A ​111-es 60 csillagozás

Heltai Jenő: A 111-es Heltai Jenő: A 111-es Heltai Jenő: A 111-es Heltai Jenő: A 111-es Heltai Jenő: A 111-es Heltai Jenő: A 111-es Heltai Jenő: A 111-es Heltai Jenő: A 111-es

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy dúsgazdag orvos egyetlen, léha fia eltékozolja a teljes örökségét, s elhatározza, hogy öngyilkos lesz. Tette végrehajtása előtt számba veszi összes emlékeit, számba veszi értelmetlen, tartalmatlan múltját; senkit sem szeretett, senki sem szerette – azaz mégis, valaki… egy egyszerű, idegenből ideszakadt táncosnő, Olga. Úgy, ahogy beröppent életébe, úgy is tűnt el – illatosan, súlytalanul. Nem maradt más tőle, csak négy semmitmondó, jóslásokkal teli könyv… A főhős végső bújában elhatározza, hogy eladja a könyveket. Így ismerkedik meg Joe Selfridgezsel, egy híres bűvésszel, akitől megtudja, hogy Olga már régen meghalt, s Selfridge volt, aki eltemette. A közös szerelem a titokzatos bűvészt nagy tettre sarkallja: elhatározza, hogy hősünket kiemeli nyomorából, megszerzi számára feleségül egy milliomosnak a lányát. Elindulnak Bécsbe, szerencsét próbálni. Velük megy azonban a bűvész szeretője is, ki nem más, mint Olga húga. S a lány, tervük megbuktatója, mindkettőjük végzete lesz…

Eredeti megjelenés éve: 1920

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Millenniumi Könyvtár Osiris · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Korunk mesterei Athenaeum

>!
Osiris, Budapest, 1999
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9633795818
>!
Móra, Budapest, 1993
182 oldal · ISBN: 963117056x
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1966
196 oldal · puhatáblás · Illusztrálta: Loránt Lilla

4 további kiadás


Enciklopédia 5

Helyszínek népszerűség szerint

Párizs


Kedvencelte 4

Várólistára tette 24

Kívánságlistára tette 6


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Heltai Jenő: A 111-es

Valamikor nagyon régen olvastam Heltai A 111-es című regényét, de halványlila emlékem sem maradt róla, bíztosan nagyon keveset értettem akkor meg belőle. Most viszont egyszerűen nem tudtam letenni ezt az önvallomásként elkövetett sirámot, amely egy gyenge akaratú, kallódó szélhámos és szenvedélybeteg ember történetét volt hivatva kerekíteni oly olvasmányos és megnyerő stílusban, hogy szinte letehetetlen volt. Egy délután túllendültem rajta, s bár a történet tulajdonképp nyomasztó – lekötött, s egyértelműen felkeltette érdeklődésem. A Nagy Háborút követő években játszódik Budapesten és Bécsben, s tartalma megfilmesítésért kiált, ahogy sorsát nem is kerülte el. Több nyelvre is lefordították, Heltai tán legsikeresebb regénye lett. Méltán. Tökéletesen ábrázolja a céltalan életet polgári miliőben élő, talaját vesztett ember helyzetét, tetteit és gondolatait, s ilyenekkel akkor tömegével lehetett találkozni. Antihősünkben helyenként még feldereng némi jellemesség, de ezen állapoton többségében gyorsan túlteszi magát, így múlatja az életet. Olvasmányos könnyű kis ponyva: Nekem tetszett – érdemes elolvasni. Nem is szülva arról, hogy milyen jó érzés kézbevenni egy 90 éves könyvet…

1 hozzászólás
SteelCurtain>!
Heltai Jenő: A 111-es

Újabb alászállás a talajvesztettek világába, ahol az az elfogadott ha valakinek nincs gerince, vagy ha mégis, az hajoljon karikába. Nincs fix pont, nincs elrugaszkodási lehetőség, csak a hazugságok mocsara. Pillanatok alatt vedlenek át az emberek egyik figurából a másikba, miközben görcsösen szorongatják kezükben a tisztesség álarcát. Valódi becsületre, emberi méltóságra esélyük sincs, de a látszatot nem engedik ki kezükből. Talán ha azt is elveszítenék, akkor csakugyan megtennék azt a végzetes, utolsó lépést, melyet folyton lebegtetnek. Nem vágynak tartalmas életre, egyetlen vágyuk a szerencse kegye. Heltai utánozhatatlan eleganciával festi meg ezt a keserédes világot ahol a tragikomikus főhős(?!) számára mindig van lejjebb s még lejjebb, bár ő ezt folyvást ugyanannak a kiindulási pontnak tekinti. Üres zsebbel tiszteletreméltó terveket sző, hogy aztán ha mégis rákacsint Fortuna, akkor azonnal mindent elodázzon. Nem egy szimpatikus figura, s nem szimpatikus a helyzet sem, melyet oly bravúrosan ábrázol a szerző. A folyton benne bujkáló humor ellenére nyomasztó egy regény, ami egyfajta stílusbravúr Heltai Jenő részéről. Nem igazán szeretem ilyen szemüvegen át nézni a világot, de a regény légköréhez valószínűleg nem is illett volna semmi más.

gyuszi64>!
Heltai Jenő: A 111-es

Heltait ugyan nem sorolják a korszak élvonalbeli szerzői közé, de ha a második vonalhoz tartozik, akkor biztos, hogy annak az elejére. A regénye jól megírt mű, tapintható atmoszférával; kiválóan ábrázolja a szereplők és a főhős jellemét (illetve annak hiányát), a társadalmi miliőt, a XX. század eleji városi életet.

Legjobban az elszegényedett, napról-napra élő, adóssághalmozó úri réteget sikerült megrajzolnia; akiknek képességük, tervezőkészségük, türelmük és kitartásuk hiányzik (dolgozni? ugyan már!), többféle becsületkódexet ismernek (adott szó, úri becsület, kártyabecsület, kaszinói becsület, a pénz becsülete), de még többet, a fontosabbakat nem… (Nagyjából ez az a korszak, a lehetséges és elmulasztott társadalmi-ipari fejlődés korszaka, amikor a köznép ráébredt, hogy az országnak az elmúlt száz-százötven évben mekkora károkat okozott az arisztokrácia „léhűtő” része, a gondatlan, pazarló életvitellel. Persze van mentségük: ugyanez a kárvallott társadalom elvárta, sőt előírta ezt az életvitelt; talán az anyagi javak újraosztása miatt?) A 122. oldalon olvasható Selfridge-kifakadás súlyos vádirat a kor dzsentrirétege ellen, a tömörítés szerzői bravúr, számomra a regény egyik csúcspontja.

Nagyon jó a krimi rész is (Selfridge úr szélhámoskodásaiból meríthetne néhány „nagy balhé”-típusú filmsorozat), de igazából a szerzői koncepció sikere a feltűnő: az elszegényedett főúr helyzete, vagy a nők társadalmi szerepének képe; az anyagi forrásokkal rendelkezők erős befolyása; vagy a regény legintelligensebb alakjának, Selfridge-nek a bukása. Ami elkerülhetetlen volt: az ügyes és hidegvérű szélhámos, aki korábban mindig nyert, egy esetben nem mert kockáztatni: az imádott nő keze túl nagy tétnek bizonyult.

tominho68>!
Heltai Jenő: A 111-es

Tulajdonképpen tetszett, az mondjuk biztos, hogy nem kap tőle „jókedvet” az olvasó. Szerintem páratlan bravúr, hogy ilyen kevés oldalszámra ennyi rinyálást, szenvedést és önsajnálatot hogyan lehetett bezsúfolni… Kapunk mellé három, egyáltalán nem szimpatikus karaktert, lopott szerelmet, végtelenségbe nyúló, reménytelen nyafogást – ennek ellenére mégsem volt az a sarokba hajítós érzésem. Talán egy kicsit én is vártam a csodát, a reményteli befejezést, de persze nem kaptam meg – és jól van ez így.

Képopera P>!
Heltai Jenő: A 111-es

Három és fél, de le a kalappal. spoiler Fura sztori, bár teljesen átlagosan indul. Most olvastam el a fülszövegét; a groteszk szó szerintem tökéletesen jellemzi. Azért nem taksálom több csillagra, mert összecsapottnak éreztem a végét, bár, ha számba veszem, hogy végződik, átvéve ennek analógiáját, még akár hümöghetnék is. De nem hümmögök. Érdekes volt, pláne az, ahogyan behúzott és végig akarta olvastatni magát a történet, annak ellenére, hogy nem egyszer gondoltam rá, félredobom, és olvasok mást. A korrajz hangulata áradt belőle, ez tetszett nagyon.

Gregöria_Hill>!
Heltai Jenő: A 111-es

Ez egy ütőképes, filmre kívánkozó történet, de tényleg, van benne századeleji Bécs-Budapest, bűntény, szőkenő (szerintem Kim Basinger), kaszinó, izgalom, megminden.
Továbbá sajnos benne van még minden idők egyik legantipatikusabb főszereplője is, egy szerintem kényszerbeteg, mentálisan kihívásokkal küzdő, agresszív alkoholista disznó szmokingban, aki minduntalan zsong, jajong, busong, már attól lemegy a nap az egész földön, ha szerepel egy jelenetben, és már attól vége az életének mindjárt, ha reggel véletlenül elalszik, ugyanakkor arra sem képes, hogy átköltözzön egy másik szobába vagy ébresztést kérjen a portán. A szerelemről sem nagyon gondolkodunk egyformán (az utolsó jelenetében végleg elásta magát örökre). Elviselhetetlen, akinek úgy kellett, káposztába hús kellett!
Az ilyen kocsizós-kártyás, szerencsétlen főszereplőt az én gyomrom csak akkor veszi be, ha az A/ művelt lézengő ritter vagy B/ mókás és kreatív bohóc, mint Ukridge.

2 hozzászólás
AeS P>!
Heltai Jenő: A 111-es

A gyöngeség regénye. És egy letűnt kor regénye, amelyben csalók, kártyások, bűvészek, mágnások hajtják egymást adósságokba, becstelenségekbe, szerelmekbe, őrületbe, amelyben a nők szépek, a konyakok erősek, a szállodai alkalmazottak diszkrétek, a cselek hibátlanok, a levitézlett gavallérok pedig utolsó erejükkel mindig a már nem létező becsületükbe kapaszkodnak.
Az ezredforduló Budapestjének kiváló hangulatregénye, ahol a szereplők nem szerethetők, de mesteriek. Még tovább akarom kóstolgatni Heltai könyveit.

Parlandorka IP>!
Heltai Jenő: A 111-es

Adott egy hapsi, kártyás, kissé jellemgyenge, puhány. Ám egyszer csak összesodorja az élet egy furcsa idegennel, meg persze ott van A Nő is, és ez így együtt felkavar mindent. Aztán…? Aztán elülepszik a felkavarodás. Hiszen végül is csak a világ fordult ki a négy sarkából.

Jesper_Olsen >!
Heltai Jenő: A 111-es

Kevésbé tetszett, mint a Jaguár (mondjuk egész más „tészta” a kettő). Nehéz volt bármelyik főszereplővel is szimpatizálnom. Elnagyoltam még a Mario és a varázsló történetre is emlékeztetett a könyv, melyet 10 évvel Thomas Mann előtt írt Heltai.

pipacstappancs>!
Heltai Jenő: A 111-es

Ez a könyv elég ijesztő és nyugtalanító.. és elgondolkodtató. Tudom ajánlani ilyen nyomasztó, esős napokra!


Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Ön csak legyen kedves, kedvetlen, kellemes, gyanakodó, érdekes, ideges, hisztérikus, olyan, amilyen lenni szokott.

130. oldal (Móra, 1993)

Lunemorte P>!

Minél önzőbb valaki, annál könnyebben elérzékenyedik, és szentimentalizmusa a legrettenetesebb önzés, mert a mások tragédiájában is csak a magáét látja, és minden áldozatban csak magát siratja.

28. oldal (Móra, 1993)

5 hozzászólás
Lunemorte P>!

[…] a pénz férfi és férfi között ugyanaz, ami a férfi és nő között a csók, megrontója mindennek.

57. oldal (Móra, 1993)

Bla IP>!

Örömtelen életemnek egyik legszomorúbb korszakában a Majestic-szállóban laktam, az első emeleten, a 109-es számú szobában. Cudar állapotban voltam akkor, beteg, milyen beteg! És pénztelen, mennyire pénztelen! Háztartásomat régen fölosztottam, eladtam nagyszerű bútoraimat, lelkemhez tapadt szép képeimet, drága könyveimet, minden kedves holmimat, exotikus utazások fáradságos zsákmányát. Elkártyáztam mindenemet. Évekig fojtogatott a balsors: kártya, börze, lóverseny, csütörtököt mondott minden, amihez hozzányultam.
Amikor a Majestic-szállóba költöztem, a vég végéhez közeledtem. A kaszinóban fűnek-fának tartoztam már, ha mégis akadt valaki, aki megkönyörült rajtam és leült velem kártyázni, vesztettem, mindig vesztettem. Lovaimmal egy nyomoruságos handicapot sem tudtam nyerni. Little Frog, mellyel a derbyre pályáztam, letört, mint gazdája. Kedvenc uzsorásom, az öreg Sonnenstein nagyritkán szóba állt velem még egy ezres erejéig, – kettőt mondott, egy lett belőle – de maradék hitelem is haldoklott már. Valami foglalkozás után kellett volna néznem, hivatalt vállalnom, vagy mit, de nem volt hozzá se kedvem, sem erőm… meg aztán, milyen állást kaphattam volna: Semmiféle rendes mesterséghez nem értettem. (Valamikor orvos akartam lenni, apám is az volt, de amikor meghalt és nagy pénzt örököltem, abbahagytam a komoly munkát és beleszédültem a jó életbe.)

3. oldal

Lunemorte P>!

Elegáns redingtonban, cilinderrel a fején, sárga kesztyűvel a kezén egy gentleman megy végig a Piccadillyn. Lassan, méltóságteljesen sétál, de egy kis baj van vele. Mellén is, hátán is óriási plakát lóg. Afféle szendvicsember. A plakáton ez áll: „Apám lord Hawthorpe. Legfiatalabb fia vagyok. Egy színésznőt vettem feleségül. Családom azóta tudni sem akar rólam. Évek óta reménytelenül pörösködök atyámmal és két bátyámmal örökségem miatt. Uraim, segítsenek rajtam!”

40. oldal (Móra, 1993)

Zsucsima>!

Nem vette még észre, mennyivel jobban szeretik a férfiak a buta nőket, mint a nagyszerűeket? A buta nővel nincs probléma, nincs lelki vívódás. Butaságból hű, butaságból csal meg, butaságból jó, butaságból kegyetlen, akármit csinál, butaságból teszi. Még el sem követi a hibát, és már megvan rá a diadalmas mentsége: az, hogy buta. Eleve föloldjuk összes bűnei alól…

5. fejezet

bababöbe>!

Senki sem elég gazdag ahhoz, hogy a szeretetről lemondhasson. Ezek elcsépelt igazságok, de nem az a fontos, hogy elcsépeltek, hanem az, hogy igazságok.

3. fejezet

vercsa>!

Megjött az a pillanat, amelyben kíváncsiak lettünk egymés ízére, és meg akartuk kóstolni egymást. A szerelmi emberevés ünnepi pillanata, amikor egymásnak esik az éhes férfi meg az éhes asszony, és kézzel, szemmel, szájjal, minden érzékével iparkodik mennél többet falni a másikból, hogy a ruhán, húson és csonton keresztül eljusson a mindentől megfosztott, mezítelen lélekig.

89. oldal

vercsa>!

Kegyetlenül föl voltam dúlva, mindenféle méreg pusztított bennem: alkohol, nikotin, ópium, morfium, éter és harmincöt éves koromban megőszültem, megrokkantam. Egész nap, egész éjjel ittam és cigarettáztam, aludni nem tudtam a sok altatótól, és ha egy percre mégis elszunnyadtam, rettenetes álomlátások kínoztak, évtizedek gyötrelmeit szenvedtem át egy másodperc alatt. Hol börtönben ültem, talpig vasban, és patkányok és pókok nyüzsögtek körülöttem, hol feneketlen mélységekbe zuhantam, vagy torkomat fojtogatta valami angyalarcú, polipkarú apokaliptikus szörny. Elkopott idegeim úgy fel voltak borzolva, mint a visszájára kefélt cilinder.

5-6. oldal

jezsek P>!

Mindig jobban szerettem a rossz könyveket, mint a jókat, valahogyan őszintébbeknek, természetesebbeknek ítéltem őket. A jó könyv rendesen nagyon is szándékos valami; mindenféle ravaszkodásnak, művészkedésnek a szülötte, hogy úgy mondjam a jó könyv olyan rossz könyv, amelyiknek sikerült sikerülnie. A rossz könyv nem akar semmit, még rossz se akar lenni: van benne valami üde naivság, bájos átlátszóság, amiben gyönyörködni lehet vagy legalábbis mulatni rajta; a jó könyv: az író frakkban, összes rendjeleivel, nagyszerűen megborotválva és beszagosítva, a rossz: az író meztelenül.

13. fejezet, 79. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ruby Saw: Lucy
Szabó Magda: Pilátus
Nagy Alex: Lelkek harca
Wass Albert: A funtineli boszorkány
B. Czakó Andrea: Pitypangtánc
Lontai Léna: Könnyező liliomok
Gyurkovics Tamás: Mengele bőröndje
Galgóczi Erzsébet: Vidravas
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Szilágyi István: Kő hull apadó kútba