Versek 2 csillagozás

Heinrich Heine: Versek

Ezt a kis kötetet úgy állítottuk össze, hogy a szűk terjedelem mellet is kifejezze Heine költészetenek legjellemzőbb vonásait.
A legismertebb versek mellet találunk benne néhány szatírát is, amely most jeleneik először magyarul.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Világirodalmi kiskönyvtár

>!
Új Magyar, 1956
256 oldal · puhatáblás
>!
Európa, Budapest, 1956
256 oldal

Enciklopédia 2

Helyszínek népszerűség szerint

Rajna


Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Adriaticum>!
Heinrich Heine: Versek

Heinét nem értékeljük :D
De azért az állatos versek nem tetszettek…
Nagy kedvencek viszont a különböző bibliai témájú versei: Belsezár, Salamon, Dávid király…
És egy nagyon eredeti:

Heinrich Heine :Marie Antoinette

Mily derüsek tükörablakai
a Tuilériáknak,
pedig bent fényes nappal is
bolyongnak a hajdani árnyak.

A Pavillon de Flore-ban a holt
Marie Antoinette
megtartja reggel a lever-t,
s ügyel a szigorú etikettre.

Körben áll, vagy kis zsámolyon ül
sok cicomás udvari dáma;
csupa csipke, selyem, brokát valahány,
s nincs ékkőben se hiánya.

Darázsderék, dagadó krinolin,
mily okosan les ki alóla
a magas sarkú, csöppnyi cipő…
Hát még ha fejük volna!

(KÁLNOKY LÁSZLÓ)


Népszerű idézetek

Sándor_Langer_Pudingman P>!

LORELEY

Nem értem, a dal mit idéz föl,
s hogy oly bús mért vagyok:
egy régi, régi regétől
nem szabadulhatok.

Már hűvös az este; a Rajna
nyugodtan folydogál;
a hegycsúcs sugarasra
gyúlt alkonypírban áll.

Ott fenn ül – ékszere csillog –
a leggyönyörűbb leány;
aranyhaja messzire villog
aranyfésűje nyomán.

Aranyban aranylik a fésű,
s közben a lány dalol;
hatalmas zengedezésű
varázs kél ajkairól.

A hajósnak a kis ladikban
szive fáj, majd meghasad;
nem le, hol a zátony, a szirt van –
fel néz, fel a csúcsra csak!

Végül ladikot s ladikost a
mélységbe sodorja az ár…
S hogy ez így lett, ő okozta
dalával, a Loreley.

39. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fésű · Rajna
Sándor_Langer_Pudingman P>!

Régi álmok
Mir träumte einst

Ò, régi álmok! Vad szerelmi láng
Csinos fürtök, mirtusz rezeda lelke,
És bús zenék, még búsabb énekekre
És édes ajkon keserű fulánk.

Az álmok elszálltak fakón, s remegve
Tűnt el szivem legszebb káprázata!
Csak az maradt meg, amit valaha
Vad-izzón öntöttem a lágy rimekbe.

Te vagy még, árva dal! Szállj most tova
Te is, keresd az eltűnt, régi álmot,
S köszöntsd helyettem, ha majd megtalálod –
Halk árnyékot a szív halk sóhaja.

9. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Én nevetem
Ich lache ob den

Én nevetem a bárgyú, bamba népet,
ki mint a borjú, az arcomba bámul.
Én nevetem a rókát, aki szépet
hazudva szaglász, orvul és galádul.

Én nevetem a majmot, aki képet
mutatva tolja fel magát birául.
Én nevetem a gyávát, aki tépett
bosszúval les ránk a sötétbe, hátul.

Mert hogyha boldogságunk már a porba
és összetörnek minket és levernek
és kincseink a lábunknál hevernek

és a szívünk vonaglik eltiporva,
mit összezúzott a baj és a jaj,
a vigaszunk a szép és vad kacaj.

23. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Elsirtam nektek
Und als ich euch meine Schmerzen geklagt

Elsirtam nektek a bánatomat,
Ásitva vontátok vállatokat.
Rímekbe szedtem, ámultatok,
Bókoltatok és bámultatok.

49. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Reggel fölkelek
Morgens steh ich auf

Reggel fölkelek és kérdem:
Jön ma kedvesem?
Este csüggedten sóhajtom:
Nem jött el ma sem.

Éjjel álmatlan vergődöm
Szétdult ágyamon;
Nappal révedezve járok
S ébren álmodom.

10. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Én nem tömjénezek
Ich tanz´ nicht mit

Én nem tömjénezek tuskókat,rajongva
kik csillognak kivül s agyuk homok,
s bárki kölyök markába sem csapok,
ki azt lesi,hogy nevem megtiporja.

Csinos lotyók előtt nem esem orra,
mert büszkék rá,hogy szégyenük ragyog,
s nem ugrom,ha bálványt befogott
baromként húzza szekerén a horda.

Én jól tudom, a tölgy leomlik végül,
míg a tóparti nád hajlongva térül
szélben, viharban s áll helyén tovább.

De mondd, mire viszi a lenge nád?
Nagy sors! Ficsúrkézben lesz sétabot,vagy
porolója egy csizmatisztitónak

22. oldal

Sándor_Langer_Pudingman P>!

Gyermekek voltunk
Mein Kind, wir waren Kinder

Gyermekem, gyermekek voltunk,
Két vidám, kis gyerek,
A tyúkketrecbe bebujtunk,
A szalma zizegett.

Ha felnőttek jártak arra,
Kukoritottunk, ahogy való;
Kikeriki, elhitték,
Hogy valódi kakasszó.

A ládákat udvarunkon
Kitapétáztuk mind,
Ott tartottuk közös lakásunk
Nagystílü minta szerint.

A szomszéd vén cicája
Volt gyakori látogatónk,
Mély hajlongásunk fogadta,
Sok választékos bók.

Hogy van? – kérdeztük gonddal,
– Szavunk csupa szeretet –
Be sok vén macskának mondtuk
Azóta ezeket?

Be gyakran ültünk s beszéltünk
– Két nagytapasztalatu vén –
Jajgattunk: hogy mennyivel jobb volt
Ifjúságunk idején.

Hogy a hit, szeretet meg a hűség
A világból eltüntek rég,
Hogy milyen drága a kávé,
Meg, jaj, de kevés a pénz!

A gyermekjátéknak vége,
Gördülnek, mint gyors kerekek,
A pénz, a világ meg az évek,
A hűség, hit, szeretet.

50. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Radnóti Miklós: Bori notesz
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós összes versei és műfordításai
Pilinszky János: Pilinszky János összes versei
Romhányi József: Nagy szamárfül
Fodor Ákos: Addig is
Radnóti Miklós: Radnóti Miklós válogatott versei
Fodor Ákos: Buddha Weimarban
Radnóti Miklós: Eclogák
Radnóti Miklós: Erőltetett menet
Platon Karataev – Balla Gergely: Partért kiáltó