Csöndes ​sötét világom 38 csillagozás

Egy siket-néma-vak leány önéletírása
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Aki eddig még nem találkozott e könyv írójának nevével, bizonyára hitetlenkedve teszi fel a kérdést: lehetséges, hogy egy siket-néma-vak leány önéletírását tartom a kezemben?? Pedig nem csoda, és főként nem csalás, nem szemfényvesztés az, amiről ez a különösen érdekes és megejtően szép írás szól. Egy rokonszenves fiatal amerikai lánnyal ismerkedünk meg, aki mindössze abban különbözött az átlagembertől, hogy látásától és hallásától másfél évesen megfosztva, rendkívül nehezítetten, kerülő utakon, de szerencsére kitűnő szociokulturális feltételek mellett bontakoztatta ki nem mindennapos tehetségét. 

Szakadékból a fényre címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1903

>!
Pont, Budapest, 1997
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638336412 · Fordította: Boros György

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Helen Keller


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 101

Kívánságlistára tette 68


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Helen Csodálatos ember. És nem azért, mert süketnéma és vak. Hanem mert lelke gyönyörű és ő maga elméje és tudata abszolút birtokosa és irányítója. A maga nemében harcosnak nevezném. Másképpen nem is élhetett volna ilyen elképesztő életet. Gyakran érezte hátrányát annak, hogy nem hall és nem lát, de mindannyiszor felülkerekedett rajta és áthidalta, bármennyi idejébe és energiájába is került a dolog. Nem átkozta a sorsot, nem sajnáltatta magát, nem pusztult bele, hanem küzdött. Olyan erővel és elszántsággal, ami példa értékű mindenki számára.
Nagyszerű tanítója, Miss Sullivan nélkül talán esélye sem lett volna töredékét sem elérnie győzelmeinek. 16 évig volt vele és saját megmaradt szeme világát kockára téve állt kis tanítványa mellett és segítette át tanulmányain. De a kezdet igazán példaértékű. Az alapok és a tanulás szeretetének elvetése tanítványa lelkébe. A legfantasztikusabb pedagógiai siker, ha engem kérdeztek!

pikkupilvi P>!
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Rengeteg benyomás keletkezett bennem a könyv olvasása során, kezdve az irritáltságtól a mélységes csodálaton át a finom irigységig.
Utaltam A vak muzsikus kapcsán arra, hogy rövid időn belül ez a második vaksággal kapcsolatos olvasmányom, ami, hát, szokatlan, én legalábbis nem gyakran olvasok ilyen témában, malíciózusan össze is akartam őket vetni egymással, sejtve, hogy ebből nem az ukrán történet kerül ki győztesen. De felesleges összehasonlítgatásokba belemenni, az apples and oranges tipikus esete áll fenn, Korolenko szépiradalmi köntösben tálalja a témát, Hellen Keller pedig első kézből, memoárban számol be a sorsáról, illetve a tanítója is megszólal többször.
Szóval irritált voltam az elején, a gyerek Helen ugyanis vakon-siketen olyan volt, mint egy kis vadóc, nagyon nehéz lehetett vele. Holott logikus, mert semmi fogalma nem volt a legelementárisabb dolgokról, olyanokról, amit az ember jártában-keltében észrevétlenül szed magára. Megdöbbentő volt, pedig mennyire magától értetődő, hogy neki aktív tanulással kell mindezeket elsajátítania, hogy előbb a másoktól szajkózott gondolatokból, képekből saját maga alakítson ki egyéni véleményt.
A mérhetetlen csodálat kijár nem csak Hellennek a tudásszomjáért, az emberfeletti kitartásáért és élni akarásáért, az életszeretetéért, hanem fáradhatatlan tanítónőjének is, aki mindvégig elkísérte a tanulás rögös útján.
Az irigység pedig annak szól, hogy mennyire más léptékű volt akkoriban az élet, ahol hónapokra el lehetett rándulni ismerősökhöz, itt nyaralni, ott telelni, és mennyi híres ismerős tett szert – nem mintha nem érdemelte volna ki ezeket.
Érdekes még a rengeteg élénk színnel megfestett leírás, az embernek az az érzése, Helen valóban lát és hall, arról nem beszélve, hogy aktívan használja ezeket az igéket – nem tudom, magyarul fordították-e így a szöveget, vagy az eredetiben is ezek az igék szerepelnek, jobb híján…
Egyszóval Helen fantasztikus nő lehetett, elképesztő életúttal, youtube-on találni is róla videókat.

ppeva P>!
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Nem mint irodalmi mű, hanem mint könyvélmény volt óriási. Látó-halló emberként már az is nehezen elképzelhető, ha e fontos képességek egyike nélkül kellene élni – mindkettő nélkül pedig úgy éreztem, lehetetlen. Bárgyú módon valahogy úgy gondoltam, ilyen helyzetben nem marad más az embernek, mint ülni-feküdni valahol, és várni a véget…
Itt pedig megismertem valakit, aki a fogyatékossága ellenére is a lehető legteljesebb életet éli. Igaz, emberfeletti erőfeszítéseket tesz, igaz, segítők nélkül nem boldogulna, igaz, a családja mindent megtesz, hogy biztosítsa a feltételeket. De példát mutat a sorsa abban is, hogy nem szabad(na) senkit sorsára hagyni.
Nagyon érdekelt a módszer, amivel kommunikálni tanították. Furcsa volt olyan sorokat olvasni, ahol – saját élményeként – ír színekről! színházi előadásról! tájról! Ő is tudja, hogy ezek nem valóságosan a saját élményei, de segítői, barátai, rokonai, és később pedig legfőképpen a KÖNYVEK annyi információt nyújtanak számára a környező világról, a történésekről, hogy ő is ott érzi magát mindenhol. „Látja” és „hallja”. És leírja: egészen lenyűgözött az őszi táj szépsége… meg a kis patak csobogott, a madarak csicseregtek… Hogy lehet elmagyarázni valakinek a csobogást, a csicsergést, az őszi tájat?! Hihetetlen az akaraterő és képzelőerő, ami ebben a lányban volt. (És hihetetlen tanítója, Miss Sullivan türelme és képessége is: éveken keresztül él tanítványával együtt, megtanítja az első szavaktól kezdve az olvasáson, íráson, beszéden át mindenre, hogy a tanítvány őrajta keresztül ismerhesse meg a világot.)
Egészen új oldalait tárta fel számomra a világ is. Átélhettem, milyen volt látás-hallás nélkül ellátogatni a Niagara vízeséshez. El se tudtam képzelni, hogy ezt hogyan másként lehetne érzékelni.
Volt egy idézet benne, egy római mondás, ami mély nyomot hagyott bennem:
„Ha száműznek Rómából, élj Rómán kívül.” Igen, valahogy így kell. Ha elvesztesz valamit, tanulj meg élni nélküle, bármilyen nehéz is. Más recept nincs, ez az egyetlen, ami visz valahová.

4 hozzászólás
Ildó>!
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

     Nagyon nehéz elképzelni, hogy valaki, aki ugyan nem vakként született, de igen korán, alig két évesen elvesztette a szeme világát, és mellette a hallását is, hogyan volt képes nemcsak boldogulni a világban, de egyetemet végezni, több nyelvet is megtanulni. Ennek a könyvnek a segítségével picit beleláthatunk azokba a nehézségekbe, melyekkel Helennek is szembe kellett néznie.
     Tanulása elkezdése előtt egy elég nehezen kezelhető kislány volt, aki a saját kis világában élt, és sokszor elzárva érezte magát. De aztán tanítója révén kinyílt előtte a világ, és elkezdte megtanulni az őt körülvevő dolgok nevét. Nagyon érdekes, ahogy a tanítója megtanítja neki a víz szót a kezébe írva, de aztán meg is kell mutatnia neki, mi az, és következőnek már egyik kezébe írja, a másik kezére folyatja a vizet, és így a tapintás útján összeállt a kép Helen számára, ami mérhetetlen boldogságot jelent számára, óriási tudásvágy ébredt benne. Mikor hozzá hasonló, vak társaival találkozott nem érezte úgy, hogy el van zárva másoktól, ami nagyon sokat adott számára. Kitartása és esze egészen csodaszámba menő.
     Azonban mindehhez a tanulási folyamathoz elengedhetetlen volt egy olyan elhivatott tanító, mint Miss Sullivan. Aki az egyetemi felkészítő, majd az egyetem alatt is folyamatosan segítette, pedig az igazi akadályok csak itt jelentkeztek igazán, ahol nem is a tanulással volt probléma, hanem a rendelkezésre álló idővel. Hisz Helennek itt minden sokkal több időbe, és erőfeszítésbe került, nem sok könyv volt hozzáférhető vakok számára írt formában, így tanítója olvasta el ezeket számára.
     A vége felé a kissé szárazabb részt, melyben Helen részletezi tanulmányait, tökéletesen kárpótolja a tanítói által írt beszámolók fejezete. Miss Sullivan írása sokkal inkább megválaszolja azokat a kérdéseket, miként is lehet megtanítani az elvont fogalmakat, érzések szavait, a színeket egy többszörösen sérült érzékű embernek. Azonban olvasás közben így is volt olyan, hogy egészen megfeledkeztem arról, hogy egy siket-néma-vak lány életrajzát olvasom, hisz a leírásai annyira képszerűek voltak, színekkel, fényekkel, már túlságosan is hihetetlennek tűnve, és már gyermekkori leírásai alapján is egy valódi, teljes élet rajzolódik ki.

chhaya>!
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Az átlag embernek (mint nekem is) annyira természetes a látás és a hallás képessége, hogy nem is gondolunk bele, milyen szerencsések vagyunk. Őszintén megvallom: hiába olvastam el a könyvet, még mindig képtelen vagyok felfogni, hogyan tanulhat meg valaki siket-vakon…. bármit. Nemhogy írni és olvasni, de beszélni, több idegen nyelvet is, egyetemre járni… Helen különleges személyiség: az állapota ellenére rettentően lelkes és életvidám, szorgalmas és kitartó, amit bármelyik egészséges társa megirigyelhetne… Persze „szerencséje” is van, hogy olyan lelkiismeretes és hűséges segítőre talált, mint Miss Sullivan; ketten együtt sikerült elérniük, hogy Helen teljes életet élhessen. Tanulságos volt olvasni.

5 hozzászólás
Droci P>!
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Csöndes, sötét világ, amelybe nem mindenki láthat be.
Csöndes, sötét világ, ahol milliók sokasága folytatja nap mint nap életét.
Csöndes, sötét világ, amelyben élni tudni kell.
Csöndes, sötét világ, ahol a szavak ereje mit sem ér.
Csöndes, sötét világ, amely milliónyi érzelmet jelent.

Azt hiszem, hogy hamar elolvastam a könyvet, talán túl hamar. Talán kellett volna egy kis pihenő, amíg elgondolkozom azon, hogy én nem tudnék így élni. Bárki mondhat nekem bármit, én képtelen lennék így életet folytatni. Furcsának hangzik, de annyi lelki erőt kaptam most ettől a könyvtől, hogy legyek bármilyen csöndes, sötét világba is elzárva, a dolgok szépségének akkor is jelentősége van, egy más szempontú jelentősége, mint a látó-halló ember számára.
Nem szabad ezt a könyvet egyenértékű irodalmi alkotásnak tekinteni semmilyen más művel, mert ennek más értéke van. Bepillantást enged abba, hogy egy kislány mi mindenre képes, ha az élet gátakat szab neki. Milyen lelki erőre, teherbírásra van szükség ahhoz, hogy egyenértékű embernek érezhesse magát hozzánk viszonyítva. Hatalmas lelki erő, kitartás és a soha nem múló tudásvágy az, amely arra emelték Hellen Kellert, aki végül lett belőle. Aki nem ismert semmilyen akadályt, hogy céljait megvalósítsa.
Számunkra felfoghatatlan az, hogy mennyivel jobban ki tudja egy siket-vak ember használni azon érzékszerveit, amelyek számunkra kevésbé viselnek olyan nagymértékű jelentőséget (hallás, tapintás stb.). Én csodával adózom azon emberek előtt, akik erre nap mint nap képesek, akik ilyen körülmények között is látnak az életben valami szépet. Adózom azok előtt az emberek, szülők, támogatók, segítők előtt, akik kész akarva állnak rendelkezésre, hogy ezen embereknek társuk, segítőjük, életalakítójuk legyen.
Bár a modern technika már talán sokkal jobb lehetőségeket biztosít siketeknek-némáknak, úgy érzem, hogy ez a szegmens még sokkal több figyelmet kellene, hogy érdemeljen.

Röfipingvin P>!
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Egy önéletírásról nem lehet sok mindent mondani. Egy siket-néma-vak lány önéletírásáról sem feltétlenül. Itt persze megütközik az ember, hogy hogy nem lehet, hát egyáltalán, hogy írt ő önéletírást, ha egyszer siket is, meg vak is és ráadásul nem beszél, hát akkor hülye, nem?
És nem. Kedves idegen, azt kell, hogy mondjam, hogy nem.
Egy olyan lány életének első 20 évével ismerkedhetünk meg, aki egészségesen, épen született, de tizenkilenc hónapos korában egy betegség miatt elvesztette a látását és a hallását. A nem beszélés – némaság – kvázi a hallássérülés, siketség velejárója. Ez a lány – Helen – egy kitartó, kreatív és nagyon céltudatos, gyengénlátó gyógypedagógus – Miss Sullivan – segítségével eljut az egyetemi diplomáig. Nem mindennapi, nem igaz?
És az az igazság, hogy ez a világ nem is annyira sötét, nem is annyira csendes. Ajánlom!

5 hozzászólás
Lady_Hope I>!
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

El sem tudom mondani mennyire felháborít a gondozatlan, trehány, akaratos fordítás, tördelés, a gépelési hibák, a kötés, a minőség.
Szó szerint lefordítani azt hogy: „I can't see.” úgy hogy: „Nem tudok látni.” az gyötrelem. És hemzseg a szöveg tőlük. Döbbenetes.

Pedig egyszerűen csodálatos, és elképesztő Helen, és Mrs. Sullivan munkája, ereje, hite, kitartása és türelme. Helen Keller hiába született egészséges kisgyermeknek, egy szörnyű betegség elvette tőle a hallás, és látás képességét, és így beszélni sem tanult meg, csak később, nehézkesen, felnőtt fejjel.
(Ez is zavart. A borító úgy hirdeti, hogy Helen néma is. De csupán sokáig képtelen volt a beszédre, hiszen nem tudta azt elsajátítani. A gyermek, amíg csak karon ülő, tudatlan kisbaba, és még nem szalad, nem nevezhető bénának. Helen nem csupán nem néma de öt nyelven beszélt! Elképesztő.)
Minden tiszteletem azoké a csodálatos, jó embereké, akik áttörik a kommunikáció akadályait, és félelmet, akadályt nem ismerve a végsőkig kitartanak pártfogoltjaik mellett.
Csodálatos, példaértékű történet az övék. Erre van nekünk igazán szükségünk. Példákra, igazi, bátor, és jó emberekre, akiket követhetünk.
Helen Keller, és Anne Sullivan pontosan ilyenek.

Timár_Krisztina I>!
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Helen Kellerről, a siketvakról, aki egyetemet végzett, Ráth-Végh István valamelyik könyvében olvastam először. Aztán láttam az 1962-es, zseniális filmet (kb. ötször :)), aztán alaposabban is utánanéztem az életének és munkásságának, és közben bőven volt időm, hogy megtanuljam végtelenül tisztelni őt is meg a tanárnőjét is. Úgyhogy nem az ismeretlenségbe ugrottam, amikor kezembe vettem ezt a könyvet.
Amire kíváncsi voltam, azt megkaptam a könyvtől: A huszonnégy éves Helen beszámolóját arról, hogyan lett a világtól többszörösen elzárt kislányból rendkívül művelt, öt nyelven beszélő (igen: beszélő), élénk közösségi életet élő felnőtté. Beszámolót arról, hogyan tapasztalhatja meg a világot egy nagyon érzékeny, fantasztikusan tehetséges siketvak – milyen lehetőségei vannak arra, hogy mégis kinyíljon előtte az élet, és hogyan használja ki maximálisan ezeket a lehetőségeket. Hogy ennyit kaptam, az is nagyszerű!
De ennél alig többet. Egyik oktatója különleges szóbőségéért és művészi stílusáért dicséri Helent, de ennek a könyvben nem sok nyoma volt: közhelyekkel, frázisokkal csurig tele a szöveg. Az elején azt gondoltam, azért, mert Helen csak huszonnégy éves volt, amikor írta. Aztán kezdtem sejteni, hogy a fordító hibája. A könyv végi jegyzetből kiderült, hogy ez egy több, mint százéves fordítás újranyomása. Ráadásul elejtenek egy olyan megjegyzést is a végén, hogy a fordító „átdolgozta” a szöveget a magyar olvasók számára. Na, kösz. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy belehelyezte a száz évvel ezelőtti „fiatal leányoknak” feliratú skatulyába (hogy ez pontosan mit jelent, abba persze mindenkinek lehetett beleszólása, csak pont a fiatal leányoknak nem), és ami nem illett a skatulyába, azt lenyeste. Láttam már ilyen fordítást, csak ott az eredetit is ismertem, és lehetett rajta remekül szórakozni. Ebben az esetben sajnos az angol nyelvű szöveg nagyon nehezen szerezhető be.
De mindent hála Istennek nem tudott lenyesni. Akadnak azért részek, ahol átüt a Helen Keller egyéni szóhasználata (legalábbis gondolom, mert ezek a szakaszok elég rendesen eltérnek a többitől, sokkal hatásosabbak is). Amikor például arról a félelméről mesél, hogy neki nem lehetnek saját gondolatai, mert mivel a világot nem látja és nem hallja, csak könyvekből, más írók gondolataiból tájékozódhat, azt ismételgetheti. Ezért sokáig nem is bízott magában. Szegény lány, annyi mindent megkapott a nevelőitől, ezt az egyet miért nem árulta el neki senki? Hogy azok az írók, akik látnak és hallanak, csak ugyanonnan szerzik a szavaikat, mint a siketvak. Szavak nélkül, amelyeket a környezetüktől és a könyveikből tanulnak, ők se tudnák leírni a legszebb látványt, a leggyönyörűbb zenét se.
És tényleg. Hányszor előfordul, hogy az ember nem azt látja/hallja, ami előtte van, vagy amit mondanak neki, hanem azt, amit korábbról ismert szövegek alapján elvár? Amikor a világot megtapasztaljuk, nem csak annyiban különbözünk a siketvakoktól, hogy könnyebb a dolgunk?

Judyt89 P>!
Helen Keller: Csöndes sötét világom

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Szinte hihetetlen önéletrajzi regény…. Még mindig a hatása alatt állok, hogy valakiben annyi kitartás és életigenlés rejtőzzön mint Helenben. Ez fantasztikus és követendő. Megtanul kommunikálni, felfedezi a világot, több nyelven olvas és ír… sőt beszélni is megtanul. Igazi példakép.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

A lelkünket tartsuk nyitva és vendégszeretettel fogadjunk minden benyomást.

199. oldal

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

2 hozzászólás
Chöpp >!

    De annyi biztos, hogy csakhamar észrevettem, hogy az egyetem nem éppen olyan regényes tudomány-berek, amilyennek képzeltem.
    Álmaim, melyek ifjúkori tapasztalatlan napjaimat eltöltötték, foszladozni kezdtek és végül „elmerültek a közönséges napok szürkeségében”. Rendre azt is beláttam, hogy a felsőbb iskolába járásnak is megvannak a hátrányai.
    Amit sokszor éreztem és érzek most is, az idő csekélysége. Ahhoz voltam szokva, hogy időt szakítsak magamnak a gondolkozásra, elmélkedésre; hogy félre vonuljak magamba és gondolataimba.
    De a kollégiumban nincsen idő és alkalom, hogy az ember saját gondolataival foglalkozzék. A kollégiumba, úgy látszik, azért mennek, hogy tanuljanak, és nem azért, hogy gondolkozzanak. Mikor a kollégium kapuin átlépünk, a legkedvesebb élvezetektől, a könyvektől, az elmélkedéstől és a magánytól megválunk, azok ott maradnak a susogó fenyők között.
    Átlátom, hogy nekem abban kellene keresnem a vigasztalást, hogy most azért gyűjtöm a kincseket, hogy majd a jövőben élvezzem. De nem tehetek róla, én annyira nem vagyok a jövő embere, hogy a mai nap örömeit sokkal többre becsülöm egy messze távolban mutatkozó esős nap minden élvezeténél.

187. oldal

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Kapcsolódó szócikkek: egyetem · gondolkodás
1 hozzászólás
Röfipingvin P>!

Egyszer egy könyvtárból kijőve, azt vettem észre, hogy sokkal komolyabb, mint máskor. Kérdeztem, mi az oka: „Azon gondolkozom – felelte –, hogy mennyivel okosabbak vagyunk valahányszor egy könyvtárból kijövünk, mint amikor bementünk.”

106. oldal · Anne Sullivan

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

11 hozzászólás
Chöpp >!

    A gyermeket mindegyik tanító be tudja ültetni a tanterembe, de nem mindegyik tudja rábírni, hogy tanuljon. A gyermek nem tanul jókedvvel mindaddig, míg nem érzi, hogy tőle függ, tanul-e vagy pihen. A gyermek addig kell, hogy megismerje a győzelem örömét s a sikertelenség szomorúságát, amíg nem kerül döntő elhatározásra sor, amikor aztán minden habozás nélkül, bátran kell, hogy megvívja harcát az unalmas tankönyvekkel.

66-67. oldal

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Kapcsolódó szócikkek: pedagógia · tanítás
Carmilla >!

[…] Könyveimet is ezért szeretem olyan nagyon, mivel oly gazdagok gondolatokban.
     Csak most jöttem rá, mennyire boldoggá teszik a könyvek az ember életét.

134. oldal, XV. (Pont, 1997)

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Carmilla >!

    Wrenthamban sok fával kötöttem barátságot. Egyikük, egy nagyszerű tölgy, szívem kiváló büszkesége volt.

236. oldal, XXII. (Pont, 1997)

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Kapcsolódó szócikkek: tölgyfa
dontpanic P>!

Hogyan írjak anyámról? Ő oly közel áll hozzám, hogy majdnem illetlen dolog róla beszélnem.

II. fejezet

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

aled P>!

…a nem látott dolgok örökkévalók.

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Carmilla >!

     Mikor barátai azt mondták, hogy a túlvilági életben nagy boldogság vár ránk, azt kérdezte: 'Honnan tudja, ha még nem volt meghalva?'

299. oldal, Helen Kellerről tanítói (Pont, 1997) · Anne Sullivan

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása

Carmilla >!

A kollégiumba, úgy látszik, azért mennek, hogy tanuljanak és nem azért, hogy gondolkozzanak. Mikor a kollégium kapuin átlépünk, a legkedvesebb élvezetektől, a könyvektől, az elmélkedéstől és a magánytól megválunk, azok ott maradnak a susogó fenyők között.

187. oldal, XX. (Pont, 1997)

Helen Keller: Csöndes sötét világom Egy siket-néma-vak leány önéletírása


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Bonnie Poitras Tucker: A csend hangjai
Washington Irving: Rip van Winkle / Az Álmos-völgy legendája
Mark Twain: Élet a Mississippin
Colleen Hoover: Maybe Someday – Egy nap talán
Sheila Hocken: Emma meg én
Vlagyimir Galaktyionovics Korolenko: A vak muzsikus
Catherine Anderson: Út a boldogsághoz
Frank McCourt: De!
Suki Kim: Nélküled mi sem vagyunk
Charlotte Brontë: Villette