Általános ​etika 3 csillagozás

Heller Ágnes: Általános etika

A ​kötet Heller Ágnes – a nyolcvanas évek végén Amerikában megjelent – erkölcsfilozófiai trilógiájának első darabja, amely az ezt követő részek nélkül is tökéletesen érthető. Az erkölcsfilozófia legáltalánosabb kategóriáit és e kategóriák kibontakozásának feltételeit kutatja, tehát valóban „általános etika”. A szerző széles körű filozófiai munkásságának kezdetektől fogva az etika állt a középpontjában, korai marxista koncepciói után fokozatosan érkezett el jelenlegi álláspontjához, amely immár korántsem marxista, sokkal inkább támaszkodik Arisztotelész és – még inkább – Kant etikai munkáira, de megőrzött, sőt továbbfejlesztett bizonyos baloldali, társadalom- és történetfilozófiai koncepciókat, amelyekkel nemcsak alapozni kívánja etikáját, de amelyeknek kategóriái át is hatják etikai gondolatmeneteit. Így nemcsak a következmény és szándéketika „dialektikája” kapcsán, de abban is, hogy az alapvető erkölcsi fogalmakat (jó, gonosz, felelősség, erkölcsi autonómia, magatartási normák… (tovább)

>!
Cserépfalvi, Budapest, 1994
244 oldal · ISBN: 9638364351 · Fordította: Berényi Gábor

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Immanuel Kant · Georg Wilhelm Friedrich Hegel · Johann Wolfgang Goethe · Platón · Ludwig Wittgenstein


Most olvassa 1

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Heller Ágnes: Általános etika

Nem mondom, hogy egyszerű olvasmány volt, de én szerettem. Talán azért is, mert magam választottam és olyan szájbarágósan lassan haladhattam vele, ahogy csak akartam. Általában szünetekben olvastam az iskolában. Volt, hogy nehezen hagytam abba, mert éppen egy téma kifejtésének a kellős közepén kellett; így alig vártam, hogy visszatérhessek rá. Volt, hogy újra el kellett olvasnom az előző fél-egy oldalt, mert nem értettem az okfejtést, vagy elfelejtettem a szakszavak pontos jelentését. Szóval kivételes olvasmány volt. Azt is hozzá kell tennem, hogy méltatlanul ramaty a kiadás helyesírása. A borzalmas elválasztások és a betűk felcserélése láttán folyamatosan felcsattantam magamban. Aztán kezdtem megszokni, a végére már csak letargikusan bólintottam. Ez van. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy akár ingyen is átnézném a megjelenés előtt a szövegeket, csak ne találkozzunk efféle borzalmakkal!


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Ha valaki rájön, hogy nem képes szeretni, akkor nem szabad elfogadnia mások szerelmét, nem házasodhat és nem lehetnek gyermekei. Ha valaki mélyen rejlő gyávaságot érez jellemében, még akkor se lépjen be valamilyen földalatti mozgalomba, ha annak tagjaival tökéletesen egyetért. Ha tudja, hogy lebírhatatlan hatalomvágy lakozik benne, kerülje azokat a helyzeteket, amelyekben túl nagy hatalomhoz jutna. Ezeknek a dolgoknak a megtételére mindenki képes.

97. oldal

Chöpp >!

Ahol cselekvés van, ott felelősség is; ahol nincs cselekvés, ott felelősség sincs.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: cselekvés · felelősség
2 hozzászólás
Chöpp >!

A kérdés, hogy jogunk van-e megítélni másokat, a „Van-e egyáltalán jogunk megítélni másokat?” formában jelentkezik. Más szavakkal, a kérdés az, vajon jogunk van-e igazságos ítéletet mondani másokról. Ugyanez a kérdés így is megfogalmazható: „Bár jogunk van arra, hogy igazságos ítéletet mondjunk másokról, lényegileg tévelygő (és bűnös) természetünk miatt csak ritkán és következetlenül teszünk ilyent; következésképpen, dicséretesebb egyáltalán nem ítélni.” Ez a második megfogalmazás nem vonja kétségbe jogunkat arra, hogy ítéletet hozzunk, csupán azt a képességünket kérdőjelezi meg, hogy azt tegyük, méghozzá folyamatosan és következetesen.

156. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ítélet · ítélkezés
Chöpp >!

„Bármikor, mikor éppen ítélkezni akarunk mások érdemei és érdemtelenségei felett, először azt kell eldöntenünk, vajon van-e jogunk ebben az adott esetben ítéletet hozni.” Ezt úgy tehetjük, hogy másodlagos ítéletté alakítjuk át az elsődleges ítéletet, amelyet viszont az önmagunkról kimondott elsődleges ítélet előz meg. Jó elsődleges ítélet révén kell eldöntenünk, vajon elkövettünk-e jellegében és súlyában a megítélendőhöz hasonló cselekedet. Ha hasonló, ám súlyosabb cselekedeteket követtünk el, nincs jogunk ítélni. Ha azonos súlyú cselekedetet követtünk el, akkor van jogunk ítélni, ha helyrehoztuk a hibánkat, vétkünket, bűnünket stb.

157. oldal

Chöpp >!

Valaki akkor rossz, ha (állandóan ás következetesen) előnyben részesíti azt, hogy másoknak rosszat okozzon, azzal szemben, hogy elszenvedje a rosszat.

217. oldal A jó, a rossz és a Gonosz

11 hozzászólás
Chöpp >!

Ha mindenre lenne időnk, készségesen szenvednénk el egy időre a rosszat, hiszen semmi sem volna megfordíthatatlan. Mivel azonban az idő szorításában élünk, tudjuk, hogy amit nem teszünk most, azt esetleg sohasem tesszük meg, s amit nem élvezünk most vagy a közeli jövőben, azt talán sohasem lesz alkalmunk élvezni.

218-219. oldal A jó, a rossz és a Gonosz

1 hozzászólás
Chöpp >!

A „lelkiismeret” (conscience) kifejezés a tudáshoz (con-scientia) kapcsolódik, ami azt jelzi, hogy a szóban forgó erkölcsi érzés az észben gyökerezik.

130. oldal

Kapcsolódó szócikkek: lelkiismeret
1 hozzászólás
Chöpp >!

Valahányszor úgy döntünk, hogy inkább elszenvedjük a rosszat, semmint okoznánk azt, úgy cselekszünk, mintha halhatatlanok lennénk, jóllehet tudjuk, hogy nem azok vagyunk.

219. oldal A jó, a rossz és a Gonosz

Chöpp >!

Wittgenstein kijelentette: „Az etikának a világ feltételévé kell válnia, ahogy a logikának is.”

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: etika · Ludwig Wittgenstein
Chöpp >!

Nem abszurd azt állítani, hogy adott világban a legszabadabb emberi lények lehetnek egyszersmind az erkölcsileg legnemesebbek is – bár nem szükségképpen azok. Minél kevésbé függő lény valaki, annál nemesebb lehet. De nem az alantasság teremti a függőséget – inkább a függőség teremt het, bár nem szükségképpen teremt, alantasságot.

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: függőség

Hasonló könyvek címkék alapján

Umberto Eco: Öt írás az erkölcsről
Jodi Picoult: A nővérem húga
Kurt Vonnegut: Ördögcsapda
Boros János: Filozófia!
Cserna-Szabó András: Levin körút
Feldmár András – Popper Péter – Ranschburg Jenő: Végzet, sors, szabad akarat
Kiss Ottó: Szusi apó erdőt jár
Irvin D. Yalom: A Schopenhauer-terápia
Jeanette Winterson: Gubancrom
Umberto Eco: A rózsa neve