Violet soha nem akart Hibátlanba költözni.
Ki is akarna egy olyan városban élni, ahol mindenkinek szemüveget kell viselnie, nehogy megvakuljon? És ki akarna folyton rendes, tiszta és jólnevelt lenni? Violet hamar rájön, hogy valami furcsa dolog történik a városban – hangokat kezd hallani, az anyukája különösen viselkedik, az apukája pedig eltűnik.
Amikor találkozik Fiúval, rájön, hogy nem csak az apukájának veszett nyoma… és hogy a titokzatos strázsák egy hátborzongató titkot őriznek!
A tökéletes város (Tökéletes) 36 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2017
Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?
Kedvencelte 2
Most olvassa 1
Várólistára tette 74
Kívánságlistára tette 68
Kölcsönkérné 5
Kiemelt értékelések
Helena Duggan regénye, A tökéletes város igazi gyöngyszem az ifjúsági irodalomban. Az ír szerző regénytrilógiájának első két kötete 2018-ban illetve 2019-ben jelent meg magyarul, a Holnap Kiadó gondozásában.
Első látásra beleszerettem a borítókba. Ez a cím mellett az első találkozása az olvasónak a könyvvel, ez az első benyomás, ami alapján eldönti, elolvassa-e a fülszöveget, belelapoz-e a kötetbe – és ez a borító teljes mértékben hozta azokat az elvárásokat, amiket egy borítóval szemben támasztunk. Az különösen öröm volt a számomra, hogy a Holnap Kiadó megtartotta az eredeti borítókat, és ezekkel vehetjük kezünkbe a könyveket, mert ezeknél szebb, megragadóbb, ütősebb borítót nem tudtam volna elképzelni. Eddig még csak az első kötetet olvastam, nemrég fejeztem be, de nem olyan egyszerű írni erről a könyvről, így kicsit odáztam a dolgot.
Nos, visszatérve a borítóhoz: az első rész olvasása előtt – első látásra – egy kellemes, izgalmas, igényes borítót láttam, azonban ahogyan egyre jobban elmélyedtem a tanulmányozásában, rájöttem, hogy ne egy finom kis ifjúsági regényt várjak, mert ez a könyv annál sokkal félelmetesebb, izgalmasabb és fordulatosabb lesz. És a borító nem hazudott…
Még több (de spoileresen):
https://gabriellajegyzetei.blogspot.com/2021/12/helena-…
Nekem tetszett ez a fekete hangulatú, abszurd regény, amiben egy testvérpár ellopja a lakók fantáziáját és olyannak láttatják a világot, amilyennek ők ezt akarják, pusztán féltékenységből.
Kicsit morbid, kicsit fájó, néhol humoros és megmosolyogtató, de összességében jó kis regény, a szereplőket is nagyon szerettem, Violet, Fiú, William, Makula és a többiek :)
Ez a kötet tökéletesen illusztrálja, milyen az, amikor egy gyönyörű borító önmagában képes arra, hogy meggyőzzön az olvasásról. Persze az is számított, hogy a fülszöveg alapján úgy éreztem, egy különleges, kicsit borongós hangulatú és elgondolkodtató ifjúsági regényt olvashatok majd, de az első és döntő szempont mégis csak a külcsín volt. Kíváncsian vetettem hát magam a lapok közé, hogy kiderüljön, jó volt-e a megérzésem.
A regény elején megismerjük az ifjú Violetet, aki szüleivel együtt Hibátlanba költözik, hogy szemész édesapja munkát vállalhasson a várost irányító Archer-fivéreknél. Hibátlanban, ahogy a neve is mutatja, minden nagyszerű és tökéletes. Jó a közbiztonság, az emberek elégedettek, mindenki rendesen viselkedik és senki sem lóg ki a sorból. Bár szülei igyekeznek lelkesíteni őt, a kislány cseppet sincs meggyőzve, érzi, hogy a városkával egész egyszerűen nem stimmel valami. Ezt a meggyőződését csak megerősíti, amikor másnapra mindannyiuknak elromlik a látása, és kénytelenek lesznek ugyanazt az egyenszemüveget viselni, amit- nem meglepő módon- éppen az Archer-fivérek gyártanak. Csakhogy a szemüvegekkel valami nagyon nincsen rendben, mintha nem ugyanazt a valóságot látná bennük az ember, ami ténylegesen körülveszi…(…)
Kicsit nehezen tudom megsaccolni, hány éves kortól ajánlanám ezt a könyvet. Kezdetben egy teljesen szokványos, fantasztikus elemekkel ötletesen átszőtt ifjúsági történetnek indult, szerethető főhősökkel, gördülékeny stílussal és sok érdekes megvalósítással. Később azonban valamivel sötétebb és komorabb vizekre evezünk, úgyhogy én talán 12 éves kortól mondanám, hogy biztosan megfelelő olvasmány (aztán a fene se tudja, sokszor alábecsülöm a tizenéves gyerekek ingerküszöbét). Az biztos, hogy felnőtt fejjel is tökéletesen élvezhető, engem sokszor emlékeztetett azon írók munkásságára, akik nem félnek ijesztőbb témákhoz vagy borúsabb hangulathoz nyúlni az ifjúsági történeteikben (ld. Neil Gaiman, Lewis Carroll, Roald Dahl). Ráadásul ezek az elemek egyáltalán nem öncélúak, hiszen nagyon fontos tanulságok is megfogalmazódnak a regényben, leginkább azzal kapcsolatban, hogy biztosan olyan előnyös-e, ha minden és mindenki egyforma és tökéletes. (…)
Lényeg a lényeg, én nagyon örülök, hogy eljutott hozzám a történet, mert újabb elemmel bővítette a minőségi ifjúsági irodalom-polcomat, és kíváncsian várom, mikor jelenik meg a folytatás (mondanom sem kell, annak is gyönyörűséges lesz a borítója), hiszen a viszonylag kerek lezárás mellett sok maradt a nyitott kérdés, és még több a jövőbeli lehetőség az újabb kalandokra.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/03/a-tokeletes-varos.html
Egészen különleges történet volt ez a maga bizarrságával, ami mindjárt a borítóval kezdődik; a történetben a szőkített hajú olvasó már a molyon, majd a könyvfesztiválon kiszúrja magának a könyvet, mert micsoda szép mesés, figyelemfelkeltő, virágos (még itthon is úgy néztem rá, mintha matyó hímzés lenne rajta) a borító, majd a történet felénél kiderül, hogy spoiler, így jobban megnéztem a könyvet és a sors iróniájaként azt kell mondjam, hogy nekem is szemüveg kellett volna – a már meglévőn kívül –, hogy észre vegyem a szemgolyókat és a halálfejeket a könyv elején. Tökéletes aha élmény volt és egy jó nagy vállon veregetés magamnak. :D
A történet főhősei 12 éves gyerekek, akik hatalmas titkokat fedeznek fel Hibátlan városában és próbálják meg megoldani mindazt, amit a felnőtteknek hosszú ideig nem sikerült és szembe szállnak a kegyetlen gonosztevőkkel. A gyerekek bátorsága, ragaszkodása, szeretete egymás és családjuk iránt nagyon szépen van ábrázolva és az alaptörténet, a háttér is megérdemli, hogy a különleges és egyedi jelzőkkel illessem. Tényleg bizarr az alapkoncepció, de nekem ettől volt különleges és a néhol ijesztő részektől eltekintve végig aranyos és kedves tudott maradni. Én felnőtt fejjel is nagyon élveztem, habár a csavarokat jóelőre kitaláltam, vártam, hogy kis szereplőink is rájöjjenek az igazságokra. Különleges kis csemege ez a middle grade irodalomban, várom nagyon a folytatást!
Egyik könyvmoly barátom könyvespolcán találkoztam először a könyvvel és amikor megtudtam, hogy magyarul is megjelenik, akkor amint tudtam, be is szereztem. A borító nagyon gyönyörű és maga a kiadás is, már ezért is megérte megvenni, de a történet sem okozott csalódást.
A történet is elsőre megfogott, hisz főszereplőnk, Violet egy olyan városba költözik, ami már elmondás alapján is furcsa, hát még amik ott történnek. Nagyon tetszett, ahogy fokozatosan ismerjük meg a várost, az ittélők mindennapjait, majd végül a furcsaságok okát is. Gyorsan olvasható és lendületes, inkább fiatalabbaknak íródott olvasmány, de felnőtteknek is egyaránt élvezhető, hisz nagyon sok eredeti és érdekes ötletet vitt bele az írónő, mondhatni látszik, hogy van fantáziája. :) A szereplők is szerethetőek és szerencsére koruknak megfelelően viselkednek, tehát tényleg gyerekek. A befejezés nekem túl gyors és egyszerű volt, de tekintve, hogy kisebbeknek íródott a könyv, nem is kell semmilyen összetett eseményekre számítani.
Számomra 5/5 az eredeti ötletek és az érdekes történetvezetés miatt, ami mindvégig lekötötte a figyelmemet. Kíváncsi vagyok a történet folytatására is, mivel az írónő hagyott elvarratlan szálakat.
Köszönöm a @Holnap kiadónak, hogy kiadták ezt a gyöngyszemet (külön öröm, hogy az eredeti borítót megtartották). :)
Egy kis vérfrissítés az ifjúsági irodalomban, tele van egyedi ötletekkel (spoiler nélkül nehéz részletezni őket). (:
Remélem sikeres lesz a kötet és hamarosan olvashatóm a folytatást.
Engem, aki fényévekre vagyok a célközönségtől, nagyon, de nagyon idegesített a szöveg repetitív jellege. Rengeteg minden ismétlődött csomószor, sokszor éreztem azt, hogy egyszerűen túl van ragozva. A párbeszédek is sokszor feleslegesen túlnyújtottak voltak, lényegtelen információk röpködtek bennük oldalakon keresztül, amiknek nyilvánvalóan csupán az időhúzás volt az indoka. Szerintem egy párbeszéd mindig legyen indokolt – a léte is, a hosszúsága is. Értem én, hogy a célközönség számára könnyebben olvasható a formája miatt, ugyanakkor semmivel nem vitte előrébb a cselekményt sokszor. Oké, hogy az illető így ledarálhat gyorsan mondjuk húsz oldalt, de ha ugyanott toporog a történet, akkor ennek vajmi kevés értelme van. Szerintem.
A másik dolog, ami hihetetlenül irritált, az Violet. Bár okosnak van beállítva a történetben, mégis elképesztően butácska lány. Tök egyértelmű összefüggésekre nem jön rá, csak akkor, amikor már szinte a szájába rágja valaki, hogy most ez és ez van. Olyan „titkok” a titkok számára, ami kábé már az első említésnél is megfejthető az olvasónak, de neki kábé a könyv végefelé esnek le. És itt egyáltalán nem tudom elfogadni az olyan érveket, hogy a könyv célközönsége jóval fiatalabb. Mert például a Harry Potter első része is ennek a korosztálynak íródott, és mégis mennyi rejtélyt, mennyi titkot rejtenek az oldalak.
A tökéletes város számomra korántsem volt tökéletes. Nagy kár érte, mert alapvetően érdekes volt a világ, ami kicsit olyan WayWard Pines-os utóérzésű, persze erősen ifjúságizált változatban. Voltak benne továbbá érdekes témák is, amik nem nagyon szoktak feljönni ennek a korosztálynak szóló történetekben: mint például a hatalom általi megtévesztés, az egyén szabadsága, az individuum fontossága és az, hogy a különbözőség igenis szükséges és az egyformaság pedig ártalmas is lehet. Komoly és fontos témák ezek, amiket akár globálisan, akár egyéni szintre lebontva is hasznosítaniuk lehet a gyerekeknek.
Biztosan egy csomót lehet vele ezután beszélgetni az itt felmerült témákról. Szóval szerintem jó irány ez a hazai ifjúsági irodalom felhozatalában, jó kis vérfrissítés. Minden negatív érzésem ellenére én azt mondom, hogy szükségünk van ilyesmire itthon.
https://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/2019/03/a-tokele…
Népszerű idézetek
Sokkal kényelmesebb az olyan embereket hatalmadban tartani, akiknek nincs képzelőerejük. Nem tesznek fel kérdéseket, mindent elhisznek, amit mondanak nekik. Valójában úgy áll a helyzet, hogy az ember képzelőerő nélkül bizony nem sokat ér.
191. oldal
Amikor William könyveket emelt le egy ülőalkalmatosságról, hogy helyet csináljon, a fényben csak úgy repkedtek az évek alatt felgyülemlett porszemek.
– Bocs a felfordulásért! – Köhögött. – Jó ideje nem voltak már vendégeim.
– Semmi baj! – mondta erre udvarias modorában Violet. – Olyan, mint az én szobám.
178. oldal
[…] tudom, mit jelent a gyermekek elvesztése, és édesapád addig nem nyugszik, míg téged meg nem talál.
– Nem ő veszített el engem, hanem én őt.
– A szülő szempontjából ez egy és ugyanaz.
164. oldal
Arra mindenki emlékszik, hogy néz ki a mamája, még akkor is, ha régóta van távol.
179. oldal
-Minden rendben? – súgta neki oda Violet.
Fiú nem válaszolt.
-Egészen megijesztesz. Hol járunk?
-Hallod őket? – kérdezte a Fiú elhaló hangon.
-Kicsodákat?
A kislány közelebb lépett és átölelte a Fiút. Olyan érzés volt, mintha valaki figyelné. Violet hátrafordult, de a sűrű sötétségen kívül egyebet nem látott.
-Hallod a hangokat?
Fiú kétségbeesettnek tűnt.
-Milyen hangokat? Csak a szél fúj! Ne ijesztgess!
-Szerintem sírnak, igen, sírnak!
-Kicsoda sír? Kérlek, hagyd ezt abba!
142. oldal
A szemnek nem kell ahhoz szemüveg, hogy lásson-…-A szemem a lelkemhez vezető ablak,ugyan miért aggatnék eléje függönyt?
73. oldal
– Támadt egy ötletem – mondta Violet és lerakta a csészéjét.
– Csak nem? Már megint? – gúnyolódott Fiú.
190. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jessica Townsend: Csudamíves 95% ·
Összehasonlítás - J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája 94% ·
Összehasonlítás - Åsa Larsson – Ingela Korsell: A fantomok 95% ·
Összehasonlítás - C. S. Lewis: Narnia krónikái 92% ·
Összehasonlítás - Tony DiTerlizzi – Holly Black: Spiderwick krónika 92% ·
Összehasonlítás - Tea Stilton: A mindenség illata 96% ·
Összehasonlítás - Tania del Rio: 13. Warren és a Mindent-Látó-Szem 92% ·
Összehasonlítás - Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete 90% ·
Összehasonlítás - Kristina Ohlsson: A kastély titka 89% ·
Összehasonlítás - Eoin Colfer: Artemis Fowl és az elveszett kolónia 91% ·
Összehasonlítás