A ​kávé illata 76% 75 csillagozás

Összességében tetszett, egy olvasást bőven megért. NEM a kávéról szól elsődlegesen, az igaz. Johanna a kor nagyszerű asszonya, parasztlányból komoly üzletasszonnyá válik a cselekményes és fordulatos történet során. Mindeközben ármány és szerelem is színezi az eseményeket. Hangulatos képeket fest az akkori viszonyokról, Frankfurt életéről, a város és az akkori történelem mozgalmas jelenéről. A helyi „férfierő”, gonosz butaság elképesztő voltáról, vallási elkülönülésről.
Az itáliai és török részek kimondottan színesek, a tengeri utazások kalózokkal érdekesek, hangulatos történet.
http://gaboolvas.blogspot.hu/2015/02/a-kave-illata.html
.

Helena Martentől már olvastam egy regényt, amelyről azt gondoltam, erősen közepes írás. Nem is értettem magam, miért vettem meg ezek után még egy könyvét. Csapdába csalt a csodaszép, esztétikus borító. Kihívás okán vettem a kezembe, s már előre tartottam a vaskosabb terjedelemtől, az első csalódás után egy újabb melléfogástól.
Lassabban is haladtam vele a megszokottnál, egy darabig. Aztán egyre jobban tetszett. Mert minden részletének, bármiről írt, megvolt a magával ragadó hangulata. Mert a szereplői valamennyien életszerű, eleven figurák. Igaz, gyakran átcsap a történet a mesék világába a kalózokkal, a gazdag jutalommal. De bőven megvan az ellensúly is, hiszen olvashatunk arról , hogy egy egyedülálló nő mennyire kiszolgáltatott helyzetbe sodródhatott a férj tekintélye, szavának súlya híján.
Van a történetben minden, ami színessé, élvezhetővé teszi : ármány és szerelem, kalandos messzi utazások , tilos kapcsolatok, intrikus, ellenszenves figurák.
Olvasható egy kis „kávétörténelem”, folyamatosan őrlik, és szolgálják fel az akkor még különleges ínyencségnek számító nedűt. Egy kis fantáziával az orrunkban érezhetjük a friss pörkölés mennyei illatát. S még ahhoz is kedvünk támadhat, hogy olvasás közben elrágcsáljunk néhány szem „fekete babot”.
Valóban nem az a fajta klasszikus történelmi regény, amire számítanánk ,inkább hajlik a kalandregények felé, annyi mindent igyekszik beleszuszakolni a szerző. Talán épp a színes, pergő cselekménye miatt vonzódtam hozzá annyira.

Kedves történet kávéról, szerelemről, őszinte barátságról és a kitartásról.

Alapvetően tetszett, bár kicsit más volt, mint a többi Regényes történelem. Az állandó talpra állni tudás, az, hogy az élményeit hogy dolgozza fel Johanna, példamutató. Nagyon tetszett, hogy a Kávémalomból keleties meseszalont varázsoltak. A megoldás pedig nagyon találékony.

Meseszerű, kalandos, talán túlságosan is az. Főhősnőnk rengeteg kalandba keveredik, aztán azok amilyen gyorsan jönnek, úgy meg is oldódnak, majd jön egy újabb bonyodalom és egy újabb gyors megoldás és így tovább 500 oldalon keresztül. Ugyanakkor érdekes a 18. századi Európa (Frankfurt, Velence, Konstantinápoly) élete és működése is, sok érdekes információt is olvashatunk, sokat kávéznak a könyvben, de nekem ezekből a meseszerű elemekből már nagyon elegem volt a végére (a kalózoknál sokalltam be igazán).
Szóval kizárólag borító alapján nem kell könyvet választani!

Nekem nagyon tetszett, szeretem az ilyen stílusú könyveket. Tetszett az is, hogy többször ugrottunk az időben, aztán az átugrott történéseket pár mondatban leírta, így nem volt olyan érzésem, hogy túl van írva. Érdekes volt olvasni a 18. század életéről, szokásairól a rendkívüli nehézségekről, hogy boldogulni tudjanak, ez manapság szinte elképzelhetetlen. Volt egy kevés szó a kávézás történetéről, kicsit több a kávézásról, sokkal több a kávézóról. Pont jó arányban szerintem. Csipetnyi kalóztámadás, rablótámadás, stb. Sok kaland és ármánykodás és intrika.
A romantikus szál is elég volt, még mielőtt túl nyálassá vált volna, be is fejeződött a történet, a többit az olvasó képzeletére bízva.
Viszont a fülszöveg egy összecsapott vacak.
„Férje halála után Johanna Gabriel, egy zsidó zenész segítségével a város legjobb kávézójává teszi a megörökölt üzletet. ”
Hát nem erről van szó! spoiler
„így Velencén keresztül eljut Konstantinápolyba, ahol a szultán kávémestere lesz.”
Ez így úgy hangzik, mintha ezzel vége is lenne. spoiler
Nos ez persze nem az írónő hibája. A könyv kedvenc lett, olvasok még az írónőtől. Amúgy egy kis érzés tört fel az olvasás közben, hogy hasonlít a Csokoládé trilógiára (Joanne Harris).

Bizonyos részei határozottan érdekesek, az elején nagy lendületet vett, jól festett hangulatot, csak a végefelé besziruposodott itt-ott, és mintha abban már nem lenne annyira otthon, hogy annak is jó zamata legyen.
Viszont az Itáliába, Törökországba való kalandozás jót tett a történetnek, meg a kávékészítésben való megmerítkezés is.
Egy olvasást mindenesetre megért.

Kihívás miatt olvastam el, de nem bántam meg. Élvezetes olvasmány volt, de azt hiszem többször nem fogom elolvasni. Egyszeri, kávé melletti olvasmánynak tökéletes. Az tetszett, hogy több országon keresztül mutatja be a kort, és a kávé történelméről is megtudtam pár érdekes dolgot. A szereplőkkel nem volt bajom, de nem tudnék kedvencet kiemelni közülök, se olyat, akit nem szeretnék.
Alapjáraton nem vártam sokat a könyvtől, de azt pontosan megkaptam.

Johanna nagyon lenyügözött. A 18. század igazi üzetasszonya. Amikor a férje meghal alig tud írni, olvasni. Nagyon kitartó és bátor, gyorsan beletanul bármibe. A kudarcok, a rosszakarók nem tudják eltéríteni a kitűzött céljától.
Ami még tetszett , hogy beleláthattunk a korabeli Frankfurt és Isztambul életébe. S nem utolsó sorban a kávézás téthódításáról is szól ez a könyv. Már akkor is tudták, hogy kávét árulni jó üzlet.

Lendületes, izgalmas regény. Szinte egyik kalandból a másikba csöppen az olvasó. Főhősnőnk nem engedi lankadni a figyelmünket.
Kicsit azért csalódtam a könyvben (ezért nem lett 5 csillagos), ugyanis Köszönetnyilvánítás után azt gondoltam, hogy egy kicsit több szó esik a kávéról, a kávézás történetéről, a hozzá kapcsolódó szokásokról és életvitelről. De a hangulata kárpótolt.