Ezüsthíd (Enigma 2.) 91% 854 csillagozás

„Élj, hogy majd a végén azt mondhasd, minden pillanat megérte.”

Hú hát nem azt kaptam amit vártam az biztos :)
A gyilkosság és krimi szál nagyon erős az elején egy vörös pöttyöshöz…Rendesen gyomorideggel olvastam…

Micsoda viszontagságokon megy keresztül ez a lány ismét.
Elképesztett, hogy milyen erős tudott maradni.
Theo, jesszusom alig vártam Alexet. Megnyugodtam, hogy visszakaptam én is olvasás közben ^^ Igen is ő illik Léna világába :) Szerettem, ahogyan érezni lehetett, hogy újra beleszeret, minden bizonytalansága ellenére. :3

Elég erős ez az emlékkiesésből teljesen új élet kezdése és annak alakulása szál. Szinte végigrohanva olvastam, hogy ugye-ugye majd a következő részben visszatalál…
Alex dühét abszolút meg tudtam érteni, milyen nehéz lehetett ez neki is. Te jó ég! Éreztem a nyomást a mellkasomban mikor nem emlékezett a szerelmükre.

Ezüsthíd pedig felépült, de milyen áron?! Életszagú lett, hiszen általában nincs ekkora boldogság hatalmas veszteségek nélkül…
Nagyon jó könyv! Olvassátok :)

Bővebb értékelés: https://zivataroskonyvek.blogspot.com/2017/01/helena-si…

Legfőképp azoknak ajánlom, akik elolvasták az első részt, de félnek a másodiktól. Ne aggódjatok, ez sokkal jobb.
Aztán azoknak, akik mazochisták. Ha olyanok, mint én, az utolsó 2oo oldal maga lesz a pokol. Az összeomlás garantált, én mondom.
És a függőség is. Az viszont nagyon.
Szeretem ezt a könyvet. Szeretem, ahogy a polcomon csücsül, ahogy rám röhög, azt mondva, hogy „háhá, Christine be…tad velem, mert összetörlek, mint egy vázát, és kidoblak a kukába”.
Hát köszi, te Ezüsthíd. Tényleg megtetted velem.
Utállak is miatta. Utálom, hogy ilyen jó. Ezt már bűntetni kéne, de nagyon.

A végkifejlet….
Igazi gyöngyszem ez a sorozat nekem :)
Valahol ugy érzem a valós élet és a könyvek között is ott az az ezüsthíd, amelyet Helenának tökéletesen sikerült szavakba önteni!
Örök kedvenc Alex és Léna párosa!
Újraolvasós könyveim táborát gazdagítják!

Hiába készültem fel, hogy ez valami teljesen más lesz, mint az Enigma, a könyv eleje még így is sokkolt. Annyira lehetett érezni a rettegést, hogy az elejét szinte gyomorgörccsel olvastam. Már alig vártam, hogy visszajussunk Enigmába, arra a helyre, amelyből egyszerűen süt a béke és a harmónia. Lenának az átélt testi és lelki fájdalmak után, immár másodszorra kellett újraépítenie az életét. Hihetetlen erő, igazságérzet, élni akarás és tettvágy jellemzi ezt a lányt.

Az első részhez hasonlóan itt is főleg az elmében zajló folyamatok, az elme akarata játszotta a főszerepet. Hogyan reagál a fájdalomra, életösztönre, hogyan indul be a gyógyulási folyamat. Az írónő nagy erőssége ezek megjelenítése.

Élmény – sokszor fájó – volt olvasni, ahogy apró darabkákból felépült az Ezüsthíd. A keserédes vég miatt, azonban még mindig haragszok egy kicsit.

Kicsit nagyon meglepődtem.
Teljesen mást kaptam mint amit az Enigma után elképzeltem.
Arra számítottam,hogy tele lesz romantikával meg csöpögős cukormázas rózsaszín felhőkkel,mert végre együtt vannak Alexszel.
Ehhez képest kaptam egy tök izgalmas kezdést és totál kiakattam,hogy akkor mi a franc van már….mi történt???
Szép lassan haladtunk vissza oda,ahol befejezodottt az Enigma és megtudtuk mi történt Lénaval.
Számomra hihetetlen,hogy tényleg megtalálja ezt a lányt a baj,bárhol is jár.
Nagyon erős karaktert hozott össze az írónő az Ő alakjában. Megjárta a poklok poklát és darabokra szedte a lelkét,mégis sikerült megtartani a azt a jóságot és jókedvet benne (persze mikor nem merült el a fájdalmaiban).
Theo egyszerűen tökéletes volt,de tényleg. Semmi hibát nem találtam benne és bevallom egy icipicit akartam,hogy spoiler De hát Alex csak Alex. :) :)
Mikor először találkoztak ,annyira izgultam,hogy éreztem a nyomást a mellkasomban.
Aztán lassan kezdett minden helyre jönni és tényleg vártam a boldog befejezést.
Valamilyen szinten meg is kaptam,de a végén az írónő meg döfött egy akkora kést Léna mellkasába,hogy még én is megéreztem a nyomást. Sírtam,mert nagyon sajnáltam Őt. Ennyit szenvedni….sose bírtam volna ki.
Örülök,hogy elolvastam. :)
Köszönöm. :)

Hű, hát ez szinte már túl jó volt.
Lénát még mindig kedveltem, nagyon szerethető karakter.
A könyv elején picit megilletődtem. Elég nehezen sikerült felfognom hogy Léna spoiler Nagyon nagyoooon sajnáltam Lénát és mindvégig utáltam Sebastiant. ><
A legszomorúbb, amit soha nem bocsájtok meg az írónőnek, az, hogy spoiler
Nem gondoltam hogy ebből a második részből ki lehet majd hozni valami ennyire fantasztikusat.

Bevallom másra számítottam, de a végén csak egy szó jutott eszembe: még. Szívesen olvasnék még Lenáról. Egy csodálatos karakter, aki bebizonyítja, hogy létezik olyan akaraterő és bátorság, ami átlendít mindenen. Lena tényleg rengeteg borzalmon esik át, aztán végső elkeseredésében egy olyan utat választ, ami miatt elveszti az emlékeit. Vajon képes az ember elfogadni, hogy soha nem jönnek vissza az emlékei, hogy fiatal felnőttként mindent nulláról kell kezdeni? És el lehet ezt fogadni, feladni, hogy egyszer majd újra emlékszel? Lena megtesz mindent, hogy újra felépítse az életét, de az álmaiban fel-felbukkanó emlékek nappal is kísértik. Aztán amikor a múlt megtalálja, még nagyobb teher rakódik rá. Hiszen mindenki ismeri, de ő nem ismer fel senkit, még Alexet sem. Vajon lehet úgy folytatni egy életet, amiből kiesett másfél év, és a múlt emlékei, köztük egy mindent elsöprő szerelem is elvesztek? Vissza lehet őket hozni az ezüsthíd segítségével, vagy örökre a szakadék túloldalán maradnak? Az írónő mesterien szövi a történet szálait. Valós és felkavaró módon mutatja be, min megy keresztül Lena, Theo, Alex, Victor, Zoé és hogyan birkóznak meg mindennel. Ahogy a cselekmény előre halad egyre nő a feszültség, hiszen a gonosz ott rejtőzik, készen arra, hogy újra kirúgja Lena alól a talajt. A történet vége egyszerre volt megható, szomorú és boldog. Hiszen nem mindenki kaphatja meg a boldogságot. De a szereplők mindent megtesznek érte, hogy elérjék azt. Felkavaró, de csodás történet arról, hogy bármi történik is az életet élni kell tovább, és meg kell próbálni a legjobbat kihozni belőle.

Nem csalódtam a regényben, hálás és kifejezetten boldog érzésekkel csuktam be a könyvet. A könyvmoly énem ugyan követel még egy részt, de tudom, hogy így tökéletes ahogy van.
Ha szeretted az Enigma nyugalmát és biztonságát, akkor tudom, hogy szeretni fogod az Ezüsthíd izgalmát és fordulatait is.
Nincs igazam? Bizonyítsd be! De először olvasd el a regényt. Hidd el, megéri.

Bővebben: http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2015/06/helena-silenc…

Jaj, a szívem! :D
…
Na szóval, azt gondolom, hogy nagyon jó folytatás. Gratulálok hozzá kedves írónő!
Volt benne bőven izgalom. Sőt nem csak az, hanem félelem, bizonytalanság, fájdalom, és szeretet is.
Bevallom az eleje nekem kicsit káosz volt. Nehezen értettem meg mi is történik valójában, de amikor ráeszméltem, elborzadtam. Nagyon komoly trauma érte Lenát, és végig drukkoltam neki, hogy sikerüljön felépülnie belőle. Szerintem jól megalkotott karakter, erős, határozott.
A történet felépítése nagyon jó, fokozatos, soha nem unatkozol. Szinte minden ponton van fejlődés, előrehaladás, apró történések, információk.
Enigma hangulata pedig bekúszik a bőröd alá, úgy érzed, hogy te is ott vagy.
Az utolsó fejezetekre jut a legtöbb érzelem, mintha túl akarna csordulni.
Még most is összeszorul a torkom. Megsirattam.

Olyan sok gyönyörű érzelemről szólt ez a könyv!
„Otthonról. Biztonságról. Nevetésről. Melegségről. Szeretetről és szerelemről. Vágyról. Csókokról. A legtitkosabb, legfontosabb kincseimről."
Mindezek elvesztéséről és újra megtalálásáról.
Tévedtem, amikor azt hittem, hogy az Enigmát ezen a téren nem lehet fokozni!
Pedig a fülszöveget olvasva komolyan tartottam a csalódástól, de mint kiderült, alaptalanul. Persze az elején hiányoztak a régi kedves szereplők, de Silver új élete és az őt körülvevő gyerekek, barátok, még a kissé sótlan Theo és irtó édes családja is hamar a szívemhez nőttek, a krimi szál pedig gondoskodott némi izgalomról. Mégis! Alig vártam a nagy fordulatot és a visszatérést Enigmába, Alexhez!!! Imádtam! Nagyon szívesen olvasnék még az írónőtől!