94. legjobb krimi könyv a molyok értékelése alapján

Ezüsthíd (Enigma 2.) 692 csillagozás

Helena Silence: Ezüsthíd

Lena Wall boldogsága nem tarthat örökké: Enigma biztonságából kilépve a veszélyekkel teli valóságban találja magát. Egy különleges erejű férfi felfigyel érző képességére, és minden lehetséges eszközzel megpróbálja megtörni az akaratát. Lena egyetlen menedéke az emlékei a családjáról és szerelméről, Alexről.
Vagy talán ezek sem.
Egy jeges folyóban tér magához megmagyarázhatatlan sérülésekkel, és teljes múltját, még saját nevét is elfelejtve. Egy szabadnapos nyomozó menti meg, aki új életét kínál neki, új barátokat, és még annál is többet.
Kialakulhat-e barátságból szerelem? Mi az összefüggés a véres, kegyetlen gyilkosságok között, amelyek Lena körül történnek? Vissza lehet-e kapni a múltat, vagy örökre elveszett?
Kínzó látomások és egy szenvedélyes szerelemről szóló álmai labirintusában Lenának újra meg kell találnia önmagát és az utat, amely az Ezüsthídon át Enigmába vezet.

Kiadói ajánlás: 14 éves kortól · Tagok ajánlása: 16 éves kortól

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
548 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633990704
>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2014
548 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633990704

Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

Alex Tree · Lena Wall · Victor Wall · Zoe Tree · Theo Clark · Avengeline Clark (Gili) · Emma Tree


Kedvencelte 166

Most olvassa 30

Várólistára tette 240

Kívánságlistára tette 307

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

christine>!
Helena Silence: Ezüsthíd

Bővebb értékelés: https://zivataroskonyvek.blogspot.com/2017/01/helena-si…

Legfőképp azoknak ajánlom, akik elolvasták az első részt, de félnek a másodiktól. Ne aggódjatok, ez sokkal jobb.
Aztán azoknak, akik mazochisták. Ha olyanok, mint én, az utolsó 2oo oldal maga lesz a pokol. Az összeomlás garantált, én mondom.
És a függőség is. Az viszont nagyon.
Szeretem ezt a könyvet. Szeretem, ahogy a polcomon csücsül, ahogy rám röhög, azt mondva, hogy „háhá, Christine be…tad velem, mert összetörlek, mint egy vázát, és kidoblak a kukába”.
Hát köszi, te Ezüsthíd. Tényleg megtetted velem.
Utállak is miatta. Utálom, hogy ilyen jó. Ezt már bűntetni kéne, de nagyon.

6 hozzászólás
Bitten>!
Helena Silence: Ezüsthíd

A végkifejlet….
Igazi gyöngyszem ez a sorozat nekem :)
Valahol ugy érzem a valós élet és a könyvek között is ott az az ezüsthíd, amelyet Helenának tökéletesen sikerült szavakba önteni!
Örök kedvenc Alex és Léna párosa!
Újraolvasós könyveim táborát gazdagítják!

3 hozzászólás
oldmoviegirl01 P>!
Helena Silence: Ezüsthíd

Hiába készültem fel, hogy ez valami teljesen más lesz, mint az Enigma, a könyv eleje még így is sokkolt. Annyira lehetett érezni a rettegést, hogy az elejét szinte gyomorgörccsel olvastam. Már alig vártam, hogy visszajussunk Enigmába, arra a helyre, amelyből egyszerűen süt a béke és a harmónia. Lenának az átélt testi és lelki fájdalmak után, immár másodszorra kellett újraépítenie az életét. Hihetetlen erő, igazságérzet, élni akarás és tettvágy jellemzi ezt a lányt.

Az első részhez hasonlóan itt is főleg az elmében zajló folyamatok, az elme akarata játszotta a főszerepet. Hogyan reagál a fájdalomra, életösztönre, hogyan indul be a gyógyulási folyamat. Az írónő nagy erőssége ezek megjelenítése.

Élmény – sokszor fájó – volt olvasni, ahogy apró darabkákból felépült az Ezüsthíd. A keserédes vég miatt, azonban még mindig haragszok egy kicsit.

1 hozzászólás
Violet_Finch_PMónika P>!
Helena Silence: Ezüsthíd

Kicsit nagyon meglepődtem.
Teljesen mást kaptam mint amit az Enigma után elképzeltem.
Arra számítottam,hogy tele lesz romantikával meg csöpögős cukormázas rózsaszín felhőkkel,mert végre együtt vannak Alexszel.
Ehhez képest kaptam egy tök izgalmas kezdést és totál kiakattam,hogy akkor mi a franc van már….mi történt???
Szép lassan haladtunk vissza oda,ahol befejezodottt az Enigma és megtudtuk mi történt Lénaval.
Számomra hihetetlen,hogy tényleg megtalálja ezt a lányt a baj,bárhol is jár.
Nagyon erős karaktert hozott össze az írónő az Ő alakjában. Megjárta a poklok poklát és darabokra szedte a lelkét,mégis sikerült megtartani a azt a jóságot és jókedvet benne (persze mikor nem merült el a fájdalmaiban).
Theo egyszerűen tökéletes volt,de tényleg. Semmi hibát nem találtam benne és bevallom egy icipicit akartam,hogy spoiler De hát Alex csak Alex. :) :)
Mikor először találkoztak ,annyira izgultam,hogy éreztem a nyomást a mellkasomban.
Aztán lassan kezdett minden helyre jönni és tényleg vártam a boldog befejezést.
Valamilyen szinten meg is kaptam,de a végén az írónő meg döfött egy akkora kést Léna mellkasába,hogy még én is megéreztem a nyomást. Sírtam,mert nagyon sajnáltam Őt. Ennyit szenvedni….sose bírtam volna ki.
Örülök,hogy elolvastam. :)
Köszönöm. :)

1 hozzászólás
MissFortune>!
Helena Silence: Ezüsthíd

Hű, hát ez szinte már túl jó volt.
Lénát még mindig kedveltem, nagyon szerethető karakter.
A könyv elején picit megilletődtem. Elég nehezen sikerült felfognom hogy Léna spoiler Nagyon nagyoooon sajnáltam Lénát és mindvégig utáltam Sebastiant. ><
A legszomorúbb, amit soha nem bocsájtok meg az írónőnek, az, hogy spoiler
Nem gondoltam hogy ebből a második részből ki lehet majd hozni valami ennyire fantasztikusat.

deen>!
Helena Silence: Ezüsthíd

Bevallom másra számítottam, de a végén csak egy szó jutott eszembe: még. Szívesen olvasnék még Lenáról. Egy csodálatos karakter, aki bebizonyítja, hogy létezik olyan akaraterő és bátorság, ami átlendít mindenen. Lena tényleg rengeteg borzalmon esik át, aztán végső elkeseredésében egy olyan utat választ, ami miatt elveszti az emlékeit. Vajon képes az ember elfogadni, hogy soha nem jönnek vissza az emlékei, hogy fiatal felnőttként mindent nulláról kell kezdeni? És el lehet ezt fogadni, feladni, hogy egyszer majd újra emlékszel? Lena megtesz mindent, hogy újra felépítse az életét, de az álmaiban fel-felbukkanó emlékek nappal is kísértik. Aztán amikor a múlt megtalálja, még nagyobb teher rakódik rá. Hiszen mindenki ismeri, de ő nem ismer fel senkit, még Alexet sem. Vajon lehet úgy folytatni egy életet, amiből kiesett másfél év, és a múlt emlékei, köztük egy mindent elsöprő szerelem is elvesztek? Vissza lehet őket hozni az ezüsthíd segítségével, vagy örökre a szakadék túloldalán maradnak? Az írónő mesterien szövi a történet szálait. Valós és felkavaró módon mutatja be, min megy keresztül Lena, Theo, Alex, Victor, Zoé és hogyan birkóznak meg mindennel. Ahogy a cselekmény előre halad egyre nő a feszültség, hiszen a gonosz ott rejtőzik, készen arra, hogy újra kirúgja Lena alól a talajt. A történet vége egyszerre volt megható, szomorú és boldog. Hiszen nem mindenki kaphatja meg a boldogságot. De a szereplők mindent megtesznek érte, hogy elérjék azt. Felkavaró, de csodás történet arról, hogy bármi történik is az életet élni kell tovább, és meg kell próbálni a legjobbat kihozni belőle.

3 hozzászólás
Ella19>!
Helena Silence: Ezüsthíd

Na jó, nem gondoltam volna, de ez még az előző részt is képes volt felülmúlni. Elképesztően izgalmas volt. Itt már több volt benne a krimi szál, mint az előzőben. Mikor elkezdtem olvasni komolyan megijedtem. Olvasás közben éreztem a rettegést. Lena-nak nagy fájdalmat kell átélnie és még az emlékeit is elveszíti, ezért egy új életet kell neki felépítenie. Hihetetlen nagy erő és tettvágy van a főhősnőben. A szereplők továbbra is szimpatikusak. Ebben a részben megjelenik egy új szereplő is, Theo, aki egy rettentően jólelkű férfi. A vége fele nagyon szívszorítóvá vált a könyv.
Mindenkinek ajánlom! :)

VNoémi>!
Helena Silence: Ezüsthíd

Úgy érzem, ez az olvasásélmény valami egészen más volt, mint az Enigmáé. Mások voltak a színek, a helyszínek, a hangulat, még az érzelmi töltöttség is. Kaptunk nem várt fordulatokat, izgalmakat, fantasztikus kriminális elemeket, ügyesen ötvözve egy kis fantasy műfajjal. Megható volt, eljutott a lelkemig, és büszkeséggel töltött el, hogy ez egy magyar mű. Ugyanakkor hiányzott Alex, hiányzott Enigma, hiányzott az első részben tömegével ránk zúduló szenvedély – ez a regény az elsőhöz képest hideg volt, és megterhelő. Teljes mértékig pozitív véleménnyel távozom, ugyanakkor még mindig az Enigma első része maradt a kedvencem.
http://egyszervolt-konyvsarok.blogspot.hu/2017/04/helen…

tmezo P>!
Helena Silence: Ezüsthíd

Jaj, a szívem! :D

Na szóval, azt gondolom, hogy nagyon jó folytatás. Gratulálok hozzá kedves írónő!
Volt benne bőven izgalom. Sőt nem csak az, hanem félelem, bizonytalanság, fájdalom, és szeretet is.
Bevallom az eleje nekem kicsit káosz volt. Nehezen értettem meg mi is történik valójában, de amikor ráeszméltem, elborzadtam. Nagyon komoly trauma érte Lenát, és végig drukkoltam neki, hogy sikerüljön felépülnie belőle. Szerintem jól megalkotott karakter, erős, határozott.
A történet felépítése nagyon jó, fokozatos, soha nem unatkozol. Szinte minden ponton van fejlődés, előrehaladás, apró történések, információk.
Enigma hangulata pedig bekúszik a bőröd alá, úgy érzed, hogy te is ott vagy.
Az utolsó fejezetekre jut a legtöbb érzelem, mintha túl akarna csordulni.
Még most is összeszorul a torkom. Megsirattam.

10 hozzászólás
Szilvi00 P>!
Helena Silence: Ezüsthíd

Olyan sok gyönyörű érzelemről szólt ez a könyv!
„Otthonról. Biztonságról. Nevetésről. Melegségről. Szeretetről és szerelemről. Vágyról. Csókokról. A legtitkosabb, legfontosabb kincseimről."
Mindezek elvesztéséről és újra megtalálásáról.
Tévedtem, amikor azt hittem, hogy az Enigmát ezen a téren nem lehet fokozni!
Pedig a fülszöveget olvasva komolyan tartottam a csalódástól, de mint kiderült, alaptalanul. Persze az elején hiányoztak a régi kedves szereplők, de Silver új élete és az őt körülvevő gyerekek, barátok, még a kissé sótlan Theo és irtó édes családja is hamar a szívemhez nőttek, a krimi szál pedig gondoskodott némi izgalomról. Mégis! Alig vártam a nagy fordulatot és a visszatérést Enigmába, Alexhez!!! Imádtam! Nagyon szívesen olvasnék még az írónőtől!


Népszerű idézetek

Roxan>!

Nem érdekel, ki voltál ezelőtt. Az számít, aki most vagy.

201. oldal

3 hozzászólás
Black_widow>!

– Élj, hogy majd a végén azt mondhasd, minden pillanat megérte.

Kapcsolódó szócikkek: Victor Wall
5 hozzászólás
Dxlr>!

"Mennyire szeretlek? Hadd számolj csak!
Magosában, hosszában s széltében szeretlek.
A térnek, hova lelkem elér, ha száll s felkél
a lét határa az Úrhoz, ki elvesz s ad.
Szeretlek halk vágyában a köznapoknak, mikor a nap ragyog s a gyertya ég Szeretlek lángra gyúló szenvedéllyel, bánatom erejével, gyermekkorom hitével.
Szeretlek lélegzetemmel, mosolyommal, s könnyemmel, szeretlek elveszett szentjeim helyett Ennél jobban csak az Úr kegyelmével,
halálom órája után szerethetlek."

Kapcsolódó szócikkek: Alex Tree
Fay >!

– (…) Épp fogyózom. Rájöttem, hogy ha így folytatom, menthetetlenül elmalackásodom, és nincs egy fránya jóvágású Micimackó sem a közelben, hogy az ágyába fogadjon vihar idejére.

205-206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Avengeline Clark (Gili) · fogyókúra
Fay >!

– Hunyd be a szemed, és próbálj meg semmire sem gondolni.
– Ez ellentmondás. Ha a semmire gondolok, az is valamivé válik. Vagy épp ellenkezőleg, egy csomó minden felmerül bennem, csak azért, mert tudom, hogy nem szabad rágondolnom – magyaráztam.

436. oldal, 27. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Lena Wall · semmi · Victor Wall
Fay >!

– Megfojtasz – tiltakoztam. Próbáltam megteremteni egy kis rést a testünk között, de ő minden próbálkozásomat megszüntette.
– Csak táncolok. Ezért vagyunk itt.
– Ez inkább függőleges előjáték – morogtam, és megint megpróbáltam távolabbkerülni tőle.
– Ez egy ilyen tánc, hercegnő. Törődj bele.

446. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alex Tree · Lena Wall · tánc
Roxan>!

Az álmokat követni kell, és megvalósítani, kölyök.

21. oldal

13 hozzászólás
DarknessAngel >!

Valószínűleg akkor sikerült tényleg felnőnöm, amikor először fogtalak a karomban. Aznap érkeztél meg Coloradóba. Elaludtál a kocsiban, én vittelek fel a szobádba. Életem legbecsesebb perceivé váltak azok.

Más világ - 517. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Lena Wall · Victor Wall

Hasonló könyvek címkék alapján

Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos
Marni Bates: Zűrzavar a vonal végén
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Karen M. McManus: Lehull a lepel
Justin Cronin: A szabadulás
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
A. M. Aranth: Acorenu – Kiválasztva
Réti László: Kaméleon
Nalini Singh: Angyalvér