A ​citromkert 73% 29 csillagozás

Még orromban érzem a Kávé illatát.. és jó szívű is vagyok.

Mostanság az 1700-as évekről olvasni először is áthangolódás szükséges.
Igazából hamar ráéreztem az ízére, érdekes volt a téma.
Időnként pörgős, máskor kissé leült.
Mindenképpen úgy gondolom, hogy egy történettel gazdagabb lettem.
Egy kereskedőcsalád életébe cseppenhetünk bele Frankfurtban.
Másik szálon egy olasz nő igyekszik eljutni ehhez a családhoz kislányával.
Az okot megtudhatjuk a könyvből.
A Regényes Történelem sorozat, valamint a General Press kiadó nálam garancia arra, hogy jó könyv , legfeljebb a befogadóképességem és hangulatom lehet az oka annak, ha félreteszem.
Elsősorban a nőket figyeltem ebben a történetben, amit belevettek a fejükbe, azt véghez is vitték. A német és olasz temperamentum csodásan ábrázolódik, hiszen a hölgyek ezt a két nemzetet képviselik.
A vége felé az olasz táj megpillantása lenyűgözött, élveztem minden sorát.
Örülök, hogy legalább 3 éves várakozás után levettem a polcomról.

Tetszett a könyv, bár voltak benne idegesítő jellemek és momentumok. Sokáig holtra idegesített pl. Luisa viselkedése – csak álmodozott, zugevett, utólag képzelte el, mikor mihez kellett volna fognia vagy mit kellett volna mondania, bújkált saját házában – szegényt meg tudtam volna rázni, térjen már magához! Francesca egy fúria, aki mindig fejjel megy a falnak és mindenkivel összerúgja a patkót – Pier-Luigin mégsem lát át, bár idegesíti a férfi. Szerettem azt a részt, amikor Luisa és Matthias Itáliába utaztak – nem csodálkoztam, hogy a lányt elbűvöli az ország, ahonnan apja származott. Roberto könnyelmű volt és nem tudta, mit akar az élettől, bár szerelme sorsa megrázta és beképzelte magának, hogy kapucinus barát szeretne lenni. Matthiast szerettem. ő férfi volt a talpán.
A végén az anya vallomása szerintem fölösleges volt. S oly hirtelen lett vége a könyvnek, hogy csak lestem. Bár az írónő „minden szálat elvarrt,” valami mégis hiányzott.

Kicsit nehezen haladtam vele, mert vaskos is, tömény is. Dús a szöveg-és életbeli környezet is. Lenyűgözőek a tájak, a mindennapok eszközei. Ha az emberiség meg tudná oldani az időbeli ugrálást, szívesen visszanéznék az 1700–1800-as évekbe. Roppant izgalmas lenne bepillantani az akkori mindennapokba. A családdal megesetteket ettől függetlenül meg lehet érteni, át lehet érezni. Megkockáztatom: a csavar nem mindennapi, hiszen 'nincsen új a nap alatt'. Kedves, szerethető történet ez.

Leginkább a titkok könyvének mondanám.
Maga a cselekmény szépen halad előre, szinte kapkodjuk a fejünket, mikor mi és miért történik, aztán összeérnek a szálak, akkor már tisztul a kép, majd a bizonytalanság tart bennünket is fogva. Legalábbis én így éltem meg.
Nem tudtam, ki az őszinte és ki a „gonosz” ahogy Francesca is folyamatosan próbálja eldönteni kihez legyen lojális.
Aztán ahogy közeledünk a vége fele úgy derül ki egyre több titok és lassan össze is áll minden.
Luisa és Matthias utazása tetszik leginkább, ahogy leírja a tájat és a képeket, majd ahol végül befejezik az utazást. Valamint az ételek iránti szenvedélyük. Jó volt olvasni ezeket a részeket.
Igazság szerint minden benne van ebben a könyvben, ami egy jó regényhez szükséges.

A történet jó, de nagyon lassan és nehezen bontakozik ki. Így csak három csillag.

Kikapcsolódásnak, lazításnak tökéletes választás. Van benne izgalom, humor és pozitív végkifejlet.
Abban okozott csalódást, hogy maga a citromkert csak egy futó romantikus díszlet a történetben, sajnos. Kicsivel többet vártam. Jó lett volna, ha magáról a citrom termesztéséről is megtudhattunk volna érdekességeket. De belátom, hogy a könyvnek ez nem volt célja.

Ez a fülszöveg erősen becsapós. Az, amiről ír, csak a cselekmény egyik szálacskája, messze nem a legfontosabb. És az egész regény nem olyan, mint amilyennek a leírás ígéri. Olvasható, de felejthető.