Édes ​tini élet (Édes tini élet 1.) 84% 66 csillagozás

Már elég régen felfigyeltem erre a kötetre. Nagyon szeretem az ifjúsági gimis történeteket és reménykedtem benne, hogy ez is tetszeni fog, így izgatottan álltam neki. Szerencsére nem kellett csalódnom benne, nagyon élveztem az olvasását, rengeteget nevettem a humoros stílusán. Ria, a főszereplő lány nagyon jó humorral rendelkezik, képes kapásból leoltani bárkit, aki kötözködni mer vele, még Devont a focicsapat kapitányát is, akit amúgy mindenki sztárol a suliban. Ria és ikertesója újak az iskolában, most költöztek a környékre és újonnan kell elvegyülniük a többiek között. Vagy legalábbis kellene, de Ria már az évnyitó ünnepélyen összeszólalkozik Devonnal, ami által az iskolai közösség kétfelé bomlik: a fele közösség Ria-fan lesz, a másik fele pedig elkezdi utálni őt. Nagyon vagány, merész, laza stílusa van a lánynak, amire Devon is hamar felfigyel, nem tudja hova tenni Ria személyiségét. Az külön tetszett, hogy mindkét főszereplő szemszögéből írt az írónő fejezeteket, így mindkettejük gondolataiba bepillantást nyerhettünk. Én csak ajánlani tudom ezt a vicces, szórakoztató kötetet azoknak, akik szeretik az ifjúsági köteteket, nekem az egyik kedvencem lett!
Bővebben: link

Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2021/05/heniko-sakka-e…

„Te kihíváskereső vagy, én pedig maga a kihívás.”

Nem először fordul elő idén velem, hogy nagyon vegyes érzésekkel fejezek be egy adott történetet. A mostani olvasási élményem is erről tanúskodik, de erről picit később írok. A könyvet egy számomra fontos lista miatt vettem meg anno, de mind a fülszöveg, mind pedig a borító megtetszett és úgy voltam vele, hogy a kellemeset a hasznossal alapon fogom elolvasni a történetet.

Haniko Sakka – Édes tini élet kötete egy fiataloknak szóló, vidám írás, amit elsődlegesen a sport és a szokásos rivalizálás központizál.

Fülszöveg alapján Rietta és Klodett –ikertestvérek lévén- nem is különbözhetnének jobban egymástól. A két lány teljesen ellentétje a másiknak, de ettől függetlenül remek párost alkotnak, főleg ha a másik bosszantásáról van szó. Rietta egy tehetséges, középiskolás focista, akinek ambiciózus álma van. Nagy életváltozás előtt állnak, mivel az édesapa új munkát kap. Az új élet hoz számára egy igazán kedvező lehetőséget, hiszen az iskolájának igazgatója szívesen a lánycsapat kapitányi címét neki ajándékozná, de ahogy várni lehet, a kezdeti nehézségek, nem igazán tüntetik fel jó színben Ria bemutatkozását. Nem egy könnyű személyiség, sőt meglehetősen csípős nyelvű és harcias teremtés, aminek persze számos előnye is van. Többek között az, hogy már az első napon összetűzésbe keveredik Devonnal, aki a suli egyik kedvelt „sztárja” és természetesen a sikeres fiúcsapat irányítója. A szokásos sármos és éles eszű jellemzőkkel megáldott srác meg sem próbálja tagadni, hogy egy cseppet sem örül az új jövevénynek, bár azt tagadhatatlan, hogy Ria érkezésével Sir Walton Gimi élete felborulni látszik.

Szubjektív meglátásom a kötettel kapcsolatban, hogy bár egy tipikus középiskolás történet – tehát bizony bőven tele van klisékkel- mégis ad némi egyediséget, hiszen a sport hangsúlyozásával elveszi ennek a „lerágott csont” érzetnek az élét…

Nagyon jó volt. Végig élvezetes, lendületes, tele apró poénokkal/piszkálódásokkal. Hirtelen a régi szívtipró gimi vagy egy másik film is eszembe jutott, ugyanaz játszik benne mint az Amerikai Hófehérkében, bár nem jut eszembe annak a címe, ott is egy focista lány van. Illetve, aki Leiner Laurát szereti, az ezt a könyvet is szeretni fogja, hasonló. Tetszett! Jöhet a következő rész!:)
Ja persze a történetről pár szó. Adott egy lány, aki nem fél kimondani a dolgokat, ami a szívén az a száján, de nem csak szájhősködik tényleg ért is ahhoz, amit csinál és nem másoknak akar ezzel fájdalmat okozni, hanem letörni az egoista helyi focisztár/kapitány szarvait. Kisebb nagyobb fordulatokkal egy „szokásos” tini sztorit kapunk, ami lehet közhelyesek a jelenetek helyzetek, lehet nem tud újat az író, de én végig élveztem, alig bírtam letenni, ha a folytatás jönni fog én biztos el fogom olvasni! Imádtam!
Aki az ilyesmit szereti, bátran kezébe veheti a könyvet!

Kiegészítés: Mindenképp szerettem volna leírni, hogy bár tényleg imádtam a könyvet két pici bajom csak volt vele. Nagyon össze volt sűrítve, túl apró betűs volt, ha egyáltalán lehet ezt hibának venni, a lapok is nagyon vékonyak, amúgy is vigyázok a könyvekre, de mivel ez könyvtári példány volt még jobban féltem, nagyon óvatosan tudtam lapozni, nehogy kárt tegyek a kötetben. A másik ami valószínűleg csak engem idegesít és nem itt találkoztam vele először az a FELHOMÁLYOSÍT kifejezés. Lehet én vagyok a tudatlan, stb. de nem felvilágosít a helyes kifejezés? Annyira zavart végig miután megláttam, tudom én vagyok a butuska, hogy ilyenen fennakadok de akkor is.

Lendületes, fiatalos és még humoros is! Jól esett olvasni ezt a történetet, annak ellenére is, hogy a foci központi téma és féltem, hogy ez miatt talán nem fog annyira tetszeni. Kár volt félnem, mert imádtam a focis részeket, úgyhogy engem teljesen meggyőzött az írónő, és izgatottan várom a folytatást :)
https://youtu.be/CYTBYc8ooB4

Alapvetően minden nagy barátném nagyszájú, megmondom csajszi volt, mint Rietta, a főhős. Vele nincs is gondom. Csupán Devonnak kellene jócskán jellemfejlődésen átmennie, mert ő bizony egy fikarcnyit sem szimpatikus a jelen felállásban. Várom a folytatást, hogyan alakul főhőseink belső lelki élete és milyen konfliktusokon mennek még keresztül a nagy futball csatározások közepette. Mert alapvetően egy élvezetes olvasmány volt, melynek a világához szívesen tértem vissza esténként.

Az Édes tini élet egy sablonokból dolgozó, de szerethető és elvezetes iskolás, enyhén romantikus ifjúsági regény.

A rövid felvezetés után Ria (és az igazgató, Mr. Criman) fenekestül felforgatják a Sir Walton Gimnázium életét. Riát azért nem kell félteni, rendesen fel van vágva a nyelve, kiáll magáért és a lányokért.
A szereplőkről: inkább a lánycsapat emlékezetes, mindegyik tagját igyekezett érdekessé tenni az írónő. Az aktuális plázacica, Chelsea viszont az idegeimre ment, rémesen irritáló személyiség.
A fiúkról sajnos nem tudok sok jót elmondani, inkább Devon és Markus az emlékezetesebb, a többieket annyira nem sikerül megismerni, mert főleg Riáékon van a hangsúly. Illetve arra rájöttem, hogy páran tesztoszterontól fűtött bulldogként viselkednek.

A fejezetek során vegyesen olvashatjuk a történetet Ria és Devon szemszögéből, bár előbbi szereplő nagyobb hangsúlyt kap. Néha kapunk „külsős nézőpontot” is, ezek rendesen megleptek spoiler.
A labdarúgás fontos szerepet játszik a regényben. Két nagyobb meccs van, ezek élvezetesen lettek megírva, szórakoztatóak.

Amit „negatívumként” tudnék felhozni, az az volt, hogy néha nem tudtam eldönteni, hogy ki is éppen az aktuális beszélő. Persze, kiderül, hogy kiről van szó off, de számomra akkor is furcsa volt.
A másik problémám a szerkesztéssel volt. Néha a szereplők vannak valahol, a következő bekezdésben pedig teljesen máshova kerülnek. Ezt a „hibát” egy térközzel elegánsan ki lehet küszöbölni.

Devon és Ria csipkelődése (és utóbbi stílusa) elszórakoztatott, a történet pedig bőven folytatódhat. Devon kaphatna több szerepet és fejlődhetne pozitív irányba.
Stílusa gördülékeny és hétköznapi.

A három csillagból kettő jár a szerzőnek, mert látom benne a potenciált, egy pedig a könyvnek.
Ugyanazt a történetet – amit már 6988 alkalommal feldolgoztak – megírni lehet. Újat beletenni, változtatni, valamit hozzáadni: kellene.
Mintha a kilencvenes években ment volna rengeteg olyan film, ami középiskolás fiatalokról szólt és az a magas srác meg valamelyik szöszi szerepelt bennük. Vagyis több magas srác meg több szőke volt a választék. Volt olyan is, amiben fociztak. Rég láttam őket, de most feljött az a könnyű fejfájásnyi érzés, amit okoztak.
Ria stílusa nekem túl sok volt, nem azt sikerült elérni vele, hogy arra gondoljak, hogy „hú, ez aztán egy tökös csaj”, csak annyit éreztem, hogy szívesen lekevernék neki egy-két maflást. Amúgy jó, ügyes, érzelmeket keltett bennem a könyv, de ezek nem olyan érzelmek, hogy szeretném olvasni a folytatást vagy bármi más hasonlót.
És egy kicsit darabos volt, furának tűntek a párbeszédek, erőltetett volt az egész.
De szerintem jó lesz ez, csak még egy kicsit csiszolni kell a stílust és előállni valami egyedivel :)

Ismertem az írónő által csepegtett morzsákból a sztorit, szóval nagyjából tudtam, mire számítsak.
Ez a könyv egy igencsak dinamikus ifjúsági regény, amiben középsulis fiúk és lányok csapnak össze a foci keretein belül (is). A történet ezen szálához sajnos nem igazán tudok érdemben hozzászólni, mert én nem szeretem az adott sportot, de úgy gondolom, izgalmasan vezette le az írónő a meccseket.
A karakterek nem kerültek közel hozzám, viszont megkedveltem őket, és átéreztem az iskolán belüli és kívüli problémáikat. Ria szerintem kicsit vad volt, de mi másért jött volna a képbe Devon, ha nem azért, hogy lenyugtassa a hölgyet. És azt sem szabad elfelejtenünk, hogy ez egy sorozat nyitókötete, szóval a karakterek még biztosan alakulni fognak. Kettejük kapcsolatát egyetlen szóval lehet leírni: harc. Nekem nagyon tetszett, hogy szívták egymás vérét, ez szerintem feldobta a történetet.
Összességében szerintem zsáneren belül nagyon is jó történet, ráadásul érezni, rajta azt a tipikus középiskolás légkört. Ha sikerül belemélyedni a sztoriba, akkor teljesen olyan az egész, mintha ott lennél mellettük a pályán.
És a sorozat borítóit egyszerűen imádom! ☺️

Ez a könyv eszembe jutatta azt az időszakot, amikor bekerültem a középsuliba.

Egy középiskolában játszódó történet, ha akarjuk, ha nem tele van/tele lesz klisékkel. Amivel nincs is semmi baj. Ennél a sztorinál ott van a foci, sőt a női foci is, amivel eddig nem sok helyen találkoztam. Ez a plusz elem, ami jól ellensúlyozza ezeket a kliséket. Abszolút telitalálat volt, mivel egy igen népszerű és kedvelt sportról van szó.
A két főszereplők körül nekem Devon volt szimpatikusabb. A fiú egy igazi sztár focista, akiért rajonganak az iskolában, de van még mit kideríteni róla.
Rietta nekem olyan volt, mintha két személyisége lett volna. Egy otthoni, ami visszahúzódó csendes ikert mutatja, és a másik, amit az iskolában mutat: a nagyszájú vagány sportoló lány.
Kicsit nekem furcsa volt az, hogy kaptunk egy külső nézőpontot is a két főszereplő szemszöge mellett.off

Pozitívuma a könyvnek az, hogy pörgős, haladós olvasmány.
Végezetül, szeretném megköszönni a recenziós példányt az Írónőnek !

Nagyon nem tökéletes könyv, de engem most 40+ évesen visszaröpített a tinikoromba… mondjuk amikor a Szívtipró gimi sorozatért (és benne Bogdan Drazic vö.Devon) rajongtam :)

És közben az ami tiniként bejött (nagyhangú lányok, rosszfiúk, „kicsit” durván jutunk el a hangemberek love storyjáig), pont az nem szimpatikus a könyvben spoiler – úgy gondolom / vagy az idők távlatában megszépült, de a mi tinikorunk lázadása, hangemberkedése sokkal szelídebb, finomabb volt.

Egy olvasásnak nekem nagyon bejött, várom a folytatást – még a célközönségnek is ajánlom, azzal, hogy azért ne váljanak ennyire egydimenzióssá, egyszerűvé, mint a könyv néhány szereplője :)