A ​Romanovok utolsó napjai (A Romanov nővérek 1.) 71 csillagozás

A jekatyerinburgi tragédia
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

1918. ​július 4-én új parancsnokot neveztek ki a szigorúan őrzött, jekatyerinburgi Ipatyjev-ház élére. Jakov Jurovszkijnak hívták, s az ő feladata volt, hogy végleg megoldja a cári család kérdését, amely egyre több gondot okozott a bolsevik vezetésnek. Tizenhárom nappal később Jurovszkij parancsára, de minden bizonnyal Moszkvából – Lenintől és Szverdlovtól – érkező utasításra egy alagsori szobában kivégezték II. Miklós volt cárt, a feleségét, Alekszandra Fjodorovnát, négy lányukat, a trónörökös Alekszejt és a még velük lévő szolgáikat.
A történetet már sokan megírták, Rappaport könyve mégis különleges. Soha senki nem tárta fel még ilyen meggyőzően az uráli bolsevikok és a moszkvai vezetés kapcsolatát – miután a hivatalos orosz történetírás ma is azt tartja, hogy a gyilkosságra sem Lenin, sem bárki az új szovjet-kommunista kormány vezetői közül nem adott utasítást, és főleg nem a cárné, a lányok, a kiskorú Alekszej és a szolgák megölésére. Soha senki nem írta meg ilyen percnyi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Helikon, Budapest, 2019
332 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791652 · Fordította: Kovács Lajos

Enciklopédia 3


Kedvencelte 3

Most olvassa 11

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 166

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Ezüst P>!
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Lehet találgatni, melyik számot hallgatom (ezredszerre), miközben ezt az értékelést írom. Hát persze, hogy a Once Upon a December című melódiát az Anasztázia című rajzfilmből. Tán meg is nézem a napokban a mesketét – tehetem, hiszen még évekkel ezelőtt megvásároltam DVD-n. Édes kis cukiság az egész, ha hangulatom van hozzá, szívesen elnézegetem, jóllehet, tisztában vagyok vele, hogy messze kalandozik a valóságtól. Persze ez így van jól, elvégre pont azért mese, hogy így tegyen. No de mi a helyzet a realitásokkal? Helen Rappaport könyvében egy olyan történet ismertetésére vállalkozik, melyről valószínűleg mindenki hallott már (részleteket legalábbis), és amely van annyira felkavaró, hogy empátiát, szimpátiát és a részletek iránti fokozott érdeklődést generáljon. Megfelelő szakirodalom híján azonban az ember kénytelen volt innen-onnan összekapart, töredékes információkkal beérni – eddig. Rappaport ugyanis feltárja előttünk a cári család fogságban töltött utolsó napjainak teljes krónikáját. Mint az ötvenedrangú tudnivalók nagy rajongója, külön kiemelném, mennyire örültem, hogy a szerző még az olyan apróságok ismertetésére is kitért, mint hogy mi lett a gyilkosságok után a lányok és Alekszej kutyáival, és külön repesett a szívem, hogy szánt néhány sort Vlagyimir Pavlovics Palej hercegnek – már attól összefut a nyál a számban, ha csak megemlítik a legényt. (Amennyiben pedig meglátom azt a fotóját, ahol egyik kezével nagy kifinomultan a fejét támasztja, a másik kezén meg ott figyel az a megbabonázóan menő gyűrűje, hát… akkor erősen kezdem sajnálni, hogy nem elég kék a vérem, és még egyszer sem kísértett meg ennek a szép embernek a szelleme éjszakának idején. Egyébként van róla könyv is angolul; mindenkit letiporva rohannék megvenni, ha lefordítanák magyarra.)

Mivel általában nehezen veszem rá magamat, hogy a szó legszorosabb értelmében vett szakirodalommal megküzdjek, nagyon hálás tudok lenni érte, ha a szerző kicsit regényesre veszi a figurát, ezzel téve olvasmányossá és könnyebben befogadhatóvá a munkáját. Szerencsére Rappaportnál a választott stílus nem megy a színvonal vagy a tárgyilagosság rovására, és bár egyértelműen látszik, hogy Rappaport számára igazi szerelemtéma az utolsó Romanov cár és családja életének kutatása, A Romanovok utolsó napjai még véletlenül sem silányul könnyes-romantikus, rózsaszín cukorba és szenteltvízbe áztatott elbeszéléssé. Rappaport kötete magával ragadó, ugyanakkor elfogultságtól mentes beszámoló a cári családról, akiket az alattvalók többnyire csupán a gondosan beállított, idilli fényképekről ismertek. (Most eszembe jut, hányszor bámultam én is éjszakába nyúlóan és szemkifolyásig a róluk készült fotókat a különböző internetes felületeken.) A fess papa, Miklós, a visszahúzódó mama, Alekszandra, a bájos lánykák, Olga, Tatyjana, Marija és Anasztaszija, valamint a már kisfiúnak is megkapóan helyes trónörökös, Alekszej… A tökéletes uralkodócsalád meg az ő tökéletes életük. Színleg legalábbis. No de mi van a mesterségesen kreált kép mögött? Egy vezetői kompetenciákkal nemigen rendelkező, az örökölt pozíciót inkább tehernek tartó, ám neveltetése okán a maga kiválasztott voltát sosem kétlő, mélységesen konzervatív, minden reformot és kompromisszumot elutasító cár, egy valós és pszichés alapon produkált betegségei meg a fia hemofíliája miatt megtört, lelkileg instabil, megszállottan vallásos, férjét nem feltétlenül jó irányba befolyásoló cárné, valamint öt, burokban nevelt gyerek, akik közül négy élete java részét azzal tölti, hogy igyekszik alkalmazkodni a gyenge egészségű anyjuk és testvérük diktálta életritmushoz. És közben a rendszer, melyben ez a család a birodalom első családja, a papa pedig a birodalom első embere lehet, egyre veszít korszerűségéből, az eresztékei recsegnek-ropognak, és bár Miklós nem látja (vagy nem akarja látni), lassan feltűnnek a srácok, akiknek feltett szándéka, hogy a régi rendet egyszer s mindenkorra eltöröljék, de úgy, hogy nyoma se maradjon.

Zászlóváltás, tudjuk jól, ritkán szokott kedélyes vállverések és rózsás csókok közepette zajlani, annál inkább kíséri jókora vérengzés (jobb esetben „csak” politikai halál), ahogy az sem meglepő, hogy a korábban lojálisnak mutatkozó szövetségesek finoman, de határozottan elfordítják a fejüket – mint történt ez esetben is –, mert a segítségnyújtás nem áll érdekükben, vagy épp érdeksérelem nélkül nem tudják megtenni azt. Az erkölcsi kérdéseket félretéve, mindössze a hideg logikát követve tehát „Nicky” (ahogy kuzinja, V. György nevezte) balsorsa nem példa nélkül való az oly gyakran vérrel írt történelemben. Akkor mégis miért tűnik olyan felkavarónak ez a történet? Talán azért, mert egy asszonyt, semmiben sem hibás gyerekeket és az ország helyzetéről mit sem tehető alkalmazottakat is kivégeztek, méghozzá igazi mészárosmunka keretében. Talán a szörnyű vég teszi, talán a fennmaradt megannyi apró sztori, ki tudja, mindenesetre Rappaport tolmácsolásában az utolsó Romanovok története egy esendő, hús-vér család tragédiája lesz, egy család tagjaié, akiknek, mint azt a könyv is sugallja, talán sokkal nyugalmasabb, boldogabb élet jutott volna, ha átlagos embereknek születnek.

Kis_Andrea>!
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Örülök, hogy elolvastam. Sok új dolgot tudtam meg erről a szörnyű időszakról. Elképesztő volt olvasni, hogy milyen világ uralkodott a bolsevik hatalomátvétel időszakában Oroszországban… :-( Rappaport igen alapos kutatómunkát rakott e mögé a könyv mögé, a baj csak az, hogy nem egy gördülékenyen olvasható könyv kerekedett ki belőle. Egyrészt valahogy a fogalmazás is nyakatekert volt, másrészt iszonyú mennyiségű név került szóba kezdve az őrök neveivel, a politikai személyiségeken át, a nemesi családok kibogozhatatlan hálózatáig. Néha lesnem is kellett az internetről, hogy most akkor kiről is van szó. Az agyam annyira kiégett miközben olvastam, hogy egy nap kb. csak egy fejezetet tudtam haladni vele. A könyv felépítése egyébként tetszett, jól bemutatta, hogy mi vezetett a cári család vesztéhez. A kivégzés (inkább mészárlás) és az azt követő egy nap eseményeinek leírása egészen felkavaróak voltak számomra… :-((

5 hozzászólás
odivne>!
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Ama bizonyos 1918. július 17-ei napon a felsőbb szovjet vezetés döntése alapján kivégezték II. Miklós cárt és családját.
A nem túlságosan népszerű cár – az alapos szovjet propaganda hatására – egyre gyűlöletesebb megtestesítője lett az önkényuralomnak. Erről persze ő maga és a családja is tehetett, mert teljesen elszigetelt életmódot folytattak, nem figyeltek kellőképpen az egyszerű nép szavára. Inkább belső termeikben élték alapvetően egyszerű életüket. Ők voltak a megközlíthetetlenek. A teljes elzárkózás egyik oka a cárné betegsége, a cárevics kétségbeejtő állapota volt. De ezekről a közvélemény vajmi keveset tudott.
A novemberi szovjet hatalomátvétel után megpecsételődött a család sorsa.
Csak előbb ízelítőt kaptak a megaláztatásból, a nélkülözésből.
Tavaly olvastam a szerzőtől A négy nővért. Okosabb lett volna ezzel a kötettel kezdenem. Így is, úgy is ismétléseket olvastam, ami nem feltétlenül vált a könyv hasznára.

Megitsune>!
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

A könyv tartalmilag kiváló, azonban ismervén a szerző utólag kiadott másik könyvét a négy nővérről, ez a könyv csak nagyon kevés újat nyújt.
A probléma az, hogy a cím félrevezető, hiszen bár a fejezetek valóban az utolsó napokat követik végig, viszont mivel a családdal alig történt valami ezekben a hetekben és napokban, így az írónő a legtöbb ilyen napot kitölti egy gyorstalpaló előzménnyel a családtagok korábbi életéről – máskülönben a könyv érdemi tartalma csupán 50 oldal lenne –, illetve némi betekintést kapunk a politikai háttérről is, tehát a könyv nagy részét igazából ezek az összefoglalók teszik ki, majd csak utolsó fejezetben kapjuk meg a gyilkosság menetének feltárását.
Szerencsésebb lett volna, ha Rappaport mindezt inkább egy könyvben írja meg, mert így ez csak egy halvány toldaléknak érződik az újabb könyvéhez képest.
Tehát aki inkább a családtagok életére kíváncsi, és kevésbé a gyilkosságra (résztvevőire, feltárására), annak inkább ajánlatos elolvasni A négy nővér című könyvet.

Magdus_Andrea>!
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

A könyv, címéből adódóan az utolsó orosz cári család utolsó néhány napjáról szól, az első világháború és a bolsevik uralom zivataros évében, 1918. júliusában. Röviden. Azonban ennél jóval többet kaptam: nemcsak a cári család tagjait ismertem meg, hanem mindazokat a politikai csatározásokat, előre megszervezett terveket, melyek végül a jekatyerinburgi véres eseményhez vezettek. Azt is megtudtam a könyvből, hogy bár voltak tervek a cári család megmentésére, a háborús helyzet és egyéb okok miért nem tették ezt lehetővé – dinasztikus rokoni szálak ide vagy oda… A könyv mintegy napló, napokra lebontva közli az utolsó két hetet a cári család kivegzéséig. Érdekes dokumentarista írást kaptam, mégsem éreztem teljesnek: számomra olyan volt, mintha bizonyos helyeken fordítási és logikai hibákat tartalmazna (cár helyett császár, hogy csak egyet mondjak)… Ennek ellenére érdekes könyv volt, kíváncsi vagyok a Négy nővér című másik műre, mert sajnos az sem derült ki, honnan jött az Anasztázia-mítosz, hogy a legkisebb hercegnő megmenekült… Nem volt könnyű olvasmány azért.

Cetti94>!
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

„Helen Rappaport könyve egyszerre lenyűgöző és szomorú. Lenyűgöző azért, mert minden sorában érződik, hogy tisztelettel bánt a Romanov családról szóló dokumentációkkal, és azért karolta fel a történetüket, mert valóban érdekelte a múltjuk. Olyan finoman, életszerűen mutatja be a családtagokat, az utolsó napokat, hogy sokszor egy illetlen leskelődőnek éreztem magamat, aki megsértette a cári család magánszféráját, és engedély nélkül próbál bekukucskálni az elsötétített ablakokon. Továbbá az sem utolsó szempont, hogy milyen méltósággal tűrte a család a megaláztatást, illetve az életük szűk keretek közé való szorítását.”

Bővebben: https://szellemicsemegek.blog.hu/2019/10/14/helen_rappa…

Aniko87>!
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Mindig is érdekelt a történelem ez a része, a Romanov család története és sorsa. Ez a könyv méltó emléket állit a családnak, a lehető leghitelesebben dokumentálva az utolsó hónapjaikat.
A könyvet olvasva vitathatatlan, hogy a szerző alaposan utánajárt az eseményeknek, amit lehetett pontosan leirt és összefoglalt.
Borzasztó, hogy mennyire gonosz tud lenni az ember; a Romanov család tragédiája az emberi gonoszság története. Miklós nem volt jó cár, Alexandra mindent megtett azért, hogy a nép ne szeresse, és nagyon rossz döntés volt Raszputint maguk mellett tartani; mindez és az első világháború során kialakult társadalmi változások indokolták a trónfosztásukat, és talán még azt is, hogy elüzzék őket Oroszországból, de ezt a sorsot nem érdemelték meg.

Szianett>!
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Az érzelmek teljes skálája vonult végig rajtam a szenvedéstől kezdve a meghökkenésen át egészen az elborzadásig. Vagyis ez a mű nem piskóta. Ha az Armageddont úgy nézed, hogy lehajtasz egy felest, akárhányszor látod az USA zászlót, akkor itt ugyanez lesz, ha a felröppent hírekre/pletykákra figyelsz – nem maradsz sokáig talpon.

Konkrétan direkt szivatásokról ír, ahol a problémák legfőbb megoldása egész egyszerűen az, hogy mindenkit feltesznek egy valahova tartó vonatra Jekatyerinburgban, aminek csodásan dallamos neve konkrétan egy putri bűnbolyt takar egy jó adag média hacacáréval.

Freud gyermekkori traumával kezelné a cárt, akinek kóros félénksége és gyengesége őszintén meglepett, ahogy a többi családtag leírása is. Persze, nem a Disney az alap, de akkor is a ROMANOVOKról van szó na. Egyszerűen nem fér bele a „szent cári képpel” a tutyimutyi apa, vagy az idegbajos cárné (nem is csodálkozom, hogy narkotikumokhoz nyúlt), vagy éppen a súlyos beteg trónörökös. Erre egyébként utalnak is. Jól teszik.

Nem akartak és nem is tudtak megmenekülni. Értékes túszok voltak, de nem mint emberek, hanem mint egy jelkép, egy eszme. A Romanovok kiiktatása = a cárizmus pusztulása = Lenin boldogsága.

Raszputyin nagyon hiányzik nekem a történetből, hiszen többször is utal rá egy kicsit, mégis többet tudtam meg Wilson elnökről.

Nagyon tanulságos volt végig, bár néhol már én is szenvedtem, hogy „haladjunk már valamerre”. A „likvidálás” tervezését és végrehajtását viszont borzalom volt olvasni, ahogy várható is volt. Azonban a kivégzés részletei kapcsán csoda hogy egymást nem lőtték szitává.

Barbi0>!
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Mindig is nagyon vonzott a történelemnek ezen szakasza, de sajnos annyi ellentmondásos cikkel, és egyéb írásokkal találkoztam, hogy kis híján elveszett minden reményem azzal kapcsolatban, hogy egy összetett, valóságos és reális tényeken alapuló forrást találjak. Így talán el tudjátok képzelni, hogy mennyire felcsillant a szemem, amikor megláttam Helen Rappaport átfogó írását. Először a Négy nővér c. könyvet olvastam el, amit nagyon ajánlok azoknak, akik kicsit többet is meg szeretnének tudni a cári családról, az orosz hagyományokról, a felemelkedésről, és a végső bukásról. Ez a könyv már inkább csak az utolsó napokra koncentrál, ahogy azt a cím is mutatja. Nagyon részletesen, és logikusan vannak felépítve a szálak, mindennek megvannak a magyarázatai, és az ok-okozati összefüggései.
Brutális, és megrendítő. Nem tudok rá más szavakat használni, mert mai szemmel felfoghatatlan, hogy az emberek milyen kegyetlenek, és sokszor könyörtelenek tudnak lenni. Szívszorító, mert még így is, hogy személyesen nem volt lehetőségem ismerni őket, bájuk, kedvességük, és mély hitük akarva akaratlanul rabul ejtett, és könnyeket csalt a szemembe megannyiszor. Úgy gondolom ez a könyv méltó II. Miklós és családja emlékének, illetve annak a sok százezer embernek, akiket a bolsevik diktatúra hosszú, és gyötrelmes évei felemésztettek.

PatiAnya>!
Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Lehet, hogy nagyon morbid ilyet kijelenteni, de nekem nagyon tetszett. És ezt mondom azért, mert érthetően történelemhűen vannak feldolgozva az események, de ugyanakkor fogyasztható köntösben. Várom a Négy nővért is.


Népszerű idézetek

Finn_Hudson>!

Apa arra kér, mondjam el mindazoknak, akik hűek maradtak hozzá, miként azoknak is, akikre esetleg hatással bírnak, hogy ne álljanak bosszút érte, mert ő mindenkinek megbocsátott, és imádkozik értük; hogy maguk se keressék a bosszút; hogy ne feledjék, a világban most lakozó gonosz még egyre erősödik, de nem a gonoszság győzi majd le a gonoszt, hanem egyedül a szeretet.

Olga nagyhercegnő

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

paoloni >!

A fogolyéletben, mint kiderült, semmi újdonság nem volt Miklós számára, […] aligha volt szabadabb korábban, mint most, és miközben egy újabb, a stresszes pillanatokban mindig kéznél lévő cigarettáért nyúlt, hozzátette: „Hiszen nem voltam-e fogoly egész életemben?”

51. oldal

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Finn_Hudson>!

Most, hogy a délutánt mennydörgéssel kísért zivatarok tagolták, amelyek a szoba nyitott ablakának rácsa mögött tomboltak, Alekszandra gondolatai egyre inkább arra terelődtek, hogyan és mikor teljesedik be a sorsuk. Mert immár készen állt rá, sőt bele is nyugodott, akárcsak az egész Romanov-család.

184. oldal

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Finn_Hudson>!

A család már régen megtanulta a beletörődést a betegségekbe és a sorscsapásokba, de azokban a júniusi napokban a félelem a család állandó társául szegődött – jelenléte viszont örökkön kimondatlan maradt.

72. oldal

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

paoloni >!

Vajon a világ egyik leggazdagabb, leghatalmasabb egyeduralkodója miképp találta magát itt, a hírhedt „Vörös Urálban”? És vajon miként démonizálódott a Romanov-dinasztia minden korruptsága, reakcióssága és despotizmusa ebben a hitbuzgó, rendkívül unalmas és dogmatikus kis emberben, akit leginkább a családi élet érdekelt?

20. oldal

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Finn_Hudson>!

1918. április 29-én este egy különleges szerelvény állt a transzszibériai vasútvonal távoli Ljubinszkaja vasútállomásának egy mellékvágányán, nem messze Omszk városától.

(első mondat)

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Kapcsolódó szócikkek: 1918 · Omszk
Szianett>!

A nyári hőség beálltával csupán egyetlen dolgot lehetett biztosan megkapni Jekatyerinburgban: a tífuszt.

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

paoloni>!

Jekatyerinburg virágzása az Urál roppant mennyiségű ásványkincsein nyugodott. Itt bányászták az orosz császári palotákat és székesegyházakat díszítő féldrágaköveket, melyek mély színárnyalatai feltűntek a finom berakott munkákban, a jáspisból, porfírból és lapis lazuliból faragott oszlopokon, míg a malachit különleges sötétzöldje a cárok nagy palotáit ékesítő pompás urnákon, vázákon és asztalokon bukkant fel. Az itteni hegyekben bőségesen fordult elő gyémánt, ametiszt és smaragd, éppúgy, mint a meleg, rózsaszín rhodonit és az állandóan vörös és zöld árnyalatokat váltó ritka és elbűvölő alexandrit. Ezek a jekatyerinburgi és szentpétervári császári drágakőcsiszoló üzemekbe szállított féldrágakövek biztosították a nyersanyag zömét a fantasztikusan megmunkált ékszerekhez és műtárgyakhoz, melyeket olyan mesterek készítettek, mint Karl Fabergé, a Romanovok udvari ékszerésze.
[…] nemesfémekben is ugyanilyen gazdag volt. […] Valójában olyan bőségben fordult elő az arany, hogy a helyiek szerint „ahol nem találtak, ott nem is keresték”.

17-18. oldal

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Finn_Hudson>!

Miközben talán még mindig tagadta fogva tartásának és végső sorsának valódi természetét, Oroszország korábbi cárja július 4-én végül kezdett ráébredni, mivel is jár valójában az uráli fogság.

51. oldal

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia

Szianett>!

Mindig mosolygó és eleven egyszerűségükben a Romanov nővérek és csinos fiatal öccsük olyan császári fantáziavilágot sugalltak, amelyben mindig ragyogóan süt a nap, és amelynek középpontjában a lányok – az örök Pán Péter cárevics fehér ruhás tündér társai – örökké fiatalok és romlatlanok maradnak.

Helen Rappaport: A Romanovok utolsó napjai A jekatyerinburgi tragédia


A sorozat következő kötete

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

A Romanov nővérek sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Robert K. Massie: A Romanovok
Robert K. Massie: Nagy Péter élete és kora
Robert K. Massie: Miklós és Alekszandra
Edward Rutherfurd: Ruszka
Maurice Paléologue: A cárok Oroszországa az első világháború alatt
David Warnes: Az orosz cárok krónikája
Henri Troyat: Raszputyin
Niederhauser Emil: Így élt Nagy Péter
Kate Furnivall: Szentpétervár ékköve
Niederhauser Emil – Szvák Gyula: A Romanovok