A ​kis francia panzió (Rózsakert 1.) 144 csillagozás

Helen Pollard: A kis francia panzió

Napfény, ​croissant és jó borok. Semmi sem állhat a tökéletes nyaralás útjába. Vagy mégis?

Amikor Emmy Jamieson a barátjával, Nathannel együtt megérkezik Franciaországba, a mesésen szép, Loire-völgyi panzióba, a Cour des Roses-ba, nem vágyik másra, mint két hét jól megérdemelt pihenésre. A kapcsolatukra igazán ráfért már egy kis töltekezés. Emmy bízik abban, hogy a nyaralástól minden helyre zökken közöttük. Ám szinte kis sem pakolják a csomagjaikat, Nathan máris összegabalyodik Rupert, a tulaj feleségével, a csini, ám korántsem mai csirke Glóriával.

Az amúgy is rossz bőrben lévő, ráadásul most már felszarvazott Rupertet alaposan fejbe kólintja az eset. Emmy felelősnek érzi magát a történtek miatt, és egy nagylelkű pillanatában (egy üveg bor után) felajánlja, hogy a segít a panzió körüli munkákban: neki is jobb, ha inkább ágyneműket cserél, és nem a saját nyomorúságán rágódik.

A panzió körüli teendők és a pezsgő, kisvárosi élet ellenállhatatlanul magával… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573333 · Fordította: Pulai Veronika

Kedvencelte 10

Most olvassa 4

Várólistára tette 147

Kívánságlistára tette 120

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert az alapötlet tetszett. Biztosan nagyon hangulatos hely lehet egy ilyen kis panzió a Loire-völgyében, sőt maga a kisváros és a helybeliek is szimpatikusak voltak. Csak a főszereplőkkel nem voltam.elégedett. Az egész szituáció annyira abszurd, ami Emmy és Nathan között történt. Nathan egy jó nagy bunkó, Emmy viszont annyira naiv. Kicsit túl messzire ment a segítőkészséggel, mint valami modernkori Hanupipőke, éppenhogy csak lencsét nem válogatott.
Kellemes kis chic-lit volt, bár olvastam már jobbat is a műfajból. Egy olvasást megért. Amúgy trilógia, és Alain miatt érdekelne a folytatás is. No majd egyszer.

Maminti9 P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

A zsánerének megfelelő romantikus, könnyed írás, pont azt adja, amit a fülszövege alapján az olvasó elképzel, sem többet, sem kevesebbet, pedig a több elfért volna.
A borítója gyönyörű, könnyen bevonzza a női olvasókat, főleg, hogy tökéletes, könnyed nyári olvasmányt ígér. Arra pedig pont alkalmas, hiszen egy vakáció alatt, a tenger sós illatával körülölelve bárkit pillanatok alatt elkaphat a romantikus elvágyódás érzése.
Milyen jövőre számíthat az a nő, aki a közös nyaralásuk során kapja rajta a barátját azzal a nővel, aki a szállásukat biztosító panzió tulajdonosának az élettársa, miközben a panzió tulajdonosa éppen koszorúér görcsöt kap? Mondhatnánk, hogy semmi jóval kecsegtetőre, melynek éppen az ellenkezője történik, ugyanis a világ összes szerencséje és földi java zuhan néhány hét leforgása alatt a nyakába. Emmy, miután a barátja, Nathan le is lép a szállást adó barátnőjével, a kis francia panzióban marad Ruperttel, az idős tulajjal. Rupert lábadozása alatt elvégzi a ház körüli teendőket, besegít a főzésben, takarításban, bevásárlásban. Közben megismerkedik a pezsgő francia kisváros barátságos közösségével, a lebarnult izmait megvillantó, szexisten kertésszel, és a komoly, de jóképű könyvelővel, akivel még a helyi állatkertbe is ellátogat.
A regény hosszúra sikeredett, hiszen egyrészt a cselekmény kimenetele az első 10 oldal elolvasása után hajszálpontosan megjósolható, másfelől viszont semmiféle komolyabb dilemma, krízis nem forgatja fel a történetet, melynek során esetleg együtt izgulhatnánk a főszereplővel. Nyilvánvalóan nem is ez a célja, hanem inkább az, hogy az ember elmerenghet közben, hogy talán egyszer ő is belecsöppenhet egy ilyen idilli szituációba, ahol minden úgy történik, mint a mesében, és hátrahagyhatja monoton, karrierista életét, unalmas házasságát, és rózsákkal futtatott aprócska panzióban élheti nyugalmas mindennapjait egy francia kisvárosban. Jó ezen elmélázni, de csak addig, amíg ez tényleg fantázia marad és nem hasonlítjuk az életünket ehhez az álomszerű világhoz.
Olvasmányosabb és életszerűbb lett volna, ha minimális konfliktus kerekedik az első néhány oldalt követően, vagy ha Emmy-nek komolyabb döntéseket kellett volna hoznia, és nem egyértelműen kikövezett, bukkanóktól mentes helyzetekbe kerül. Voltak szituációk, amik bonyodalmakért kiáltottak, például Emmy szüleinek a látogatása, de csupán felesleges, 30-40 oldalnyi szócséplés lett belőle, így nem is igazán tudom, hogy ez a rész miért került a regénybe.
Üdítő és szórakoztató olvasmánynak megfelelő, de egy egyszerű olvasási élményen és gyönyörű környezeten túl nem kell várni tőle egyebet.
A sztorinak van folytatása is Visszatérés a kis francia panzióba címmel (olvastam valahol, hogy már a harmadik része is készül), ami lehet, hogy egyszer bekerül majd a bőröndömbe útitársként egy provence-i kiruccanás során, de az első rész nem késztet sürgető tovább olvasásra.

5 hozzászólás
Klodette>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Azért olvastam el ezt a könyvet, mert A nő mosolya és más, egyéb, Nicolas Barreau kötetek elolvasásával igazán kedvet kaptam az ilyen könnyed, chick lit történetekhez, főleg amik Franciaországban játszódnak.
Mindenképpen adni kell neki egy esélyt, főleg azoknak akik szerették a már fentebb is említett Nicolas Barreau köteteket.
Emmy Franciaországban eltöltött három hete nyaralásnak indul, de végül valami sokkal, de sokkal több lesz belőle. Életre szóló barátok, szexi kalandok, érzelmes romantika, valamint egy teljesen új élményekkel teli élet kecsegtető kilátásai.
A regény tulajdonképpen egy jó kis jellem-és karakterfejlődés, hiszen nyomon követhetjük, miként is változik meg Emmy sorsa. Ő maga, eddig beszűkült, korlátolt és jól megszokott életet élt, ami unalmas volt és nem szolgált semmi kalanddal.
Élte az életét, de nem élt igazán. Bocsi a sok szóismétlésért. Aztán egy hirtelen jött magánéleti válság felnyitotta a szemét és rájött, hogy sürgősen változtatnia kell.
A kötet jó példa arra, hogy merjünk változtatni, nagyot álmodni és kockáztatni, persze mindenképpen a józan ész keretein belül.
Emmy kezdetben nem igazán volt szimpatikus, mert túlságosan is maradi volt, aki egyszerűen nem vette figyelembe, hogy neki mi a jó, mitől lesz boldog. Aztán szépen-lassan megváltozott, szó szerint boldogabb lett, előtérbe helyezte önmagát, persze nem önző módon. Ez pedig mindenképpen jót tett a cselekménynek és minden másnak is.
Jó szívvel ajánlom a romantika, a finom humor, Franciaország rajongóinak, valamint a jobb életben reménykedő olvasóknak. Kitűnő nyári olvasmány, ami megtanít újra hinni a lehetetlenben és persze önmagadban.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/06/konyvkritik…

kovklau>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Imádtam! Könnyed nagyon aranyos eléggé kiszámítható történet. Ahogy az lenni szokott Emmy kicsit idegesítő volt a sok gondolkozásával, Nathan-t utáltam az spoiler, Alain-t pedig imádtam! spoiler
Rupertet imádtam számomra olyan volt mint egy nagypapa a gondoskodásával.
Tipikusan az a könyv amitől irigység fog el, hogy neked nem alakulnak ilyen jól a dolgaid. spoiler
A könyv arra próbál rávezetni, hogy hiába van jól fizető állásod, a boldogság sokkal fontosabb a pénznél. Na persze ha a boldogságot Franciaországban találod meg egy aranyos kisvárosban szerintem nem is kell sokat gondolkozni.

Magdi1017>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Kicsit hosszúra sikeredett az olvasás,de ez nem a könyv hibája…Kedves,könnyed nyári történet a maga romantikus,és néhol vicces módján. Nagyon szeretem azokat a könyveket,amik valami nyaralás,utazás ,stb.közben játszódnak,így ez sem okozott csalódást.

Faythe P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Napsütés. Vidámság. Boldogság.
Ezzel a három szóval jellemezném a könyvet. Akármelyik fejezetet olvastam, a napfény, a napsütés csak úgy áradt a könyvből, annyira szívderítő volt olvasni. Ha egy picit nyomottabb is volt a hangulatom a nyaralás alatt, akkor egyből felemelt egy kicsit.
2 ember kivételével spoiler mindenkit sikerült megszeretnem. Lehet azért, mert az írónő szerethetően tálalta nekünk, vagy amúgy is kedveltem volna. Emmy nagyon szimpatikus volt, kicsit hasonlítok rá, ezért könnyű volt azonosulni vele. :)
Egy szó mint száz, úgy tudom hogy ez egy trilógia első része, úgyhogy nagyon szívesen elolvasnám a másik két kötetet is. Remélem @Könyvmolyképző adtok esélyt a sorozat folytatására! :) Addig is remélem még több embert elvarázsol a La Cour des Roses. :)
Ja és még egy gondolat: gyönyörű borítót hozott össze a Könyvmolyképző, ez is egy szempont volt, amikor megvettem. Az eredeti borító lehet nem keltette volna fel annyira az érdeklődésem (noha nem borító alapján kell ítélni könyvet), így örülök, hogy ezt a szépséget sikerült kiadni.

1 hozzászólás
GytAnett>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Egy különösebb tartalom nelküli chick lit-ként jellemezném ezt a könyvet, nem vágott földhöz, amikor akár napokra is félre kellett tennem, sőt amikor időm volt, akkor sem éreztem különösebb késztetést a folytatására. Rossznak nem volt rossz, de biztos, hogy nem lesz újraolvasós.
Értettem az alapkoncepciót, de valahogy nem bírtam vele azonosulni. spoiler Emmy megoldása a problémákra meneküli stratégiának nem rossz, viszont én az ő helyében biztos, hogy nem bírtam volna a panzióban maradni. A csaj elképesztően naiv, és a segítőkészséget már valamelyest mártírkodásnak éreztem. Fura volt. Ettől függetlenül hatalmas fejlődésen ment keresztül, ami nem mehetett volna végbe, ha amúgy ő nem ilyen személyiség.
Maga a helyszín, a panzió és a városka nagyon tetszett. Jó ideig szoknom kellett, és nem könnyen azonosítottam be a rengeteg mellékszereplőt, de idővel megszoktam. Jó volt olvasni az alakuló barátságokról, hogy mindenkinek segített a másiknak. Üdítő lehet egy ilyen világban élni. Hiába élek kisvárosban, elképzelni sem tudom, hogy ez milyen érzés lehet.
Egynek elment, érdemes lehet levenni a polcról, vagy kikölcsönözni a könyvtárból, főleg a nehezebb, sűrűbb napokra, mert sokat nem kell rajta gondolkodni. :)

Hópárduc P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Könnyed olvasmány, még elég haladós is.
Nagyon tetszett, hogy az egész történetet, átszövi a humor.
Viszont a vége nekem egy kicsit elnyújtott lett. Sok volt a bizonytalanság, tépelődés.
A borítója szép és olvasásra csábít. :)
Alapvetően vidámság és boldogság. :)

moonchristal P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Nagyon hangulatos, kedves történet volt, nagyon élveztem. Persze volt néhány szereplő, akivel kevésbé tudtam azonosulni, de a pozitív karaktereket nagyon kedveltem, tökéletes nyári könyvsorozat, alig várom a harmadik részt! :)

turanett P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Istenem! Milyen régen tervezem, hogy elolvasom. Imádtam minden sorát. Emmy fantasztikus lány. Szegénynek nem indul valami jól a története, de fantasztikus emberekkel találkozik egy elbűvölő helyen. Beleveti magát a munkába és újra magára talál. Rupert fantasztikus figura, igazi apa típus. Persze szüksége volt Emmy segítségére, de mellette ő is segített a lányt. Aztán ott volt Ryan, persze érthető,hogy nem lehet belőle semmi de mégis remek barát lett belőle. Na meg Alainről sem szabad megfeledkezni, igaz egy könyvelő, de senki sem tökéletes, nem igaz? :D Kíváncsi vagyok a folytatásra. :)


Népszerű idézetek

Könyveslány P>!

Végül is a fogyókúrák sem tiltják, hogy megállj a nyáladat csorgatni a pékség kirakatánál – mindaddig, amíg be nem mész, és el nem kezded fánkkal tömni magad.

könyvet_mindenkinek>!

Az élet néha nagyon vicces tud lenni – vagy inkább viccesen fura.

Faythe P>!

(…) És miközben a sok szar eltakarításával foglalatoskodsz, sose feledkezz meg arról, hogy mit nyersz vele: a szabadságodat. A lelki békédet. Lehet, hogy manapság ez közhelyesen hangzik, de hidd el, ezekért megéri küzdeni.

212. oldal

landi72 P>!

Világosodott, és tudtam, hogy hamarosan a fák levelein keresztül fényes pettyekben hullik majd a napsugár a kavicsos útra. Élénk színekben pompázó virágok, falra kúszó szőlőlevelek, illatos rózsák, csivitelő madarak, döngicsélő méhecskék, kotyogó csirkék… Összeszorult a torkom.

Könyveslány P>!

Élénk rózsaszín azáleabokrok és halványsárga rózsák mellett elhaladva egy illatos orgonabokor tövében megbújó kerti székben leltem rá a tökéletes olvasózugra.

könyvet_mindenkinek>!

Mi lesz, ha sosem találom meg amit anya és apa megtalált. Vajon képes lennék megelégedni kevesebbel azután, hogy látom az ő kapcsulatukat? Azzal a tudattal, hogy valahol a ki tudja hány milliárd között talán ott vár egy ember, akivel nekem is így működhetne?

Lakibookfan>!

Nem jó ha valaki egész életében ugyanszon az úton jár,és soha, egyetlen elágazásnál sem tér le róla.

landi72 P>!

Jólesett visszazökkenni a régi kerékvágásba, és örömmel rendeztem prioritási sorrendbe az asztalomon uralkodó káoszt.

Szédültnapraforgó>!

Az ég szerelmére, a pasim csak most lépett le egy középkorú nimfomániással, hát még a sebeimet sem nyalogathatom békében? Miért kell ilyenkor görögistenszerű kertészeknek előbukkanniuk a bozótból?


A sorozat következő kötete

Rózsakert sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joanne Harris: Csokoládés barack
Susan Kay: A fantom
Sebastian Faulks: Madárdal
Susan Lewis: A francia viszony
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Helen Fielding: Bridget Jones babát vár
Sophie Kinsella: A boltkóros esküvője
Victoria Connelly: Hétvége Mr. Darcyval
Jojo Moyes: Páros, páratlan
Sophie Kinsella: Csörögj rám!