Dózis 81 csillagozás

Helen FitzGerald: Dózis

Autóban hagyott, alvó csecsemő…
Üres babaülés az érintetlennek tűnő járműben…
Joanna és Alistair kilenchetes kisbabájukkal Ausztráliába utaznak, ám a bérelt autóból egy elhagyatott országút mentén egyszer csak eltűnik a csecsemő. Mi történhetett?
A nyomozást hatalmas médiafelhajtás kíséri, s mindenki a szörnyű tragédiáról beszél. A hazugságok, illetve a találgatások áradata, valamint az egyre növekvő bűntudat lassan felőrli és egymás ellen fordítja a szülőket. Végül Joanna gyanakodni kezd: lehet, hogy a valóság még annál is szörnyűbb, mint amilyennek tűnik?
Helen FitzGerald sodró lendületű pszicho-thrillere – amelyből a BBC négyrészes sorozatot forgatott – minden kérdésre választ ad, de a válaszoktól nem leszünk nyugodtabbak…
„FitzGerald regénye a szülői pokol új, eddig ismeretlen köreit tárja fel”
The Independent

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Libri, 2023
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634335573 · Fordította: Bakonyi Berta
>!
Libri, Budapest, 2018
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634333968 · Fordította: Illés Róbert
>!
Libri, Budapest, 2018
288 oldal · ISBN: 9789634335085 · Fordította: Illés Róbert

Kedvencelte 2

Most olvassa 5

Várólistára tette 46

Kívánságlistára tette 24


Kiemelt értékelések

Euthümia_K P>!
Helen FitzGerald: Dózis

Kissé tartottam a könyvtől, amikor megláttam, milyen kevés százalékon áll off az értékeléseket el se mertem olvasni, nehogy befolyásoljon. Egy ideig halogattam az olvasást, de aztán a fülszöveg meggyőzött, hogy kezdjek bele. off Na és milyen jól tettem!! Régen olvastam ilyen megindító, egyben szívszorító történet. Az író nagy hangsúlyt fektetett a szereplők lelki világának, gondolatainak részletezésére, és bár nem nagyon szoktam kedvelni azokat a regényeket, ahol ennyire aprólékosan, részletekbe menően fejtegetik a karakterek gondolatait, de most valahogy ez nagyon illett a történethez. Ráadásul annyira élethűen adta vissza egyik-másik szereplő lelki vívódását, őrlődését, hogy olvasás közben sokszor gombócot éreztem a torkomban. A sztori végig fenntartotta az érdeklődésem, rettentően kíváncsi voltam, hogy mi fog belőle kisülni. Bár végig volt egy gyanúm a befejezést illetően, nem is tévedtem, ez semmit nem vont le a történet élvezhetőségéből. off

9 hozzászólás
Kókuszka>!
Helen FitzGerald: Dózis

Inkább az emberi elme sötét oldalát, az emberi psziché manipulálhatóságát mutatja be. A sodró lendülettől messze van.

pappb12>!
Helen FitzGerald: Dózis

A jelenlegi molyos 71%-nál szerintem mindenképpen többet érdemel a könyv.
A fülszövegből kiderül, hogy egy ausztráliai országúton egy autóból eltűnik egy csecsemő. Ez máris, egy számomra borzongatóan rémísztő történetet sugall. A könyvből fény derül a titokzatos gyermekeltűnés előzményeire is, ami az én figyelmemet és érdeklődésemet jobban lekötötte, mint a könyv második fele, ahol a gyermekeltűnés utóhatásait olvashatjuk, a médiafelhajtástól kezdve, a szülői lelkiismeret-furdalással való küzdelmeket, a megoldáskeresést. A történetvezetésből azonban már félúton kiderül, hogy mi is történt valójában a kisbabával, és innentől már nincs más dolgunk, mint azon aggódni, hogy vajon mi lesz a végkicsengés.
Joannával, az anyukával nagyon együtt tudtam érezni egészen végig. off Átéreztem a kétségbeesését, a tehetetlenségét, és érdekes volt, ahogy a tragédia hatására kezdte el tisztán látni, rózsaszín köd nélkül, a párját és az ő cselekedeteit is.
Alistair, az apuka az első laptól kezdve nem volt szimpatikus, és az ő ábrázolása tetszett a legkevésbé, számomra nem volt valóságos.
Szóval kicsit felemás minden tekintetben a könyv, néhol kicsit kusza is, de gyorsan haladós, érdekes történet egyébként.

kinga133>!
Helen FitzGerald: Dózis

Jó könyv. Átéreztem Joanna érzéseit, igaz, hogy még nincs gyerekem, de egy vonyító kutyával sem könnyű együtt utazni. A cuki kutya egyből egy idegesítő és rémes állattá avanzsál, ahol a gazdi a hibás. A gyerekeknél sincs ez másképpen. Váltott szemszögön keresztül két nő életét ismerhetjük meg és egyben a volt feleség és a jelenlegi partner érzéseit. A közös nevező pedig Alistair a „férfi”. Az írónő ügyesen bemutatja, hogy milyen szinten is manipulálható egy ember, jelen esetben a két nő. Tudják, hogy milyen a férfi, de mégis felmentik, elfogadják a cselekedeteit. Mikor Joanna rájön az igazságra cselekszik, de úgy, hogy a másik család ne szenvedjen. Az áldozat-megmentő-üldözött háromszöget is tökéletesen felvázolja az írónő. Kedvenc lett. Most szívesen elolvasnám a „Darázsfészket”.

brigus_27 P>!
Helen FitzGerald: Dózis

Érdekesnek véltem a történetet, ezért is vettem a kezembe a könyvet.
Egy közepes fordulatszámon futó könyvet kaptam. Volt egy előzménye, majd maga a vezér pont, aztán szépen lassan haladtunk, majd lezártuk. Nem tudom, én még valamit vártam a végére, annak ellenére, hogy le lett zárva. Valami hiányzott.
Senki se lett a kedvencem, mondjuk ez nem éppen olyan könyv, ahol lehetett volna. Mindenki fura volt, mindenkinek baja volt… Joanna az elején nem tünt olyan személyiségnek, amivé kibontakozott. spoiler
Egy közepes könyv volt, ezért 3,5 csillagot adtam.Egyszer el lehet olvasni, átgondolni a történteket, és értékelni.

landi72 P>!
Helen FitzGerald: Dózis

Csalódtam ebben a könyvben. A legnagyobb problémám az volt, hogy egyik szereplőt sem kedveltem meg, senki nem került közel hozzám. Egyedül azért olvastam végig, mert kíváncsi voltam, hogy mit lehet ebből az egészből kihozni. A végkifejlet kerekké tette a történetet, de ennek ellenére végig idegentől volt tőlem az egész. Azt is sajnáltam, hogy a saját könyvem volt. Ha esetleg könyvtári példány lett volna, még jobban elfogadtam volna… egynek elment-kategóriájú. Ami mellette szól, hogy gyorsan olvasható, pörgős is a maga módján, de nem igazán izgalmas, időnként kínlódás az egész.

serengeti>!
Helen FitzGerald: Dózis

Flow élmény ("nembíromletenni" érzés): 5
Stílus (írói): 5
Ötlet (eredetiség): 3
Tartalom (mondanivaló): 4
Hitelesség (könyv világának átélhetősége): 3
Érzelmek (ábrázolása): 4
Izgalom: 4

Kellemes élményt adott a könyv, nehezen bírtam letenni. Helen FitzGerald jó író, könnyen megkedvelhető stílussal. Nem különösebben eredeti ötletből született a történet, ami egy gyermek eltűnésének és a szülők kálváriájának történetét dolgozta fel, olvasmányos, regényes formában. A tartalom kidolgozott, a mondanivaló nagyjából átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából nem teljesen meggyőző, a könyv világa kissé nehezen átélhető. FitzGerald érdeme a szereplők érzelmeinek érzékletes ábrázolása. A történet mindvégig izgalmas, érdekfeszítő.

edka>!
Helen FitzGerald: Dózis

Meglepődtem. Egy gyengécske pszicho-thrillerre számítottam, de újra bebizonyosodott, hogy nem szabad hallgatnom a molyos értékelésekre, mert ez ennél jóval több százalékot érdemel. Ti se tegyétek, ez egy tök jó könyv! Nem is értem. Na, mindegy…

Elvárások nélkül vettem a kezembe és le sem bírtam tenni addig, amíg a végére nem értem, ami nálam azért egy elég jó jel. Rendben van, hogy rövid, de egész végig fenntartja a kíváncsiságod, hogy végre megtudd, mi történt azzal a szerencsétlen kisbabával. Éppen ezért az egész könyvnek borzasztó nyomasztó a hangulata, Helen FitzGerald pedig nagyon jól ad át érzelmeket és érdekes írási stílusa van, szerintem fogok még tőle olvasni. Már csak azért is, mert az órákon át üvöltő csecsemőjét nyugtató anyuka a repülőn egy idegesítő kép valószínűleg mindenki számára, én meg azt hittem, a olvasva is az lesz, de elérte, hogy inkább együttérezzek vele, pedig nincs is gyerekem. Egyik karakter sem különösebben szerethető, nem könnyű velük azonosulni, mégis hitelesek és tudni akarod, mi lesz velük. spoiler
Azért a levonás, mert a végével nem voltam teljesen megelégedve, összecsapott lett és Chloe karaktere is végig nagyon idegesített, meg különben is spoiler
Az jutott róla eszembe, hogy egy kicsit Dédelgetett titkok, kicsit pedig Holtodiglan, úgyhogy aki ezeket szerette, az ezt is szeretni fogja.

Nekem nem újraolvasós, de a sorozatot azért megnézem.

Siriane P>!
Helen FitzGerald: Dózis

Azt mondja a Moly: ennyire tetszene neked: 36%
Nos, általában ez többé-kevésbé meg szokta állni a helyét nálam, most azonban jó nagyot tévedett.

Az alacsony értékelések ellenére baromi jó volt ez a könyv. A fülszöveg kicsit sejtelmes, az alapján arra számítottam, hogy a szokásos pszichothriller klisé lesz, hogy a főszereplővel együtt jövünk rá szépen lassan, hogy mi történt valójában.
Na, itt pont az ellenkezője az alapkoncepció. Pontosan tudjuk, hogy mi történt, ez a kiindulási alap a történet elején. És nem is nyomozgatós-rádöbbenős szál a lényeg (noha annak is van szerepe), hanem az, hogy a szereplők miként élik ezt át és túl.
A végén a csavarra, mint megoldásra számítottam, bár egy picit másképp, spoileresen: spoiler, a lezárást ezek után kicsit összecsapottnak éreztem.
Ugyanakkor viszont hihetetlenül olvastatja magát a könyv, ledaráltam egy nap alatt, ráadásul úgy, hogy azon kaptam magam, hogy hopp indulni kéne, hopp mást kéne csinálni, én meg ott felejtettem magam az ágy szélén ülve. :D Úgyhogy még buszozni is jött velem, pedig mióta olvasóm van, ritkán csinálok ilyet. És önmagában ez az élmény nekem felhúzza a csillagokat, a könyv minden hibájától eltekintve.


Népszerű idézetek

Barbcsie P>!

Egyes nőknek nem lenne szabad megengedni, hogy teherbe essenek.

Lobelin P>!

„Nem építheted a boldogságodat valaki más fájdalmára.”

Barbcsie P>!

Nem a legjobb felfedezés egy új kapcsolat elején, hogy remekül tud hazudni.

Barbcsie P>!

Ragyogsz,…. . Bármerre jársz, az emberek vonzódnak hozzád. Nem azért, mert te vagy a legszebb a világon (pedig te vagy), vagy mert te vagy a legokosabb a világon (pedig te vagy), hanem mert te vagy a legfontosabb ember az életemben.

Barbcsie P>!

Nem azt kérem, hogy felejtsd el. Nem azt kérem, hogy add fel. Azt kérem, hogy szeress. Hogy élj újra, ahogy a felperzselt fű és a fák is újra zöldellnek.

Barbcsie P>!

Miféle ember hagy magára egy kisbabát a kocsiban?

kydooo>!

– Szeretnék itt meghalni, ha nincs ellenedre. Arra gondoltam, hogy a fejemre húzom az egyik duty-free zacskót. Megtennéd, hogy idehozol egyet a csomagtartóból?

61. oldal, 9. fejezet

MKDóri>!

Az őrültek mindig azt bizonygatják, hogy nem őrültek, ezért épelméjűsége hangoztatásával semmire nem menne.

kallaiistvanlaszlo>!

Tervei szerint mostanra már mosolyognia kellett volna, de az ajkai olyan nehezek voltak, hogy úgy érezte, soha többé nem tudja felfelé görbíteni őket.

237. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Freida McFadden: A téboly otthona
Niki Tailor: Mindenki hazudik
Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz
Lisa Jewell: A föld nyelte el
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Sally Hepworth: A férjem anyja
Ludányi Bettina: Kettőnk titka
Gillian Flynn: Holtodiglan
Liane Moriarty: A férjem valamit titkol
Alice Feeney: Időnként hazudok