A ​gyilkosnak nincs arca (Kurt Wallander 1.) 126 csillagozás

Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Svédország legdélibb csücskében, két közeli kis tanyán jó szomszédságban él két idős házaspár. Háborítatlan nyugalmuk öröknek tűnik, mígnem egy éjszaka az egyik házaspárt brutális kegyetlenséggel meggyilkolják. Kurt Wallander felügyelőt bízzák meg a nyomozással, amelynek során lassanként megdöbbentő dolgok kerülnek napvilágra. A két áldozat nem nincstelenségben, de igen szerényen élt, holott a férj több bankszámlán vagyonokat tartott. Az is kiderül, hogy csaknem ötven éve, a második világháború idején az akkor fiatal férfi egy távoli tanyán apjával teheneket és lovakat tartott, és nagy mennyiségben húst szállított a német hadseregnek. Odáig vezetnének a szálak? Vagy a titokban tartott, törvénytelen gyerekhez? Esetleg a közeli menekülttáborba? A nyomozó újabb és újabb akadályokba botlik, miközben meg kell birkóznia felbomló házasságának nyűgeivel is.

Eredeti mű: Henning Mankell: Mördare utan ansikte

Eredeti megjelenés éve: 1991

>!
M-érték, Budapest, 2011
304 oldal · ISBN: 9786155113239 · Fordította: Tótfalusi István
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
296 oldal · ISBN: 963547640X · Fordította: Tótfalusi István

Enciklopédia 2


Kedvencelte 4

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

A baljóslatú indító felütés nagyon hangulatosra sikeredett, még hogy nem nyerít a ló…Szóval egy eldugott tanyán történő titokzatos család-gyilkossággal indul Wallender első – magyar olvasók által megismert – nyomozása, amelynek nincs sok támpontja, de egyre különösebb dolgok kerülnek elő… A skandi-krimikre jellemző nyomozói-családi szál itt is jelen van, felbomló házasságával küzd a rendőr, de akadályról-akadályra hágva bogozza a rejtélyes esetet.spoilerNekem nagyon tetszett, igényesen megírt krimi, nem tucatáru.

>!
ponty
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

Talán ott kezdem, hogy: hát ez mi volt? És vajon valóban az akart-e lenni?

Olvasgatom lassan a krimi irodalom híresebb eseteit, kíváncsi vagyok szinte minden, több regényt megélt rendőrfelügyelőre és magánnyomozóra, az összes alkoholizmusukkal, magánéleti kudarcukkal, kínzó fejfájásukkal, egyhetes, foltosra izzadt ingükkel együtt, így aztán eljutottam Wallander felügyelőhöz is. Jókat olvastam róla, és vele talán nem is volt bajom, még úgy sem, hogy az általa bemutatott mennyiségű bénázás leginkább egy paródiába illő, de azért ő mégsem Frank Drebin, és ez a könyv még csak nem is egy jópofa komédia. Mert továbbra se tudom, mi ez? Egészen jól, és mellesleg véresen komolyan kezdődik egy brutális gyilkossággal, de később mintha az elvált zsaru-történetek kifigurázásává akarna válni, csak éppen anélkül, hogy vicces tudna lenni. Lehet, hogy nekem nem jött át a svéd humor, végtére is pocsék a fordítás, mert például rendőrök és gyanúsítottak egyaránt résen állnak, többször is. Bah. Autós üldözésben meg fölfordulnak a kocsival. Mármint a felborulnak helyett. Ezek persze csak apró, bosszantó kizökkenések, mert hát így is érthető, de ami miatt végképp kívül maradtam a sztoriból, azok az olyan blődségek, mint hogy a férjétől távol élő államügyésznő simán igent mond este 10-kor egy italra, a szinte vadidegen, válásától összezavarodott Wallandernek, desőt, egyenesen a lakását javasolja helyszínnek, hogy megtárgyalják az ügy állását, és teendőiket. Persze mindezt csak azért, hogy Mankell sokadjára olyan helyzetbe hozza a főszereplőjét, amit az (természetesen) nem tud megfelelően kezelni. Az ilyet hadd ne kelljen elhinnem. Vagy, hogy a rendőrök napok óta mondogatják, hogy túlórázni kell mindenkinek, mert nagyon fontos az ügy és nem haladnak vele, majd nem sokkal ezután, az egyik nyomozó pihenőt kap, és egy napra rá részegen telefonál az őrsre, hogy szabadságot kérjen, további baráti kiruccanás okán. Szent fánk és kávé?! Készséggel elhiszem, hogy ez a svéd, kisvárosi rendőrkapitányság nem a szakma csúcsát jelenti, de miközben Mankell ilyen komoly témákkal dobálózik (anélkül, hogy érdemben hozzá szólna), mint a bevándorlás és az erőszak kérdése, talán nem szerencsés a Rendőrakadémia sorozat szintjére süllyedni. Pedig ez a helyzet. Ez legkésőbb akkor válik teljesen egyértelművé, amikor kiderül, hogy a szerző szerint egy nagyon mélyen lévő szerencsejátékfüggő fickó, annyira hihetetlenül elvetemült, hogy többször is csak a határidő lejárta előtti utolsó napon fizeti vissza az uzsorakölcsönt. Érzitek milyen durva? Már majdnem figyelmeztetni kellett! Azt kell mondjam röhejes. Mindez így odavezetett, hogy magát a bűnügyet, és annak megoldását, még igen, de ezt az egészet, mint írást, és az írót, mint alkotót, egészen egyszerűen képtelen vagyok komolyan venni. Hogy is tudnám, ha olyanokat ír, hogy „különféle vizsgálatokkal kimutatták…”. Igen? Na, de mégis, milyen vizsgálatokkal? Ezt most gimis diákok írták a suliújságba, egy délutánnyi „beépített” közlekedési rendőri nézelődés után? Itt kezdődnek az északi krimik? Szerintem ez simán csak iszonyúan kezdetleges.

Azoknak ajánlanám, akik a bűnügyi regényt csak egy lájtos olvasmánynak szánják, és elsősorban csak egy rejtélyt, meg egy logikus megoldást várnak el tőle, mondjuk Agatha Christie módra. Esetleg elrettenthetetlen skandikrimi rajongóknak. Aki viszont hiteles, komolyan vehető szereplőket, részleteket és díszleteket, illetve valamennyi valódi, koncentrált tartalmat is szeretne kapni, az nyugodtan keresse máshol.

>!
robinson P
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

Első Wallander és első Mankell könyvem volt. A történet tetszett, olvasmányos, eléggé izgalmas, és az emberi oldal is működik. Tetszik a svéd krimikben, hogy kietlen, hideg, szürke, magányos tájakon, szeretetre vágyó emberek vonulnak fel benne. És mégis emberi, élő a történet. A szokott, elvált, magányát feldolgozni nem tudó, családjától elszakadt rendőrnyomozó a főhős. Fogom még olvasni, érdekelnek a történetei. Olyan, mintha a krimi lenne a mellékszál a történetben, talán ettől is jó.

8 hozzászólás
>!
gybarbii
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

Miután kivettem a könyvtárból, majdnem 3 hónapig rakosgattam a szobában ide-oda… Valahogy nem vonzott a könyv. Annyit hallottam már Mankell-ről, de féltem, hogy a nagy elvárások miatt csalódnék…
De szerencsére alaptalan volt a félelmem! Egy nagyon jól felépített és megírt krimit olvashattam! Nagyon izgalmas volt a kezdés, már az teljesen magával ragadott. És igaz, hogy a nyomozás több mint fél évig eltartott, mégsem untam bele. Nekem ez a tény csak még hihetőbbé tette a történetet. A legtöbb krimiben pár nap, maximum egy hét alatt elkapják a gyilkosokat, de ezt néha olyan nehéz volt elhinni. És Kurt Wallander személye is nagyon szimpatikus volt. Nem egy sztárnyomozó mindenféle különleges képességekkel, hanem egy átlagos rendőr, aki közben magánéleti problémákkal küzd, aki maga is hibákat követ el, akinek megrendül a határozottsága, mégsem adja fel, amíg a térkép össze nem áll.
Igaz, hogy egy 25 éves krimiről van szó, de szerintem manapság is bárki nyugodtan kézbe veheti, ha egy jó kis nyomozásban akar elmerülni! :)

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
296 oldal · ISBN: 963547640X · Fordította: Tótfalusi István
5 hozzászólás
>!
Gyöngyi69
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

Első könyvem Mankell tollából. Tetszett, hogy bár leírja, hogy mi történt az idős házaspárral, nincs benne több brutalitás, mint amit még a széplelkek is elbírnak. Könnyen, gyorsan olvasható. Szegény Wallander egy-két alkalommal olyan szituációba hozza és mondatokat ad a szájába, amivel lejáratja hősét, de szerencsére tényleg csak elvétve fordul elő.
Talán a szükségesnél többször kerül szóba Wallander súlyproblémája, italozása, de talán így van ez az életben is, ha egy férfit elhagy a felesége, és egyik napról a másikra gyorséttermi kosztra szorul, ami óhatatlanul hízáshoz vezet. #Szerintem a nők is tudnak ennyit nyűglődni a plusz súlyukon, így ennek a részletnek az emlegetését nem vethetjük Mankell szemére.# Wallander pedig – a skandináv nyomozó, aki válik, rossz a gyerekével a kapcsolata, iszik és súlyproblémái vannak – nem egykaptafa a többi hasonló, skandináv krimibeli nyomozóval, hanem sokkal inkább emblematikus figurája a skandináv bűnüldözésnek.
Menekültekkel kapcsolatos témafelvetései lassan a mi mindennapjaink kérdésévé is válik, emiatt különösen elgondolkodtató ez a vonal is.
Mankell könyve nem tartott őrült izgalomban, de mégis volt valami varázsa, ami miatt nehéz volt letenni.

>!
Maya
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

Tél van és mégsincs. Megvan a borongós hangulat, de nincs hó. Ez rányomja a bélyegét az emberek hangulatára. Szépen lassan csordogál minden. Nincsenek benne nagy sziporkák, a végére mégis meglesz a megoldás. Sok minden közbejön, sok embert megismerünk. Rájövünk arra is, hogy nem is ismerjük azt, akiről eddig azt hittük, hogy igen. Sok minden történik, aminek nincs értelme.
Kriminek nem annyira jó, inkább emberismereti szempontból szerettem. Kurt Wallander egy különös ember. Iszik, ha nem úgy sikerülnek a dolgok, ahogy szeretné. Szomorú, mert nincs rendben az élete. Dühös, mert nem jön rá elég gyorsan a megoldásra, és mert nem képes rendbetenni a saját életét. Kitartó és mindig képes újrakezdeni, ahogy egy igazi rendőrnek kellene. Azt hiszem sokat tanultam tőle, bár elég gyakran csinált olyasmit, amit nem kellett volna, nem figyelt oda eléggé azokra, akikre kellett volna. Pont ezért tudtam szeretni: ember mert lenni, mert hibázni és vállalta a tetteit. Nem volt az a tökéletes nyomozó, aki soha nem téved.

>!
Sapadtribizli P
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

Én nagyon szeretem a krimiket, a jó bűnügyi regényeket.
Éppen ezért volt számomra csalódás a svéd krimik alappillére, A gyilkosnak nincs arca. Mert untam. Nagyon. Túl sok mellékes vonulat, túl sok szereplő, éppen ezért nem tudtam egyiket sem megismerni tulajdonképpen. Fel-felvillantott élethelyzetek, állandó időjárás-jelentés; mintha egy naplót olvastam volna. Nem jó a könyv dinamikája. Túl unalmas, szürke, hétköznapi valóság íze volt. Tévedés ne essék; nem a „földhözragadottságával” van bajom (főleg, hogy a Hidegvérrel, amely egy valós gyilkosságot dolgoz fel, kedvencem lett), hanem az előadásmóddal, ami szintén megengedhetetlenül unalmas, főleg egy krimiben, de nem csak ott. Azt hiszem, mindent elmond az, ha az utolsó ötven oldal olvasása közben nem a könyvre figyeltem, hanem azon gondolkodtam, hogy, hogyan is fogom értékelni…
Sanálom… Sokkal többet vártam…

4 hozzászólás
>!
PRicsmond
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

Az első könyv amit Henning Mankell-től olvastam, és bár sokáig tartott, de ez a hónap elég zsúfolt volt és kicsit kikalandoztam Hannibal Lecter történeteihez. Az eleje nekem picit lassú volt, ameddig fel nem tűnt a főhős Wallander. Olvastam már, hogy Mankell munkássága nagyban hozzájárult a skandináv krimik alapjainak lerakásához és ezen történetek elterjedéséhez, nos így a történet végére érve maximálisan egyetértek. Brutális gyilkosság, több szálon futó, csavaros történet, feszültség és az elmaradhatatlan főhős, aki itt is nemcsak a gyilkosság felderítésével van elfoglalva, hanem saját tönkrement magánéletét is próbálja egyenesbe hozni, több-kevesebb sikerrel. Mindenképp fogom folytatni a sorozatot, pedig már több, mint 20 éves ez a könyv, de mégis nagyon jó skandináv krimi, legalábbis nekem nagyon tetszett. Az indíték és a tettesek elkapása pedig nagyon ötletes. Szerintem minden krimi rajongó bátran olvassa el, ha még idáig nem tette:)

2 hozzászólás
>!
cintiatekla P
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

A gyilkosnak nincs arca egy olyan regény, amire azt tudom mondani, hogy hihetetlenül tetszett, mert valahol azt kaptam tőle, amit nem is fogalmaztam meg magamban: skandináv minimalizmust, hideg telet, folyton kávét vedelő nyomozókat, Walladert, akinek nem nehéz kitalálni, hogy romokban a magánélete, és amúgy nem is fiatal már, ugyanakkor vág az esze, mint a borotva. Amire még felfigyeltem – igaz, ez lehet csak a fordítás számlájára írható –, hogy rövid mondatokkal játszik, nincsenek barokkos körmondatok, nincs túlmagyarázva egy esemény sem. Ezek az apróságok talán annak a számlájára írhatóak, hogy először 1991-ben adták ki a sztorit, az azóta eltelt közel 30 évben pedig rengeteget változott a műfaj.

Bővebben: http://teklakonyvei.blogspot.hu/2017/09/henning-mankell…

>!
mandris
Henning Mankell: A gyilkosnak nincs arca

És ezennel elérkeztem a XX. század 90-es éveihez, egyúttal elolvastam az első skandináv krimimet. És én – ellentétben néhány figyeltemmel – egyáltalán nem untam. Előzetesen szerintem még a fülszöveget sem olvastam el – legalább is nem emlékszem rá –, úgyhogy végképp nem tudtam, mire számítsak. Az elég hamar kiderült, hogy ebben az esetben is inkább a krimik azon alfajáról van szó, amelyben a bűntény megoldása nagyrészt a több rendőr által elvégzett nyomozati munkának az eredménye, mint volt már például a 80-as évekhez választott Knots&Crosses-ben is (egyébként csak 4 év különbséggel jelentek meg). Ezért aztán az egész regény más, mint a klasszikus whodunnitok, amiket pl. AC-től megszokhattunk. Végigkövethetjük, hogyan zajlik a nyomozás a nyomrögzítéstől, a kihallgatásokon keresztül, a különböző nyilvántartások átvizsgálásáig, és ahogy a nyomozók minden lehetséges szálon próbálnak valami olyan nyomra bukkanni, amely elvezet majd a tettesekhez, ezért aztán időnként zsákutcába is belefuthatnak. Emiatt pedig az olvasó szerepe és lehetőségei is másmilyenek, mint amikor a szereplők egy adott halmazából kell kitalálnunk, hogy melyikük a gyilkos. De ettől még nem vált a regény kevésbé érdekessé. Az pedig nálam épphogy pluszpont, hogy a bűncselekmény az ilyen regények esetében egy társadalmi közegben történik, azzal összefügg. Ezt már a hardboiled műfajban is szerettem. Ebben a konkrét esetben ez egyébként a 90-es évek eleji vidéki Svédországban, amely eszerint igencsak távol áll a földi menyországtól – még ha nem is annyira, mint Chandlerék Kaliforniája –, megvannak a maga problémái, feszültségei. spoiler Emellett a főszereplő, Kurt Wallander felügyelő karaktere is kellően életszerűre sikerült, a maga félresiklott házasságával, alkoholproblémáival, és ügyetlenkedéseivel együtt is. Időnként úgy éreztem, hogy az egyedüli tulajdonsága, ami kiemeli őt a kollégái közül, hogy neki van keresztneve.* Mert egyébként nem tűnt éppen szuperzsarunak. (Alapíthatnának klubot Rebus-szal, és feltehetően még másokkal.).
Lehet, hogy egy idő után unalmassá válik majd ez az alműfaj a maga problémás, bénázó átlagzsarujaival és hosszadalmas és aprólékos nyomozati munkáival, de egyelőre még élveztem.

* Ezt természetesen viccnek szántam, de egy idő után kezdett zavarni, hogy mindenki csak Rydberg, meg Svedberg, Hanson, Naslund, meg Björk, meg mit tudom én, még kicsoda, ő viszont következetesen Kurt Wallander – Mankell nagyon azt akarta, hogy bevésődjön a teljes neve.


Népszerű idézetek

>!
robinson P

Valahányszor egy idegen lakásba lépett, Kurt Wallander úgy érezte, mintha egy épp most kapott könyvbe lapozna bele. A bútorok, a képek, a szagok a címoldal. Aztán jön maga a szöveg. De Ellen Magnusson lakását szagtalannak találta. Mintha lakatlan lakásban járna. Csak a vigasztalanság illata érte az orrát. A szürke lemondásé.

257. oldal

>!
Maya

Sose tudta megszokni a gondolatot, hogy titkárnője van. Ha valami elintéznivalója volt, elintézte saját maga. Csak a gazdagok és a fejesek várják el, hogy másvalaki járkáljon a dolgaik után. Hogy az ember ne legyen képes fellapozni egy telefonkönyvet, és felemelni egy telefonkagylót, ezt olyan fokú restségnek tartotta, amelyre nincs mentség…

75. oldal (M-érték, 2011)

>!
sophie P

Vajon honnan vannak a szokásaink? Miféle titkos üzemben készülnek?

264. oldal

1 hozzászólás
>!
mate55 

(…) a válások szaporodása, sokkal nagyobb fenyegetés a társadalomra nézve, mint a növekvő és eldurvuló bűnözés…

134. oldal

2 hozzászólás
>!
mate55 

– Az az ember, aki almát rág egy feszült helyzetben, az nem lehet dohányos.

182. oldal

>!
mate55 

– Bizony a legnehezebb, amikor kénytelenek leszünk a szüleink szüleivé lenni.

195. oldal

>!
Sapadtribizli P

– Milyen autója van?
– Egy piros Mercedes.
– Mercedes?
– Igen, Mercedes.
– Mintha azt mondtad volna, hogy nehezen él.
– Arra a Mercedesre ráment háromszázezre.

121-122. oldal, 7. fejezet

3 hozzászólás
>!
mate55 

A szívroham főleg az elvált férfiakra les, gondolta.

123. oldal

>!
mate55 

A lóverseny és a kábítószer sok tekintetben hasonlóan működik.

254. oldal

>!
PRicsmond

A szívroham főként az elvált férfiakra les, gondolta. Összevissza zabálunk, elhízunk, kínlódunk az elhagyatottságtól. Vagy újabb viszonyokba vetjük magunkat, és a szívünk egyszer csak nem bírja tovább.

120. oldal (Magyar Könyvklub, 2002)


A sorozat következő kötete

Kurt Wallander sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Kati Hiekkapelto: Kolibri
Stieg Larsson: A lány, aki a tűzzel játszik
Michael Hjorth – Hans Rosenfeldt: Ingovány
Liza Marklund: Studio 69
Åsa Larsson: Kristálytemplom
Håkan Nesser: A gonosz arcai
Lars Kepler: A bosszúálló
Kristina Ohlsson: Vétkesek
Jens Lapidus: Instant dohány
Carin Gerhardsen: Aludj csak, kicsim!