Túl ​az aranykapun 4 csillagozás

Helena Bechlerowa: Túl az aranykapun

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

Tartalomjegyzék

>!
Móra / Nasza Ksiegarnia, Budapest, 1976
114 oldal · keménytáblás · Fordította: Sebők Éva · Illusztrálta: Jan Marcin Szancer

Enciklopédia 5


Kedvencelte 1

Várólistára tette 2

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Kek P
Helena Bechlerowa: Túl az aranykapun

Szerencsés választás volt, hogy A gesztenyefa-lak-ot kezdtem el hamarább olvasni, mert ebben a könyvben visszautalás történik rá, a főszereplők (Katus és Petykó) ugyanis ugyanazok. Sajnos Tigriske már nincs sehol, hisz a 2 gyerek most otthon van, a saját öreg házukban – azaz éppen, hogy onnan búcsúznak, mivel költözködniük kell. A ház ugyanis olyan öreg, romos, hogy lebontásra ítéltetett. Így az egész könyv arról szól fejezetről fejezetre, hogy hogyan búcsúznak el a ház lakóitól (egy farkaskölyök szobrocskától, Rózsaszín Améliától – a festmény hölgyétől, a szökőkút Vízöntőjétől, Zimukitól – a házi manótól, a csillárlakta visszhangtól, a kapuőrző kőoroszlánoktól, a boszorkányoktól – vagyis a gödörparti szomorúfüzektől, a 3 piros sipkás kicsi manótól, és Sebestyén bácsitól – a szomszédtól, illetve Flóritól – a mókustól). Szomorú ez a könyvecske, mintha a felnőtté válásról, a varázslatokkal teli gyerekkori mesevilágról való lemondásról szólna. Ivon néni helyett Sebestyén bácsi ennek a tanúja és őre, és a varázsdal, amely segít átlépni és nyitni e világ kapuját, biztos helyre menekítve minden fontosat innenről. Ki tudja, mikor lehet rájuk újra szükség?
Csikorogjon
kulcs és zár,
aranykapu,
nyílj ki már!

Ott, az aranykapun túl
minden az öledbe hull,
ott új élet virrad rád,
ott az álom – valóság.

Kedves ez a versike, de a mi óvodásainknak talán egy másik aranykapus dalocska jutna eszükbe – még talán el is énekelnék : Bújj, bújj zöld ág, zöld levelecske, nyitva van az aranykapu csak bújjatok rajta!…
Az öreg házból egy új, többemeletes lakóházba költözik a család, felszámolódik addigi életük. Ám a gyerekek kaptak időt és lehetőséget elbúcsúzni a régiektől. Ma már tudom, hogy történne ez: zegről-zugra lefényképeznék a háznak minden négyzetméterét, aztán fotóalbumba rakva a képkockákat, írnának hozzájuk néhány mesét. Nos, a mesék szereplői itt vannak, elmentődtek az aranykapun túlra. Várnak a holdtöltére és egy-egy fotelba ülős öreg estére.
Újra csak azt mondom: ki kellene adni ezt a könyvet újra – és a párját –, azzal is tovább őriződnének meg a benne lévők!
És a könyv Padlástalan házban nem is érdemes lakni mondata eszembe juttatta a mi Padlásunkat is, hát szóljon a zene:
https://www.youtube.com/watch…

3 hozzászólás
>!
Nyctea
Helena Bechlerowa: Túl az aranykapun

Ez a mese csupa melankolikus titokzatosság, édes-bús varázslat.
Ha fülszöveget írnék hozzá, így hangzana:
Lebontásra ítélik a roskatag, öreg házat, melyben Katus és Petykó él, a benne lakó családoknak pedig el kell költözniük. De nem csak nekik, hanem azoknak is, akik szintén ott élnek, bár sosem látni őket… Miközben a gyerekek elbúcsúznak a szívüknek kedves régi otthontól, felfedezik az ódon falak között rejlő varázslatot.
Nagyon kedves történet, elképesztő hangulattal, mely mai szemmel olvasva is ugyanúgy elbűvöl, mint kis koromban.
A gyermeki képzelet nyomán életre kel a régi ház, melynek bejáratát kőoroszlánok őrzik, melynek omladozó tetején nyírfácska nő, melynek sötét zugaiban Zimuki, a háziszellem tanyázik, s ahol minden tárgynak, szobornak, festménynek lelke van. Az illusztrációk is nagyon tetszenek, tökéletesen illenek a történet hangulatához.
Nagy kár, hogy nem adták ki újra. Aki teheti, szerezzen be egy antikvár példányt és olvassa el! Nem fog csalódni! :)

>!
Ingryd 
Helena Bechlerowa: Túl az aranykapun

Varázslatos, mégis szomorú ez a történet, mely a búcsúzásról szól. Az illusztrációi ugyanilyenek: melankolikus hangulatúak, mégis szerethető és kellemes összhangban van a szöveggel. Aki teheti, olvassa el. :)

>!
youlcsi
Helena Bechlerowa: Túl az aranykapun

Ha 25 évvel hamarabb olvasom, biztosan megkapja az 5 csillagot. Így is határozottan tetszett. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy a gyerekek búcsúznak a régi háztól, vagy a ház búcsúzik a gyerekektől. De lényegtelen az egész. Ami fontos, az a varázs, ami átszőtte az egész történetet.


Népszerű idézetek

>!
Kek P

Csak csillogott, ragyogott, s a füléről, hátáról apró szikraeső szóródott szét, mint a szódásszifon ezüstcseppjei. Szinte füstölgött a fénytől.

21. oldal

>!
Kek P

– Mit gondolsz, nem lehet, hogy meg is szólal?
– Talán este, mikor újra felbukkan a hold – válaszolta Petykó. – Mert a régi történeteket mindig este szokták mesélni.

24. oldal

>!
Kek P

Reggel óta esőre állt az idő. A közelben vihar leselkedett.
– Az erdő mögött bújt meg – mondta Petykó. – Ott az ég leér egészen a földig, és ott áll a viharparipa háza. Egészen pici ház, és a viharparipa is egészen pici, talán még egy fecskénél se nagyobb. Aztán, később nő csak olyan nagyra. És tudod, mitől?
– Felfújja a szél – felelte Katus.
– Nem. A szél befúj a viharparipa házának a kéményén, és a ház nőni kezd, és vele nő, növekszik a paripa is. Aztán kirepül a kéményen egy hatalmas ló, és száguldani kezd az égen. Mikor közeledik, már olyan óriási, hogy nem is látni egészben, csak a lobogó sörénye látszik. Azok a felhők.
     Katus eltűnődött, hogy mit csinálhat még a viharparipa.
– Ha patájával az égre dobbant, mennydörög, és szikrák röpködnek, ezek a villámok. A ló szörnyen dühös, és lobogó sörénnyel vágtat. Az a sörény az eső.
– Igen – fejezte be Petykó. – És ha már lerúgja a patkóit, és elveszti a sörényét, olyan lesz, mintha megkopasztották volna. Visszabaktat az istállóba lehorgasztott fejjel, és töpörödik, töpörödik, míg csak oly pici nem lesz újból, mint egy kiscsikó. És alszik, míg a szélroham újra fel nem költi. És míg alszik, újranő a sörénye.

45-46. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eső · szél
1 hozzászólás
>!
youlcsi

Ha szomorúság és üresség van, s valami véget ért, akkor jön egy érzés, az a mélabú. A melankólia.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: melankólia · szomorúság · üresség
>!
Kek P

… aztán felállt, ablakot nyitott, s elkiáltotta magát:
– Flóri! Egy, kettő, három!
Ilyenkor az ablakban, farkát zászlóként lengetve, egy kis mókus jelent meg. A vastag ágon jött ide, mely egészen a párkányig nyúlt. Két lábra állt, és gyorsan mozgatta az orrocskáját, ami azt jelentette, hogy finom szagot érez. Diót kapott vagy süteménymorzsát.

5-6. oldal

>!
Kek P

– Elköltözünk innét – folytatta Sebestyén bácsi – mi mindnyájan meg azok is, akik ugyancsak itt laknak, bár sosem látni őket.
– A kísértetekre tetszik gondolni? – tudakolta Katus óvatosan, ám Sebestyén bácsi csak elmosolyodott.
– Nem, nem rájuk. A kísértetek rémisztgetnek, fehér lepedőben vonulnak, nyögnek, de effélével én még itt sohasem találkoztam.
– Mi sem – jelentette ki Petykó, Katus pedig arra gondolt, milyen kár, s az üveges szekrényajtóra pillantott. Mi lenne, ha onnét előbújna egy fehér valaki, szétzilált hajjal, vagy egy másik, láncait csörgetve? Ugyanis épp este volt, és a szobát zöld félhomályba borította az ablak előtt terpeszkedő jávorfa lombozata.

7. oldal

>!
Kek P

– Unalmas folyton ezt a falat nézni – mondta Petykó. – Még az a szerencse, hogy ott van rajta a kapitányom, hajóm és tengerem.
Katusnak meg ott volt a Nyárfa-hercegnője. S mindez együtt egy beázás nyomán volt található, mely egy hajdani nagy eső emlékeként keletkezett a falon. Ebben a foltban sok érdekes dolgot lehetett látni. A kapitány néha vadásszá változott, és farkast kergetett. De Petykó jobban szerette, mikor kapitány. A derék tengerész lobogó köpenyben, gyalog ment át a háborgó tengeren, feszülő vitorlájú hajójához. Katus Nyárfa-hercegnőjének ágszerű keze volt, s három levélke a fején a korona.
Persze az is előfordult, hogy a fal csupán fal maradt, egy esőfolttal eléktelenítve, melyen semmi sem történt. Ma is így volt.

38. oldal

>!
youlcsi

(…) mert nagymamának az volt a véleménye, hogy amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra.

92. oldal

>!
Kek P

Katus fülig vörös lett örömében, még megköszönni is elfelejtette. Petykó viszont kétszer is megköszönte: először maga, másodszor a kislány nevében.

16. oldal

>!
youlcsi

Surran, meleg párát fújva,
beszökken a kályhasutba,
tréfás kedvvel a szekrényben
kopog, fütyül a kéményben.

Ha üres a ház, s az esetben
csak a csenddel vagy kettesben,
padló reccsen, ez nem álom:
ő oson át a szobádon.

10. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék lányoknak
Helena Bechler: Mackó Maci hintázik
Sławomir Grabowski – Marek Nejman: Filemon és Bonifác
Helena Bobinska: Mese napkirályról és a négy lányáról
Boldizsár Ildikó (szerk.): Esti mesék a boldogságról
Anna Hoffmann: Totyogócska kalandjai
Czesław Janczarski: Fülesmackó kalandjai
Józef Ignacy Kraszewski: A páfrány virága
Sven Nordqvist: Findusz elköltözik
Csukás István: Pom Pom meséi – Szegény Gombóc Artúr