A kötet Heller Ágnes – a nyolcvanas évek végén Amerikában megjelent – erkölcsfilozófiai trilógiájának első darabja, amely az ezt követő részek nélkül is tökéletesen érthető. Az erkölcsfilozófia legáltalánosabb kategóriáit és e kategóriák kibontakozásának feltételeit kutatja, tehát valóban „általános etika”. A szerző széles körű filozófiai munkásságának kezdetektől fogva az etika állt a középpontjában, korai marxista koncepciói után fokozatosan érkezett el jelenlegi álláspontjához, amely immár korántsem marxista, sokkal inkább támaszkodik Arisztotelész és – még inkább – Kant etikai munkáira, de megőrzött, sőt továbbfejlesztett bizonyos baloldali, társadalom- és történetfilozófiai koncepciókat, amelyekkel nemcsak alapozni kívánja etikáját, de amelyeknek kategóriái át is hatják etikai gondolatmeneteit. Így nemcsak a következmény és szándéketika „dialektikája” kapcsán, de abban is, hogy az alapvető erkölcsi fogalmakat (jó, gonosz, felelősség, erkölcsi autonómia, magatartási normák… (tovább)
Általános etika 3 csillagozás
Enciklopédia 26
Szereplők népszerűség szerint
Immanuel Kant · Georg Wilhelm Friedrich Hegel · Johann Wolfgang Goethe · Platón · Ludwig Wittgenstein
Most olvassa 1
Várólistára tette 1
Kívánságlistára tette 1
Kiemelt értékelések
Nem mondom, hogy egyszerű olvasmány volt, de én szerettem. Talán azért is, mert magam választottam és olyan szájbarágósan lassan haladhattam vele, ahogy csak akartam. Általában szünetekben olvastam az iskolában. Volt, hogy nehezen hagytam abba, mert éppen egy téma kifejtésének a kellős közepén kellett; így alig vártam, hogy visszatérhessek rá. Volt, hogy újra el kellett olvasnom az előző fél-egy oldalt, mert nem értettem az okfejtést, vagy elfelejtettem a szakszavak pontos jelentését. Szóval kivételes olvasmány volt. Azt is hozzá kell tennem, hogy méltatlanul ramaty a kiadás helyesírása. A borzalmas elválasztások és a betűk felcserélése láttán folyamatosan felcsattantam magamban. Aztán kezdtem megszokni, a végére már csak letargikusan bólintottam. Ez van. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy akár ingyen is átnézném a megjelenés előtt a szövegeket, csak ne találkozzunk efféle borzalmakkal!
Népszerű idézetek
Ha valaki rájön, hogy nem képes szeretni, akkor nem szabad elfogadnia mások szerelmét, nem házasodhat és nem lehetnek gyermekei. Ha valaki mélyen rejlő gyávaságot érez jellemében, még akkor se lépjen be valamilyen földalatti mozgalomba, ha annak tagjaival tökéletesen egyetért. Ha tudja, hogy lebírhatatlan hatalomvágy lakozik benne, kerülje azokat a helyzeteket, amelyekben túl nagy hatalomhoz jutna. Ezeknek a dolgoknak a megtételére mindenki képes.
97. oldal
Ahol cselekvés van, ott felelősség is; ahol nincs cselekvés, ott felelősség sincs.
67. oldal
A kérdés, hogy jogunk van-e megítélni másokat, a „Van-e egyáltalán jogunk megítélni másokat?” formában jelentkezik. Más szavakkal, a kérdés az, vajon jogunk van-e igazságos ítéletet mondani másokról. Ugyanez a kérdés így is megfogalmazható: „Bár jogunk van arra, hogy igazságos ítéletet mondjunk másokról, lényegileg tévelygő (és bűnös) természetünk miatt csak ritkán és következetlenül teszünk ilyent; következésképpen, dicséretesebb egyáltalán nem ítélni.” Ez a második megfogalmazás nem vonja kétségbe jogunkat arra, hogy ítéletet hozzunk, csupán azt a képességünket kérdőjelezi meg, hogy azt tegyük, méghozzá folyamatosan és következetesen.
156. oldal
„Bármikor, mikor éppen ítélkezni akarunk mások érdemei és érdemtelenségei felett, először azt kell eldöntenünk, vajon van-e jogunk ebben az adott esetben ítéletet hozni.” Ezt úgy tehetjük, hogy másodlagos ítéletté alakítjuk át az elsődleges ítéletet, amelyet viszont az önmagunkról kimondott elsődleges ítélet előz meg. Jó elsődleges ítélet révén kell eldöntenünk, vajon elkövettünk-e jellegében és súlyában a megítélendőhöz hasonló cselekedet. Ha hasonló, ám súlyosabb cselekedeteket követtünk el, nincs jogunk ítélni. Ha azonos súlyú cselekedetet követtünk el, akkor van jogunk ítélni, ha helyrehoztuk a hibánkat, vétkünket, bűnünket stb.
157. oldal
Valaki akkor rossz, ha (állandóan ás következetesen) előnyben részesíti azt, hogy másoknak rosszat okozzon, azzal szemben, hogy elszenvedje a rosszat.
217. oldal A jó, a rossz és a Gonosz
Ha mindenre lenne időnk, készségesen szenvednénk el egy időre a rosszat, hiszen semmi sem volna megfordíthatatlan. Mivel azonban az idő szorításában élünk, tudjuk, hogy amit nem teszünk most, azt esetleg sohasem tesszük meg, s amit nem élvezünk most vagy a közeli jövőben, azt talán sohasem lesz alkalmunk élvezni.
218-219. oldal A jó, a rossz és a Gonosz
A „lelkiismeret” (conscience) kifejezés a tudáshoz (con-scientia) kapcsolódik, ami azt jelzi, hogy a szóban forgó erkölcsi érzés az észben gyökerezik.
130. oldal
Nem abszurd azt állítani, hogy adott világban a legszabadabb emberi lények lehetnek egyszersmind az erkölcsileg legnemesebbek is – bár nem szükségképpen azok. Minél kevésbé függő lény valaki, annál nemesebb lehet. De nem az alantasság teremti a függőséget – inkább a függőség teremt het, bár nem szükségképpen teremt, alantasságot.
53. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Umberto Eco: Öt írás az erkölcsről 86% ·
Összehasonlítás - Jodi Picoult: A nővérem húga 93% ·
Összehasonlítás - Kurt Vonnegut: Ördögcsapda 87% ·
Összehasonlítás - Boros János: Filozófia! ·
Összehasonlítás - Cserna-Szabó András: Levin körút 86% ·
Összehasonlítás - Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat 83% ·
Összehasonlítás - Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár 74% ·
Összehasonlítás - Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia 89% ·
Összehasonlítás - Jeanette Winterson: Gubancrom 85% ·
Összehasonlítás - Umberto Eco: A rózsa neve 88% ·
Összehasonlítás