Helga ​naplója 79 csillagozás

Helga Weiss: Helga naplója

A ​Terezínbe, majd Auschwitzba deportált tizenötezer csehországi zsidó gyerek közül mindössze száz élte túl a holokausztot. Helga Weiss a száz túlélő egyike. Naplója megrázó és egészen egyedi dokumentum, amely Anne Frank naplójához hasonlóan örök érvényű olvasmány.

Helga Weiss 1939-ben kislányként szenvedi el a náci megszállás első hullámát Prágában: apját elbocsátják a munkahelyéről, ő pedig nem járhat hagyományos iskolába. A növekvő náci brutalitás szemtanújaként kezd naplót írni.

Ez a napló sok tekintetben emlékeztet Anne Frank feljegyzéseire: Helga egyidős Annával, s hozzá hasonlóan az éppen kamaszodó kislány szemével nézi maga körül az egyre borzasztóbbá váló világot. Próbál élni és túlélni, nem sejtve, hogy az egyre nehezebb körülmények nem a szabaduláshoz, hanem a legborzasztóbbhoz, a gettóhoz, majd a koncentrációs táborhoz vezetnek.

1941-ben szüleivel együtt a terezíni gettóba kerül, ahol bámulatos éleslátással örökíti meg családja… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2012

Tartalomjegyzék

>!
Alexandra, Pécs, 2015
280 oldal · ISBN: 9789633572641 · Fordította: Varga György
>!
Alexandra, Pécs, 2013
264 oldal · ISBN: 9789633571231 · Fordította: Varga György

Enciklopédia 5


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 73

Kívánságlistára tette 65

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

mazsof>!
Helga Weiss: Helga naplója

„Az ember sok mindent kibír, többet, mint gondolná.”

Egy újabb emberi sors a borzalmak idejéből… Helga Weiss azok közé tartozik, akik több koncentrációs tábor megjárása után megélhették a felszabadítást. Hogy mi kellett ehhez? Szerencse? Erő, kitartás, bátorság? A szeretet ereje, egymás támogatása? Azt hiszem mindegyik, és még sok más is. Az ilyen, és ehhez hasonló könyvek olvasása közben újra és újra felmerül bennem a gondolat, hogy lehet ennyi kegyetlenséget, megaláztatást, szenvedést, éhezést, betegséget túlélni? Vajon én hogy viseltem volna ezt a szörnyűséget? Tényleg képes elviselni ennyi mindent egy ember? Az egyes történeteket olvasva sem tudom teljesen elképzelni, min mehettek keresztül ezek az ártatlan emberek. De lehet, hogy jobb is ez így… Még így is összetörnek minden egyes alkalommal. Újra és újra csak azt tudom mondani, ép ésszel fel nem fogható számomra, hogy történhettek meg ezek és még sok más… Ezek után pedig még mindig vannak emberek, akik homokba dugott fejjel tudomást sem akarnak venni ezekről.

Helga_Dávid>!
Helga Weiss: Helga naplója

Nagyon nehéz egy holokausztról szóló könyvet értékelni. Mindig bajban vagyok vele. Ezért nem annyira a történetet, mint inkább az olvashatóságot, írói stílust próbálom értékelni ezeknél a könyveknél. Hiszen a történetet nem lehet… az egyszerűen borzalom és elfogadhatatlan ami történt.
Ez a könyv egy cseh kislány Helga Weiss holokauszt idején írt naplója.
A napló előkerülése után Helga több helyen beleírt, módosított a leírtakon, ami sajnos néhány helyen eléggé szembeszökő és zavaró (ugyanakkor szerkesztői szempontból érthető).
A leírások nekem nagyon szikárnak, tárgyilagosnak tűntek. Helga érzései nincsenek a lapokon spoiler, ez pedig sokszor olyan hatást kelt, mintha egy jegyzetet, felsorolást olvasnánk nem pedig egy összefüggő történetfolyamot.
Persze ez megint olyan dolog, hogy hogyan róhatom fel egy tizenéves, nem író kislánynak, aki csak naplónak szánta kezdetben írásait, hogy nem elég érzékletesek a leírásai.
Inkább mondanám azt, hogy a témában van sok részletesebb, érzelmileg is bevonni képes regény, napló.

encus625 P>!
Helga Weiss: Helga naplója

Régóta szemeztem ezzel a könyvvel, és örülök hogy végül megtaláltam a könyvtárban. Tetszett ahogy Helga viszonyul az egész szörnyűség alatt a szüleihez. Igazán szerette őket, és törődött velük.
A könyv elején már tudjuk, hogy túléli-e vagy sem, így ebben nem volt meglepetés, de nem könnyű könyv ez (sem).

>!
Alexandra, Pécs, 2013
264 oldal · ISBN: 9789633571231 · Fordította: Varga György
dianna76 P>!
Helga Weiss: Helga naplója

Ezt szívesebben olvastam, mint anno Anne Frank naplóját. Ott untam a túlzó részletességet, itt a lényeget ragadta meg a szerző. Érdekessége a könyvnek, hogy gyermekkori emlékekről van szó, s ezek egy része a valamikori naplójegyzetekből került elő, míg más tartalmakat felnőtt fejjel fogalmazott meg a múlt emlékeiből Helga.
A történésekben nem szerepel kimondott borzalom, de maguk a megpróbáltatások átélhetőek velük. Ez nyilván annak köszönhető, hogy egy gyermek emlékeiről van szó. Tetszett, hogy a kötet végén riportot is olvashatunk a szerzővel, és a könyv a saját rajzaival, valamint fotókkal is kiegészül. Főként ebből a beszélgetésből érződik ki, mennyire nehéz volt az újrakezdés a szabadulást követően, hiszen nincstelenként, és szeretteik egy részét elveszítve érkeztek haza a zsidó emberek. A meghurcoltatások emléke pedig belevésődött egy életre a lelkükbe. Helga említi Kertész Imre Sorstalanság-át, mint jól, valósághűen megírt könyvet a témában. Ennek azért örültem, mert nekem tetszett (Ilyen kemény, borzalmakat feldolgozó könyvnél de utálom ezt a jelzőt használni!) ez a regény.
Sokadik könyvem a holokauszt témájában, s mégsem unom. Helga a Miért olvasunk el egy újabb történetet a holokausztról? kérdésre a választ nagyon jól megfogalmazta:
„ – Főleg azért, mert igaz.”

>!
Alexandra, Pécs, 2013
264 oldal · ISBN: 9789633571231 · Fordította: Varga György
Szencsike P>!
Helga Weiss: Helga naplója

Kegyetlen, de rettentően szerencsés élettörténet. Olvastam az értékeléseket, valahol mindegyik érinti, hogy milyen könnyedén vette Helga Terezint. Valahol talán ez igaz is, hisz ezek az ő szavai. Minden holokauszttúlélőnek megvan a maga története, nem hiszem és nem is tudom megítélni, hogy neki mitől volt könnyebb vagy nehezebb mint másoké. Egyike a túlélőknek, akik elmondhatták, hogy mit láttak, éreztek, tapasztaltak, mindezt azért, hogy a következő generációk ne feledhessék el, mit nem szabad megtenniük az embertársaikkal.
Könyvként néha zavart a felnőttes a fogalmazása, ezt talán az átszerkesztések miatt éreztem. Nagyon jó volt a végén az interjú.

Ibanez P>!
Helga Weiss: Helga naplója

Vegyes érzelmekkel olvastam (főleg a vége felé) a könyvet és utólag is vannak vele gondjaim. Nem is tudom, hol kezdjem. Előre leszögezném, minden ilyen igaz történet tiszteletet érdemel, amit ők ott átéltek, azt mi el sem tudjuk már képzelni.

Nekem nagyon hiányzott a történetből a dolog igazán sötét oldala. Rendben, ott volt pár ütlegelés, ott volt az, hogy ugye nem szabadok, de valljuk be őszintén: Helga iszonyatosan szerencsés volt mindig (gondoljunk bele 100 a 15 ezerből)… Miközben ő Terezinben tanult és vidámkodott a huszonnégyekkel, mások már a gázkamrán lépdeltek befelé csontsoványan! Bosszantó volt számomra azt olvasni tőle a vége felé (már nem emlékszem pontosan hol, de talán a vonatos résznél), hogy azon siránkozik, hogy amilyen az ő formája (értsd: szerencsétlen) biztos megint így lesz. Na, ezen ott elképedtem és majdnem csúnyát mondtam… pont előtte sorozatosan szerencsés volt (télikabát, fürdés, kimenekítés, nem fér fel a vagonba, stb. stb.)… Olyan volt, mintha sosem gondolt volna abba bele, hogy végig az irtózatos nagy szerencséjének köszönhette, hogy olyan helyekre jutott és került, ami az életben maradásához hozzájárult. Ha az elején az ő családjukra előbb kerül sor (lehet, ott még a névsor szerint ment a telepítés, így a W betűvel nekik szerencséjük volt), ha később 300-on alul lévő számot kaptak volna (akiket ugye elvittek és valószínűleg meghaltak), ha előrébb áll az ő csapatuk és még felférnek arra a vonatra… hát mi ez, ha nem sorozatos szerencse? :-O
Auschwitzban is (ha jól számoltam), mindössze két hetet volt és már be is tették egy munkatáborba, ahol csak mímelnie kellett a munkát… akik hátramaradtak, azok meg ott haltak meg kínok között… Egyszóval ez a része a történetnek bosszantó volt, annak ellenére, hogy amit ő átélt, az is szörnyűséges volt, de az életben maradottakon kívül sokak ezerszer nagyobb tortúrákon (éveken át tartó szenvedéseken) mentek keresztül.

Hiányoltam az, hogy részletekre nem tért ki, a tetveket, poloskákat, hideget sokat emlegeti, de például azt, amikor a végén a vagonban össze vannak zárva több napig, hogy ott mégis hogy tartották fent a körülményeket, azt nem. A végén egy kicsit bele is zavarodott, mert volt az a rész, hogy a tizenhat nap vagon után végre ehet kenyeret… közben meg előtte írta, hogy Csehországban folyamatosan vitték az emberek nekik az ételt, kenyeret, buktát (nagy részét lenyúlták ugye a németek), de dobálták be nekik az ablakon, stb.. Itt volt egy kis ellentmondás. Anna Frank naplójában az volt a több, hogy minden egyes részletet leírt, bár néha ott meg az volt a baj, hogy a lényegtelen apróságok is belekerültek. Valahol a kép napló között volna az, ami talán az „igazi” volna.

De összességében nagyon jó kis könyv. Dühített a Vöröskeresztes rész, amikor a tábort „felöltöztetik” a bemutatóra, hogy ők milyen jól is élnek… hogy ezt így bevette a vöröskereszt, szégyellheti magát (gondolhatták volna, hogy ha hetekkel előbb bejelentik a látogatást, akkor esetleg minden más lesz)…

Ui: most tényleg abban az időben a gyerekek is ennyit kávéztak??? :-O Ezen is kiakadtam, ez a lány már kilenc-tízéves kora óta minden reggel kávézott??? :-O

Catherinne>!
Helga Weiss: Helga naplója

Gyermek/tinédzser szemszögből olvasni egy új tapasztalat volt, bár az átszerkesztések miatt helyenként felnőttes a fogalmazása.
Sokszor hasonlítják Anne Frank naplójához a könyvet, ez a visszaemlékezés fényévekkel többet ér. Nekem Anne Frank naplója nagyon nem tetszett.
A holokausztos témáról minden alkalommal megrendítő olvasni, ez most sem volt másképp.

Sanja>!
Helga Weiss: Helga naplója

Mit írni még erről a témáról amit még nem írt le az ember? Ezt a memoárt Anne Frank naplójához hasonlítják, de én nem találtam hasonlóságot. Anne a háborús éveket egy családi ház titkos részén éli le, Helga pedig a munka táborokban. Nem tudom miért olvasok egyre több ilyen könyvet? Miért vonz ez az emberi tragédia ennyire? Nem az élvezetet találok benne, lehet, hogy csak érdekelnek az emberi sorsok és az a kicsi pozitív ami megmaradt, hogy megmenekültek és, hogy túlélték a szörnyű háborút?

R_Kingaa>!
Helga Weiss: Helga naplója

Csak az idei évben tudatosult bennem, hogy valójában hihetetlenül nagy mértékben foglalkoztat a koncentrációs táborok története, és minden visszaemlékezés, ami az emberiség e vészterhes korszakáról íródott. Mindössze néhány hónap alatt tettem szert arra a tudásra a holokauszttal kapcsolatban, mellyel most rendelkezek. Tudásszomjam ebben a témában pedig kiapadhatatlannak bizonyul, ugyanis egyre több és több könyv megszerzésére és megismerésére buzdít. Az egyik nagy álmom ellátogatni egyszer a közeljövőben Auschwitzba, esetleg még másik – a második világháborúban működő – haláltáborba, és átérezni azt a hangulatot és hatást, mely azt a területet belengi. Hogy ne csak olvasás útján, de a valóságban is megelevenedjen előttem a 20. század történelmének egy kis szeletje.
Meglehetősen rövid idő alatt számtalan történet szemlélője lettem, rengeteg személyes visszaemlékezés játszódott le a lelki szemeim előtt. És mégis mindegyik más, egymástól teljesen különböző életutat mutat be, melyekből rendkívül sokat lehet tanulni. Jelen esetben, Helga naplója sok szempontból tűnik egyedülálló történetnek. Habár viszonylag egyidős volt Anne Frankkal, a két lány mégsem hasonlítható össze egymással. Többek között azért sem, mert Anne naplója a bujkálás és rejtőzködés viszontagságos éveit mutatja be, míg Helga története a különböző munka- és megsemmisítő táborok működését szemlélteti. Másodsorban pedig Anne sajnos nem érhette meg a felszabadulást, így papírra sem vethette iszonytató élményeit, ellentétben Helgával. Végül pedig nem is Auschwitzban, hanem a sokkal silányabb körülményekkel rendelkező Bergen-Belsenben raboskodott, Helgával ellentétben.
No de hagyjuk is az összehasonlítást.
Helga naplója minden átélt borzalomról részletesen beszámol, kezdve a zsidó nemzet megbélyegzésétől és a különböző korlátozó rendeletek bevezetésétől, egészen a terezíni munkatáborban töltött mindennapoktól az Auschwitzba történő deportálásig, ahol is ismeretessé vált számára a könyörületet nem ismerő, emberi életeket kioltó, kíméletlen világ, a megtestesült földi pokol.
Helgával nagyon könnyű volt azonosulni, hiszen az érzelmeit sem palástolta, és éppen ez töltötte meg élettel és valódisággal az írását. Elénk tárta fiatal, ám egyre jobban megerősödő, a naivitást lassan teljesen nélkülöző lelkét. Mindvégig próbálta pozitívan szemlélni az életet, a végsőkig élt benne a remény és a szabadulásba vetett hit. Habár előre tudtam, hogy Helga megmenekült, ez cseppet sem volt le a visszaemlékezés izgalmas voltából, éppen ellenkezőleg, tudatosult bennem, hogy az ember élete sokszor csak egy nagyon vékony hajszálon függ. Ez a hajszál pedig bármikor elszakadhat. Helga esetében viszont megőrizte erősségét és így a lány hazatérhetett – az édesapja elvesztése miatt viszont nagyon sajnáltam -. Ám nem mindig történt ez így, sőt rengeteg ártatlan ember életének fonala elszakadt, mégpedig idő előtt sajnos…
Csak a sors, a hit és egy nagy adag szerencse segíthetett némelyeknek kijutni a bajból, ők voltak azok a kiválasztottak, akik továbbadhatták élettörténetüket és az átélt szörnyűségek élményét a fiatalabb nemzedéknek. Ők voltak azok, akiknek meg kellett birkózniuk az emlékeikkel, akiknek életüket emlékeik béklyójában vergődve kellett leélniük, mert tőlük sosem szabadulhattak. Az emlékezés örök és kitörölhetetlen.
Hatalmas köszönettel és hálával tartozunk nekik, amiért múltjuk fájdalmát figyelmen kívül hagyva, megosztották a világgal életük történetét és a 20. század tanulságát is egyben! Köszönöm, hogy ennyire bátrak voltak!
Ajánlom ezt a naplót minden felnőtt gondolkodású embernek, akik többet szeretnének tudni a holokauszt borzalmairól. Megéri elolvasni! Én pedig továbbra is bővíteni fogom az ismereteimet a témában, ez a visszaemlékezés csak még inkább meghozta hozzá a kedvemet!:)

Hajnalcsillag>!
Helga Weiss: Helga naplója

Bármennyi visszaemlékezést olvasok el a témában ugyanolyan megrázó és felfoghatatlan mind. El sem lehet képzelni, hogy milyen lehetett az amikor megfosztanak embereket mindenüktől: az otthonuktól, a vagyonuktól, még a szeretteiktől is. Köszönöm Helganak, hogy ovashattam a naplóját, a visszaemlékezését, köszönöm, hogy elmesélte a világnak mi történt a régi barátaival, a rokonaival, szüleivel, szerelmével…


Népszerű idézetek

latinta P>!

Este rendszerint olvasunk. Hol magunkban, hol meg fennhangon, egymásnak. Könyvekből nagy a választék. Nem is csoda. Amikor összecsomagoltuk az ötvenkilónyi holminkat, nem sok hely jutott a könyveknek, viszont mindenki a kedvencét hozta magával. Együtt olvastuk Čapektól Az első csapatot, az R.U.R-t, Az anyát, Hugótól A nyomorultakat. Jan Neruda, Jiři Wolker verseit olvassuk, kívülről tudom a Ballada a fűtő szemeirőlt, a Ballada a tengerészrőlt, a Ballada a meg nem született gyermekrőlt.

95. oldal

R_Kingaa>!

Ahogy az ember öregszik, egyre gyakrabban tér vissza a múltba.

19. oldal, Előszó

latinta P>!

Tisztára sikált padló, példásan bevetett priccs. A terített, fehér asztal közepén új, fából szépen kifaragott menóra, harminchárom csajkafedél, bennük kenyérszeletek. a szoba sarkában kiskosár az előkészített ajándékokkal. A lányok fehér, vasalt blúzban és kék szoknyában. Minden készen áll. Kezdődik a hanuka megünneplése.
    Az L410-es nem túl nagy padlása megtelt lányalakokkal. Kigyúlt az első gyertya a menórán, és a tárgyak hosszú, ijesztő árnyékot vetettek. 360 szempár ragyogott fel. A Heimleiterünk megállt a menórával szemben, és imádkozni kezdett. „Maoz tzur jesuati…”, töltötte be halkan a dal a padlást… mikor hirtelen: „Német a házban!”, rohant föl az őrszem lentről.

115-116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: menóra
latinta P>!

Megálltunk, hogy megszámoljanak bennünket. Az utolsó percek szabad levegőn. Néhány – talán öt, talán tíz – perc múlva bezárul mögöttünk az a hatalmas kapu, aztán…?
    A lenyugvó nap a hátunkat melengeti, lágy szellőben hullámzik az üde, zöld fű. Egy bogár mászik felém az úton, kicsivel arrébb pillangó telepszik egy virágra. Sejtelmem sem volt róla, mennyire szeretem ezt a világot. Mennyit is éltem benne? Tizenöt évet, ebből három és felet lágerban. És pont most, amikor annyi terven van, amikor igazából elkezdődne az élet…

204-205. oldal

latinta P>!

    Az összes alkotásom, a teljes életművem a személyes sorsomat jeleníti meg. Minden kiolvasható belőle. Először is ugye befejeztem az egyetemet, majd különböző tanulmányokat és szokásos rajzokat készítettem. A hatvanas években kezdtem szembenézni a múltammal. Megfestettem a holokausztot, azt hiszem, valami olyasmire törekedtem, mint Goya sorozata, a Háború borzalmai. De hatvannégyben már szakítani akartam ezzel, azt mondtam magamban: „Megfestettem, kész, vége.”

247. oldal, Interjú Helga Weiss-szel

R_Kingaa>!

Az ember sok mindent kibír, többet, mint gondolná.

161. oldal

latinta P>!

    Reggel egy buchenwaldi férfitranszport haladt el mellettünk. Átkiabáltak hozzánk. Voltak köztük lengyelek, magyarok, szlovákok és csehek is, de Terezínből nem volt senki. Hogy néztek ki! Mi kövérek és jól öltözöttek voltunk hozzájuk képest. Talán azért is néznek ki ilyen borzasztóan, mert nincsenek megborotválkozva. Akárhogy is, szörnyű dolgokon mehettek keresztül. Még jobban össze vannak zsúfolva, mint mi, még csak nem is ült mindenki, állniuk kellett, hogy beférjenek. Tekintetünkkel aput kerestük, de lehet, hogy meg se ismernénk. Milyen kevés az, ami az emberből megmarad, hogy tehetnek ennyire tönkre valakit?! Már nem is nagyon hisszük, hogy apu él. Ő ezt biztosan nem bírta ki. És még mindig nincs vége.

189-190. oldal

>!

Ezúttal valóban remek ötlettel álltak elő, olyannal, ami még a középkornak is dicsőségére válna. A zsidók szembetűnő megjelölésével. Csillag! Élénksárga JUDE felirattal.

38. oldal

papeerzsepi>!

Az utolsó csók, az utolsó kézszorítás, de már jönnek is a „rendészek”, és elszakítanak bennünket egymástól.


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Rudolf Höss: Auschwitz parancsnoka voltam
Wiesław Kielar: A 290. számú auschwitzi fogoly
Kertész Imre: Sorstalanság
Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Kristin Hannah: Fülemüle
Robert Merle: Mesterségem a halál
Jack Fairweather: Az önkéntes
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás
Holländer Margit: Lágerutazás
Heather Morris: Az auschwitzi tetováló