Legédesebb ​tini élet (Édes tini élet 3.) 90% 21 csillagozás

Azt gondolom méltó befejezése volt a sorozatnak. Minden teljesen érthető és logikus is volt. Mégis valahogy nekem hiányzott az a varázslat, ami elkapott az első két részében. Itt már nem volt semmi cukormáz, viszont több olyan esemény is volt ami meg tudott fogni. A barátság és a szerelem a családi kapcsolatok mellett hatalmas hangsúlyt kap. Két olyan gyerek, akiknek nem kérdés hogyan tovább, mégis valakinek választania kell. Cseppet sem lepődtem meg a végkifejleten, de sajnáltam, hogy egyáltalán ilyen választásra kényszerült egyik főhősünk.
Kár hogyha nem lesz folytatás, én szívesen tovább olvasnám mi lett velük a későbbiekben. Ez egy nagyon nekem való sorozat volt, hiszen az ifjúsági, a romantikus és még bizony a foci sem áll távol tőlem.:)))
https://youtu.be/ZLwdyEc1APY

A trilógia első kötetével ellentétben ebben a részben már sokkal felnőttesebb, komolyabb problémákkal kell megküzdeniük a szereplőknek. A középiskola vége felé közeledve olyan komolyabb kérdések merülnek fel Devonban és Riában, hogy mi legyen kettejükkel, hisz mindketten más és más ország egyetemére akarnak felvételizni és az egyetem utánra is egymásnak ellentmondó céljaik vannak az életben. Szerencsére készek kompromisszumot kötni azért, hogy mindent megtegyenek egymásért.
A focimeccsek is egyre durvább következményekkel járnak a szezon vége felé közeledve, az ellenséges csapattársak elég extrém eszközökhöz folyamodnak annak érdekében, hogy biztosítsák a döntőbe jutásukat.
Riát és Devont is nagyon megszerettem, úgyhogy alig várom, hogy kijöjjön az írónő által bejelentett spin-off kötet, ami a pár évvel későbbi eseményeket mutatja majd be.
Bővebben: link

Kicsit keményebb volt, mint az előző részek, de nagyon örültem a srácok boldogságának. Új, szimpatikus szereplőt ismertem meg a végére, kellemesen csalódtam egy másikban, és valahogy – amint az többször is elhangzott, és örültem is neki nagyon – mindenki őszintébb lett, mint amilyen Ria nélkül volt. (Egyszer már említettem, hogy hozzá hasonló barátnőim voltak, úgyhogy nagyon kedvelem ezt a típust. Kemény és könyörtelen, de a barátaiért él, hal. Az abszolút igazság vezeti és mindent megtesz álmai megvalósulásáért.)

Az ifjúsági regények nem az én világom, viszont néha előveszek egyet-egyet, hogy hatalmába kerítsen az az érzés, amikor tiniként az Amerikai pitét és a hozzá hasonló középsulis vígjátékokat néztem, mert az egyébként annyira jó volt. Ezzel a kötettel hasonló érzéseim voltak.
Főhőseink élete hatalmas fordulóponthoz érkezett, ki kell lépniük az életbe. Ebben a kötetben elég komoly témák kerülnek előtérbe, és van is egyfajta mélységük. A karakterek korukhoz és személyiségükhöz abszolút megfelelően viselkednek. És hát bejön a romantika is, az egymásért aggódás, de a harc szelleme nem szunnyad, hiába a hevesen dobogó szív.

Most sem csalódtam az Írónőben! Úgy érzem hiányzott már ez a gimis focis élet, ami jellemző a könyveire. Kellően humoros és komoly, romantikus és hiteles! Biztosan már ismeritek Ria és Devon nem túl fényes kapcsolatát. Minden az Édes tini élet című regényben kezdődött, ahol Rietta Süß lett az iskola legújabb diákja. Aki bizony kapott hideget s meleget egyaránt. Sportból és izgalomból nincs hiány, később pedig a romantika is előlép a háttérből. Főszereplő lányunk a trilógia első részében még harcban áll Devon Turner-el, majd ahogy haladunk egyre beljebb az olvasással úgy szépen lassan megtörik benne valami.
Devon és Ria kapcsolata szépen lassan kezdett kibontakozni, öröm és szomorúság is jellemezte ezt az időszakot köztük. Mindig tett bele olyan csavart az Írónő, amire az olvasók nem számítanak és ezáltal a történet nagy fordulatot vett.

Méltó lezárása a sorozatnak. Imádtam Devon és Ria karakterét és az egész történetet. Humor, romantika, sport, izgalom. Ria, micsoda erő és kitartás van benne, és Devon egy érzékeny, szerethető srác. Nagy csatákat vívnak együtt. Aztán szép lassan közelebb kerülnek egymáshoz. Nem tudjuk, hogy alakul a sorsuk, de én már megálmodtam. Köszönöm az élményt.

WIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIi!!!!
Nem akartam hogy vége legyen a francba is!!!!
Annyira a kezembe maradós volt hogy nehezemre eset letenni, és álmatlan estéim okozója.
Eszméletlen cuki, és irtózatosan sok szeretet van benne, és mi ez a sok Maffia elem? A maffia vezért és királynője mikor lettek? de közben meg annyira imádom őket, és félelmetes páros!
Rietta eszméletlen milyen személyisége van még mindig feltölt erővel hogy mennyi van benne! még ha hirtelen túl sok benne a kamikaze elem is, de ilyen a karakter.
Devon a szeretete előtt fejet kéne hajtani és minden pasinak példát venni! :)
A foci meccsek amik voltak azokat szó szerint végig izgultam, és le rágtam a körmöm, pedig nem vagyok foci drukkker. de ez a sztori teljesen meg változtatta a véleményem!
Azt azért bánom hogy Markus humora nem mint az elején, kicsit olyan lett mint egy feleség akinek mindig az utolsó pillanatban szólnak de azért szeretem azt a hisztikét.
Méltón lett befejezve a sorozat, és bár nekem van egy két kíváncsiságom hogy mi lesz velük ezek után, de maradjunk álom szerűen boldog Devon és Ria

Ez a könyv egy nagyon fordulatos és remek befejezése volt a sztorinak. Szerintem ennél jobb véget nem is lehetett volna kitalálni. Remélem még több könyve is lesz a írónőnek, amit a jövőben olvashatok.

Édes Trilógia -Teljes vélemény.

Borítók: Ha mondhatom azt, nekem picit gyernekinek tűnnek rajta a karakterek gimisekhez képest. Viszont a rajzstílus a szívem csücske. Az elképzelések illettek a könyvek tartalmához.

Fő karakterek:
Rietta Süß: A Süß kiejtése némi problémákat okozhat, hiszen alapból a ß ( Scharfes sz) kiejtése „sz” Tehát Sűsz -nek kell ejteni és az „ű” stb. betű minden esetben hosszú lesz előtte. (A Német nyelv szépségeit hallották, de utálom ezt a nyelvet xD.)
Süß = édes ( Nem meglepő ugye? )
Rietta az a tipikus csaj aki nem akar feltűnő lenni mégis sikerül neki összeszedni a kötetek alatt egy csak körülötte forog a világ érzetet. Szerettem a karakterét mert nagyban rám emlékeztetett olvasás alatt. Bár nekem mázlim hogy nem vagyok középpontban neki mégis sikerült odakerülnie.
A történet alatt rengeteg fejlődésen esett át, és a kicsi lányból szinte „felnőtt” lett ezidő alatt.

Devon Turner: Amellett, hogy tipikus macsó és ki ha ő nem stílusa van imádtam a karakterét. Nála igazán érezhető, hogy lassan, de biztosan változott a kötetek alatt. Eleinte az volt benne, hogy eltaposná Riát, mint egy bogarat ami aztán fokozatosan a kötetek alatt egy mélyen bimbózó szerelembe csapott át. A lelke mélyén viszont egy egészen elképesztő érzékeny srác lapul a maszk mögött. Mondhatom azt, hogy a pasiideálok ideálabbika a srác.

Helyesírás: Mivel volt szerencsém előolvasni a köteteket és javítgattuk a hibákat, hamár a keresztgyerekem a sorozat szerettem volna ha nincs benne egyetlen hiba sem. Nem is maradt benne, ahogy én láttam és ennek örülök.

Történet:
A teljes történetet ismerve, hallgatva, olvasva, kifordítva, befordítva mindent is imádok benne elmondom miért.

A köteteket falva felelevenedtek a régi életem emlékei amikor még arról álmodoztam, hogy focistává válok lányként és majd rendre a pályán töltöm az időmet.
Az álmokból sajnos álom is maradt, de most visszaemlékezve a történet olvasása közben rájöttem, hogy még nincs minden hossz, kör, keresztbekas lefutva.
Ha valaki régen focis álmokat dédelgetett, akkor annak ez a történet visszahozza azokat az éveket.
Ha valaki azt mondja, hogy mutassak egy könyvet, aminek az olvasását követően egy olyan ember aki utálja vagy nem szereti a focit mégis megszereti, na akkor EZ AZ a könyv.
A foci, a szerelem, és a gimis élet hármasa nagyon harmonikusan összeillő triója alakult ki. Ahogy a könyv is trilógia lett úgy a könyvbeni hármas is nagyon passzol egymáshoz.
Minden betűjét szerettem olvasni a könyvnek. Az hogy az alkotási folyamat részese is voltam a véleményemet nem befolyásolja.
A történet eleje engem ugyan picit de nagyon kicsit klishés vonalra emlékeztetett, a későbbi jelenetek teljesen elvitték ezt az érzést, és nem is tértek vissza a trilógia végére sem. Szóval összességében elégedett vagyok a történettel.
Voltak oldalak amiket ki is hagytam, mert már valami oknál fogva tudtam mi történik. (Nem az előolvasás az oka. Pont hogy akkor hagytam ki az oldalakat) De nem is volt baj, mert a történet folyamányába nem szólt bele a dolog. Tulajdonképpen mindent is imádtam ennek ellenére benne és mindig mikor elérkeztem bizonyos pontokhoz érzékeltem, hogy na emiatt nem is kellett elolvasnom azokat a bizonyos oldalakat mert itt van amire azoknál az oldalaknál már előre gondoltam.
A focimeccseknél néhol érezni lehetett a Fantáziát meglódulni, és igen lehet, hogy voltak fura jelenetek, vagy épp kivitelezhetetlenek a valóságban vagy akár szabálytalanok, de ez nem csak ennél a történetnél megfigyelhető. Szerettem a meccseket elképzelni, és mindig az jutott eszembe, hogy na vajon hogyan tudnánk mégis kivitelezni őket úgy, hogy szabályosak maradjanak. Végigizgultam őket.
A Barátságok megköttetése és szétszakadása is nagy szerepet játszott a történetben. Jól levezetett struktúra és valós élethelyzetek kombinációját láthattuk. A baráti kapcsolatok mindig ingatag lábakon állnak. Itt pedig némi féltékenység is felfedezhető volt. Emberibb dolgot le sem lehetett volna írni.
A szerelem témakörét azthiszem nem kell boncolgatnunk. A tipikus Gimis szerelem amely majd végül vagy folytatódik, vagy épp eltűnik a semmibe. A történet legvégén nem derül ki mi is lesz a szereplőinkkel, de elképzeléseink vannak. Jó fanfiction alapanyag, ha fogalmazhatunk így. Rendkivül sok lehetőséget kihozhatunk ebből a történetből, hiszen a minden jó ha a vége jó még nem jött el. Lehet belőle akár rossz vég is. De ez az olvasóra van bízva. Szeretem amikor találgatások kereszttüze marad bennem egy-egy könyv után, ha az író nem zárja le valamilyen véggel a történetet, legyen az Happy vagy Bad END. Itt most teljesen rank van bízva milyen folytatást álmodunk meg Devon és Ria jövőjét illetően.
A jellemek fejlődése teljes. Azok a karakterek akiknek kellett felfejlődtek akik nem kerültek annyira előre azok megmaradtak olyannak amilyenek voltak. Mindenki a maga tempójában fejlődött. Mivel en nem szeretem ha túl gyorsan fejlődik egy-egy karakter akiknek pl nem kellene. De ebben a történetben ez is egyensúlyban marad.

Konklúzió: „Szerelem az utolsó vérig.” Gondolom értitek miért is mondom ezt. Kaptunk egy igazán kerek de nyitott végű történetet, amely minden szegmensében egyedülálló a némi minimális klishét leszámitva az elején. Ha valaha is Visszatérnénk gondolatban a múltba, akkor ez egy kivállóan alkalmas történet, hogy visszareptessen minket oda.

Egy szó mint száz: Imádom.

Többet és többet akarok belőle. Mert olyan édes, hogy lehetetlen abbahagyni a falását. Kár, hogy vége.

Ez a rész volt a legjobb!