A ​tökéletes város (Tökéletes) 15 csillagozás

Helena Duggan: A tökéletes város

Violet soha nem akart Hibátlanba költözni.
Ki is akarna egy olyan városban élni, ahol mindenkinek szemüveget kell viselnie, nehogy megvakuljon? És ki akarna folyton rendes, tiszta és jólnevelt lenni? Violet hamar rájön, hogy valami furcsa dolog történik a városban – hangokat kezd hallani, az anyukája különösen viselkedik, az apukája pedig eltűnik.
Amikor találkozik Fiúval, rájön, hogy nem csak az apukájának veszett nyoma… és hogy a titokzatos strázsák egy hátborzongató titkot őriznek!

Eredeti mű: Helena Duggan: A Place Called Perfect

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Holnap, Budapest, 2018
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633492321 · Fordította: László Zsófia · Illusztrálta: Karl James Mountford

Kedvencelte 2

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
wzsuzsanna P
Helena Duggan: A tökéletes város

Ez a kötet tökéletesen illusztrálja, milyen az, amikor egy gyönyörű borító önmagában képes arra, hogy meggyőzzön az olvasásról. Persze az is számított, hogy a fülszöveg alapján úgy éreztem, egy különleges, kicsit borongós hangulatú és elgondolkodtató ifjúsági regényt olvashatok majd, de az első és döntő szempont mégis csak a külcsín volt. Kíváncsian vetettem hát magam a lapok közé, hogy kiderüljön, jó volt-e a megérzésem.
A regény elején megismerjük az ifjú Violetet, aki szüleivel együtt Hibátlanba költözik, hogy szemész édesapja munkát vállalhasson a várost irányító Archer-fivéreknél. Hibátlanban, ahogy a neve is mutatja, minden nagyszerű és tökéletes. Jó a közbiztonság, az emberek elégedettek, mindenki rendesen viselkedik és senki sem lóg ki a sorból. Bár szülei igyekeznek lelkesíteni őt, a kislány cseppet sincs meggyőzve, érzi, hogy a városkával egész egyszerűen nem stimmel valami. Ezt a meggyőződését csak megerősíti, amikor másnapra mindannyiuknak elromlik a látása, és kénytelenek lesznek ugyanazt az egyenszemüveget viselni, amit- nem meglepő módon- éppen az Archer-fivérek gyártanak. Csakhogy a szemüvegekkel valami nagyon nincsen rendben, mintha nem ugyanazt a valóságot látná bennük az ember, ami ténylegesen körülveszi…(…)
Kicsit nehezen tudom megsaccolni, hány éves kortól ajánlanám ezt a könyvet. Kezdetben egy teljesen szokványos, fantasztikus elemekkel ötletesen átszőtt ifjúsági történetnek indult, szerethető főhősökkel, gördülékeny stílussal és sok érdekes megvalósítással. Később azonban valamivel sötétebb és komorabb vizekre evezünk, úgyhogy én talán 12 éves kortól mondanám, hogy biztosan megfelelő olvasmány (aztán a fene se tudja, sokszor alábecsülöm a tizenéves gyerekek ingerküszöbét). Az biztos, hogy felnőtt fejjel is tökéletesen élvezhető, engem sokszor emlékeztetett azon írók munkásságára, akik nem félnek ijesztőbb témákhoz vagy borúsabb hangulathoz nyúlni az ifjúsági történeteikben (ld. Neil Gaiman, Lewis Carroll, Roald Dahl). Ráadásul ezek az elemek egyáltalán nem öncélúak, hiszen nagyon fontos tanulságok is megfogalmazódnak a regényben, leginkább azzal kapcsolatban, hogy biztosan olyan előnyös-e, ha minden és mindenki egyforma és tökéletes. (…)
Lényeg a lényeg, én nagyon örülök, hogy eljutott hozzám a történet, mert újabb elemmel bővítette a minőségi ifjúsági irodalom-polcomat, és kíváncsian várom, mikor jelenik meg a folytatás (mondanom sem kell, annak is gyönyörűséges lesz a borítója), hiszen a viszonylag kerek lezárás mellett sok maradt a nyitott kérdés, és még több a jövőbeli lehetőség az újabb kalandokra.
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2019/03/a-tokeletes-varos.html

>!
sztinus P
Helena Duggan: A tökéletes város

Gyönyörű a borító, és jó az alaptörtènet, én valahogy mégsem voltam ott velük. Amikor inkább frisseket olvasol, akkor nem ragad el a könyv.

>!
Juci P
Helena Duggan: A tökéletes város

Meh. A történet kiszámítható, a fordítás sokszor suta és magyartalan. Kár, hogy nem könyvtárból vettük ki inkább.

>!
Huppsz
Helena Duggan: A tökéletes város

Köszönöm a @Holnap kiadónak, hogy kiadták ezt a gyöngyszemet (külön öröm, hogy az eredeti borítót megtartották). :)
Egy kis vérfrissítés az ifjúsági irodalomban, tele van egyedi ötletekkel (spoiler nélkül nehéz részletezni őket). (:
Remélem sikeres lesz a kötet és hamarosan olvashatóm a folytatást.

>!
ribizli0414
Helena Duggan: A tökéletes város

Egészen különleges történet volt ez a maga bizarrságával, ami mindjárt a borítóval kezdődik; a történetben a szőkített hajú olvasó már a molyon, majd a könyvfesztiválon kiszúrja magának a könyvet, mert micsoda szép mesés, figyelemfelkeltő, virágos (még itthon is úgy néztem rá, mintha matyó hímzés lenne rajta) a borító, majd a történet felénél kiderül, hogy spoiler, így jobban megnéztem a könyvet és a sors iróniájaként azt kell mondjam, hogy nekem is szemüveg kellett volna – a már meglévőn kívül –, hogy észre vegyem a szemgolyókat és a halálfejeket a könyv elején. Tökéletes aha élmény volt és egy jó nagy vállon veregetés magamnak. :D
A történet főhősei 12 éves gyerekek, akik hatalmas titkokat fedeznek fel Hibátlan városában és próbálják meg megoldani mindazt, amit a felnőtteknek hosszú ideig nem sikerült és szembe szállnak a kegyetlen gonosztevőkkel. A gyerekek bátorsága, ragaszkodása, szeretete egymás és családjuk iránt nagyon szépen van ábrázolva és az alaptörténet, a háttér is megérdemli, hogy a különleges és egyedi jelzőkkel illessem. Tényleg bizarr az alapkoncepció, de nekem ettől volt különleges és a néhol ijesztő részektől eltekintve végig aranyos és kedves tudott maradni. Én felnőtt fejjel is nagyon élveztem, habár a csavarokat jóelőre kitaláltam, vártam, hogy kis szereplőink is rájöjjenek az igazságokra. Különleges kis csemege ez a middle grade irodalomban, várom nagyon a folytatást!

>!
KönyvekkelSuttogó P
Helena Duggan: A tökéletes város

Engem, aki fényévekre vagyok a célközönségtől, nagyon, de nagyon idegesített a szöveg repetitív jellege. Rengeteg minden ismétlődött csomószor, sokszor éreztem azt, hogy egyszerűen túl van ragozva. A párbeszédek is sokszor feleslegesen túlnyújtottak voltak, lényegtelen információk röpködtek bennük oldalakon keresztül, amiknek nyilvánvalóan csupán az időhúzás volt az indoka. Szerintem egy párbeszéd mindig legyen indokolt – a léte is, a hosszúsága is. Értem én, hogy a célközönség számára könnyebben olvasható a formája miatt, ugyanakkor semmivel nem vitte előrébb a cselekményt sokszor. Oké, hogy az illető így ledarálhat gyorsan mondjuk húsz oldalt, de ha ugyanott toporog a történet, akkor ennek vajmi kevés értelme van. Szerintem.
A másik dolog, ami hihetetlenül irritált, az Violet. Bár okosnak van beállítva a történetben, mégis elképesztően butácska lány. Tök egyértelmű összefüggésekre nem jön rá, csak akkor, amikor már szinte a szájába rágja valaki, hogy most ez és ez van. Olyan „titkok” a titkok számára, ami kábé már az első említésnél is megfejthető az olvasónak, de neki kábé a könyv végefelé esnek le. És itt egyáltalán nem tudom elfogadni az olyan érveket, hogy a könyv célközönsége jóval fiatalabb. Mert például a Harry Potter első része is ennek a korosztálynak íródott, és mégis mennyi rejtélyt, mennyi titkot rejtenek az oldalak.
A tökéletes város számomra korántsem volt tökéletes. Nagy kár érte, mert alapvetően érdekes volt a világ, ami kicsit olyan WayWard Pines-os utóérzésű, persze erősen ifjúságizált változatban. Voltak benne továbbá érdekes témák is, amik nem nagyon szoktak feljönni ennek a korosztálynak szóló történetekben: mint például a hatalom általi megtévesztés, az egyén szabadsága, az individuum fontossága és az, hogy a különbözőség igenis szükséges és az egyformaság pedig ártalmas is lehet. Komoly és fontos témák ezek, amiket akár globálisan, akár egyéni szintre lebontva is hasznosítaniuk lehet a gyerekeknek.
Biztosan egy csomót lehet vele ezután beszélgetni az itt felmerült témákról. Szóval szerintem jó irány ez a hazai ifjúsági irodalom felhozatalában, jó kis vérfrissítés. Minden negatív érzésem ellenére én azt mondom, hogy szükségünk van ilyesmire itthon.
https://konyvekkelsuttogo.blogspot.com/2019/03/a-tokele…

>!
Sillya
Helena Duggan: A tökéletes város

Egyik könyvmoly barátom könyvespolcán találkoztam először a könyvvel és amikor megtudtam, hogy magyarul is megjelenik, akkor amint tudtam, be is szereztem. A borító nagyon gyönyörű és maga a kiadás is, már ezért is megérte megvenni, de a történet sem okozott csalódást.

A történet is elsőre megfogott, hisz főszereplőnk, Violet egy olyan városba költözik, ami már elmondás alapján is furcsa, hát még amik ott történnek. Nagyon tetszett, ahogy fokozatosan ismerjük meg a várost, az ittélők mindennapjait, majd végül a furcsaságok okát is. Gyorsan olvasható és lendületes, inkább fiatalabbaknak íródott olvasmány, de felnőtteknek is egyaránt élvezhető, hisz nagyon sok eredeti és érdekes ötletet vitt bele az írónő, mondhatni látszik, hogy van fantáziája. :) A szereplők is szerethetőek és szerencsére koruknak megfelelően viselkednek, tehát tényleg gyerekek. A befejezés nekem túl gyors és egyszerű volt, de tekintve, hogy kisebbeknek íródott a könyv, nem is kell semmilyen összetett eseményekre számítani.

Számomra 5/5 az eredeti ötletek és az érdekes történetvezetés miatt, ami mindvégig lekötötte a figyelmemet. Kíváncsi vagyok a történet folytatására is, mivel az írónő hagyott elvarratlan szálakat.

>!
Ilonceeka
Helena Duggan: A tökéletes város

„A tökéletes város” számomra egy új szín a palettán. Jól felépített cselekmény, ügyelve a részletekre, izgalmas, helyenként hátborzongató cselekménnyel, „szereplőkkel”. Helena Duggan nemcsak fantáziadús írónő, de jól is ír.


Népszerű idézetek

>!
KönyvekkelSuttogó P

Sokkal kényelmesebb az olyan embereket hatalmadban tartani, akiknek nincs képzelőerejük. Nem tesznek fel kérdéseket, mindent elhisznek, amit mondanak nekik. Valójában úgy áll a helyzet, hogy az ember képzelőerő nélkül bizony nem sokat ér.

191. oldal

>!
Masni_the_blogger P

Az elevenség nélküli gyerek olyan,mint az égbolt csillag nélkül.

74. oldal

>!
KönyvekkelSuttogó P

(…) tudom, mit jelent a gyermekek elvesztése, és édesapád addig nem nyugszik, míg téged meg nem talál.
– Nem ő veszített el engem, hanem én őt.
– A szülő szempontjából ez egy és ugyanaz.

164. oldal

>!
KönyvekkelSuttogó P

Arra mindenki emlékszik, hogy néz ki a mamája, még akkor is, ha régóta van távol.

179. oldal

>!
Huppsz

-Minden rendben? – súgta neki oda Violet.
Fiú nem válaszolt.
-Egészen megijesztesz. Hol járunk?
-Hallod őket? – kérdezte a Fiú elhaló hangon.
-Kicsodákat?
A kislány közelebb lépett és átölelte a Fiút. Olyan érzés volt, mintha valaki figyelné. Violet hátrafordult, de a sűrű sötétségen kívül egyebet nem látott.
-Hallod a hangokat?
Fiú kétségbeesettnek tűnt.
-Milyen hangokat? Csak a szél fúj! Ne ijesztgess!
-Szerintem sírnak, igen, sírnak!
-Kicsoda sír? Kérlek, hagyd ezt abba!

142. oldal

>!
Masni_the_blogger P

A szemnek nem kell ahhoz szemüveg, hogy lásson-…-A szemem a lelkemhez vezető ablak,ugyan miért aggatnék eléje függönyt?

73. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kaponay Réka: Az Őrző hajnala
John Flanagan: A Tölgylevelesek
Marie Lu: Az Örökfa
Roald Dahl: Charlie és a csokigyár
Soman Chainani: Az én váram
Diana Wynne Jones: A vándorló palota
Gail Carson Levine: Elátkozott Ella
Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak
Neil Patrick Harris: A különc varázsló
Åsa Larsson – Ingela Korsell: A kísértet