Így ​működik: Tőzsdepszichológia befektetőknek 4 csillagozás

Ezt a könyvet teljességgel felesleges elolvasni azoknak, akik robot módjára érzelmeik mellőzésével minden esetben képesek meghozni az optimális döntéseket, legyen szó akár a tőzsdéről, akár bármilyen más helyzetről.
Most pedig ne menjünk bele abba, hogy milyen eltérő robot-koncepciókkal találkozhatunk az egyes könyvekben, ez már a sci-fi kategóriába tartozna, és a tőzsde szerencsére eddig még nem szállt el azért annyira a valóságtól (habár az utóbbi idők történéseit tekintve erről egyre kevésbé vagyok meggyőződve. Igaz-e GME?)

Témánkra visszatérve, amennyiben nem vagyunk robotok, és érdekelnek a befektetések, vagy a tőzsde, akkor viszont igencsak érdemes elolvasni vagy ezt a könyvet, vagy valami hasonlót, van azért választék szerencsére. Meg kell említeni azért azt is, hogy nagyon más úgy olvasni a saját pszichénk vagyonunk gyarapodására gyakorolt káros hatásairól, hogy nem rendelkezünk részvényekkel (vagy más értékpapírral), illetve úgy, hogy igen. Ráadásként fokozhatja még érzelmi állapotunkat a tőzsde pillanatnyi állása, illetve adott esetben egy-két szerencsétlenül (vagy akár nagyon szerencsésen) megnyitott pozíció is.

A könyvnek épp ez a fő tanulsága: minél fegyelmezettebben, és hideg fejjel kell meghozni a döntéseinket, különösen akkor, ha tudjuk magunkról, hogy nem mi vagyunk a legnagyobb spílerek, és nem lételemünk a kockáztatás. Az üzenet tehát egyszerű: meg kell ismerni önmagunkat, hogy milyenek vagyunk, tudni, mik a céljaink, és ennek tükrében cselekedni. Ehhez persze némi tanulás szükségeltetik, és akkor még ehhez jön az a rengeteg dolog, amit meg kell tanulni a gazdaságról, pénzügyekről, tőzsdéről is. Persze azt a könyv se állítja, hogy olyan egyszerű lenne a dolog.

Ne menjünk el azonban szó nélkül az egyes hiányosságok mellett sem: a fordítás nem sikerült kitűnően, néhol kifejezetten nehézkes a szöveg, és nem is túl magyaros minden esetben. Ehhez jön még az is, hogy ez egy 20 éves könyv, tehát jó pár példa, amit megemlít már nincs a köztudatban, illetve persze emiatt jó pár ma releváns dolog nem is szerepelhet benne. Emellett azért is idegenkedtem még a könyvtől bizonyos részeknél, hogy a német szerző elsősorban a német papírokkal foglalkozik (érthető módon), németes kifejezésekkel és szófordulatokkal mutatja be a helyzetet, (itt persze utalhatunk ismét a fordítás gyengeségeire), míg manapság sokkal könnyebb angol nyelvű forrásokból tájékozódni, és így helyenként azért fura volt a könyv.
A könyv több helyen hivatkozik a freudi személyiségelméletre, mondván, hogy ezzel remekül magyarázható a befektetők magatartása. Ez igaz is lehet, viszont nem kell pszichológusnak lennünk ahhoz, hogy tudjuk: messze nem ez az egyetlen személyiségelmélet ami létezik. Persze ez is csak alátámasztja azt az alapigazságot, amit a könyv maga is kihangsúlyoz: érdemes több forrásból is tájékozódni.