Az ​öt világvallás 88% 104 csillagozás

… a vallásra is érvényes az, amit Goethe a nyelvről mondott: „Aki csak egyet ismer, nem ismer egyet sem.”

Aki a természet vagy a szellemi élet valamely jelenségének lényegével és fontosságával tisztában akar lenni, nem szabad beérnie azzal, hogy az illető jelenség megnyilvánulási formáinak egyikét megismeri, hanem arra kell törekednie, hogy a különböző országokban és korokban kialakult formáinak sokféleségét áttekintse.

(első mondat)

Az a tény, hogy az evangélisták Jézus fiú- és lánytestvéreit is megnevezik (Máté 13, Márk 3, 31 és 6, 3) szintén azt bizonyítja, hogy eredetileg mit sem tudtak arról, hogy az Úr anyja egész életében szűz maradt.

Ha ennek az elképzelésnek végső konzekvenciáit levonjuk, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy a világon létező rossz is az isten alkotása. A legtöbb teológus természetesen visszaretten attól, hogy az istent jón és rosszon egyaránt felülemelkedett, szuverén zsarnoknak ábrázolja. Ezért a keresztény dogmatikusokhoz hasonlóan jóságos lénynek képzelik el, a gonoszságot pedig az egyének rovására írják, akik elvakultságukban letérnek az erény útjáról, és igy az ebből fakadó következményekért egyedül ők a felelősek. Ily módon az isten mindenhatóságának, mindentudásának és jóságosságának feltételezése, másrészt az élőlények választási szabadsága megoldhatatlan nehézségekhez vezet, amelyeket a vallásos érzület úgy igyekszik áthidalni, hogy tudatosítja magában saját alkalmatlanságát a végső igazságok megismerésére.

67. oldal

Az igazságtalanul elítélt, tanítását halálával megpecsételő próféta megrendítő tragédiája már önmagában is alkal­mas volt arra, hogy eszméinek odaadó híveket szerezzen, Krisztus azonban mindenekelőtt azzal vált történeti hatalommá, hogy tanít­ványai határozottan kijelentették róla: feltámadt sírjából, külön­böző alkalmakkor megjelent különböző személyeknek, majd végül szemük láttára eltávozott az égbe.
A beszámolók erről a keresztény vallás egész későbbi fejlődését meghatározó eseményről az evangélistáknál erősen eltérők; a leg­régebbi leírás Pál első korinthoszi levelében található […]
Az, hogy a damaszkuszi élmény, amikor Pál fény formájában látta Krisztust, és égi hangot vélt hallani, vízió volt, az Apostolok Cselekedeteinek (9, 3-9; 22, 6-1i; 26, 12-18) a részletekben egy­mástól eltérő leírásaiból bizonyosan állítható, a feltámadott többi megjelenése esetében is látomásokról lehetett szó, amelyeknek a kül­világban abszolút realitást tulajdonítottak. A régi keresztények ezt a szubjektív látomást természetesen objektív jelenségnek tekintették, amelynek valóságos voltában nem kételkedtek.

Ma nyolc etikailag fejlett vallást ismerünk:

– a bráhmanizmust vagy hinduizmust,
– a dzsainizmust (jainizmust),
– a buddhizmust,
– a kínai univerzizmust,
– a párszizmust,
– a zsidó vallást,
– a kereszténységet és
– az iszlámot.

Közülük a hinduizmus, a buddhizmus, az univerzizmus, a kereszténység és az iszlám hívők százmillióit mondhatja magáénak, ők együttesen a vallásos emberiség kilenctized részét teszik ki.

8. oldal

Megkérdeztem egyszer egy kínait, hogy mi nyűgözte le a legjob­ban utazása során. Erre azt válaszolta, hogy Európában főként a fáradtság, bánat és gond kifejezését látta minden arcon, s hogy mi járatosak vagyunk valamennyi művészetben, kivéve a legegyszerűb­bet: hogyan kell boldognak lenni.

Az antik világra megy vissza a keresztény aszkézis is. A zsidóság­tól eredetileg távol álltak az aszketikus tendenciák éppen úgy, mint az iszlámtól. A görögöknél viszont régóta megvolt a pesszimizmusra, a világtól való elfordulásra, a nőkkel való nemi érintkezés lebecsülé­sére való hajlam (ezzel szemben nagyra becsülték a homoszexuali­tást, így Platón is). Merőben téves azt hinni, hogy a görögség kizáró­lag életvidám és világias beállítottságú volt. Az orphikusoktól kezdve Püthagoraszon, Empedoklészen, Platónon át egész a sztoikusokig és újplatonikusokig nagyon is megtalálhatók az olyan erős áramla­tok, amelyek a földi életet fogságban töltött átmeneti állapotnak tartották, és örök, túlvilági lét után áhítoztak. Ezek az eszmék behatoltak a fiatal kereszténységbe, és ott megteremtették az aszké­zist, amely az ősi gyülekezetben még idegen volt. A szerzetesség keletkezésében, úgy látszik, szerepet játszott az egyiptomi Szerapisz-­kultusz; a tonzúra eredetileg egyiptomi szokás. Mivel a szerzetesség alapítói, Antonius (Antal) és Pachomius (Pakhomiosz) egyiptomiak voltak, ez a feltevés valószínűnek látszik.

[…] abból a bölcs felismerésből indulva ki, hogy minden hitbeli dolog az egyén személyes ügye, és mindenki maga viseli a felelősséget metafizikai meggyőződéséért.

28. oldal

Az államvallás istenei elsősorban kozmikus hatalmak, amelyeknek a mindenségben különféle funkciókat kell ellátniuk, mások bizonyos földi dolgok oltalmazói, pl. az utaké, a házé, a családi tűzhelyé, a kapuké, ismét mások istenként tisztelt emberek.

A KÍNAI UNIVERZIZMUS 156.oldal