Az ​érzelmek elmélete 1 csillagozás

Heller Ágnes: Az érzelmek elmélete

Heller Ágnes „Az érzelmek elmélete” című könyve, „Az ösztönök” című könyvvel egy kötetben 1978-ban jelent meg magyarul a Gondolat kiadó gondozásában. A könyv évtizedek óta nem kapható magyar nyelven. Azóta a mű megjelent német, angol, spanyol és olasz nyelven. Múlt esztendőben egy amerikai kiadó azzal a kéréssel fordult Heller Ágneshez, hogy járuljon hozzá ennek, a már egy ideje nem kapható könyvnek, új kiadásához. Heller egy második, javított kiadást javasolt. Az érzelmek elméletének második javított kiadása 2009 tavaszán fog New Yorkban megjelenni. Ennek az új kiadásnak magyar nyelvű megjelentetéséről van szó. A szerző, az angol kiadás alapján, mindezeket a változtatásokat az eredeti magyar szövegen hajtja végre.

>!
Jószöveg Műhely, Budapest, 2009
264 oldal · ISBN: 9789637052828

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Lara
Heller Ágnes: Az érzelmek elmélete

Ahogy a fülszöveg is írja, ez a könyv „Az ösztönök – Az érzelmek elmélete” című kiadvány új, átdolgozott változata. „Az ösztönök” c. rész a bevezetés az érzelemfilozófiába, ami ebből a könyvből kimaradt – úgy érzem, hogy fontos lett volna ez a bevezető. (Sajnos volt egy-két rész a könyvben, amit nem sikerül egészen megértenem, a citoyen-enthuziazmussal kapcsolatos részről például nem sokat tudnék mondani, és még mindig nem tudom, mit jelenthet pontosan a szituszadekváció fogalma; valójában ez volt eddig a legbonyolultabb Heller Ágnes-könyv, azok közül, amiket eddig olvastam.)
Ennek ellenére szerves egészt alkot a könyv; megint egy jól megszerkesztett és remekül tagolt műről van szó, ami két fő részre oszlik: az első rész címe „Az érzelmek fenomenológiája” a másodiké „Adalékok az érzelmek történetfilozófiájához”. Az előbbi megfogalmazza, hogy mit jelent az, hogy érezni; felosztja az érzéseket az antropológia szempontjából (külön fejezeteket szentel a késztetésérzéseknek, az affektusoknak, az orientációs- és a kognitív-szituációs érzéseknek), beszél az érzelmi karaktertípusokról, a partikuláris és individuális érzésekről és arról, hogyan tanulunk meg érezni. Idáig tiszta filozófia, néhol vegyítve ugyan némi pszichológiával is.
A második fő rész viszont az érzelmek szociológiájával foglalkozik, és ez irodalmi szempontból érdekesebb, mert Heller Ágnes a polgári érzésvilágot mutatja be úgy, hogy kizárólag szépirodalmi művekre hivatkozik (Thomas Mann, Kafka, T. S. Eliot, Musil, Goethe, Jane Austen, Balzac… stb.) Érdekes volt például, hogy Heller szerint A perben „nem a hős szorong, hanem az olvasó”, mert „K.-nak semmi érzelmi diszpozíciója nincs.”
Azért is szeretem olvasni Heller Ágnest, mert ha felhoz egy témát, akkor – mielőtt közölné a saját álláspontját – elmondja, hogy ezelőtt ki, mit gondolt az adott kérdésről (más filozófusoknál, akiktől eddig olvastam, nem tapasztaltam ilyet ennyire gyakran és ilyen szerteágazóan). Jó volt megtudni például Maslow, Fromm, Spinoza vagy Wittgenstein (stb.) véleményét is a szerző által felhozott témákról. Utána ő maga is elmondja, kivel ért egyet, vagy mit gondol máshogy, és az olvasó eldöntheti maga, hogy ő melyik elmélettel szimpatizál.
Ami nagyon elgondolkodtatott: az utolsó részben Heller Ágnes felhozza annak a kérdését, hogy a pszichológia hogyan viszonyul a lelkiismeret-furdaláshoz, a lelkiismereti válságokhoz. Több megtörtént esetet felhoz példaként, egyet idézek: „Egy huszonhét éves kapitány egy gyakorlaton kilövi az egyik barátja szemét, és ezért lelkiismeret-furdalást, bűntudatot érez. A pszichológusok gyógyításba kezdenek, és emberünk „meggyógyul”: „elkezdett tréfálkozni és nevetni.” Ez szerintem valóban érdekes kérdés, hogy a pszichológusok miért minősítik abnormálisnak a lelkiismeret-furdalást, amikor az egy normális, és általában jogos érzés..? A pszichológiának szerintem sem kéne megfosztani senkit a felelősség érzésétől…
Zárásként szép kétoldalas epilógussal köszön el a szerző, ami mindenkihez szól.
”A szenvedés megszüntetése a mai ember elsődleges feladata. (…) Segíts másokon, hogy segíthess magadon.”

22 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Lara

Már Arisztotelész tudta, hogy a bátor embert nem az jellemzi, hogy nem fél; a bátor ember úgy viselkedik, mintha nem félne.

29. oldal

4 hozzászólás
>!
Lara

A művészet ugyanis – elsősorban a szó művészete – képes arra, hogy általa átélhessük az összes emóciókat, amelyeket ismerünk. Amit ugyanis meg tudunk érteni, azt át is tudjuk élni. – teljesen függetlenül attól, hogy személyes életünkben valaha átéltük vagy valaha éreztük volna a művész által ábrázolt emóciókat és érzésdiszpozíciókat.
Sosem kell Othelló szituációjában lennünk, hogy átéljük a féltékenységét, mi több, sosem kellett egyszerűen féltékenynek sem lennünk. Nem kellett halálosan szerelmesnek lennünk, hogy könnyekig hasson meg minket Trisztán és Izolda halála, nem kellett bosszúvágyat éreznünk, hogy mélyen átérezzük Elektra bosszúvágyát. Ez természetesen nem annyit jelent, hogy mi is féltékenyek vagyunk Othellóval, szerelmesek Trisztánnal vagy bosszúvágyók Elektrával, hanem azt, hogy együtt tudunk érezni ezekkel az érzésekkel, mert megértjük az őket kiváltó szituációkat, s az őket elszenvedő embereket.

139. oldal

>!
Lara

(…) vannak olyan emberek, akiknek „tehetségük” van a mimikautánzáshoz: ezekből lesznek a jó színészek, vagy az ügyes képmutatók.

67. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Boldizsár Ildikó: Mesepoétika
Kalmár László: Integrállevél – Matematikai írások
Lukovich Tamás: Bevezetés az építészetelméletbe
Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás
Romsics Gergely: A lehetetlen művészete
Nyárády Gáborné – Szeles Péter: Public Relations
Pécsi Géza: Kulcs a muzsikához
Nemere István: Teremtés, evolúció, vagy..?
Mikael Krogerus – Roman Tschäppeler: 52 változásmodell
Nyikolaj Ohlopkov: A képzeletszerűségről