A ​kis francia panzió (Rózsakert 1.) 37 csillagozás

Helen Pollard: A kis francia panzió

Napfény, ​croissant és jó borok. Semmi sem állhat a tökéletes nyaralás útjába. Vagy mégis?

Amikor Emmy Jamieson a barátjával, Nathannel együtt megérkezik Franciaországba, a mesésen szép, Loire-völgyi panzióba, a Cour des Roses-ba, nem vágyik másra, mint két hét jól megérdemelt pihenésre. A kapcsolatukra igazán ráfért már egy kis töltekezés. Emmy bízik abban, hogy a nyaralástól minden helyre zökken közöttük. Ám szinte kis sem pakolják a csomagjaikat, Nathan máris összegabalyodik Rupert, a tulaj feleségével, a csini, ám korántsem mai csirke Glóriával.

Az amúgy is rossz bőrben lévő, ráadásul most már felszarvazott Rupertet alaposan fejbe kólintja az eset. Emmy felelősnek érzi magát a történtek miatt, és egy nagylelkű pillanatában (egy üveg bor után) felajánlja, hogy a segít a panzió körüli munkákban: neki is jobb, ha inkább ágyneműket cserél, és nem a saját nyomorúságán rágódik.

A panzió körüli teendők és a pezsgő, kisvárosi élet ellenállhatatlanul magával… (tovább)

Eredeti mű: Helen Pollard: The Little French Guesthouse

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573333 · Fordította: Pulai Veronika

Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 103

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Klodette
Helen Pollard: A kis francia panzió

Azért olvastam el ezt a könyvet, mert A nő mosolya és más, egyéb, Nicolas Barreau kötetek elolvasásával igazán kedvet kaptam az ilyen könnyed, chick lit történetekhez, főleg amik Franciaországban játszódnak.
Mindenképpen adni kell neki egy esélyt, főleg azoknak akik szerették a már fentebb is említett Nicolas Barreau köteteket.
Emmy Franciaországban eltöltött három hete nyaralásnak indul, de végül valami sokkal, de sokkal több lesz belőle. Életre szóló barátok, szexi kalandok, érzelmes romantika, valamint egy teljesen új élményekkel teli élet kecsegtető kilátásai.
A regény tulajdonképpen egy jó kis jellem-és karakterfejlődés, hiszen nyomon követhetjük, miként is változik meg Emmy sorsa. Ő maga, eddig beszűkült, korlátolt és jól megszokott életet élt, ami unalmas volt és nem szolgált semmi kalanddal.
Élte az életét, de nem élt igazán. Bocsi a sok szóismétlésért. Aztán egy hirtelen jött magánéleti válság felnyitotta a szemét és rájött, hogy sürgősen változtatnia kell.
A kötet jó példa arra, hogy merjünk változtatni, nagyot álmodni és kockáztatni, persze mindenképpen a józan ész keretein belül.
Emmy kezdetben nem igazán volt szimpatikus, mert túlságosan is maradi volt, aki egyszerűen nem vette figyelembe, hogy neki mi a jó, mitől lesz boldog. Aztán szépen-lassan megváltozott, szó szerint boldogabb lett, előtérbe helyezte önmagát, persze nem önző módon. Ez pedig mindenképpen jót tett a cselekménynek és minden másnak is.
Jó szívvel ajánlom a romantika, a finom humor, Franciaország rajongóinak, valamint a jobb életben reménykedő olvasóknak. Kitűnő nyári olvasmány, ami megtanít újra hinni a lehetetlenben és persze önmagadban.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/06/konyvkritik…

>!
Faythe P
Helen Pollard: A kis francia panzió

Napsütés. Vidámság. Boldogság.
Ezzel a három szóval jellemezném a könyvet. Akármelyik fejezetet olvastam, a napfény, a napsütés csak úgy áradt a könyvből, annyira szívderítő volt olvasni. Ha egy picit nyomottabb is volt a hangulatom a nyaralás alatt, akkor egyből felemelt egy kicsit.
2 ember kivételével spoiler mindenkit sikerült megszeretnem. Lehet azért, mert az írónő szerethetően tálalta nekünk, vagy amúgy is kedveltem volna. Emmy nagyon szimpatikus volt, kicsit hasonlítok rá, ezért könnyű volt azonosulni vele. :)
Egy szó mint száz, úgy tudom hogy ez egy trilógia első része, úgyhogy nagyon szívesen elolvasnám a másik két kötetet is. Remélem @Könyvmolyképző adtok esélyt a sorozat folytatására! :) Addig is remélem még több embert elvarázsol a La Cour des Roses. :)
Ja és még egy gondolat: gyönyörű borítót hozott össze a Könyvmolyképző, ez is egy szempont volt, amikor megvettem. Az eredeti borító lehet nem keltette volna fel annyira az érdeklődésem (noha nem borító alapján kell ítélni könyvet), így örülök, hogy ezt a szépséget sikerült kiadni.

1 hozzászólás
>!
kratas P
Helen Pollard: A kis francia panzió

Az utolsó 100 oldalon javított 4 csillagra a három helyett, mert a vége az olyan volt, amilyennek az egésznek lennie kellett volna. De az első 300 oldalon kicsit sok volt a tépelődés. Többet vártam. Egy ilyen könyvbe elengedhetetlen a humor, az, hogy mosolyogva olvassam. Itt mondjuk azt, hogy nagyjából 50 oldalanként jött ez az érzés és egyébként esténként úgy 4-5 oldal olvasása után egyszerűen belealudtam a történetbe.
Emmy ugyanis végig marja magát, hogy mi legyen, hogy legyen, 'hát én immár mit válasszak tillárom'. De igazából nem képes átadni azt, hogy miért is gondolkodik ezen, hogy miért érzi jól magát a panzióban és ettől olyan hiteltelen lett számomra az egész.

>!
Tímea_Bernadett_Lőrinczné_Molnár P
Helen Pollard: A kis francia panzió

Üde, könnyed, igazi nyári olvasmány és nekem pont erre volt most szükségem a nyaralás alatt :-) A borító elcsábított, a tartalom szórakoztatott. Emmy nyaralása nem várt fordulatot vett, bár a visszaemlékezéseiből kiindulva annyira nem is volt váratlan, esetleg hirtelen. Nathan nem a legmegfelelőbb módszert választotta, de a legjobbat tették Glóriával, ami Emmyvel és Ruperttel csak történhetett. Hatalmas köszönet nekik! Események, fordulatok sora, váratlan szituációk megoldása nyújtott feladatot főhőseinknek, így nem maradt idő sebnyalogatásra, de szerintem különösebben szükség sem volt rá. A kertészfiú nyújtotta kézre viszont nagy szüksége volt újdonsült segédünknek, hogy aztán Alain kezét valóban szorosra fogva bátrabban vágjon bele élete új vállalásába. Szerethető karakterek, csodás helyszínek, finomabbnál finomabb ételek-italok rabul ejtik az embert, olvastatja magát a könyv. Nekem tetszett, szívesen olvasnék még az írónőtől!

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573333 · Fordította: Pulai Veronika
>!
Hencsulátor
Helen Pollard: A kis francia panzió

Nagyon cuki volt ez a könyv! Volt a könyv közepénél egy 100 oldal amit eléggé untam, de szerettem Emmy történetét olvasni. Sokszor megnevettetett, de a szakítás okozta szomorúságot is maximálisan át tudta adni. spoiler Kedvenc részem egyértelműen az állatkertes volt.Először nem is tudatosult bennem, hogy ez egy sorozat első része, és amikor befejeztem nagyon hiányérzetem volt spoiler, de így már mindent értek.

>!
sztrapacska1213
Helen Pollard: A kis francia panzió

Loire-völgy, kastélyok, kisváros, panzió, szuper kaják, rózsák, egy adonisz, kertésznek álcázva, könyvelők tömegével :), klassz kiegésztő szereplők, egy kissé döntésképtelen, de nagyszívű hősnő, egy főhőssé előlépett panziós. Minden összeállt egy könnyed, napfényes hangulatú nyári olvasmányhoz. Nincs túlértékelve, de én szerettem :)

>!
Saille P
Helen Pollard: A kis francia panzió

Bűbájos egy történet, az tuti! Elbűvölő francia vidék, melegszívű emberekkel, csodálatos tájakkal. Bár a főhősnő kicsit túl sokat tétovázott egy mindenki számára teljesen egyértelmű helyzetben, azért az ember tiszta szívvel drukkolt neki. Azt nem értettem, Rupertről mindig azt mondták, hogy kibírhatatlan, miközben a legédesebb és legnagylelkűbb „pótapuka” volt az egész könyvben. Mondjuk azt nagyon bírom sem értem, mikor úgy állítják be a kemény fizikai munkát, amivel pl. egy panzió vezetése jár, mintha a világ legcukibb munkája lenne….azért ezt kétlem. De Ryan sok mindenért kárpótolt ( Team Ryan ), viszont Alaint hiányoltam a végéről….

>!
roganedina
Helen Pollard: A kis francia panzió

Könnyed nyári, női olvasmány ez. Sok mindent nem kell várni tőle. Kissé kiszámíthatónak találtam, és itt-ott fárasztott a főszereplő, Emmy nyavalygása, de a többi szereplő nem volt vészes. Egész jól lehet vele haladni, hála istennek nem akar több lenni, annál ami: egy légiesen könnyű, egyszer olvasós, strandi könyvecske. (De minek a folytatás???)

>!
Mpattus P
Helen Pollard: A kis francia panzió

A Rózsakert sorozat első részében minden összeáll, ami egy nyári chick lithez elengedhetetlen: csodás környezet, egyszerű karakterek, könnyed történet, egy csipet humor és némi merészség. No meg persze egy kedves függővég. A kis francia panzió az utóbbi idők legkellemesebb limonádéja volt számomra, amit nem kell túlgondolni, s ami némi hűs szellőt varázsol a nyári hőségbe. Nagyon várom a következő részt!

Bővebben:
https://szembetuno.blogspot.com/2018/08/helen-pollard-k…

>!
bmgrapes I
Helen Pollard: A kis francia panzió

Van némi „Napsütötte Toszkána”, ill. „Bor, mámor, Provance” beütése, egyszer el lehet olvasni.


Népszerű idézetek

>!
Könyveslány P

Végül is a fogyókúrák sem tiltják, hogy megállj a nyáladat csorgatni a pékség kirakatánál – mindaddig, amíg be nem mész, és el nem kezded fánkkal tömni magad.

>!
Faythe P

(…) És miközben a sok szar eltakarításával foglalatoskodsz, sose feledkezz meg arról, hogy mit nyersz vele: a szabadságodat. A lelki békédet. Lehet, hogy manapság ez közhelyesen hangzik, de hidd el, ezekért megéri küzdeni.

212. oldal

>!
Könyveslány P

A fürdőszoba tágas, nyugalmat árasztó helyiség volt, rusztikus, kék-fehér csempével, mézszínű fenyőből készült ajtó- és ablakkeretekkel, a közepén pedig egy gigantikus, klasszikus lábas káddal. Tökéletes!

>!
Könyveslány P

Élénk rózsaszín azáleabokrok és halványsárga rózsák mellett elhaladva egy illatos orgonabokor tövében megbújó kerti székben leltem rá a tökéletes olvasózugra.

>!
Könyveslány P

Megfeledkeztem arról, hol vagyunk, csak fürdőztem abban, amit csináltunk.


A sorozat következő kötete

Rózsakert sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Susan Kay: A fantom
Joanne Harris: Csokoládés barack
Susan Kay: Fantom
Sebastian Faulks: Madárdal
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Jojo Moyes: Páros, páratlan
Sophie Kinsella: Csörögj rám!
Paige Toon: Egy darab a szívemből
Cecelia Ahern: Lantmadár
Kate Eberlen: Miss You