A ​kis francia panzió (Rózsakert 1.) 128 csillagozás

Helen Pollard: A kis francia panzió

Napfény, ​croissant és jó borok. Semmi sem állhat a tökéletes nyaralás útjába. Vagy mégis?

Amikor Emmy Jamieson a barátjával, Nathannel együtt megérkezik Franciaországba, a mesésen szép, Loire-völgyi panzióba, a Cour des Roses-ba, nem vágyik másra, mint két hét jól megérdemelt pihenésre. A kapcsolatukra igazán ráfért már egy kis töltekezés. Emmy bízik abban, hogy a nyaralástól minden helyre zökken közöttük. Ám szinte kis sem pakolják a csomagjaikat, Nathan máris összegabalyodik Rupert, a tulaj feleségével, a csini, ám korántsem mai csirke Glóriával.

Az amúgy is rossz bőrben lévő, ráadásul most már felszarvazott Rupertet alaposan fejbe kólintja az eset. Emmy felelősnek érzi magát a történtek miatt, és egy nagylelkű pillanatában (egy üveg bor után) felajánlja, hogy a segít a panzió körüli munkákban: neki is jobb, ha inkább ágyneműket cserél, és nem a saját nyomorúságán rágódik.

A panzió körüli teendők és a pezsgő, kisvárosi élet ellenállhatatlanul magával… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Arany pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634573333 · Fordította: Pulai Veronika

Kedvencelte 9

Most olvassa 3

Várólistára tette 146

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert az alapötlet tetszett. Biztosan nagyon hangulatos hely lehet egy ilyen kis panzió a Loire-völgyében, sőt maga a kisváros és a helybeliek is szimpatikusak voltak. Csak a főszereplőkkel nem voltam.elégedett. Az egész szituáció annyira abszurd, ami Emmy és Nathan között történt. Nathan egy jó nagy bunkó, Emmy viszont annyira naiv. Kicsit túl messzire ment a segítőkészséggel, mint valami modernkori Hanupipőke, éppenhogy csak lencsét nem válogatott.
Kellemes kis chic-lit volt, bár olvastam már jobbat is a műfajból. Egy olvasást megért. Amúgy trilógia, és Alain miatt érdekelne a folytatás is. No majd egyszer.

Klodette>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Azért olvastam el ezt a könyvet, mert A nő mosolya és más, egyéb, Nicolas Barreau kötetek elolvasásával igazán kedvet kaptam az ilyen könnyed, chick lit történetekhez, főleg amik Franciaországban játszódnak.
Mindenképpen adni kell neki egy esélyt, főleg azoknak akik szerették a már fentebb is említett Nicolas Barreau köteteket.
Emmy Franciaországban eltöltött három hete nyaralásnak indul, de végül valami sokkal, de sokkal több lesz belőle. Életre szóló barátok, szexi kalandok, érzelmes romantika, valamint egy teljesen új élményekkel teli élet kecsegtető kilátásai.
A regény tulajdonképpen egy jó kis jellem-és karakterfejlődés, hiszen nyomon követhetjük, miként is változik meg Emmy sorsa. Ő maga, eddig beszűkült, korlátolt és jól megszokott életet élt, ami unalmas volt és nem szolgált semmi kalanddal.
Élte az életét, de nem élt igazán. Bocsi a sok szóismétlésért. Aztán egy hirtelen jött magánéleti válság felnyitotta a szemét és rájött, hogy sürgősen változtatnia kell.
A kötet jó példa arra, hogy merjünk változtatni, nagyot álmodni és kockáztatni, persze mindenképpen a józan ész keretein belül.
Emmy kezdetben nem igazán volt szimpatikus, mert túlságosan is maradi volt, aki egyszerűen nem vette figyelembe, hogy neki mi a jó, mitől lesz boldog. Aztán szépen-lassan megváltozott, szó szerint boldogabb lett, előtérbe helyezte önmagát, persze nem önző módon. Ez pedig mindenképpen jót tett a cselekménynek és minden másnak is.
Jó szívvel ajánlom a romantika, a finom humor, Franciaország rajongóinak, valamint a jobb életben reménykedő olvasóknak. Kitűnő nyári olvasmány, ami megtanít újra hinni a lehetetlenben és persze önmagadban.

Bővebben pedig:
https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/06/konyvkritik…

kovklau>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Imádtam! Könnyed nagyon aranyos eléggé kiszámítható történet. Ahogy az lenni szokott Emmy kicsit idegesítő volt a sok gondolkozásával, Nathan-t utáltam az spoiler, Alain-t pedig imádtam! spoiler
Rupertet imádtam számomra olyan volt mint egy nagypapa a gondoskodásával.
Tipikusan az a könyv amitől irigység fog el, hogy neked nem alakulnak ilyen jól a dolgaid. spoiler
A könyv arra próbál rávezetni, hogy hiába van jól fizető állásod, a boldogság sokkal fontosabb a pénznél. Na persze ha a boldogságot Franciaországban találod meg egy aranyos kisvárosban szerintem nem is kell sokat gondolkozni.

Magdi1017>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Kicsit hosszúra sikeredett az olvasás,de ez nem a könyv hibája…Kedves,könnyed nyári történet a maga romantikus,és néhol vicces módján. Nagyon szeretem azokat a könyveket,amik valami nyaralás,utazás ,stb.közben játszódnak,így ez sem okozott csalódást.

Faythe P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Napsütés. Vidámság. Boldogság.
Ezzel a három szóval jellemezném a könyvet. Akármelyik fejezetet olvastam, a napfény, a napsütés csak úgy áradt a könyvből, annyira szívderítő volt olvasni. Ha egy picit nyomottabb is volt a hangulatom a nyaralás alatt, akkor egyből felemelt egy kicsit.
2 ember kivételével spoiler mindenkit sikerült megszeretnem. Lehet azért, mert az írónő szerethetően tálalta nekünk, vagy amúgy is kedveltem volna. Emmy nagyon szimpatikus volt, kicsit hasonlítok rá, ezért könnyű volt azonosulni vele. :)
Egy szó mint száz, úgy tudom hogy ez egy trilógia első része, úgyhogy nagyon szívesen elolvasnám a másik két kötetet is. Remélem @Könyvmolyképző adtok esélyt a sorozat folytatására! :) Addig is remélem még több embert elvarázsol a La Cour des Roses. :)
Ja és még egy gondolat: gyönyörű borítót hozott össze a Könyvmolyképző, ez is egy szempont volt, amikor megvettem. Az eredeti borító lehet nem keltette volna fel annyira az érdeklődésem (noha nem borító alapján kell ítélni könyvet), így örülök, hogy ezt a szépséget sikerült kiadni.

1 hozzászólás
GytAnett P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Egy különösebb tartalom nelküli chick lit-ként jellemezném ezt a könyvet, nem vágott földhöz, amikor akár napokra is félre kellett tennem, sőt amikor időm volt, akkor sem éreztem különösebb késztetést a folytatására. Rossznak nem volt rossz, de biztos, hogy nem lesz újraolvasós.
Értettem az alapkoncepciót, de valahogy nem bírtam vele azonosulni. spoiler Emmy megoldása a problémákra meneküli stratégiának nem rossz, viszont én az ő helyében biztos, hogy nem bírtam volna a panzióban maradni. A csaj elképesztően naiv, és a segítőkészséget már valamelyest mártírkodásnak éreztem. Fura volt. Ettől függetlenül hatalmas fejlődésen ment keresztül, ami nem mehetett volna végbe, ha amúgy ő nem ilyen személyiség.
Maga a helyszín, a panzió és a városka nagyon tetszett. Jó ideig szoknom kellett, és nem könnyen azonosítottam be a rengeteg mellékszereplőt, de idővel megszoktam. Jó volt olvasni az alakuló barátságokról, hogy mindenkinek segített a másiknak. Üdítő lehet egy ilyen világban élni. Hiába élek kisvárosban, elképzelni sem tudom, hogy ez milyen érzés lehet.
Egynek elment, érdemes lehet levenni a polcról, vagy kikölcsönözni a könyvtárból, főleg a nehezebb, sűrűbb napokra, mert sokat nem kell rajta gondolkodni. :)

Hópárduc P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Könnyed olvasmány, még elég haladós is.
Nagyon tetszett, hogy az egész történetet, átszövi a humor.
Viszont a vége nekem egy kicsit elnyújtott lett. Sok volt a bizonytalanság, tépelődés.
A borítója szép és olvasásra csábít. :)
Alapvetően vidámság és boldogság. :)

moonchristal P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Nagyon hangulatos, kedves történet volt, nagyon élveztem. Persze volt néhány szereplő, akivel kevésbé tudtam azonosulni, de a pozitív karaktereket nagyon kedveltem, tökéletes nyári könyvsorozat, alig várom a harmadik részt! :)

turanett P>!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Istenem! Milyen régen tervezem, hogy elolvasom. Imádtam minden sorát. Emmy fantasztikus lány. Szegénynek nem indul valami jól a története, de fantasztikus emberekkel találkozik egy elbűvölő helyen. Beleveti magát a munkába és újra magára talál. Rupert fantasztikus figura, igazi apa típus. Persze szüksége volt Emmy segítségére, de mellette ő is segített a lányt. Aztán ott volt Ryan, persze érthető,hogy nem lehet belőle semmi de mégis remek barát lett belőle. Na meg Alainről sem szabad megfeledkezni, igaz egy könyvelő, de senki sem tökéletes, nem igaz? :D Kíváncsi vagyok a folytatásra. :)

Szédültnapraforgó >!
Helen Pollard: A kis francia panzió

Első olvasásom az írónőtől. Nagyon kedves kis történet, szeretem a chiklit műfaját :)
Van benne egy jóadag szomorúság (megcsalás, búcsú, szakítás, anyagi gondok stb.), sok-sok humor, a másik oldalon pedig a pozitívumok (barátság, flört, kirándulás, szerelem, öröm a munkában, családi kapocs stb.) ettől annyira életszerű a történet, imádtam. Néhol megkönnyeztem. Szerettem a karaktereket nagyon, főként Ryan a kertész (a humorával, lazaságával) Alain a könyvelő, Rupert barátja (az eszével, sármosságával) és persze ott volt Emmy a főhősnőnk, ahogy őszintén beszélt öröméről-bánatáról!
Nagyon jókor talált rám a történet, szerintem olvassátok, tanulságos! :)


Népszerű idézetek

Könyveslány P>!

Végül is a fogyókúrák sem tiltják, hogy megállj a nyáladat csorgatni a pékség kirakatánál – mindaddig, amíg be nem mész, és el nem kezded fánkkal tömni magad.

Faythe P>!

(…) És miközben a sok szar eltakarításával foglalatoskodsz, sose feledkezz meg arról, hogy mit nyersz vele: a szabadságodat. A lelki békédet. Lehet, hogy manapság ez közhelyesen hangzik, de hidd el, ezekért megéri küzdeni.

212. oldal

landi72>!

Világosodott, és tudtam, hogy hamarosan a fák levelein keresztül fényes pettyekben hullik majd a napsugár a kavicsos útra. Élénk színekben pompázó virágok, falra kúszó szőlőlevelek, illatos rózsák, csivitelő madarak, döngicsélő méhecskék, kotyogó csirkék… Összeszorult a torkom.

Könyveslány P>!

A fürdőszoba tágas, nyugalmat árasztó helyiség volt, rusztikus, kék-fehér csempével, mézszínű fenyőből készült ajtó- és ablakkeretekkel, a közepén pedig egy gigantikus, klasszikus lábas káddal. Tökéletes!

Könyveslány P>!

Élénk rózsaszín azáleabokrok és halványsárga rózsák mellett elhaladva egy illatos orgonabokor tövében megbújó kerti székben leltem rá a tökéletes olvasózugra.

Könyveslány P>!

Megfeledkeztem arról, hol vagyunk, csak fürdőztem abban, amit csináltunk.

Szédültnapraforgó >!

Csodálkozva konstatáltam, hogy dudorászom. A pasim kereket oldott egy meglett nőszeméllyel, a jelenlegi legjobb barátom nem más, mint egy sánta, szívbeteg, közel hatvanas diktátor, viszonyom van egy ifjonti kertésszel, és a közeljövőben nagyjából egymillió problémával kell szembenéznem. Mi a fészkes fene okom volna dudorászni? Az dudorászik, aki boldog, nem?

landi72>!

Jólesett visszazökkenni a régi kerékvágásba, és örömmel rendeztem prioritási sorrendbe az asztalomon uralkodó káoszt.

landi72>!

Miután azonban kivettem a dobozából és a nyakamba akasztottam a láncot, és megéreztem a rózsa súlyát a kulcscsontjaim találkozásánál, minden rossz érzésem elpárolgott. Elhatároztam, hogy egyszerűen csak örülök az üzenetnek, amit Rupert ki akart fejezni általa, valamint annak, amit számomra jelképezett: barátságot, egy szívemnek kedves helyet, egy házat, ahol mindig örömmel fogadnak. Azt, hogy újra bízom magamban, és hogy újra felfedezhettem bizonyos régi tulajdonságaimat, amik előtte évekig a háttérbe kényszerültek.

Szédültnapraforgó >!

Az ég szerelmére, a pasim csak most lépett le egy középkorú nimfomániással, hát még a sebeimet sem nyalogathatom békében? Miért kell ilyenkor görögistenszerű kertészeknek előbukkanniuk a bozótból?


A sorozat következő kötete

Rózsakert sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Joanne Harris: Csokoládés barack
Susan Kay: A fantom
Sebastian Faulks: Madárdal
Susan Lewis: A francia viszony
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Helen Fielding: Bridget Jones babát vár
Sophie Kinsella: A boltkóros esküvője
Victoria Connelly: Hétvége Mr. Darcyval
Jojo Moyes: Páros, páratlan
Sophie Kinsella: Csörögj rám!