Mr. ​és Mrs. Darcy 77% 85 csillagozás

„Az igazságot megmutatja a kicsiny és biztos iránytű, de a tévedés kockázata óriási.´´

Hát bizony ez nem egy Jane Austen regény, mégis megvan a maga hangulata. Helen Halstead megtett minden tőle telhetőt, hogy a leghitelesebben állítsa be Elizabeth és Mr. Darcy mindennapi életét, miközben a többiekről se feledkezik meg. Igazából nagyon is élveztem. Nehéz bármilyen véleményt alkotni, mivel még mindig az események hatása alatt állok. Az írónő azonban nem kímélt senkit, hatalmas falakat húzott amiket a szereplőink nagy küszködések árán tudtak csak áttörtni. Megdobogtatta a szíveket és össze is törte. A vége felé eléggé elszomorodtam, bár igazából vártam, hogy valami ilyesmi is be fog következni. Sajnos mindenkinek nem jár a HappyEnd.
Ami viszont nem tetszett (nem tudom, hogy a fordítás miatt), hogy bizonyos mondatok túl voltak komplikálva. Mintha az írónő túl szilárdan próbálná tartani a szöveg régimódiasságát. Nem tudom ezt másképp megmagyarázni, bocsi. A másik amit hiányoltam az a két főszerepő, Mr. és Mrs. Darcy magánélete. Mert volt esküvő, de az is csak éppen említve, ahogyan a nászéjszaka is. Mert bár Darcytól lehet érezni, hogy mennyire szereti a feleségét, leírva mégse nagyon találkozunk vele. (lehet, hogy prűd vagyok, de egy kis „összebújás´´ sokkal jobban visszaadta volna az érzéseiket)
Viszont nézzük a borítót ami gyönyörű lett és van olyan érzésem, hogy ebből a könyvből előbb-utóbb filmet is készítenek majd, aminek én nagyon örülnék. :)

Én ezt a könyvet most önálló kötetként értékelem, mert ha figyelembe venném, hogy az eredeti mű folytatásának szánták, nos hát akkor jóval kevesebb csillagot adtam volna.
Könnyű, 1-2 napos kikapcsolós olvasás, főleg nehezebb napok, vagy nehezebb olvasmányok után. Semmi több. Azt nem mondom, hogy nem voltak benne jó részek, de az Austen hangulat, mondanivaló, iránymutatás nincs benne. Pont.

Nem vagyok híve a nagy klasszikusok folytatásának, ezt a regènyt puszta kíváncsiságom olvastatta el velem. A mellékszereplők karakterei elég jól el lettek találva, de ez nem mondható el a két főhősről. Sikerült is kiszeretnem Lizzyből és Darcyból. Hiányoltam Austen humorát, fergeteges stílusát, megcsúfolva éreztem a nagy előd munkásságát. Kissé erőltetett volt a büszkeség is és a balítélet is, mint téma. Félreértések, műbalhék, féltékenység. A londoni szezon ábrázolása tetszett, jól meg lett ragadva. A szálak elvarrása viszont összecsapott.

A fordulatok egytől egyig klisések, mégis olvastatta magát a történet. Ha elvonatkoztatok a Büszkeség és balítélettől, akkor egy közepes, szórakoztató romantikus könyvet olvastam.

Természetesen meg sem közelíti az eredetit, de a magyarul megjelent folytatások közül eddig ez a legjobb. Csak ajánlani tudom.
Érdekessé tették a nézőpontváltások, hogy nem csak Lizzy szemszögéből értesülünk, hanem mind régi és új szereplők fejébe is beleülhetünk. A felütése nosztalgikus hangvételű. A társasági élettel miatt fogott meg magának. Végre nem veszett el Lizzy és Fitzwilliam közül a szikra, nem csak áradoztak egymásnak, hogy milyen jó, hogy itt van neki a másik.

www.egy-lany-blogja.blogspot.com/2017/07/darcy-hazaspar…

Nehéz egy világklasszis történetet folytatni. Kicsit olyan, mint az Elfújta a szél és Scarlett története. Tetszett, de…
A történet ott folytatódik, ahol Austen befejezte: az eljegyzést követő napokkal. Kb. 2 évet ölel át a történet, majd 12 évvel későbbről olvashatunk egy kicsit. Az egyik fájó pont, hogy sok Austen karakter nem vagy keveset szerepelt a műben. Halstead erőssége ezzel szemben a meglepő fordulatok, az új szereplők felvonultatása. Sikerült a párbeszédeket hasonló frappáns stílusban megírni.
Habár nem közelíti meg az eredeti művet, de összességében méltó folytatása annak.
A Büszkeség és balítélet rajongóknak kötelező darab.

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 4
Stílus (írói): 4
Ötlet (eredetiség): 4
Tartalom (mondanivaló): 5
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 5
Izgalom: 3

Kellemes élményt adott a könyv. Helen Halstead jó író, kedvelem a stílusát. A történet a Bennet család lányainak további történetét, a családtagok életének alakulását mutatta be, olvasmányos, regényes formában. A tartalom jól kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából sajnos nem eléggé meggyőző, a könyv világa csak közepesen jól átélhető. Halstead különösen nagy hangsúlyt helyezett a szereplők érzelmeinek ábrázolására. A történet átlagosan izgalmas, érdekfeszítő.

Egész jó kis romantikus regény lenne, ha a főszereplőknek (meg talál a fontos szereplőknek) más nevük lenne. Ehhez a névhez én bizonyos jellemet, viselkedésmódot, szófordulatokat társítok, és ez még akkor sem teljesül, ha az írónő átvesz egy-egy mondatot az eredeti regényből. Tudom, ilyenkor szoktak karakterfejlődésre meg hasonlókra hivatkozni, de azért… Ha viszont karakterfejlődés, akkor a két főszereplő miért nem fejlődik, miért csak a butácska Kitty érik meg? Szerintem a mellékszereplők sokkal jobbak lettek, mint a két főszereplő: az egyre eltökéltebben vadászó Miss Bingley, a még mindig könnyelmű Lydia, az egyre tudálékosabb Mary vagy a londoni társasági élet néhány tagja. Náluk még némi humor is felfedezhető.

Persze nem volt az igazi, de nem volt igazából rossz, nagyon érződött, hogy más írta ami nem feltétlenül baj, mert ez eddig az egyik legjobb folytatás magyarra lefordítva. Arrra tökéletes a könyv, hogy egy kicsit vissza kalandozzunk Elizabeth, Darcy, Jane, Kitty és még a többiek közé. Így sok új helyszínt és különböző embert mutat be az írónő.

Nem kis élvezettel vártam, hogy Mr. és Mrs. Darcy „vendége” legyek, oly hosszú kihagyás után. Azonban, a kezdő lendület gyorsan elcsitult, mikor a szerző túl sok új szereplőt próbált beléptetni a történetbe. Néha érthetetlen kavarodás volt, a személyiség nélküli karakterek erőltetése során. Viszont voltak igazán élvezetes részek, ahol tényleg érezhetően, Elizabeth Bennet szólalt meg. Mr. Darcy monológjai sem voltak mindig rá jellemzőek, de azért megközelítette az eredeti kimért angol stílusát. A többi szereplő életét szépen végigkísérte a könyv, azt hiszem ebből a történetből mindent kihozott az író, amit csak képes volt.

Kedves és érdekes folytatás ez a klasszikusnak.
Mivel szeretem, mikor több ember szemszögéből ismerhetek meg történetet, így ez most is tetszett. Szerintem jól oldották meg, mivel így tényleg mindenkiről megtudunk dolgokat, gondolkodásukat is megismerjük.
Volt olyan rész, ami nem igazán tetszett, de összességében érdekes próbálkozás volt.
Azért nem ér fel a BB-hez.