Kertész ​Imre 2 csillagozás

Négy töredék
Heller Ágnes: Kertész Imre

Amikor először, 1994-ben, felkértük Heller Ágnest, hogy írjon Kertész Imréről a Múlt és Jövő folyóiratba, s ő ezt elvállalta, akkor tréfásan azt mondtuk, ez a recepció fölér egy Nobel-díjjal. A tréfa természetéről tudjuk: nagyon is komoly értékelést, vagy vágyat tükröz – „eltolt” túlzása csak a beteljesülhetetlenség korlátait kompenzálja.

Bár más tréfák is ilyen megvalósulásba komorulnának. Ugyanis 2002 óta Heller Ágnes befogadó értékelésére és szeretetére nem alkalmazható ez az elérhetetlenséget kifejező metafora. Fordítsuk meg, így közelebb visz a lényeghez. A Múlt és Jövő mint megrendelő közösség és médium Nobel-díja: Heller Ágnes hű, Kertész Imre teljesítményét a világkultúrába szervítő figyelme. Ennek csokrát nyújtjuk át Kertész Imrének 80. évfordulója alkalmából.

>!
Múlt és Jövő, Budapest, 2009
102 oldal · ISBN: 9789639512535

Enciklopédia 6

Helyszínek népszerűség szerint

Auschwitz · Golgota


Népszerű idézetek

>!
latinta SP

    Mert nem az a kérdés, hogy mi „jobb”, ellenállás nélkül a halálba menni, vagy fegyvert fogni; nem az a kérdés, hogy ki nemesebb, az aktív harcos-e, vagy pedig a passzív áldozat. A kérdés az, hogy mi válik (válhat) mítosszá, és ezzel szemben mi válik (válhat) történelemmé. A varsói gettólázadás hősei a zsidó nép történetének panteonjába kerülnek, hasonlóan a Maszada védőihez, ahogy az aradi tizenhármak vagy az ötvenhatos forradalom kivégzett mártírjai kitörölhetetlenül beírták magukat a magyar történelembe. De az az egyetemes mítosz, melyet kultúránk szilárd – és egyedül szilárd – alapjának tekintünk, nem minden történetet és még csak nem is minden nemzeti mítoszt fogad be. Minden történet egy néppel vagy egy nép ellen esik meg, s a történetek címzettje többnyire az a nép, mellyel – vagy amely ellen – ez a történet megesik. Az egyetemes mítosz nemcsak azt a népet szólítja meg, mellyel – vagy amely ellen – (mitologikus hősével vagy pedig ellene) egy történet megesett. Mert az így „megszólított” nép nemcsak magát képviseli, hanem egyúttal az elbeszélés szellemének szent edénye is. Az abszolút, alapító mítoszokban valami olyat mondunk el, ami egyetemessé válik, mert csak egyszer történhetett meg, mert nem ismételhető, nem utánozható. Nem példa, mivel példázat. Ezért mondja Kertész: Színai, Golgota, Auschwitz.

22-23. oldal, A Holokauszt mint kultúra - Kertész Imre könyvéről (Múlt és Jövő, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Auschwitz · Golgota · mítosz
2 hozzászólás
>!
latinta SP

    Az írói tehetség születési véletlen. Csakhogy mennyi munka, szenvedés, kétely, reménytelenség kell ahhoz, hogy a születési véletlen számunkra, az olvasók számára, az emlékezés, a tapasztalat és a gyönyörűség forrásává váljon! Az olvasó nemcsak az író tehetségének, de szenvedéseinek, kételyeinek, nehéz munkájának is haszonélvezője.

13. oldal, Négy szál szegfű Kertész Imre nyolcvanadik évfordulójára (Múlt és Jövő, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: író · olvasó · tehetség
>!
latinta SP

    Nem akarom az elfojtás tényét kétségbe vonni, de azt hiszem, hogy a látszólagos felejtés korszakában nem pusztán erről volt szó. Hadd hivatkozzam a magam példájára, mert nem volt kivételes. Én nem felejtettem el Auschwitzot – a helyet, ahonnan apám más milliókhoz hasonlóan „nem jött vissza” (elégszer írtam le az életrajzomban), hanem szégyelltem magam, sok más zsidó fiatalemberrel együtt, Auschwitz miatt. Mi akkor nem Auschwitzot, hanem a varsói gettót akartuk örök érvényű mítosszá emelni. Nem azoknak a történetét, akik – hogy a saját akkori szavainkat idézzem – „hagyták magukat birkaként a vágóhídra vinni”, hanem azokét, akik fegyvert fogtak, és állva haltak meg. Az elbeszélés szelleme azonban bölcsebb volt minálunk, és igazságosabb is. Hadd hajtsuk meg a fejünket előtte.

21-22. oldal, A Holokauszt mint kultúra - Kertész Imre könyvéről (Múlt és Jövő, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Auschwitz
>!
latinta SP

    Ő az igazi tanú. Olyan tanú, akinek tanúbizonyságát nem csak a „világtárs” érti meg, de mindenki, akárki, aki éhes a megértésre.

12. oldal, Négy szál szegfű Kertész Imre nyolcvanadik évfordulójára (Múlt és Jövő, 2009)

>!
latinta SP

    Kertész Imrének megadatott a tehetség, hogy kimondja, elmondja, ami másnak, a némának is, fáj.

13. oldal, Négy szál szegfű Kertész Imre nyolcvanadik évfordulójára (Múlt és Jövő, 2009)

>!
latinta SP

    Kertész felteszi magának – és nekünk is – a kérdést, miért vált Auschwitz, és éppen Auschwitz egyetemes példázattá. Az első ok az egyszerűség: itt „egyetlen pillanatban sem mosódik össze jó meg a rossz”. A második a véglegesség, a harmadik (amiről már sok szó esett), hogy Auschwitz magát a szerződést tagadta meg. „Mindenesetre a mítosz Auschwitzról szóló döntése ma már végérvényesnek látszik: az Auschwitz-elbeszélés átment már a titkos érdeklődés, a látszólagos felejtés időszakán, amit a pszichoanalitikus iskola elfojtásnak nevez.” (19. o.)

21. oldal, A Holokauszt mint kultúra - Kertész Imre könyvéről (Múlt és Jövő, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Auschwitz
>!
danaida P

Egyrészt a keresztény nem tűrheti a zsidó létét, a zsidó szálka a szemében mert amíg az utolsó zsidó el nem fogadja Krisztus igazságát, ehhez az igazsághoz mindig titkos kétely tapad. Másrészt a kereszténynek abszolút szüksége van a zsidó létezésére, a zsidóság fennmaradására, mivelhogy a zsidóság az egyetlen élő tanú arra, hogy a Megváltó a földön járt. A kereszténynek tehát, így hiszi Rosenzweig, szüksége van az antiszemitizmusra, de a zsidókra is szüksége van. Ha a zsidóság kipusztulna, nem lenne többé tanúja annak, hogy a Megváltó a földön járt – a zsidóság pusztulása a kereszténység végét jelentené. Mindez a holokauszt előtt íródott…

25. oldal

3 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Pécsi Györgyi: Kányádi Sándor
Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Josef Škvorecký: Egy detektívregény-olvasó ötletei
Bombitz Attila (szerk.): „Égtájak célkeresztjén”
Boldizsár Ildikó: Mesepoétika
Ranschburg Jenő: Rögök az úton
Ranschburg Jenő: Az érzelem és a jellem lélektanából
Ranschburg Jenő: Eltévedt gyerekek
Lackfi János: Csak úszóknak!
Ranschburg Jenő: Érzelmek iskolája