki képtelen elviselni a fiatal, boldog emberek látványát, és egy felügyelő, aki még soha nem volt ennyire kétségbeesett, ennyire magányos, ennyire rokonszenves.

Eredeti cím: Steget efter

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Mérték, Budapest, 2007
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639693043 · Fordította: Károlyi Zsuzsa

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

>!
Lénaanyukája P
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság

1. észrevétel: Henning Mankell sosem fogja megkapni a „Körülményes Összetett Körmondatok Mestere” címet.
2. észrevétel: belecsöppentem egy sorozat kellős közepébe, és olyan volt, mint amikor véletlenül megnézem a Csudagazdagok és roppantcsodálatosak hatszázhetvenötödik részét, és fél óra alatt tudom az előző hatszázhetvennégy rész cselekményét.
3. észrevétel: Wallander felügyelő sokat pisil. Igen, pisil. És ezt mindig leírja az író, hogy Wallander felügyelő bemegy az irodájába, leül, nyomoz egy kicsit meg gondolkodik, kit kellene kihallgatni, aztán kimegy pisilni, utána megmossa a kezét, mire visszamegy az irodájába, vagy csuda okos gondolatai támadnak, vagy meghal, akit ki akart hallgatni, vagy találnak ilyen bűzölgő hullákat, és aki megtalálta őket, az meg hányt egyet. Hát ezek valóban roppant érdekes dolgok, Wallander helyében én már régen katéterrel élnék, mert nem mernék kimenni a rötyire.
4. észrevétel: kicsit uncsi volt nekem ez a könyv. Na jó, nem kicsit. Mindig az volt a legizgibb, ha Wallander pisilni ment, mert utána lásd fentebb. Annyit meg nem kellett neki.
5. észrevétel: volt benne egy szereplő, Ákerblom, aki sírt, és én állandöan Ákombákomnak olvastam a nevét. Meg volt benne egy István is. De akkor is uncsi könyv volt.

3 hozzászólás
>!
eeszter P
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság

Az első könyvem a szerzőtől. Azért választottam ezt – igen, a sorozat hetedik részét, mert ennek a fülszövege fogott meg nagyon. S igazából már az első oldalakon kiderült számomra, hogy pontosan ilyen krimire vágytam. Olvastam már néhányat skandináv krimik közül, tetszettek is többé-kevésbé, de ehhez fogható még nem volt. Épp annyira részletező, épp annyira titokzatos, épp annyira izgalmas, ahogy azt én szeretem! spoiler

3 hozzászólás
>!
Niko_oka
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság

Nem mondhatnám, hogy új számomra a szerző és a sorozat, ez is rajta van az „elkezdtem, de nem fejeztem be” listámon. A gyilkosnak nincs arca nyitódarabot 50 oldal után letettem az írő stílusa miatt: halálra untam magam.
Kihívás miatt estem mégis neki, az első harmada szintén nyögvenyelős volt és esküszöm, hogy szeretem a magánéleti szálakat, hiszen jó esetben színesíti a történetet- de ez nem az az eset. Szerintem ilyen részletességgel megírt könyvet még sosem olvastam, néhol kandikamera érzésem volt és mától soha többet nem használom a kedvenc „Lennék pók a falon..” kifejezést
A csillagozáson sokat gondolkodtam, mert az alaptörténet nagyon jó és a krimiszálat tényleg kiválóan vezette végig (oké, ez is lassabb volt a megszokottnál), ezenkívül szimpatikus nyomozót kapunk. Tehát igazságtalan lenne lehúzni. De Mankellel a jövőben nem nagyon számolok.

5 hozzászólás
>!
Aurora_Michaelis P
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság

​Nagyon jó krimi volt! Igazi skandináv!
Nagyon jól volt felépítve, engem is gondolkodásra késztetett, végig járt az agyam, ahogy a rendőröknek is, hogy milyen jelentősége lehet egy-egy bizonyítéknak. Különösen tetszett, hogy nem szuperhekusokról szólt a könyv, mint pl. a helyszínelős sorozatok, ahol bármit csinálnak, mindig a jó nyomon járnak, és villámsebességgel. Tetszett, hogy itt nem ez volt, lassan haladt a nyomozás, csomó zsákutcával. Az is tetszett, hogy Wallander is csak ember, a maga munkahelyi, magánéleti és egészségügyi​ problémáival, és neki sem pattant ki minden összefüggés azonnal az agyából, időnként még át is siklott a részletek felett. Egyedül az nem tetszett, hogy a hétköznapi cselekvések helyenként túl voltak részletezve, pl. minden egyes alkalommal megtudhattuk, amikor Wallander kiment wc-re.
Azon gondolkoztam most is, mint máskor is krimiolvasás közben, hogy hogy találhat ki valaki ilyen borzalmas eseményeket. És mennyire rettenetes, hogy bizonyára a valóságban is vannak ilyen emberek, mint a tettes. Sosem tudhatjuk, ki figyel minket, és mik a szándékai velünk. És azt sem, hogy melyik pillanatban ér véget az életünk.
Az külön érdekes volt, hogy mennyit emlegették, hogy Svédország már nem a régi, sokkal több a bűneset. Ez biztosan így van, de szerintem még manapság is jóval kevesebb, mint más országokban.

>!
narziss
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság

A maga műfajában jó „kis” könyv. Wallander figurája hihetetlenül rokonszenves volt: minden ízében emberi. Kétségeivel, a nyomozás közbeni elbizonytalanodásaival, egészségügyi gondjaival… Már-már ritmust adott a szövegnek, ahogy csaknem szabályos időközönként döntötte magába a kávét, aggódott az ereiben magasodó cukorszigetecskék miatt (egyéb testi működései felsorolásától eltekintek :)), őrlődött és gyilkost keresett kimerülten, nehézkesen, mégis fáradhatatlanul.

Ez a sajátos, borongós, a történetet finoman belengő északi (svéd) atmoszféra is bejött, de nagyon.
Oh, igen, és nem mind postás, aki annak látszik… csengethet akárhányszor.

>!
estimese24
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság

Érdekes krimi. Néhol kicsit hosszúnak éreztem, de lehet, hogy így volt jó. Tetszett az író stílusa. A fő- és mellékszereplők magánéletéről is nagyon sok mindent megtudtunk.

3 hozzászólás
>!
repavalleszurtnyul
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság

Talán ennek a könyvnek a legjobb a krimiszála a Wallander-könyvek közül. Szerintem az első részekhez képest nagyot javul a sorozat a végére, de azért nekem még mindig kicsit túl sok a némiképp közhelyes agyalás a „régen minden jobb volt Svédországban” témáról. A gyilkos motivációja talán lehetett volna kidolgozottabb. Általában amúgy nem szoktam rájönni a rejtélyekre a krimikben, mert magával visz a történet sodrása, de itt többnyire előbb rájöttem a dolgokra, mint Wallanderék.

>!
maneki_neko
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság

Eddig csak egy Wallander-könyvet olvastam, A piramist, amelyben rövidebb novellák szerepelnek, a nyomozó fiatal korából.
Az ötvenhez közeledő, megfáradt és cukorbeteg Wallander valahogy sokkal szimpatikusabb volt! (Azért ne írjuk le őt, mert bizonyítja, hogy lobog még benne ifjúi hév, ha bűnözőket kell elkapni!)
Mankell részletező, szikár stílusát is megszerettem. (A svéd társadalomra, rendszerre vonatkozó csípős kritikáival viszont – amelyeket rendre beágyaz a történetbe – nem tudok mit kezdeni.)
Jó, hogy a könyvtárunk bővelkedik a könyveiben!

>!
Fehér_Macska
Henning Mankell: Szent Iván-éji gyilkosság

brutális, tragikus történet egy „felesleges emberről”, aki nem bírta elviselni a boldog embereket, és egy ponton túl, már képtelen volt kontrollálni a benne felgyülemlett dühöt, erőszakot. közben egy remek korrajz arról a svédországról, amely kezd egyre tehetetlenebbé válni a periférfiára szorultakkal. 20 évvel ezelőtti komor kép egy felbomblóban lévő jogállamról..kár, hogy mankell nem tud már írni a mai helyzetről, érdekelne!


Népszerű idézetek

>!
eeszter P

– (…) A televízióról már öt évvel ezelőtt lemondtam. Most a telefonnak kell eltűnnie az életemből.
– Nem fogja hátrányát érezni ennek?
Björklund komolyan nézett rá.
– Jogomban áll magamnak dönteni arról, hogy mikor akarok kapcsolatba lépni a környezetemmel.

105. oldal

>!
eeszter P

– Amikor megszólalt a telefon, éppen veszekedtünk. Apró, ostoba vita volt. Amilyet olyankor folytat az ember, amikor a nagy és fontos vitákra nincsen ereje.

85. oldal

>!
eeszter P

Aki nem tud uralkodni magán, az soha nem lehet biztos benne, hogy képes megmenekülni.

228. oldal

>!
maneki_neko

István Kecskeméti pontosan negyven évvel ezelőtt jött Svédországba. Azon magyar menekültek áramlatába tartozott, akiknek az 1956-os felkelés leverése után el kellett hagyniuk az országot. Tizennégy éves volt, amikor Svédországba telepedett. Szüleivel és három fiatalabb testvérével együtt Trelleborgnál lépett az országba. Édesapja mérnök volt, és a húszas évek végén felkereste egyszer Stockholmban a szeparátorgyárat. Most azt remélte, hogy ott kaphat munkát. De csak Trelleborgig jutott. A kikötő termináljának elhagyásakor agyvérzést kapott. A trelleborgi temetőben helyezték végső nyugalomra, a család pedig Skanéban maradt. István, aki most ötvennégy éves, már régóta tulajdonosa egy pizzériának a Hamngatanon.

123. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1956 · menekültek

A sorozat következő kötete

Kurt Wallander sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Erik Axl Sund: Bomlás
Kristina Ohlsson: Lotus blues
Dan Wells: Nem akarlak megölni
Chris Carter: Halállista
J. D. Barker: Az ötödik áldozat
Donato Carrisi: Démoni suttogás
Helena Silence: Ezüsthíd
M. J. Arlidge: Bújócska
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak