Bridget ​Jones's Diary (Bridget Jones 1.) 77% 80 csillagozás

Nekem sem a film sem a könyv nem nyerte el a tetszésemet. Lehet, hogy nagyon szemét vagyok, de azonkívül, hogy tanultam pár új szót nem nagyon sok értelme volt elolvasni. Majd talán pár év múlva előveszem és jót röhögök Bridget-en. Most viszont csak sajnálni tudtam szegény lányt.

Unalmas könyv egy testképzavarral és alkoholproblémákkal küszködő, irritáló főhősnővel a középpontban. Nyomokban humort tartalmaz, ugyan legtöbbször csak próbálkozik. Szembeállítaná a dögös, felületes, röptében-a-legyet-is és a becsületes, intelligens, szépség-belülről-fakad archetípust, de konfliktus híján unalomba fullad a próbálkozás. A romantikus végkifejlet egy mondatra szorítkozik, de mindegy is, mert úgysem volt időm megkedvelni Mr. Darcy-t az alatt a kb. három alkalom alatt, amíg feltűnt a könyvben. Ugyanakkor nyilvánvalóan Bridget-nek sem sikerült, mert a kaparós sorsjegyekről is többet elmélkedik, mint a tényről, hogy összejött a milliomos ügyvéddel. Ha nincs ló, jó a szamár is.
Erősen kétlem, hogy valaha elolvasom a második részt, a harmadikat pedig biztos nem fogom. Viszont kedvem támadt megint megnézni a filmet. Tudjátok, azt, ahol Bridget Jones egy kicsit szerencsétlen, de szerethető figura, és a kaparós sorsjegyeken kívül is történnek vele dolgok.

Hurray for Singletons! Nincs rá szó, hogy mennyire imádom, akárhányszor újra tudnám olvasni (pedig már így is eléggé megviselt szegény, és egyes részek kívülről is mennek). Helen Fieldinget pedig közvetlenül is felelősnek tartom életem bizonyos részeinek alakulásáért. :)

A könyvhöz fűződő emlékem: mindenki hülyének nézett, mikor olvastam.

Mindig azt vártam, hogy felbukkanjon Mark Darcy spoiler.
Egyébként maga a történet egész jó volt, bár néha kissé vontatottnak éreztem. Mindenestre elmondható, hogy a film cselekménye, hangulata jobban tetszett:)
Ennek ellenére el fogom olvasni a 2. részt, „csakazértis”, illetve, hátha abban többet szerepel majd.

Hát lehet nem szeretni Bridget-et? Annyira imádom olvasni , a film is nagy kedvencem volt.
Tipikus női gondolatokkal teli napló szerű történet. Tucatnyi gondolatomat fogalmazta meg a pasi-agóniákról és a kötelező családi vizitekről . Nagyon vicces, szórakoztató romantikus regény egy cuki főszereplővel és a szuperszexi Mark Darcyval.( képtelen vagyok nem Colin Firth-ként elképzelni, miközben olvasom, annyira neki való szerep!:)

Szeretem Bridget-et, mert olyan szerencsétlen! Ki más képes beépíteni a fogyókúrába a fish and chips-et? És ki más nézhet ki a sikeres fogyókúra után rosszabbul, mint előtte?
A hétköznapi angol nyelv külön elnyerte e tetszésemet.

Én már csak azok közé tartozom, akik a film (többszázszor való) megnézése után olvastam csak a könyvet, így nem tudom nem szeretni a könyvet. Nekem Bridget egy kicsit olyan, mint Adrian Mole (nem véletlenül írt neki levelet Adrian…), annyira szerencsétlen és olyan blődségeket képes mondani/tenni, hogy azt nem tudom nem szeretni. Ugyanakkor nagyon sok, teljesen korrekt gondolatot is megfogalmaz a maga egyszerű módján a nők és a férfiak a társadalomban elfoglalt és elfogadott szerepéről.
Mondjuk Bridge Mark Darcyval való kapcsolata teljesen érthetetlen számomra, de egye kavics, jó volt ez így is. Jöhet majd a második rész. :-)

Talán én vagyok az egyetlen olyan ember a Földön, aki a mai napig nem olvasta a könyveket (magyarul) és a filmeket sem látta. Arra viszont azért emlkészem, mikor a 2000-es években tombolt a „Bridget Jones őrület,” bár megmondom őszintén, engem már akkoriban is hidegen hagyott. Persze nagyvonalakban tudtam miről van szó, de valahogy nem izgatott annyira a dolog. Igazából most is csak azért kölcsönöztem ki, mert valami könnyű kis limonádé regényt kerestem az angol nyelvű szekcióban, és úgy gondoltam, ez pont jó lesz.
Hát, most már rájöttem, hogy a nyelvezetet illetően egy kissé alábecsültem, ugyanis a sok szlenges szóval tűzdelt, metaforákkal tarkított több sor hosszúságú összetett mondatok ugyanis néhányszor feladták a leckét, és bizony előkerült olykor a Google Fordító.
Ezzel viszont még nem is lett volna bajom, de mint regény, szerintem elég csapnivaló. Tény, hogy humoros, és néhol valóban megmosolyogtam, de alapvetően inkább idegesítőek voltak Bridget bénázásai és naivsága. A cselekmény elég vontatott, Bridget ezzel-azzal flörtölget, állandóan fogyózik, iszik, dohányzik, aztán meg sajnálja magát, hogy őt senki sem szereti és örökre szingli marad. Tulajdonképp ezzel az egy mondattal össze is foglaltam a könyv lényegét, mert nagyjából végig ez a séma ismétlődik. A közepe felé igencsak el is gondolkodtam rajta, hogy félbehagyom és visszaviszem. Ha valóban kizárólag szórakozásból, magyarul olvastam volna, akkor valószínűleg így is tettem volna, de már csak a nyelvgyakorlás végett is megmakacsoltam magam és végigküzdöttem. Nem kertelek, az utolsó oldalak már elég kínkeservesen mentek. De most végre kivégeztem. Végülis korrekt lett a befejezés, és bár tudom, hogy van még 3 kötet, de szerintem azokat már hanyagolni fogom. Lehet, hogy egyszer megnézem majd a filmeket is, de hogy őszinte legyek, annyira nem jött meg a kedvem hozzá.

A filmet már többször is láttam, igazi alapmű, amit az egyetemista évek alatt többször is megnéztünk a csajokkal, hatalmas kacagások kíséretében. A könyvtől is ezt a szórakoztatást vártam. Mivel még a szlengben van hová fejlődnöm, ezért voltak mondatok, amik nem mindig nyertek nálam értelmet. De egy későbbi újraolvasással majd ezen is javítunk. A könyv élvezhető, mulatságos, Bridget rokonsága hihetetlen, meg ugye azok a kaparós sorsjegyek, a fogyókúra ésatöbbi ésatöbbi. Kellemes kikapcsolódás, érdemes vele elMOLYolni :)