A ​Romanovok utolsó napjai (A Romanov nővérek 1.) 12 csillagozás

A jekatyerinburgi tragédia
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

1918. ​július 4-én új parancsnokot neveztek ki a szigorúan őrzött, jekatyerinburgi Ipatyjev-ház élére. Jakov Jurovszkijnak hívták, s az ő feladata volt, hogy végleg megoldja a cári család kérdését, amely egyre több gondot okozott a bolsevik vezetésnek. Tizenhárom nappal később Jurovszkij parancsára, de minden bizonnyal Moszkvából – Lenintől és Szverdlovtól – érkező utasításra egy alagsori szobában kivégezték II. Miklós volt cárt, a feleségét, Alekszandra Fjodorovnát, négy lányukat, a trónörökös Alekszejt és a még velük lévő szolgáikat.
A történetet már sokan megírták, Rappaport könyve mégis különleges. Soha senki nem tárta fel még ilyen meggyőzően az uráli bolsevikok és a moszkvai vezetés kapcsolatát – miután a hivatalos orosz történetírás ma is azt tartja, hogy a gyilkosságra sem Lenin, sem bárki az új szovjet-kommunista kormány vezetői közül nem adott utasítást, és főleg nem a cárné, a lányok, a kiskorú Alekszej és a szolgák megölésére. Soha senki nem írta meg ilyen percnyi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Helikon, Budapest, 2019
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791652 · Fordította: Kovács Lajos

Most olvassa 3

Várólistára tette 36

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Ezüst P
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Lehet találgatni, melyik számot hallgatom (ezredszerre), miközben ezt az értékelést írom. Hát persze, hogy a Once Upon a December című melódiát az Anasztázia című rajzfilmből. Tán meg is nézem a napokban a mesketét – tehetem, hiszen még évekkel ezelőtt megvásároltam DVD-n. Édes kis cukiság az egész, ha hangulatom van hozzá, szívesen elnézegetem, jóllehet, tisztában vagyok vele, hogy messze kalandozik a valóságtól. Persze ez így van jól, elvégre pont azért mese, hogy így tegyen. No de mi a helyzet a realitásokkal? Helen Rappaport könyvében egy olyan történet ismertetésére vállalkozik, melyről valószínűleg mindenki hallott már (részleteket legalábbis), és amely van annyira felkavaró, hogy empátiát, szimpátiát és a részletek iránti fokozott érdeklődést generáljon. Megfelelő szakirodalom híján azonban az ember kénytelen volt innen-onnan összekapart, töredékes információkkal beérni – eddig. Rappaport ugyanis feltárja előttünk a cári család fogságban töltött utolsó napjainak teljes krónikáját. Mint az ötvenedrangú tudnivalók nagy rajongója, külön kiemelném, mennyire örültem, hogy a szerző még az olyan apróságok ismertetésére is kitért, mint hogy mi lett a gyilkosságok után a lányok és Alekszej kutyáival, és külön repesett a szívem, hogy szánt néhány sort Vlagyimir Pavlovics Palej hercegnek – már attól összefut a nyál a számban, ha csak megemlítik a legényt. (Amennyiben pedig meglátom azt a fotóját, ahol egyik kezével nagy kifinomultan a fejét támasztja, a másik kezén meg ott figyel az a megbabonázóan menő gyűrűje, hát… akkor erősen kezdem sajnálni, hogy nem elég kék a vérem, és még egyszer sem kísértett meg ennek a szép embernek a szelleme éjszakának idején. Egyébként van róla könyv is angolul; mindenkit letiporva rohannék megvenni, ha lefordítanák magyarra.)

Mivel általában nehezen veszem rá magamat, hogy a szó legszorosabb értelmében vett szakirodalommal megküzdjek, nagyon hálás tudok lenni érte, ha a szerző kicsit regényesre veszi a figurát, ezzel téve olvasmányossá és könnyebben befogadhatóvá a munkáját. Szerencsére Rappaportnál a választott stílus nem megy a színvonal vagy a tárgyilagosság rovására, és bár egyértelműen látszik, hogy Rappaport számára igazi szerelemtéma az utolsó Romanov cár és családja életének kutatása, A Romanovok utolsó napjai még véletlenül sem silányul könnyes-romantikus, rózsaszín cukorba és szenteltvízbe áztatott elbeszéléssé. Rappaport kötete magával ragadó, ugyanakkor elfogultságtól mentes beszámoló a cári családról, akiket az alattvalók többnyire csupán a gondosan beállított, idilli fényképekről ismertek. (Most eszembe jut, hányszor bámultam én is éjszakába nyúlóan és szemkifolyásig a róluk készült fotókat a különböző internetes felületeken.) A fess papa, Miklós, a visszahúzódó mama, Alekszandra, a bájos lánykák, Olga, Tatyjana, Marija és Anasztaszija, valamint a már kisfiúnak is megkapóan helyes trónörökös, Alekszej… A tökéletes uralkodócsalád meg az ő tökéletes életük. Színleg legalábbis. No de mi van a mesterségesen kreált kép mögött? Egy vezetői kompetenciákkal nemigen rendelkező, az örökölt pozíciót inkább tehernek tartó, ám neveltetése okán a maga kiválasztott voltát sosem kétlő, mélységesen konzervatív, minden reformot és kompromisszumot elutasító cár, egy valós és pszichés alapon produkált betegségei meg a fia hemofíliája miatt megtört, lelkileg instabil, megszállottan vallásos, férjét nem feltétlenül jó irányba befolyásoló cárné, valamint öt, burokban nevelt gyerek, akik közül négy élete java részét azzal tölti, hogy igyekszik alkalmazkodni a gyenge egészségű anyjuk és testvérük diktálta életritmushoz. És közben a rendszer, melyben ez a család a birodalom első családja, a papa pedig a birodalom első embere lehet, egyre veszít korszerűségéből, az eresztékei recsegnek-ropognak, és bár Miklós nem látja (vagy nem akarja látni), lassan feltűnnek a srácok, akiknek feltett szándéka, hogy a régi rendet egyszer s mindenkorra eltöröljék, de úgy, hogy nyoma se maradjon.

Zászlóváltás, tudjuk jól, ritkán szokott kedélyes vállverések és rózsás csókok közepette zajlani, annál inkább kíséri jókora vérengzés (jobb esetben „csak” politikai halál), ahogy az sem meglepő, hogy a korábban lojálisnak mutatkozó szövetségesek finoman, de határozottan elfordítják a fejüket – mint történt ez esetben is –, mert a segítségnyújtás nem áll érdekükben, vagy épp érdeksérelem nélkül nem tudják megtenni azt. Az erkölcsi kérdéseket félretéve, mindössze a hideg logikát követve tehát „Nicky” (ahogy kuzinja, V. György nevezte) balsorsa nem példa nélkül való az oly gyakran vérrel írt történelemben. Akkor mégis miért tűnik olyan felkavarónak ez a történet? Talán azért, mert egy asszonyt, semmiben sem hibás gyerekeket és az ország helyzetéről mit sem tehető alkalmazottakat is kivégeztek, méghozzá igazi mészárosmunka keretében. Talán a szörnyű vég teszi, talán a fennmaradt megannyi apró sztori, ki tudja, mindenesetre Rappaport tolmácsolásában az utolsó Romanovok története egy esendő, hús-vér család tragédiája lesz, egy család tagjaié, akiknek, mint azt a könyv is sugallja, talán sokkal nyugalmasabb, boldogabb élet jutott volna, ha átlagos embereknek születnek.

>!
Cetti94 P
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

„Helen Rappaport könyve egyszerre lenyűgöző és szomorú. Lenyűgöző azért, mert minden sorában érződik, hogy tisztelettel bánt a Romanov családról szóló dokumentációkkal, és azért karolta fel a történetüket, mert valóban érdekelte a múltjuk. Olyan finoman, életszerűen mutatja be a családtagokat, az utolsó napokat, hogy sokszor egy illetlen leskelődőnek éreztem magamat, aki megsértette a cári család magánszféráját, és engedély nélkül próbál bekukucskálni az elsötétített ablakokon. Továbbá az sem utolsó szempont, hogy milyen méltósággal tűrte a család a megaláztatást, illetve az életük szűk keretek közé való szorítását.”

Bővebben: https://szellemicsemegek.blog.hu/2019/10/14/helen_rappa…

>!
Barbi0
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Mindig is nagyon vonzott a történelemnek ezen szakasza, de sajnos annyi ellentmondásos cikkel, és egyéb írásokkal találkoztam, hogy kis híján elveszett minden reményem azzal kapcsolatban, hogy egy összetett, valóságos és reális tényeken alapuló forrást találjak. Így talán el tudjátok képzelni, hogy mennyire felcsillant a szemem, amikor megláttam Helen Rappaport átfogó írását. Először a Négy nővér c. könyvet olvastam el, amit nagyon ajánlok azoknak, akik kicsit többet is meg szeretnének tudni a cári családról, az orosz hagyományokról, a felemelkedésről, és a végső bukásról. Ez a könyv már inkább csak az utolsó napokra koncentrál, ahogy azt a cím is mutatja. Nagyon részletesen, és logikusan vannak felépítve a szálak, mindennek megvannak a magyarázatai, és az ok-okozati összefüggései.
Brutális, és megrendítő. Nem tudok rá más szavakat használni, mert mai szemmel felfoghatatlan, hogy az emberek milyen kegyetlenek, és sokszor könyörtelenek tudnak lenni. Szívszorító, mert még így is, hogy személyesen nem volt lehetőségem ismerni őket, bájuk, kedvességük, és mély hitük akarva akaratlanul rabul ejtett, és könnyeket csalt a szemembe megannyiszor. Úgy gondolom ez a könyv méltó II. Miklós és családja emlékének, illetve annak a sok százezer embernek, akiket a bolsevik diktatúra hosszú, és gyötrelmes évei felemésztettek.

>!
Kikyo 
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Amellett, hogy jelentős történészi munkáról van szó, Helen Rappaport könyve méltó emléket állít az orosz uralkodócsaládnak, valamint rajtuk keresztül a bolsevizmus valamennyi áldozatának.
Részletes értékelés: https://www.gcksbookreviewblog.com/2019/07/ertekeles-he…

>!
fruzsuzsi
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Helen Rappaport igazi mesterművet hozott létre. Gyermekkorom óta (az 1997-ben megjelent Anasztázia című rajzfilmnek köszönhetően) rajongok a Romanov család krónikája iránt, ám eddig mindig csak olyan cikkekkel, dokumentumfilmekkel találkoztam, amelyek mind, mind ellentmondásosak. Az könyv eleje nagyon érdekes volt – legfőképpen a lányokról szóló fejezet ragadott magával, valamint külön örültem, hogy a cárevics hemofíliájáról és Raszputyin szerepéről is többet tudhattam meg. A politikai részek nekem ugyan szárazak voltak, mégis el kell ismerni, hogy a történetet és a végkifejltetet ezek nélkül a visszaemlékezések nélkül nehezen lehetne megérteni. Az utolsó 50 oldalnál súlyos bajban voltam, néhol annyira szörnyű volt, hogy be kellett csuknom a könyvet és jó messzire el kellett tennem magamtól, hogy kicsit emészteni tudjam az olvassotakat. Örülök, hogy még a jövő évi szentpétervári utazásom előtt olvashattam ezt a könyvet, ezen információk tudatában teljesen átszellemülve fogom körbejárni Carszkoje Szelót.


Népszerű idézetek

>!
Manamis_Life P

Az a férfi, aki egykor nyolc és fél millió négyzetméterföldnyi birodalom fölött uralkodott, most egyetlen szoba és egy szedett-vedett kis kert ura volt.

50. oldal

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia


A sorozat következő kötete

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

A Romanov nővérek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Simon Sebag Montefiore: A Romanovok
Robert K. Massie: Miklós és Alekszandra
Gill Paul: A titkos feleség
Robert K. Massie: A Romanovok
Robert K. Massie: Nagy Péter élete és kora
Charlotte Zeepvat: Ablak egy elveszett világra
Robert K. Massie: Nagy Katalin
Niederhauser Emil – Szvák Gyula: A Romanovok
Elisabeth Heresch: II. Miklós
Gudrun Ziegler: A Romanovok titka