Egy ​modern család 88 csillagozás

Helga Flatland: Egy modern család

Egy népes norvég család elutazik Olaszországba, hogy megünnepeljék az apa, Sverre hetvenedik születésnapját. A vacsorán azonban ünneplés helyett a szülők bejelentik, hogy negyven év házasság után elválnak: úgy érzik, teljesítették a gyerekek felé vállalt kötelességeiket, és nyugdíjas éveikre új alapokra akarják helyezni az életüket. Három felnőtt gyerekük, Liv, Ellen és Hakon számára viszont a család még mindig a középpont, az értékeik, döntéseik és ambícióik legfontosabb forrása.

A szétmálló biztonságérzet, a túl későn felismert igazságok és a személyes csalódások nyomán több évtizedes családtörténet bontakozik ki a három testvér nézőpontjain keresztül. Felnőtt mese az összetartozásról, a függetlenségről, és arról, hogy mit is jelent valójában a család.

Helga Flatland Egy modern család című regénye 2017-ben elnyerte a Norvég Könyvkereskedők díját. Számos nyelvre lefordították, a könyv nemzetközi siker lett. Norvégiában több mint 50 ezer példányban kelt el.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
PRAE.HU, Budapest, 2023
256 oldal · ISBN: 9786156199362 · Fordította: Medgyesi Ágota
>!
PRAE.HU, 2021
256 oldal · ISBN: 9786156199171 · Fordította: Medgyesi Ágota
>!
PRAE.HU, 2021
256 oldal · ISBN: 9786156199362 · Fordította: Medgyesi Ágota

Enciklopédia 3


Kedvencelte 5

Most olvassa 4

Várólistára tette 146

Kívánságlistára tette 116

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Maminti9 P>!
Helga Flatland: Egy modern család

Helga Flatland regényében egy család történetét ismerhetjük meg, egyúttal a jelen eseményeinek alapjain feltárul a múlt, a családtagokat összekötő viszonyrendszerek, illetve az egyéni nehézségek. Modern család modern problémákkal. A kiindulópontja is egyedi, hiszen a hetvenes éveik környékén járó szülők egy nap úgy döntenek, hogy elválnak, külön utakon folytatják tovább az életüket. A kapcsolatuk kiüresedett, és ezzel koruk ellenére sem féltek szembenézni. De hogy ez milyen hatással lehet a felnőtt gyerekekre?
A testvérekben lezajló folyamatokra Liv, Ellen és Håkon külön fejezetekbe foglalt gondolatai világítanak rá, egyben feltárulnak saját bizonytalanságaik, küzdelmeik is saját magukkal vagy éppen saját családjukkal kapcsolatosan. Szó esik meddőségről, önbizalomhiányról, függetlenségre és önállóságra való törekvésről, illetve teljes bizonytalanságról. Problémák pedig bőven akadnak minden vonal tekintetében.
Azt gondolom, hogy a regény kellőképpen világít rá arra, hogy felnőttként szüleinkkel mellérendelt viszonyba kerülünk (vagy legalábbis kellene kerülnünk) a saját életünk akadályait illetően, és azokba csak olyan mértékben kell betekintést engedni szüleinknek, testvéreinknek, gyermekeinknek, amilyen mértékben azt mi akarjuk. Hiszen vannak olyan kérdések, amelyek nem feltétlenül tartoznak a szülő – gyerek – testvérek keretbe, hiszen felnőttként elsődlegesen mindenki a saját életét éli. A könyvben szereplő három testvér magatartásából legalábbis erre lehet következtetni, csak annyi bepillantást engednek egymásnak, amennyit akarnak. Ebből a szempontból pedig nehezen érthető, hogy miért kérik számon szüleiket a válásukat illetően, mely viselkedés főként a bizonytalan Liv esetében csúcsosodik ki. Felnőttként gyerek szerepbe helyezkednek és elítélik szüleik viselkedésmódját, holott ebbe a konkrét döntésbe nem sok beleszólásuk lehetne. Legfőképpen pedig úgy, hogy a két szülő gyerekeikhez való hozzáállása, valamint a köztük lévő jó viszony sem változott a különválás hatására, legfeljebb a berögzült szokások, illetve lakóhelyük alakult némiképp át. Mindemellett számos bonyodalom lappang mindegyik testvér életében, melyeket szintén alaposan megismerhetünk, így három szemszög alapján teljes képet kapunk az egész család működéséről.
Érdekes és összetett érzelmi viszonyokat, jelenkori kérdéseket feszeget a regény, így bepillantást nyerhetünk abba, hogy milyen nehézségekbe ütközik manapság egy modern család.

5 hozzászólás
Rákhely_Mónika P>!
Helga Flatland: Egy modern család

Furcsa volt olvasni ezt a könyvet azzal az érdekes egybeeséssel, hogy a mi családunkban is épp így van a gyerekek 'megoszlása' és a kapcsolatrendszer is hasonló valamennyire: jómagam vagyok az első, a legidősebb, a húgom 3 , az öcsém 11 évvel fiatalabb. A húgommal off mindig bensőséges, bizalmas és közeli volt a kapcsolatunk (és kb. 30-35 éve nem vesztünk össze, vagy sértődtünk meg egymásra) az öcsém kilógott a sorból, őt még mi is pelenkáztuk, tologattuk babakocsiban, nem volt egyenrangú velünk, viszont túlságosan elkényeztetettük (az egész család), hisz 2 lány után végre fiú, a család szeme fénye lett off. És a szüleink nem elváltak igaz, hanem apukám korán meghalt off, ami jobban összehozott minket az öcsémmel is és egyáltalán. Ami még szintén nagyon ismerős, hogy én, mint első gyerek, elég szigorúan voltam fogva (vagy eleve ilyen jó kislány lettem volna egyébként is? ), velem nem volt sosem gond, nekem eszembe sem jutottak olyan (lázadások), amit a húgom megengedett és megengedhetett magának. Az öcsém pedig pláne. :D Az én megélésem szerint nem volt köztünk rivalizálás, féltékenység sosem, de erről a húgomat is meg kellene kérdezni. :D A könyvhöz visszatérve én is a világ(om) összeomlásának éltem volna meg a szüleim késői (és bármikori) válását. Az összeomlás sajnos – ha máshogy is –, de bekövetkezett és meg kellett tanulni együtt élni vele. off Mindezzel együtt is nagyon tetszett a könyv ez a 'modern' család, szinte egy szusszra elolvastam.off

7 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Helga Flatland: Egy modern család

Az Egy modern család a tökéletes példa arra, hogy a szülők válása még a felnőtt, rég önálló életet élő gyerekek életét is képes fenekestől felforgatni, nemcsak a folyamatos gondoskodásra szoruló kisgyermekekét. Mikor Sverre és Torill a családi nyaralás során bejelentik, hogy inkább külön folytatják az életüket Liv, Ellen és Håkon tényleg úgy érzik, hogy a szüleik elárulták őket. Az idős szülők válásával nemcsak a családjuk alapjai, hanem a közös múltjuk, az értékeik és a saját gyerekkoruk kérdőjeleződik meg. Hiszen a szülők megszegték a köztük lévő íratlan szabályokat, amik mindenkinek meghatározták a pontos szerepét a családban: ők elfogadták a játékszabályokat és a végén mégis a szülők rúgnak fel mindent. Ez a sokkhatásként ért bejelentés szükségszerűen átrendezi a családi dinamikát és a felnőtt gyerekek saját párkapcsolatait is teljesen új színben tünteti fel.

Helga Flatland regényében a szülőknek csak marginális szerep jut, a három gyerek narrációján keresztül ismerhetjük meg ezt a nem éppen zökkenőmentes változási folyamatot. Kifejezetten tetszett, hogy hosszasan időztünk a három testvér fejében lezajló keszekusza gondolatfolyamok között, amelyek során jól érzékelhetővé vált. hogy ugyanazt a helyzetet mind a hárman teljesen különböző módon érzékelték és értékelték. Érdekes volt látni, hogy mindhárman úgy érezték, hogy a másik két testvér között sokkal erősebb és intenzívebb a kapcsolat, míg ők inkább csak kívülállóként szemlélődnek. A szülőkkel való viszonyukra is rányomta a bélyegét ez a testvérféltékenységből adódó frusztráció és kitaszítottságérzet. Mindhárman meglehetősen önzőek, bár szeretnének teljesen más, jobb színben feltűnni. A történetmesélés során belelátunk Liv, Ellen és Håkon hétköznapi gondjaiba, melyek tényleg bármelyik „modern” családban előforduló, valós problémák lehetnek. A helikopterszülőként keringő bizonytalan Liv, a meddőséggel küszködő szókimondó Ellen és a független, felelőtlen, örök gyerek Håkon mindennapi nehézségei sok szempontból ismerősek lehetnek. Az írónő könnyen olvasható, emészthető formában tálalja ezeket a napjainkban nagyon is aktuális kérdéseket.

A helyszín, a téma és a szereplők élethelyzete több ponton is hasonlóságot mutat Marie Aubert: Felnőtt emberek című kisregényével, ami a rövidsége és tömörsége ellenére rám mégis kicsit nagyobb hatással volt, mint Helga Flatland regénye, azonban úgy gondolom, hogy a kortárs skandináv irodalom kedvelőinek kellemes olvasmányélményt jelenthet. Viszont a rengeteg tördelési, nyomtatási hiba mellett nem tudok szó nélkül elmenni, számomra ez a mennyiség már tényleg zavaró volt.

Morpheus>!
Helga Flatland: Egy modern család

Egy kicsit gyanakodva vettem a kezembe, mert ezt a könyvet a könyvtárban a szerelem kategóriába sorolták be, és ugye sohasem lehet tudni… De aztán úgy láttam, hogy ez nyugodtan mehetne a szépirodalmi könyvek közé, azzal együtt is, hogy párkapcsolatokról szól, azaz egy szülőpárosról, akiknek három gyerekük van, a gyerekeiknek is van/volt/lesz ilyen-olyan kapcsolatuk, no és ott vannak az egyik gyerekük gyermekei is. Ahogy a fülszövegben is benne van, a szülők elválnak. Megismerjük a döntésből fakadó hatásokat, a gyerekeiket, hogy hogyan reagálnak erre, hogyan gyűrűzik tovább a saját kapcsolataikba.

5 hozzászólás
robinson P>!
Helga Flatland: Egy modern család

Helga Flatland valójában egy kicsit minden családról írta ezt a regényt. Olyan témákkal foglalkozik, amelyek aktuálisak és mindenkinek fontosak. Itt az egész családnak meg kell tanulnia újra családdá válni. A középpontban a szülők és a gyermekek, a testvérek, a barátok közötti kapcsolatok szövevényes hálója bontakozik ki. Van frusztráció, bizonytalanság és elfojtott indulatok, ahogy egy családban mindenütt. Helga Flatland érdekes témát dolgozz fel, a kapcsolatok mélyére ás le, mutatja meg karakterei érzelmeit.
https://gaboolvas.blogspot.com/2021/09/egy-modern-csalad.html

mezei P>!
Helga Flatland: Egy modern család

Ez a könyv egy oslói családról szól. A két szülőről, akik már nagyszülők is, és több, mint 30 év házasság után válnak. Három gyerekükől, akik közül a legidősebb lány férjezett, és két gyereke van, a két évvel fiatalabb húga épp most tervezi a gyerekvállalást, 10 évvel fiatalabb öccsük pedig most kezd egy új kapcsolatba. És hogy szüleik válása miként kavarta fel életüket.

Ez a könyv rólam szól. Mert ahogy a három gyerek – Liv, Ella és Hakon – gondolatait olvastam a családról, kapcsolatokról, óhatatlanul a saját családom, kapcsolataim jutottak az eszembe. Hogy milyen volt, amikor gyerekként megtudtam, hogy válnak a szüleim. Milyen volt egy domináns, okos, szép, népszerű nővér kishugaként felnőni. Milyen volt szerelmesnek lenni, férjhez menni. Milyen volt, amikor tönkre ment a házasságom. Milyen dolog szülővé válni, látni, milyen a három gyerekem közti kapcsolat. Miként változott meg az életem, amikor megözvegyültem. Milyen érzés néznem a már felnőtt gyerekeim életét, és azon szorongani, hogy szülőként mit rontottam el.

Ez a könyv rólad szól. Mert mindegy, hogy kis, nagy vagy akár csonka családban nőttél fel, van vagy vannak-e testvéreid, szeretnél-e gyereket vagy nem, tartós kapcsolatban élsz vagy inkább a függetlenséget preferálod – a családon belüli kapcsolataid, az erőviszonyok, dinamikák fátylán keresztül látod a világot te is.

csucsorka IP>!
Helga Flatland: Egy modern család

Zseniális ez a könyv – és meglehetősen nehéz.
Komoly azonosulási pontokat nyújt, több féle kapcsolódási helyzet is felmerülhet: egy aktuális élethelyzet, ismerős tulajdonságok, vagy épp a családban elfoglalt helyünk miatt érezhetjük azt, hogy közünk van ezekhez a tökéletlen szereplőkhöz.

Különösen érdekes volt számomra, hogyan viselkednek a felnőttek valakinek a gyerekeként, testvéreként, házastársként és szülőként.

Csak az indulásig, maximum a felismerésekig jutunk – megoldások nincsenek, ami egyrészt irodalmi szempontból is állati bátor, másrészt bőségesen hagy gondolkodnivalót az olvasó számára.

Fő tanulság: a norvég irodalom egyszerűen bitang jó, tudatosabban figyelek rá ezentúl.

1 hozzászólás
cseri >!
Helga Flatland: Egy modern család

Szokásos skandináv lélekboncolás, valahol a 4 és a 4 és fél csillag között (4 és negyed). Hasonló valóban, mint a Felnőtt emberek vagy a Lélegezz, de azoktól kicsit döccenősebb, kevésbé feszes.

1 hozzászólás
VeronikaNy>!
Helga Flatland: Egy modern család

Egy norvég család közös nyaralásra utazik Sverre 70. szülinapjára, ahol is Sverre és Torill egy marék fekáliát dob a ventillátorba: bejelentik, hogy elválnak.
A gyerekeik, 40 éves sikeres, okos, házas, kétgyermekes Liv, a 38 éves csodaszép Ellen, a 30 éves magányos Håkon sokkolódnak, felnőttkoruk ellenére ez a válás kényszeríti őket, hogy újradefiniálják magukat, egymáshoz, és a szülőkhöz fűződő kapcsolatukat, emlékeiket. A három testvér szemszögéből látjuk a szülők válását követő két évet, ahogyan újraépítik magukat, egységüket úgy, anya és apa már nem együtt jelentik a biztos pontot, hanem külön.
Ez egy átlagos család. Nem derülnek ki világraszóló traumák és sérelmek, csak olyan hétköznapiak. Alapjában véve jól funkcionáltak családként akkor is, amikor kicsik voltak a gyerekek, és kisebb döccenők után most is.
Nem ideális család, hanem olyan elég jó család, olyan modern módon.

Széni>!
Helga Flatland: Egy modern család

„– Mire fogjátok használni a másik szobát? – kérdezi apa, szemlátomást nem gondolva másra, csak az üres szobára, nem érzékelve, hogy mi hiányzik, hogy annak a szobának a tíz négyzetméterét a ki nem mondott remény és várakozás törmeléke tölti be."

„Bizonyos szempontból könnyebbnek tűnik a szülői mintáktól való eltérés, ha az ember traumatikusabb élményeken esett át, ha nagyobb árulás áldozata volt. A kis hibákat észre sem vesszük, mondom, csak sokkal később, és akkor is csak az élet nagyobb összefüggéseinek fényében."

indokolatlanul sokáig tartott elolvasnom, de ez egyáltalán nem a könyv hibája. a könyvvel nincs semmi baj, maximum annyi (és ezért 4 csillag), hogy számomra lehetett volna kicsit feszesebb a tempó, elbírtam volna viselni még több lappangó feszültséget a sorok között. érdekes volt egy norvég család mindennapjaiba belecsöppeni, egy (sajnos) mindennapi drámába, hogy két ember úgy dönt, hogy hosszú házasság után elválik. örülök, hogy nem egy ember szemszögéből ismerjük meg a történéseket, hanem a három testvéren keresztül és általuk kicsit belelátunk igazából a család összes szereplőjének nézőpontjába, megéléseibe. elvált szülők gyermekeként mindhármukkal tudtam valamennyire azonosulni, de a legjobban talán Ellen és Liv bőrébe sikerült belebújnom. nagyon kemény témákat feszeget a regény, érdemes olvasás előtt felvértezni magunkat; talán ez nekem nem is sikerült elég jól, túl sok volt a kapcsolódási pont, a végére már eléggé megviselt, örültem, hogy csak 256 oldal. bővebben értékelni nem tudom, mert akkor túlságosan személyessé válna az értékelésem, azt pedig nem szeretném.

„Napjaim legnagyobb részét az a gondolat teszi ki, hogy valószínűleg soha nem lehet gyerekem, meg vagyok győződve erről, kétségbe ejt, feldühít és félelemmel tölt el – ennek ellenére egy krízishelyzetben az első és legerősebben feltörő gondolat a mélyen gyökerező és egyértelmű tudás, hogy lesz gyerekem. A meg nem született gyerekem gondolata. Vajon ez csak biológia, vajon ugyanezt fogom gondolni ötvenévesen is?"

„Az irodájában ültünk, és Simen néma csendben volt, amíg az orvos az asszisztált reprodukciós eljárást magyarázta. Láttam, hogy kényelmetlenül érzi magát, és nekem is ugyanolyan abszurd volt hallgatni, hogy valaki orvosi szakkifejezésekkel magyarázza azt, aminek privát és természetes folyamatnak kéne lennie, azt, ahogy az ember gyereket nemz. Nincs más remény, a gyerekünk egy laboratóriumi műanyag csészében fog megfoganni."


Népszerű idézetek

Maminti9 P>!

Nem felkelni, nem kimenni, nem csinálni valamit: nálunk a családban ez elképzelhetetlen, amikor nyaralunk.

8 hozzászólás
robinson P>!

Én is ezt adtam tovább a gyerekeimnek. Nem adjuk fel. Nem hagyjuk abba. Összeszedjük magunkat, és kitartunk.

robinson P>!

Az életet soha nem lehet az utolsó részletig előre megtervezni, mondta apa, el kell fogadnod, hogy nem tudsz mindig mindent irányítani.

Nikolett_Kapocsi P>!

Megöleljük egymást, anyaszaga van, mint mindig is, eszembe jut, hogy vajon csak a számomra ilyen- e az illata, és én milyen szagú leszek az én gyerekeimnek – mire emlékezteti majd őket az én illatom?

88. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya · illat
Nikolett_Kapocsi P>!

– Te tudtad ezt? – kérdezem Livtől, aki úgy néz, mint amikor kicsik voltunk, és félt, hogy valami rosszat csinált, nagy kétségbeesett szemmel és félig nyitott szájjal, ezerféleképpen elő tudja adni ugyanezt az arckifejezést, annyira mélyen gyökerezik benne, hogy folyton bocsánatért kell esedeznie, anélkül, hogy bármi rosszat tett volna.

60. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Két évvel ezelőtt talán jobban megértettem volna, de most felfoghatatlan, szinte igazságtalan, hogy a három gyereke és az unokái mellett üresnek érezze az életét.

64. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Azokban a kaotikus órákban, miután anya és apa bejelentették a válást – mielőtt összeszedtem volna magam, és belekapaszkodtam volna abba az érzelemmentes magyarázatba, hogy ez egy teljesen természetes történés – , végtelenül becsapva éreztem magam. Megszegték a szerződést, amit én betartottam. Felelősségteljes fiúként viselkedtem, miközben függtem a gondoskodásuktól, nekik pedig cserébe elfogadó és védelmező szülőknek kellett volna lenniük.

242. oldal

robinson P>!

Az Alpok csúcsai úgy bukkannak elő a Közép-Európát borító sűrű felhőtakaróból, mint cápafogak egy állandóan harapásra nyitott szájban.

(első mondat)

cseri >!

Gondoltátok volna, hogy itt is élnek emberek, kérdezte anya, ahogy szokta, és hirtelen megértettem, hogy mire gondol. Fájó szimpátiát éreztem a férfi iránt, akinek itt kell maradnia a pusztaságban, valahol Portugáliában, egy benzinkútnál, mert neki tényleg ez volt az élete. Egész nyaralás alatt nem bírtam elfelejteni, rossz volt a lelkiismeretem. Pár nappal később a szállodában megkérdeztem anyát, hogy szerinte van-e családja. Először nem emlékezett a férfire, sírva fakadtam, ahogy magyaráztam, kire gondolok, a magányos, fogatlan férfi a benzinkútnál, aki biztos ott ül reggeltől estig, család és barátok nélkül, pénz nélkül, akinek nem volt élete. Ja, ő. Kedves Liv, mosolygott rám anya, ő biztosan azt gondolja, hogy a mi oslói életünk kibírhatatlanul nyűgös és hektikus. Nem kell mindenkit sajnálni, aki nem pont úgy él, mint mi.

25-26. oldal

Nikolett_Kapocsi P>!

Az utóbbi években anya és apa is remekül belejött abba, hogy megjegyzéseket tegyenek az öregedés jelét mutató ismerőseikre, hangjukban rosszul leplezett diadallal, mintha verseny lenne. Lehet, hogy az is, de azért furcsa, hogy miközben nyomatékosan rámutatnak velük egykorú barátaik öregedésére, a saját korukról pedig nem akarnak tudomást venni.

233. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öregedés

Hasonló könyvek címkék alapján

Domenico Starnone: Hurok
Sejal Badani: A mesemondó titka
R. Kelényi Angelika: Manna Marina
Fiala Borcsa: Drill
Nicky Pellegrino: Olaszország, szeretlek!
Sandro Veronesi: A kolibri
Lauren K. Denton: A hurrikán éve
Papp Csilla: Szerelem újraírva
Borsa Brown: Az Arab öröksége
Borsa Brown: Sapho második rész