A ​négy nővér (A Romanov nővérek 2.) 83 csillagozás

A Romanov nagyhercegnők elveszett életei
Helen Rappaport: A négy nővér

1918. ​július 17.
Négy fiatal nő lesétál annak a jekatyerinburgi háznak a pincéjébe, amely egy ideje már az otthonuk és börtönük. Közülük a legidősebbik huszonhárom, a legfiatalabb mindössze tizenhét éves. Szüleikkel és öccsükkel együtt valamennyiüket brutális módon meggyilkolják. Bűnük csak annyi, hogy minden oroszok cárjának és cárnőjének a lányai.

Helen Rappaport, a jeles életrajzíró az eddigi leghitelesebb beszámolót tárja elénk e könyvében Olga, Tatyjana, Marija és Anasztaszija nagyhercegnőkről. A lányok saját leveleiből és naplóiból merített, eleven képet fest életükről a Romanov-dinasztia végnapjaiban. Úgyszólván ez az első alkalom, hogy végigkövethetjük életútjukat a roppant kiváltságos, mégis erősen zárt világban, a jórészt egyszerűen eltöltött gyermekévektől kezdve a fiatal nővé érlelődésig, miközben megismerkedünk első romantikus szerelmeikkel, reményeikkel és álmaikkal, legvégül a forradalom és rettenetes következményei okozta traumával.
Ez a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Európa, Budapest, 2020
594 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058168 · Fordította: Kovács Lajos
>!
Európa, Budapest, 2019
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058168 · Fordította: Kovács Lajos
>!
Európa, Budapest, 2017
594 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058168 · Fordította: Kovács Lajos

Enciklopédia 26

Szereplők népszerűség szerint

Viktória királynő · Alekszej Nyikolajevics Romanov (nagyherceg) · Anasztaszija Nyikolajevna Romanova · Hesseni Alekszandra Fjodorovna · II. Miklós cár (Nyikolaj Alekszandrovics Romanov) · Marija Nyikolajevna Romanova · Olga Nyikolajevna Romanova


Kedvencelte 15

Most olvassa 20

Várólistára tette 162

Kívánságlistára tette 178

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

manami>!
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Nagyon élvezetes olvasmány volt, ami meg is döbbentett néhol, hiszen egy kicsivel „szárazabb” írásmódra számítottam. Ehelyett azonban, számos helyen személyes hangvételűnek éreztem a könyvet, ami bizonyos szemszögből nézve, kissé nehézkessé tette az olvasást, főleg a történet vége felé – hisz mind tudjuk, hogy mi lesz a történet vége… Te jó ég, az a vég! Iszonyatosan nehéz volt átélni a családdal azt a szörnyű sorsot, amin a szülőknek, és a gyerekeknek osztoznia kellett. Azok az utolsó hónapok, egyszerűen borzalmasak voltak – a kitartásuk pedig, ennek ellenére, irigylésre méltó.

A cím erősen megtévesztő, a könyv messze nem csak a négy nővérről szól, de ez, valljuk be, nehéz is lenne. A családi helyzet, a szülők meg nem ismerése csak értetlenséget vonna maga után – miért tették azt, amit, miért nevelték gyermekeiket úgy, ahogy. (Ha már olyan sok más dologban érthetetlenek döntéseik.)

Kifejezetten örültem, hogy szinte mindenkit megismerhettünk közelebbről (még ha emiatt tényleg nehezebb is volt haladni előre, tudva amit tudunk), és itt van nekünk Raszputyin „karaktere” is, akit mindenképp ki akartam emelni. Milyen megosztó ember is volt, nem csoda, hogy még ma sem vagyunk képesek megegyezni, ki volt, mit tett, és mit akart. Érdekes, hogy minden szava valóra vált, minden alkalommal percre pontosan spoiler, mikor ő imát mondott érte. És mégis…!

Tudom, sokaknak kicsit még hosszú is volt a kötet, de nekem néhol, a rengeteg információ ellenére is rövidnek tűnik, a politikai helyzetet tekintve. Itt, egy kicsit többet vártam volna (az író pedig azt, hogy ezzel legyünk tisztában) – mert ha az ember nem ismeri (és nem is kötelező, hogy ismerje, ha őszinte akarok lenni) a politikai hátteret, néhol értetlenkedhetünk egy kicsit, feltéve a kérdést; miért? Miért kellett meghalnia a családnak? Nem értjük, miért volt olyan hatalmas a nyomás, ami a családra nehezedett – és miért is olyan nagy gond, hogy azt nem tudták, és több esetben nem is akarták kezelni (még akkor sem, ha azok is figyelmeztették őket, akiknek talán érdekében sem állt), és az események nyilvánvalóan kritikussá válásakor sem vették igazán komolyan, nos, néhol értetlenkedhetünk egy kicsit (és ez természetes is)…

A problémára évekkel korábban is felhívták már a cári család figyelmét, de úgy tűnt, ezzel se a cár, se a cárné nem akar foglalkozni. A pár szakított az elődeik minden szokásával, teljes elszigeteltségben élt – ami sok ponton erősen rontott a helyzetükön, hisz… spoiler

Ami pedig nagyon hiányzott, ami miatt levontam fél csillagot, hogy az utolsó éjszaka spoiler

Ettől eltekintve, nagyon szép, és tényleg összeszedett, komoly munkáról van szó. Annak, aki érdeklődik a történelem ezen korszaka iránt, szerintem elnyerheti a tetszését.

8 hozzászólás
ScarlettBlair P>!
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Nem tudom megmagyarázni, hogy miért, de mindig is különös érdeklődéssel fordultam az orosz történelem ezen szakasza felé. A Romanov-nővérek életéről pedig mindig szívesen olvastam el mindent, amit csak tudtam. Így nem is volt kérdés, hogy ezt a könyvet is be szeretném szerezni, és el szeretném olvasni.
Az írónőnek eszméletlen munkája van ebben a könyvben. Nagyon tetszett, ahogy olvasmányosan, és érdekfeszítően fűzte össze a visszaemlékezéseket, a levél, és naplóbejegyzéseket. Bár a könyv címe azt sugallja, hogy a négy nővér életét ismerhetjük meg közelebbről, elég nagy szerepet kapnak benne szüleik is. A megismerkedésök, és házassugok korai évei.
Egy remekül felépített könyv ez, ami után az olvasó késztetést érez, hogy ássa bele magát még jobban, keressen képeket, eredeti naplóbejegyzéseket, de semmi esetre se „hagyja ennyiben” a dolgot.
Biztos, hogy az írónő másik könyvét is el fogom olvasni!

Belle_Maundrell>!
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Őszintén szólva soha nem voltam oda különösebben a Romanovokért, csak olyan átlagos szinten érdekeltek. Ettől függetlenül láttam róluk pár dokumentumfilmet, szóval kicsit kételkedtem azzal kapcsolatban, hogy lehet-e még bármi újat mondani erről a tragikus sorsú családról. De ha már megvettem ezt a könyvet anyunak, akkor én is elolvastam.
Helen Rappaport elképesztően alapos munkát végzett, látszik, hogy milyen sok kutatás előzhette meg az írást. Rengeteget idéz a cári család leveleiből, naplóiból vagy az ismerőseiktől, amitől sokkal könnyebb közelebb kerülni hozzájuk, és a fényképek is sokat adnak hozzá. Olvasmányos a stílusa, és én kifejezetten értékeltem, hogy nem bocsátkozott feltételezésekbe és igyekezett objektív maradni.
A lányok mellett a többi családtagot is elég alaposan megismerhettük, és bevallom, nekem egy kicsit nehezemre esett nem ítélkezni a szülők felett, hiába jött át, hogy tényleg szerették a gyerekeiket és a korhoz – főleg uralkodókhoz – képest kivételesen sokat törődtek is velük. Nyilván könnyű az események ismeretében okosnak lenni, de annyira egyértelmű volt, hogy ennek a nagy elszigetelődésnek semmi esetre sem lehet jó vége, már csak a lányok jövője szempontjából sem. Pedig talán legalább Olga és Tatyjana megmenekülhetett volna, ha sikerül férjet találni nekik.
Természetesen Raszputyin karaktere érdekelt a leginkább, annyira rejtélyes és megosztó. Én továbbra sem tudom hová tenni, mindenesetre figyelemre méltó, hogy mennyi mindenben igaza lett, és szinte percre pontosan valóra váltak a 'jóslatai". (Mennyivel egyszerűbb volt hétévesen, az Anasztázia rajzfilm alapján megítélni. :P)
Amivel elégedetlen vagyok, az a történelmi háttér. Túlságosan a cári családra koncentrálódik a figyelem, pedig nagyon kellett volna némi kitekintés a politikai helyzetre, hogy tisztán lássuk, mi vezetett a Romanovok kivégzéséig. Jó, nyilván mindenki látott/hallott/olvasott róla valamit, de akkor is nagyon hiányzott. Ugyanez vonatkozik a család utolsó éjszakájára is, el se hittem, hogy csak lemennek a pincébe és ennyi. Mintha kirángatták volna az írónő kezéből a kéziratot, és gyorsan össze kellett volna csapni a végét. Pedig a haláluk mellett a következményekről is fontos lett volna tudni, akár az ál-Anasztáziákról, akár a későbbi megítélésükről, a sírjuk megtalálásáról és a szentté avatásukról. Én pl. Joy kutyus sorsáról is szívesen olvastam volna, aki túlélte a gazdáit.
Feltételezem, hogy ezekről (talán a spánielt leszámítva) az írónő másik könyvében esik szó, amit még nem olvastam, de most már csakazértis el fogom.
Az mindenesetre biztos, hogy Helen Rappaportra lehet számítani, ha részletgazdag, hiteles történelmi művet akar olvasni az ember. Én örülnék, ha a Victoria királynőről szóló könyvei is megjelennének magyarul.

odivne P>!
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Még nagyon friss az élmény, most fejeztem be a könyv olvasását. Helen Rappaport II. Miklóst és feleségét, az öt gyermek születését, neveltetését mutatja be igen részletesen. Alexandra cárné elég furcsa természete és zárkózottsága is más megvilágításba kerül levelei alapján. A cár és cárné közötti elszakíthatatlan kapocs szintén ritkaság számba megy. A család iránti odaadásuknak sajnos a gyerekek inkább kárvallottjai, hiszen a külvilágtól teljesen elzártan nevelkedtek. A hétköznapi élet nemigen érintette őket, a mindennapi gondok életük utolsó évében vált tapasztalatukká. Nagyban befolyásolta sorsuk alakulását Raszputyin jelenléte, hatása Alexandrára, később az egész családra.
Arról már kevesebbet ír a szerzőnő, hogy mennyiben jelentett teljes elnyomást az oroszok számára II. Miklós uralkodása, a háborúk mennyire tették ellenszenvessé alattvalói szemében.
Inkább a monarchia céljait szolgáló esetleges házasságok előnyéről vagy hátrányáról számol be. Érdekes volt olvasni, az I.világháború kitörésekor milyen családi viszályok keletkeztek: Anglia szövetséges, Németország a legnagyobb ellenség.
II. Miklós és családja szörnyű véget ért. Az értékelés végére egy idézetet választottam:
„Éreztem, hogy a szemem egy pillanatra találkozik annak a három szerencsétlen, fiatal nőnek a szemével, és ekkor a maga valóságában beleláttam mártír lelkük mélységébe, és elborított a sajnálat irántuk – engem a meggyőződéses forradalmárt. Anélkül, hogy számítottam volna rá, megéreztem, hogy mi, orosz értelmiségiek, akik előfutárnak és a lelkiismeret hangjának tekintjük magunkat, vagyunk a felelősek ezért a méltatlan, nevetséges helyzetért„ amelybe a nagyhercegnők kerültek… Nincs jogunk elfelejteni, sem megbocsátani magunknak passzivitásunkat, és hogy nem tettünk értük semmit.”

>!
Európa, Budapest, 2017
594 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634058168 · Fordította: Kovács Lajos
SzVera>!
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Jó pár könyvet olvastam már a Romanovokról, de ezek inkább a halálukat megelőző napokat, illetve az azt követőket dolgozták fel.
Ez a könyv azonban bemutatja a családot, a szülők „egymásra találását”, a gyerekek születését, az életüket, mindenapjaikat. Számomra hiánypótló mű. Nem mondom, hogy könnyű nyári olvasmány, de megérte elolvasni.
Helen Rappaport előtt megemelem a kalapom, nem kis háttérmunka előzte meg a könyv megszületését. Rengeteg levél, feljegyzés, naplórészlet, fotó (lehetett volna több is) egészítette ki az elbeszélést, mellyel még közelebb érezhette magát az ember a cári család életéhez. Érzékelhetők voltak a hibák, a tévedések, mint minden embernél, mely előrevetette a végkifejletet.
Köszönöm az élmény! És egyúttal kíváncsi vagyok az írónő másik könyvére is (A Romanovok utolsó napjai), remélem hasonló ehhez a kötethez.

langimari>!
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Nem tudok öt csillagot adni, mert bár a szerző összegyűjtötte az életrajzi adatokat és dokumentumokat, igazából semmit nem ad azokhoz, vagy amit mégis az nekem nagyon ellentmondásos. Szinte egyfolytában bírálja a cári családot a visszavonultságukért, a megközelíthetetlenségükért, ugyanakkor szintén egyfolytában arról ír, hogy nyilvánosan szerepelnek mindenféle alkalmakon, megjelennek jótékonysági vásárokon, katonai parádékon, a cár színházba viszi a lányait, unokatestvérekkel, rokonokkal és más gyerekekkel készült képeik vannak számolatlan mennyiségben. Jótékonykodnak, beteget ápolnak egyfolytában. Nos, akkor elszigetelődtek vagy sem? Amit egyébként örömmel tapasztaltam, hogy már digitálisan is hozzáférhetőek az orosz állami archívumban az eredeti dokumentumok (ezek részleteit használja a szerző is), valamint iszonyú mennyiségű fotóanyagot is találhatunk az orosz internetes oldalakon. Bevallom én a könyv olvasása közben és majd azután is napokig lógtam ezeken, élmény volt a cár naplóját az eredeti kézírással olvasni, legalább képek segítségével felkeresni a helyszíneket és persze a kivégzőosztag névsora is több, mint elgondolkodtató. A könyv maga kiindulópontnak nagyon jó mindazoknak, akik részletesebben is meg szeretnének ismerkedni egy uralkodói család gyermekeinek irigylésre egyáltalán nem méltó, fájdalmasan rövid életútjával, és ezeknek az életutaknak méltatlan, gonosz, bestiálisan kegyetlen lezárásával. S bár a könyv erről már nem beszél, ha nem baj, itt mondom el, hogy mára a Romanov családot újratemették, és előbb az orosz emigráns, majd a honi orosz ortodox egyház is mindnyájukat szentté avatta. A kivégzés helyén templomot építettek, és ahol egykori gyilkosaik elföldelték őket, ma egy kettős kereszt, kicsit távolabb pedig egy márványtábla áll Amos próféta sokatmondó szavaival (Amos 2,1)

1 hozzászólás
postmodjane>!
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

A cím meglehetősen félrevezető. A könyv ugyanis nem csupán a négy nővér életét mutatja be, hanem az egész cári család mindennapjait; sőt az édesanya és az édesapa megismerkedése sem marad ki. Olyannyira nem, hogy Alix (a későbbé cárné) gyermekkora is része a kötetnek.
Olvasmányos, sok levélrészletet, naplóbejegyzést közöl, ami a közvetlenség és jól értesültség hatását kelti az olvasóban.
Érdekes, hogy emberként jelennek meg az alakok, nem maszkot viselve kívülről látjuk őket, hanem a nappalijukból, hálójukból, gyerekszobáikból.
Igazából ami nekem nem volt vonzó az az, hogy nem tudtam meglepődni; amikor elkezdtem sejtettem, hogy milyen lesz és olyan is volt. Az üdítő kivételt az jelentette, amikor a cár személyisége került a középpontba: nem tipikus vezetőként viselkedett ugyanis. Aktívan részt vett a gyerekek nevelésében, nem vonzotta a dicsőség, mondhatni szerény életet kívánt (volna) magának.
Sokat gondolkoztam a miérten. Hogy miért kellett megölni őket? A túl sok szép és jó és igaz nem e világi, nem lehet tartósan problémamentes az élet velük. Irigységet szül, hatalommal és boldogsággal együtt mese, nem valóság. Tiporni könnyebb, mint létrehozni. Ölni egyszerűbb, mint egy olyan világban élni, ahol ott vannak a Romanovok, muszáj a bosszú?

Andrea_Miskolczi>!
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Helen Rappaport nagyon tud írni. :) S mellé a szakmunkát is elvégzi tisztességgel, Kutatások stb… Én nagyon szerettem ezt a könyvét. Jókor kezdtem bele, ebben a karanténos időszakban, kezdtem el olvasni, s a könyv kb felétől a cárék is házi őrizetben voltak. Írhatnék litániát, hogy nekem melyik nővér miért szimpatikus. Én mindannyiukat szerettem, mindet másért. Egyetlen mondatban tömörítve. „ Az úr a pokolban is úr!” S a Romanovok, azok voltak. Talpig alázat, tisztelet és mértékletesség volt az életük. Értelmetlen halálukkal, sokat veszített)a világ. ui : Relatíve vaskos kötet, de egy pillanatig nem volt olyan érzésem, hogy unnám.

Luna_Iceshard>!
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Azóta érdekelnek a Romanovok, hogy láttam az Anasztázia című mesét (nem emlékszem, hogy legelőször mikor, de azóta minden karácsonykor/karácsony előtti napokban megnézem). Az egyik legérdekesebb részének tartom a történelemnek, és nagy csalódás volt, amikor az iskolában a tanár kb 2 mondatban letudta az egészet.
Ez a könyv most úgy érzem, kárpótolt érte :)
Megismerhettem közelebbről a cári családot, nem csak a négy lányt, hanem a szüleiket is. Alexandra furcsa volt egy kicsit, egyrészt mert annyira elszigetelte mindentől a gyerekeit, másrészt egy kicsit gyanús volt, hogy minden második oldalon ágynak esett – szerintem ebben már egy kis hipochondria is benne lehetett. Miklós nekem nagyon pozitívan jött le, ahogy minden más uralkodóval ellentétben annyit törődött a gyerekeivel, és tudott örülni a lányok születésének, pedig mindenki más már a trónörököst várta. Annak a történelmi hátteréről talán lehetett volna kicsit többet írni, hogy mik voltak azok a pontok, amik kiváltották a nép haragját (jó, az ember nyilván tisztában van Leninnel meg a bolsevikokkal, és az első világháború után egyébként is átalakult a rendszer meg a társadalmi ranglétra…), de akkor is ártatlanokon verték le az egészet.
Az, hogy azzal végződik, hogy leterelik őket a pincébe, ahol kivégzik őket, egyszerre volt hatásos és borzongató, hiszen tudjuk, mi történt, de közben meg szerettem volna többet tudni, ha már eddig ilyen részletes volt minden, de persze az előszóban említik, hogy ezekkel a másik könyv foglalkozik. Az utolsó fejezetben pedig meglepődtem, hogy csak a 2000-es évek elején történt meg az áldozatok rehabilitálása. Elég sok időnek kellett eltelnie hozzá.
Arról még több részletet vártam volna, mikben befolyásolta Raszputyin Alexandrát, és rajta keresztül a cár döntéseit. Kicsit jobban éreztetni, mekkora hatása lehetett a kormányzásra. Csaló és szélhámos lett volna, vagy tényleg a hite vezérelte? Ezeket hiányoltam egy kicsit, de közben meg így is olyan részletgazdag a könyv és olyan alapos kutatómunka áll mögötte, hogy megemelem kalapom. Átlapozgattam a jegyzeteket is, ott is voltak még információk :) Külön köszönet a képekért, csak azt sajnáltam, hogy nem volt belőle több :)
Annyi biztos, hogy most már mindenképpen el szeretném olvasni az írónő másik könyvét is.

2 hozzászólás
F_Bodroghalmi>!
Helen Rappaport: A négy nővér

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Az eddigi legjobb könyv amit a cári családról olvastam. Letehetetlen volt!


Népszerű idézetek

manami>!

Thora az év novemberében levélben számolt be Viktória királynőnek Olga második születésnapjáról: „reggel rövid istentisztelet volt… Alix magával vitte a kis Olgát is, mivel csak tíz percig vagy negyedóráig tartott, és ő csodásan viselkedett, élvezte az éneklést, és megpróbált bekapcsolódni, ami kis híján megnevettetett bennünket.”

75. oldal

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

odivne P>!

… április 23-án megemlékezzenek anyjuk névnapjáról, amikor az összes aresztovannij – azaz „fogvatartott”, ahogy Miklós nevezte magukat – átadta neki saját készítésű kis ajándékait. Olga egy verset költött az alakalomra:
Aggodalommal vagy teli,
Meghatnak mások szenvedései,
Közönnyel nem nézted soha,
Mindig tied volt másnak bánata.
Csak magad iránt vagy kegyetlen,
Hideg, sőt könyörtelen!
Ó, ha csak egyszer néznéd
messziről saját szomorúságodat!
Csak egyszer néznél magadra szeretettel!
Mennyire sajnálnád magad!
És sírnál – keservesen!

Viszlát. Ne felejts el engem!

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

odivne P>!

Éreztem, hogy a szemem egy pillanatra találkozik annak a három szerencsétlen, fiatal nőnek a szemével, és ekkor a maga valóságában beleláttam mártír lelkük mélységébe, és elborított a sajnálat irántuk – engem a meggyőződéses forradalmárt. Anélkül, hogy számítottam volna rá, megéreztem, hogy mi, orosz értelmiségiek, akik előfutárnak és a lelkiismeret hangjának tekintjük magunkat, vagyunk a felelősek ezért a méltatlan, nevetséges helyzetért„ amelybe a nagyhercegnők kerültek… Nincs jogunk elfelejteni, sem megbocsátani magunknak passzivitásunkat, és hogy nem tettünk értük semmit.

Tudták, hogy itt a vég, amikor köztük voltam

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

manami>!

Miklós megfékezte fia önkényes viselkedését. Ilyen eset volt az, mikor észrevette, hogy Alekszej különös örömét leli abban, hogy hirtelen odaoson a Sándor-palota előtt posztoló őrökhöz, és „a szeme sarkából figyeli, amint azok vigyázba vágják magukat és szoborrá merevednek, miközben ő hanyagul elsétál előttük”. Miklós megtiltotta az őröknek, hogy tisztelegjenek Alekszejnek, ha nem kíséri éppen valamely családtag. Mint mondták, a fiú „a tisztelgés elmaradása miatti megaláztatás formájában ízlelte meg első ízben a fegyelmet”.

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

paoloni>!

Romanov Miklós, „volt cár” a Szabadság utcából, hat eltartottal, megkapta az 54. számú, lisztre, vajra és cukorra szóló élelmiszerjegyet.

466. oldal

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

Belle_Maundrell>!

Mindazáltal a felolvasás kétségtelenül jótétemény volt az egész család számára. Hamarosan megérkezett Sydney Gibbes, aki inkább gyermekeknek való könyveket hozott magával: angol kalandregényeket, mint például Alekszej nagy kedvencét, Sir Samuel Baker Partra vetve című regényét, Walter Scott műveit (Tatyjana és Anasztaszja az Ivanhoe-ért rajongtak), valamint Thackeray, Dickens és H. Rider Haggard regényeit. Olyan éhség uralkodott az olvasnivaló után, hogy Trine Schneider írt PVP-nek Petrográdba, hogy még több könyvet kérjen tőle: például Fonvizin, Gyerzsavin, Karamzin történeteit, amelyek a gyerekeknek nem voltak meg, valamint az orosz nyelvtanról és irodalomról szóló műveket. Tatyjana is írt neki, arra kérve, hogy küldje el Alekszej Tolsztoj regényeinek gyűjteményes kiadását, amit ő sajnos nem hozott magával.

440. oldal

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

manami>!

A gyűlölség lappangó, parázs alatt izzó, de örökösen jelen lévő.

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

odivne P>!

Sokan legalább annyira megkönnyebbültek Alekszandra, mint a cár miatt: „a császárnő most majd olyan tekintélyre tesz szert, amely befolyását az özvegy császárnőé fölé emeli, hiszen fiúgyermek anyja lett” – írta egy csipkelődő amerikai kommentátor.

Oroszország reménysége

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

odivne P>!

A titokzatos gyógyító egy szrtannyik – egy félig írástudatlan harminchét éves, világi zarándok – volt, nevezetesen Grigorij Raszputyin, aki Szentpéterváron misztikusként és gyógyítóként szerzett hírnevet, mióta 1903 nagyböjtjén odaérkezett.

A nagy pár és a kis pár

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei

odivne P>!

Így történt meg az, hogy a hatalmas uralkodó, milliók életének ura, nem osztozhatott abban a kiváltságban, amelyet a kontinensről érkező, legszerényebb turista is élvez: Angliába látogatott, de anélkül hagyta el a partjait, hogy az Osborne House-ban lopva tett, sietős látogatáson kívül a lábát a partjára tette volna.

Fejedelmi kuzinok

Helen Rappaport: A négy nővér A Romanov nagyhercegnők elveszett életei


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Henri Troyat: Raszputyin
C. W. Gortner: A Romanov cárné
Szergej Juljevics Vitte: Egy kegyvesztett visszaemlékezései
Robert K. Massie: A Romanovok
Robert K. Massie: Nagy Péter élete és kora
Charlotte Zeepvat: Ablak egy elveszett világra
Robert K. Massie: Nagy Katalin
Niederhauser Emil: Így élt Nagy Péter
Elisabeth Heresch: II. Miklós
Silvia Miguens: Nagy Katalin