A ​négy nővér (A Romanov nővérek 2.) 48 csillagozás

A Romanov nagyhercegnők elveszett életei
Helen Rappaport: A négy nővér

1918. ​július 17.
Négy fiatal nő lesétál annak a jekatyerinburgi háznak a pincéjébe, amely egy ideje már az otthonuk és börtönük. Közülük a legidősebbik huszonhárom, a legfiatalabb mindössze tizenhét éves. Szüleikkel és öccsükkel együtt valamennyiüket brutális módon meggyilkolják. Bűnük csak annyi, hogy minden oroszok cárjának és cárnőjének a lányai.

Helen Rappaport, a jeles életrajzíró az eddigi leghitelesebb beszámolót tárja elénk e könyvében Olga, Tatyjana, Marija és Anasztaszija nagyhercegnőkről. A lányok saját leveleiből és naplóiból merített, eleven képet fest életükről a Romanov-dinasztia végnapjaiban. Úgyszólván ez az első alkalom, hogy végigkövethetjük életútjukat a roppant kiváltságos, mégis erősen zárt világban, a jórészt egyszerűen eltöltött gyermekévektől kezdve a fiatal nővé érlelődésig, miközben megismerkedünk első romantikus szerelmeikkel, reményeikkel és álmaikkal, legvégül a forradalom és rettenetes következményei okozta traumával.
Ez a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Európa, Budapest, 2017
594 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058168 · Fordította: Kovács Lajos

Enciklopédia 9

Szereplők népszerűség szerint

Viktória királynő · Alekszej Nyikolajevics Romanov (nagyherceg) · Anasztaszija Nyikolajevna Romanova · Hesseni Alekszandra Fjodorovna · II. Miklós cár (Nyikolaj Alekszandrovics Romanov) · Marija Nyikolajevna Romanova · Olga Nyikolajevna Romanova


Kedvencelte 10

Most olvassa 16

Várólistára tette 130

Kívánságlistára tette 158

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
ScarlettBlair P
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de mindig is különös érdeklődéssel fordultam az orosz történelem ezen szakasza felé. A Romanov-nővérek életéről pedig mindig szívesen olvastam el mindent, amit csak tudtam. Így nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvet is be szeretném szerezni, és el szeretném olvasni.
Az írónőnek eszméletlen munkája van ebben a könyvben. Nagyon tetszett, ahogy olvasmányosan, és érdekfeszítően fűzte össze a visszaemlékezéseket, a levél, és naplóbejegyzéseket. Bár a könyv címe azt sugallja, hogy a négy nővér életét ismerhetjük meg közelebbről, elég nagy szerepet kapnak benne szüleik is. A megismerkedésök, és házassugok korai évei.
Egy remekül felépített könyv ez, ami után az olvasó késztetést érez, hogy ássa bele magát még jobban, keressen képeket, eredeti naplóbejegyzéseket, de semmi esetre se „hagyja ennyiben” a dolgot.
Biztos, hogy az írónő másik könyvét is el fogom olvasni!

>!
manami
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Nagyon élvezetes olvasmány volt, ami meg is döbbentett néhol, hiszen egy kicsivel „szárazabb” írásmódra számítottam. Ehelyett azonban, számos helyen személyes hangvételűnek éreztem a könyvet, ami bizonyos szemszögből nézve, kissé nehézkessé tette az olvasást, főleg a történet vége felé – hisz mind tudjuk, hogy mi lesz a történet vége… Te jó ég, az a vég! Iszonyatosan nehéz volt átélni a családdal azt a szörnyű sorsot, amin a szülőknek, és a gyerekeknek osztoznia kellett. Azok az utolsó hónapok, egyszerűen borzalmasak voltak – a kitartásuk pedig, ennek ellenére, irigylésre méltó.

A cím erősen megtévesztő, a könyv messze nem csak a négy nővérről szól, de ez, valljuk be, nehéz is lenne. A családi helyzet, a szülők meg nem ismerése csak értetlenséget vonna maga után – miért tették azt, amit, miért nevelték gyermekeiket úgy, ahogy. (Ha már olyan sok más dologban érthetetlenek döntéseik.)

Kifejezetten örültem, hogy szinte mindenkit megismerhettünk közelebbről (még ha emiatt tényleg nehezebb is volt haladni előre, tudva amit tudunk), és itt van nekünk Raszputyin „karaktere” is, akit mindenképp ki akartam emelni. Milyen megosztó ember is volt, nem csoda, hogy még ma sem vagyunk képesek megegyezni, ki volt, mit tett, és mit akart. Érdekes, hogy minden szava valóra vált, minden alkalommal percre pontosan spoiler, mikor ő imát mondott érte. És mégis…!

Tudom, sokaknak kicsit még hosszú is volt a kötet, de nekem néhol, a rengeteg információ ellenére is rövidnek tűnik, a politikai helyzetet tekintve. Itt, egy kicsit többet vártam volna (az író pedig azt, hogy ezzel legyünk tisztában) – mert ha az ember nem ismeri (és nem is kötelező, hogy ismerje, ha őszinte akarok lenni) a politikai hátteret, néhol értetlenkedhetünk egy kicsit, feltéve a kérdést; miért? Miért kellett meghalnia a családnak? Nem értjük, miért volt olyan hatalmas a nyomás, ami a családra nehezedett – és miért is olyan nagy gond, hogy azt nem tudták, és több esetben nem is akarták kezelni (még akkor sem, ha azok is figyelmeztették őket, akiknek talán érdekében sem állt), és az események nyilvánvalóan kritikussá válásakor sem vették igazán komolyan, nos, néhol értetlenkedhetünk egy kicsit (és ez természetes is)…

A problémára évekkel korábban is felhívták már a cári család figyelmét, de úgy tűnt, ezzel se a cár, se a cárné nem akar foglalkozni. A pár szakított az elődeik minden szokásával, teljes elszigeteltségben élt – ami sok ponton erősen rontott a helyzetükön, hisz… spoiler

Ami pedig nagyon hiányzott, ami miatt levontam fél csillagot, hogy az utolsó éjszaka spoiler

Ettől eltekintve, nagyon szép, és tényleg összeszedett, komoly munkáról van szó. Annak, aki érdeklődik a történelem ezen korszaka iránt, szerintem elnyerheti a tetszését.

6 hozzászólás
>!
SzVera
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Jó pár könyvet olvastam már a Romanovokról, de ezek inkább a halálukat megelőző napokat, illetve az azt követőket dolgozták fel.
Ez a könyv azonban bemutatja a családot, a szülők „egymásra találását”, a gyerekek születését, az életüket, mindenapjaikat. Számomra hiánypótló mű. Nem mondom, hogy könnyű nyári olvasmány, de megérte elolvasni.
Helen Rappaport előtt megemelem a kalapom, nem kis háttérmunka előzte meg a könyv megszületését. Rengeteg levél, feljegyzés, naplórészlet, fotó (lehetett volna több is) egészítette ki az elbeszélést, mellyel még közelebb érezhette magát az ember a cári család életéhez. Érzékelhetők voltak a hibák, a tévedések, mint minden embernél, mely előrevetette a végkifejletet.
Köszönöm az élmény! És egyúttal kíváncsi vagyok az írónő másik könyvére is (A Romanovok utolsó napjai), remélem hasonló ehhez a kötethez.

>!
langimari
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Nem tudok öt csillagot adni, mert bár a szerző összegyűjtötte az életrajzi adatokat és dokumentumokat, igazából semmit nem ad azokhoz, vagy amit mégis az nekem nagyon ellentmondásos. Szinte egyfolytában bírálja a cári családot a visszavonultságukért, a megközelíthetetlenségükért, ugyanakkor szintén egyfolytában arról ír, hogy nyilvánosan szerepelnek mindenféle alkalmakon, megjelennek jótékonysági vásárokon, katonai parádékon, a cár színházba viszi a lányait, unokatestvérekkel, rokonokkal és más gyerekekkel készült képeik vannak számolatlan mennyiségben. Jótékonykodnak, beteget ápolnak egyfolytában. Nos, akkor elszigetelődtek vagy sem? Amit egyébként örömmel tapasztaltam, hogy már digitálisan is hozzáférhetőek az orosz állami archívumban az eredeti dokumentumok (ezek részleteit használja a szerző is), valamint iszonyú mennyiségű fotóanyagot is találhatunk az orosz internetes oldalakon. Bevallom én a könyv olvasása közben és majd azután is napokig lógtam ezeken, élmény volt a cár naplóját az eredeti kézírással olvasni, legalább képek segítségével felkeresni a helyszíneket és persze a kivégzőosztag névsora is több, mint elgondolkodtató. A könyv maga kiindulópontnak nagyon jó mindazoknak, akik részletesebben is meg szeretnének ismerkedni egy uralkodói család gyermekeinek irigylésre egyáltalán nem méltó, fájdalmasan rövid életútjával, és ezeknek az életutaknak méltatlan, gonosz, bestiálisan kegyetlen lezárásával. S bár a könyv erről már nem beszél, ha nem baj, itt mondom el, hogy mára a Romanov családot újratemették, és előbb az orosz emigráns, majd a honi orosz ortodox egyház is mindnyájukat szentté avatta. A kivégzés helyén templomot építettek, és ahol egykori gyilkosaik elföldelték őket, ma egy kettős kereszt, kicsit távolabb pedig egy márványtábla áll Amos próféta sokatmondó szavaival (Amos 2,1)

1 hozzászólás
>!
postmodjane
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

A cím meglehetősen félrevezető. A könyv ugyanis nem csupán a négy nővér életét mutatja be, hanem az egész cári család mindennapjait; sőt az édesanya és az édesapa megismerkedése sem marad ki. Olyannyira nem, hogy Alix (a későbbé cárné) gyermekkora is része a kötetnek.
Olvasmányos, sok levélrészletet, naplóbejegyzést közöl, ami a közvetlenség és jól értesültség hatását kelti az olvasóban.
Érdekes, hogy emberként jelennek meg az alakok, nem maszkot viselve kívülről látjuk őket, hanem a nappalijukból, hálójukból, gyerekszobáikból.
Igazából ami nekem nem volt vonzó az az, hogy nem tudtam meglepődni; amikor elkezdtem sejtettem, hogy milyen lesz és olyan is volt. Az üdítő kivételt az jelentette, amikor a cár személyisége került a középpontba: nem tipikus vezetőként viselkedett ugyanis. Aktívan részt vett a gyerekek nevelésében, nem vonzotta a dicsőség, mondhatni szerény életet kívánt (volna) magának.
Sokat gondolkoztam a miérten. Hogy miért kellett megölni őket? A túl sok szép és jó és igaz nem e világi, nem lehet tartósan problémamentes az élet velük. Irigységet szül, hatalommal és boldogsággal együtt mese, nem valóság. Tiporni könnyebb, mint létrehozni. Ölni egyszerűbb, mint egy olyan világban élni, ahol ott vannak a Romanovok, muszáj a bosszú?

>!
Andrea_Miskolczi
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Helen Rappaport nagyon tud írni. :) S mellé a szakmunkát is elvégzi tisztességgel, Kutatások stb… Én nagyon szerettem ezt a könyvét. Jókor kezdtem bele, ebben a karanténos időszakban, kezdtem el olvasni, s a könyv kb felétől a cárék is házi őrizetben voltak. Írhatnék litániát, hogy nekem melyik nővér miért szimpatikus. Én mindannyiukat szerettem, mindet másért. Egyetlen mondatban tömörítve. „ Az úr a pokolban is úr!” S a Romanovok, azok voltak. Talpig alázat, tisztelet és mértékletesség volt az életük. Értelmetlen halálukkal, sokat veszített)a világ. ui : Relatíve vaskos kötet, de egy pillanatig nem volt olyan érzésem, hogy unnám.

>!
F_Bodroghalmi
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Az eddigi legjobb könyv amit a cári családról olvastam. Letehetetlen volt!

>!
theodwyn
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Részletes, hiteles történelmi forrásokra való hivatkozással teli munka, a téma iránt érdeklődők számára fontos olvasmány.
Érdekelne az írónő másik könyve is a Romanovokról, de én sajnos nem találtam magyar kiadását…remélem, a kiadó ezt idővel pótolni fogja.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
manami

Thora az év novemberében levélben számolt be Viktória királynőnek Olga második születésnapjáról: „reggel rövid istentisztelet volt… Alix magával vitte a kis Olgát is, mivel csak tíz percig vagy negyedóráig tartott, és ő csodásan viselkedett, élvezte az éneklést, és megpróbált bekapcsolódni, ami kis híján megnevettetett bennünket.”

75. oldal

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

>!
manami

Miklós megfékezte fia önkényes viselkedését. Ilyen eset volt az, mikor észrevette, hogy Alekszej különös örömét leli abban, hogy hirtelen odaoson a Sándor-palota előtt posztoló őrökhöz, és „a szeme sarkából figyeli, amint azok vigyázba vágják magukat és szoborrá merevednek, miközben ő hanyagul elsétál előttük”. Miklós megtiltotta az őröknek, hogy tisztelegjenek Alekszejnek, ha nem kíséri éppen valamely családtag. Mint mondták, a fiú „a tisztelgés elmaradása miatti megaláztatás formájában ízlelte meg első ízben a fegyelmet”.

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

>!
manami

A gyűlölség lappangó, parázs alatt izzó, de örökösen jelen lévő.

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

>!
manami

Olga már igen kis korától fogva örökölte anyja és Aliz nagyanyja emberbarát szellemét. Egyik nap Szentpéterváron, kocsikázás közben meglátta, hogy egy rendőr éppen letartóztat egy ittas, zavartan viselkedő nőt, és könyörgött Margarettának, hogy engedjék el szegényt. Amikor egyszer Lengyelországban látta, hogy a szegény parasztok térdre esnek az út mentén, amikor kocsijuk elhaladt, ugyancsak felindult, és kérte Margarettát, „mondja meg nekik, hogy ne tegyenek ilyet”. Egyik évben, nem sokkal karácsony után, amikor szintén kikocsiztak, meglátott egy kislányt, aki az úton sírdogált. „Nézzétek – kiáltott fel izgatottan –, a Mikulás biztos nem tudta, hol lakik!”, és azonnal kidobta a kocsiból a nála lévő babáját, miközben odaszólt: „Ne sírj kislány, ez a baba a tiéd!”

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Kapcsolódó szócikkek: Olga Nyikolajevna Romanova
>!
manami

E polarizált rendszer közepén ott állott a kiismerhetetlen cár – aki „egyszerre volt félénk és bátor, habozó és eltökélt, titkolózó és nyílt, gyanakvó és bizalommal teli”, olyan ember, aki távol a róla alkotott vérszomjas képtől, kedves volt, őszinte és szerény, hű férj és szerető apa, de aki cárként érzelmileg és erkölcsileg is teljességgel alkalmatlan volt a feladatra, amellyel a születési baleset felruházta.

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

>!
manami

Marija 1913-ban kapta meg saját ezredét: a 9. kazanyi dragonyosokat, de durcás arcú Anasztaszija még nem volt elég idős. A Standart tisztjei azzal ugratták, hogy tekintettel élénk személyiségére, őt az Isten is a szentpétervári tűzoltók parancsnokának teremtette.

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

>!
manami

A cárnő oldalán volt a kis Olga, aki meglátván engem, így szólt agolul: „Mi vagy te?”, mire én: Barjatyinszkaja hercegnő vagyok". „Ó, az nem lehetsz – felelte –, hiszen olyanunk már van egy.”

74. oldal

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Kapcsolódó szócikkek: Olga Nyikolajevna Romanova
>!
manami

Betegsége utóhatásaként Miklós nem feledkezett meg arról, hogy megvédje legidősebb lánya dinasztikus érdekeit, és utasította a kormánytanácsot, készítsen törvénytervezetet, miszerint a trónon Olga követné, ha ő fiúörökös nélkül halna meg.

88. oldal

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

>!
Barbi0

Mindenki, aki találkozott a cárral és lányaival a Sándor-parkban, azonnal láthatta, mennyire büszke rájuk. „Boldog volt, hogy az emberek csodálják őket. Mintha kedves kék szeme azt mondta volna nekik: -Nézzétek csak, milyen gyönyörű lányaim vannak!-”

266. oldal, Tizenkettedik fejezet- Az Úr tegye boldoggá őt, a kedvesemet!

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

>!
[névtelen]

„A legmegerőltetőbb munkát is a legnagyobb örömmel végeznénk el, mert az edénymosogatás kevés nekünk” – bizonygatták [a nagyhercegnők]. A nőket igen meghatotta a lányok csendes belenyugvása, és azt mondták nekik, remélik, nem kell már sokáig ezt a szenvedést elviselniük. A lányok köszönetet mondtak. Igen, ők is remélik, felelték. Kedves szemeikben még mindig égett a szikra.

494. oldal

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei


Hasonló könyvek címkék alapján

Robert K. Massie: A Romanovok
Silvia Miguens: Nagy Katalin
Robert K. Massie: Nagy Péter élete és kora
Charlotte Zeepvat: Ablak egy elveszett világra
Niederhauser Emil: Így élt Nagy Péter
Elisabeth Heresch: II. Miklós
Edvard Radzinszkij: Az utolsó cár
Niederhauser Emil – Szvák Gyula: A Romanovok
Colin Falconer: Anasztázia
Robert K. Massie: Nagy Katalin