IV. ​Henrik 10 csillagozás

Heinrich Mann: IV. Henrik Heinrich Mann: IV. Henrik Heinrich Mann: IV. Henrik

„Ha ​egy háború a tizenhatodik század kultúrájának minden bizonyítékát megsemmisítette volna, és ha csak a IV. Henrik egyetlen példányát sikerült megmenteni, akkor is hiteles dokumentumunk lenne arról a korról, akkor is megismerhetnénk életét, szellemét, tudományát és művészetét”, mondja Heinrich Mann egyik életrajzírója.
A IV. Henrik természetesen nemcsak – és nem is elsősorban – történelmi dokumentum, hanem a mindig újat kereső, mindig kísérletező, haladó ember regénye. Heinrich Mann franciaországi tartózkodása idején – ahová a náci barbárság elől menekült – valósította meg régi tervét, a fasiszta pusztítás éveiben írta meg leghíresebb, legkiforrottabb művét, kétkötetes történelmi regényét.
Nem nehéz felismerni a regény sorai mögött izzó aktualitást, a Szent Bertalan-éj és a Reichstag-per párhuzamát, az erőszak és az embertelenség uralmának azonos összetevőit. IV. Henrik a barbárság ellenpólusa, „a jó király”, az emberséges, humanista szellem és magatartás… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Budapest, 1979
1372 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630717336 · Fordította: Szabó Ede, Vajda Gábor
>!
Európa, Budapest, 1963
1212 oldal · keménytáblás · Fordította: Szabó Ede, Vajda Gábor

Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Antoine de Bourbon · Henri de Guise · IV. Henrik · IX. Károly · Jeanne d'Albret · Marguerite de Valois · Rosny


Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Szoba_Van_Kiadó>!
Heinrich Mann: IV. Henrik

Hosszú téli estékre, henye délutánokra javaslom. Én az olyan történelmi regényeket szeretem, amik ajtót nyitnak a korra és slissz, már ott is vagyok, érzem a levegőjét, a szagát, ízét -és ez olyan. Ráadásul nem fantasy -Mann (mint a mi Móriczunk az Erdély-re készülvén) éveken átt olvasott utána a franciák legendás mondabéli királyának, a kisnagyembernek, aki 10-11 órán át szőrlabdázott (ez afféle 9-11 kg-s szőrlabda volt, amit dobálni kelett), 27 hivatalos szeretője volt (persze nem egyszerre ;) ) , nem ő (hanem Guise herceg) mondta ugyan azt, hogy Párizs megér egy misét -de erről a mondásról talán ismerős. A hugenották, a Szent Bertalan éj (egy másik megvilágításban, a Prosper Mérimée-jé is kitűnő különben..). Hajárá, ne ijedj meg a terjedelmétől, könnyű lesz olvasni és mégis százszor fajsúlyosabb egy fantasy-nál, mert bár se törpék, se koboldok, az Élő (és vérbő!) Emberek még izgalmasabbak, meglásd!

2 hozzászólás
kGyuri>!
Heinrich Mann: IV. Henrik

Írónak nem tesz jót, ha az öccse ThomasMann. Általában megkerülhetetlen kettőjük összehasonlítása, amiből viszont Thomas öccsével szemben csak rosszul jöhet ki.
Az is igaz, hogy nekem pl. soha eszembe nem jutott volna magamtól HeinrichMann írására fanyalodni, a nagy öcs hatására még azt is megtettem, hogy nem vettem figyelembe pl. itt a Moly-on olvasható értékeléseket, amelyekben a kollegák meglehetősen leszedték a keresztvizet IV. Henrikjéről. Éppenséggel, hirtelen nem is tudom, melyik háttérszövegben olvastam, hogy ThomasMann maga is dicsérte bátyja teljesítményét. Hát lelke rajta, úgy tudom, nem voltak túl jóban, talán olyan periódusban történt, amikor ThomasMann éppen szeretett volna békülni. De ha esetleg tényleg úgy gondolta volna, az se jelent semmit, bár mekkora ThomasMann rajongó vagyok is, úgy egyébként.
Nagyon kedvelem a történelmet, a történelmi tárgyú írásokat is, de elég háklis vagyok a hitelességre. Meg kellett barátkoznom azzal, hogy nyilván nem csak a hiteltelenség, de az unalmasság is a végem. Nem tudom, IV.Henrik mennyire hiteles, sajna nem is fogok tudni a végére járni, lévén az én példányom négy kötetes, s nem létezik, hogy drága időmet ezzel pazaroljam, az első kötet utolsó fejezeténél föladom. Egyébként gyakorlatilag minden megkezdett könyvet alapesetben elvből végigolvasok.
Hasznosabb és szórakoztatóbb, ha a Wikipedián olvasgatom a világtörténelmet, a francia vonatkozásban ez a kor igen mozgalmas, persze nagy kihívás íróknak. Egyébként legalább ennyire érdekel a német császárok kora, sőt. először valamiért azt hittem, Mann a német császár IV.Henrikről ír(aki Canossát járt)

Azért nem szeretnék a levegőbe beszélni, néhány elrettentő példán bemutatom, milyen hibákra .gondolok.
A fiatal Henrik anyja és húga elutaznak, anyja protestáns navarrai királyné, a hugenotta-katolikus ellenségeskedés közepette. Egyébként Henrik ekkor látja utoljára anyját, aki máig tisztázatlan körülmények között hal meg. Az úton darabig elkísérte a két nőt, majd megállt lovával s a hintó után nézett. azok a kocsi ablakán keresztül nézik, integetnek
_„A fiú ott állt hátaslova mellett, s tekintete hol az egyik, hol a másik nőre tévedt. Az anyja szeme alján, úgy látta, az utóbbi időben meggyarapodtak az árnyékok, szétterültek az egész arcán, Jeanne mosolya közben megdermedt, S Henri ebből vette észre, hogy anyja már nem látja jól az ő arcát, nyilván a növekvő távolság miatt, meg azért is, mivel könnybe lábadt a szeme.
A két testvér frissebb szeme egy darabig még üzeneteket váltott. Henri jelezte húgának: – Sose feledd! – A lány válasza: – Tudom. Henri azt mondta: A veszély első jelére azonnal küldj gyorsfutárt! – Catherine esdekelt: – Bárcsak újra velünk lennél már! – A fiú pillantásában még egy gyors kiáltás: – Vigyázz édesanyánkra, vigyázz! – Aztán a kocsi elkanyarodott, eltűnt az egész menet.”_
Nem vitatom, hogy egy-egy pillanatba pláne utólag, pláne fölfokozott idegállapotban encyklopédiányi történés és információ(csere) képzelhető bele, de ez így szimplán, nagy marhaságnak tűnik. u.i. anélkül, hogy a fölfokozottságra hivatkozás történne
Nem azért, de egy ilyen esetből ThomasMann micsoda esszét kerekített volna, néhány ütős, költői, tömör megfogalmazással(Mélységes mély a múltnak kútja – ugyebár!)
Valami kifacsarodott expresszivitást vélek föltételezhetni, komoly tanult ember nem eshet olyan blamázsba, mint a Bertalan éj előzményei során megelevenített kártyaparti Henrik, Guise herceg és Anjou herceg(3 Henrik) között, amikor is a kártya pakli vérezni kezd, dől belőle valósággal!
Utána egy egész fejezet címe: Lesben), Coligny admirálist a protestánsok egyik vezérét meg akarják gyilkolni, szállása körül leshelyeken várják az alkalmat, BourbonHenrik és Margit királyi hercegnő esküvői ünneplése napjaira lett időzítve a vérfürdő. MediciKatalin és fiai(Valois hercegek) nem birtokosai ehhez szükséges szinten a hatalomnak, Luciferük, A katolikus Guise herceg, a Coligny gyilkosság értelmi szerzője, A következő fejezet teljesen kimegy az alkotói kontroll alól, artikulátlanul ismételgeti: „lesből”, de a főszereplő, BourbonHenrik is, pedig neki aztán semmi köze a vérfürdőhöz Ez talán, mivel nem versről van szó: értelmét veszített, balladai tömörség akar lenni. Balladai homállyal, mely hozzá tartozik a dologhoz.
Sztem egy regény ne legyen balladailag homályos, a megrázó katartikus hatás ezzel a HeinrichMann-i
módszerrel nem érhető el, pláne lassan ötszáz év távlatából, magam református fölmenőkkel már apró gyerekkoromban értesültem, de annyi maradt csak meg, hogy a katolikusok valami orbitális mocsokságot követtek el. De ennyi megdolgozottság édes kevés, ahhoz hogy átérezzek valami katartikus, költői izét. Akkor is Így van ez, ha egyébként Szent Bertalan éjszakája bizonyos értelemben egy elő hitleráj volt.

Bridge>!
Heinrich Mann: IV. Henrik

lehet, hogy vontatott, de én inkább dokumentum-regényként olvastam, és mivel a korszak érdekelt, így nekem élvezetes volt

Leanthil>!
Heinrich Mann: IV. Henrik

Unalmas vontatott, semmi lelkesítő vagy katartikus nincs benne. Csak azért olvastam végig, mert egyrészt nem szívesen teszek le könyvet, másrészt végig reménykedtem valami élvezetes részben. Sajnos ilyen később sem akadt benne.


Népszerű idézetek

Sli P>!

– (…) olyan művelt, hogy még evés közben is olvas.

58. oldal / Első könyv, Jeanne - Családi jelenet (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: IX. Károly · Marguerite de Valois · műveltség · olvasás
Sli P>!

– Gúnyolódom, sire, de csak mert félek. Mint amikor sötétben énekel az ember.

38. oldal / Második könyv, A hadiszerencse - A vendégtelen asztal (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: félelem
Sli P>!

– Vizsgálja inkább mindenki saját magát, talál elég leküzdeni valót.

247. oldal / Második könyv, Vidám szolgálat - A láz (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: IV. Henrik · küzdés
Sli P>!

Az önmagukat túlélt aggokból talán valami rejtett tudás árad, akár az elhagyatott házból idegen kéz gyújtotta fény.

147. oldal / Első könyv, A Louvre - Az utolsó óra (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: fény · időskor · öregség · tudás
Sli P>!

A gyönyör nem marad mindig gyönyör. Csapdái és mélységei vannak. Elrejtőzhetünk benne, hogy ne lássanak bennünket. De el is veszhetünk benne, s közben elmulaszthatjuk a legfontosabbat.

331. oldal / Első könyv, A halványra betegítő gondolat - A gyönyör (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: gyönyör
Sli P>!

Henrit apja kapta vissza, hogy kivonják anyja hatása alól, és jó katolikussá váljék. Alig két éve még ugyanez az apa derék hugenottát akart nevelni belőle. Henri jól emlékezett rá; de ha ki meri mondani, nagyon megrémül – apjától, s önmagától is. Most már érezte, hogy az őszinteségnél alkalmasint nyomósabb indítékok is vannak az életben.

31. oldal / Első könyv, A Pireneusok - Az első válás (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: Antoine de Bourbon · IV. Henrik · Jeanne d'Albret · őszinteség
Sli P>!

A csillagok néhány pillanatra előszikráztak a rohanó, felismerhetetlen felhőkből; s így engedi át magán néhány pillanatra a tizenöt éves fiú felhős lelke is a fényt. Később már nem lesz képes rá; lába alatt egyre valóságosabbá, egyre tömörebbé válik a föld, s érzékeivel, gondolataival ő is ahhoz tapad majd.

49. oldal / Első könyv, Jeanne - Az óceáni erőd (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: csillag · fény · IV. Henrik
Sli P>!

(…) elsőbb is bennünk kell élnie a győzelemnek, s ezt követi a valódi győzelem;

56. oldal / Első könyv, Jeanne - A harcok ára (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: győzelem · Jeanne d'Albret
Sli P>!

Az egyik úr, de Maurevert, kint a másik teremben, egészen különös hódolattal adózott szomszédja, a nyurga Du Bartas viseltes zekéjének. Az udvaronc tisztelettel tudakozódott: hány hadjáratot vészelt át már ez a durva ruhadarab. A protestáns úr nem szokta meg az iróniát és az üres udvariaskodást, tüstént felhasználta hát az alkalmat, hogy elmélyüljön és elkomorodjék.
– Sokat ültünk lovon. De az ember, még ha a földkerekséget lovagolná is körül, akkor is a halál elé lovagol. Mi ketten nem lovagolunk együtt, Maurevert, de mind a ketten meghalunk.

133. oldal / Első könyv, A Louvre - A királyi lakoma (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: halál · lovaglás
Sli P>!

Ha valaki azt mondja, hogy békét akar, még mindig kérdéses, miért akarja. Békében érik a búzája, s előbb tudni kéne, hogy mindenképp békés szándékú-e, vagy főleg a búzája végett.

272. oldal / Első könyv, A balsors iskolája - Beszélgetés a tengerparton (Európa, 1963)

Kapcsolódó szócikkek: béke

Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: Margot királyné
Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Jeanne Kalogridis: Medici Katalin, a démoni királyné
Ken Follett: A tűzoszlop
Emmanuel Dongala: A Bridgetower-szonáta
E. C. Kelly: Hugenották
Berend Miklósné: Szent Bertalan éjszakája
Alison Weir: Boleyn Anna
Maurice Druon: A megfojtott királyné
Sally Christie: A király kurtizánjai