Hét ​év Tibetben 181 csillagozás

Életem a Dalai Láma udvarában
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

1944. A világot ötödik éve borítja lángba és vérbe a második világháború. Az osztrák hegymászó, Heinrich Harrer és társai 1939 óta brit hadifogságban vannak Indiában, míg végül a sokadik szökési kísérletük sikerrel jár, és a Himaláján keresztül Tibetbe, majd a tiltott fővárosba, Lhászába jutnak. Harrer nagy és vészterhes idők tanúja lesz az itt töltött évek alatt: épp trónjára lépő XIV. Dalai Lámával közeli barátságot köt, majd átéli az 1950-es kínai megszállást és az ezt kísérő szörnyű pusztítást.
A Hét év Tibetben a nagy utazások története: a hegymászó több ezer kilométeres utat tesz meg szabadulása érdekében, de ennél fontosabb belső utazása, amely során megbékél önmagával, és a tibeti kultúra beavatott ismerője, és egyik legelszántabb védelmezője lesz. Heinrich Harrer klasszikusa egy letűnt korszakot varázsol elénk, és egyben életben tartja a reményt: a páratlan tibeti kultúra még menthető és megismerhető.

Eredeti megjelenés éve: 1952

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus

>!
Lux, 2023
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156610003
>!
Cartaphilus, Budapest, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632666976
>!
Cartaphilus, Budapest, 2019
432 oldal · ISBN: 9789632667096 · Fordította: Hensch Aladár

3 további kiadás


Enciklopédia 21

Helyszínek népszerűség szerint

Alpok · Tibet


Kedvencelte 38

Most olvassa 28

Várólistára tette 257

Kívánságlistára tette 235

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

teemaci>!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Olyan nagyon szerettem!
A Hét év Tibetben életrajzi könyv, az író, Heinrich Harrer, egyben főszereplője is a történetnek. Lenyűgöző útleírás Tibet természeti szépségeivel, kultúrájával, Buddha tanaival, a hatalmi viszonyokkal, a zárt világgal ahová szinte lehetetlen bejutni, és ahol mintha megállt volna az idő.
Megismerjük a tibeti embereket, a nomádok életmódját, az útonálló khampákat, a tibeti szokásokat, hagyományokat, babonákat, az étkezési szokásokat, a viseletet, a szigorú szabályokat amelyek szerint éltek, szóval teljesen átfogó képet kapunk az akkori Tibetről.

Engem teljesen kifacsart ez a könyv.
Annyira bánt, hogy egy ilyen csodálatra méltó országnak, nemzetnek, kultúrának így szét kellett hullnia, majdhogynem eltűnt a süllyesztőbe. Nagyon sajnálom, hogy ennyire elzárkóztak a fejlődés útjától, a reformoktól, a modern technológiától. Nem vagyok történész, vagy néprajzkutató, vagy bármi hasonló, de gondolom meg lehetett volna találni az arany középutat, hogy megmaradjanak a tibeti szokások, hagyományok alapjai, a buddhizmus tanai, mégis valamilyen módon a fejlődés útjára lépjen az ország. Így igazából esélye sem volt megvédeni magát…

5 hozzászólás
Dawnofmyth>!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Tetszett ez a könyv, rengeteg infót kapunk Tibetről. Néhol kicsit vontatott, de ezt leszámítva igen könnyen lehetett haladni vele. Ahhoz képest, hogy az író úgy vezette fel, hogy nem tud írni, csak az eseményeket írja le, mégis úgy tudta tálalni az utazás élményeit és megpróbáltatásait, hogy közben egy percig sem unatkoztam. Onnantól, hogy Lhászába ér még érdekesebb lesz, mert alaposabban megismerteti a kultúrát. A vége elkeserítő volt.

cortinadampezzo P>!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Heinrich Harrer egészen pofás karriert húzott fel arra, hogy pár hónapon keresztül a jelenlegi dalai láma tanítómestere lehetett; enélkül ugyanis nagyjából hasonló ívet futott volna be, mint Stein Aurél vagy Sven Hedin, akiket a saját hazájukon kívül maximum egy szűk kör ismer. No de ha valakiről a nagyszerű Jean-Jacques Annaud életrajzi filmet forgat, és a karakterét Brad Pitt alakítja, annál kevés dolog van feljebb az életben. És valljuk be, sokkal érdekesebb könyv- és filmalapanyag egy hadifogságból menekülő európai hegymászó életre szóló barátsága egy egzotikus ország élő istenével, mint a vízelvezető csatornák ásása a lhászai árvizek idején.

Harrer nem kifejezetten jó író, irodalmi szempontból a Hét év Tibetben maximum közepes színvonalú (erre egyébként előre figyelmezteti az olvasót, szóval az önértékelése abszolút a helyén van, ami ritka és tiszteletreméltó tulajdonság), és mivel a kínai pusztítás miatt érthető módon igen erős benne a keserűség, ezért az általam „örömírásnak” nevezett jelenség sem figyelhető meg, azaz amikor nem képzett írók művét a puszta lelkesedés képes feldobni. Igazán azok a részek állnak jól neki, amikor szigorúan kronologikusan, útleírásszerűen meséli el menekülését előbb Tibetbe, majd Tibetből, ám félig dokumentarista, félig szubjektív jegyzetei az ország népéről jóval alacsonyabb színvonalúak. Micsoda paradoxon, hogy ennek ellenére épp ezek a kötet igazán értékes részei, ugyanis kimerevített pillanatfelvételt nyújtanak erről a több ezer éves, ám az 1950-es évekre a pusztulás szélére sodródott kultúráról, gyakorlatilag az utolsó pillanatban.

Mert ez a szellemi és tárgyi emlékekben gazdag kultúra, ami évezredeken át hatalmas birodalmak határán és/vagy között helyezkedett el, az 1951-es kínai invázió utáni években jóformán megszűnt létezni. Igaz ugyan, hogy a Mao-poszterek már elsárgulva hevernek valami raktár mélyén és a Potalán sem lobognak a sarlókalapácsos zászlók, sőt a tibetiek nagyjából szabadon gyakorolhatják a vallásukat (legalábbis az ujguroknál szabadabban), ugyanakkor a sok szakrális hagyománynak, műkincsnek és a dalai láma tiszteletére rendezett különféle színpompás ünnepségeknek mára nyoma sincs – sőt maga a láma és a tibeti kormány is emigrációban kénytelen élni.

Harrer nagysága egyébként az invázióról szóló fejezetekben is megmutatkozik: nem rejti véka alá, hogy maga Tibet is felelős a kialakult helyzetért. Ha lakói komolyabban vették volna a kínai fenyegetést és korábban nyitottak volna a nyugati világ felé, ha nem lettek volna ennyire zárkózottak az európaiak előtt, talán elérhető lett volna egy Nepálhoz vagy Bhutánhoz hasonló ütközőállam szerep, amelyek lakói szintén nagyon erős kínai befolyás alatt élnek, a saját nagyhatalmi státuszukat gyakorolgató India és Kína közé beszorulva, de önálló országként van némi mozgásterük.

Harrerre egyébként is jellemző, hogy az eseményeket többféle aspektusból vizsgálja, mind az útja során történt, már-már hétköznapi eseményeket, mind a világpolitikai kérdéseket viszonylag alaposan körüljárja. Igaz ugyan, hogy ez helyenként már-már komikus, például amikor az életére törő embereket mentegeti, de mindenképpen mély empátiás készségre és kíváncsi természetre utal, amely tulajdonságai nélkül ez a könyv sokkal nehezebben befogadható lenne.

A Hét év Tibetben kultúrmissziós jelentősége és Harrer emberi nagysága miatt nem tudom ezt a kötetet jobban lehúzni annál, mint amit megérdemelne, pedig sok helyütt repetitív és unalmas, és szinte ordítanak a kihagyott ziccerek. Így azonban egy nagyon jóindulatú négyesfölé/ötösalá, azzal a kitétellel, hogy a film bizony jobb volt.

>!
Bodhiszattva, Budapest, 1998
414 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630347253 · Fordította: Hensch Aladár
Szürke_Medve>!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Fantasztikus egy könyv volt. Régóta érdekel Tibet, az ország sajátos kultúrája és főképp történelme. Ez a könyv ragyogó és széleskörű tabló a 40-es évek Tibetjéről, őszinte lelkesedéssel de realistán és mindenféle hippi misztikától mentesen.
Harrer úti beszámolója sok szempontból nyújtott új ismereteket az ország megismeréséhez. Most nem sorolnám fel mindet, csupán egy dologról írnék. Megdöbbentett Tibet elzárkózásának a negatív hozadéka. Az elmaradottság és 40-es évek második felének elszalasztott lehetőségei. Ha a tibeti kormányzat másképp áll hozzá a dolgokhoz, minden lehetősége meg lett volna ahhoz, hogy most mindenki által elismert független államként létezzen. Az elzárkózó politika okozta elmaradottság, tájékozatlanság, gyengeség, és reformok elutasítása vezetett Tibet mostani keserű helyzetéhez. Számomra a legfontosabb tanulság az volt, hogy Tibet jogaiért harcoló nemzetközi mozgalom figyelmen kívül hagyja hogy Tibet bizony súlyosan felelős azért a helyzetért amelybe került.

>!
Cartaphilus, Budapest, 2019
432 oldal · ISBN: 9789632667096 · Fordította: Hensch Aladár
3 hozzászólás
Habók P>!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

A visszaemlékezés egy országra, egy népre, mely valaha volt, mindig keserédes. Érdekes volt a beszámoló minden részlete, a menekülés, a tibetiek élete, valamint a dalai láma és az író kapcsolata. De az olvasó tudja, mi lett a vége – így nem igazán lehet élvezni.

AniEg P>!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

„Az istenek győzni fognak”

Ez a könyv tulajdonképen egy kalandokban bővelkedő úti leírás, mely egy osztrák hegymászó, Heinrich Harrer visszaemlékezése arról az időszakról, mikor a II. Világháború kezdetén az angolok indiai hadifogoly táborba deportálják őt és társait. Ám Harrer és barátja, Peter Aufschnaiter sikeresen Tibetbe szökött. A kötetben elmeséli szökésük történetét, azt, ahogyan felfedezte a hó országának páratlan csodáit, a számtalan embert próbáló körülményt, mely az ide vezető útjukat kísérte. Mesél Tibet hagyományairól, szokásokról, vallásról, arról hogyan élt a Dalai Láma palotájában, és hogyan lettek barátok, mesél az invázió szívszorító pillanatairól, arról, mit érzett, mikor el kellett hagynia Tibetet. De legfőképp az elfogadásról, a békéről, és a szeretetről mesél.

Számomra hatalmas felfedezés volt ilyen szívhez szóló elbeszélés révén megismerni ezt a különleges népet és hitrendszert. Megható volt olvasni, mennyire összetartó nép, milyen tisztelettel viseltetnek egymás és a vezetőik iránt, és milyen békével élik(élték) a mindennapjaikat.
A történet néhány részletét megkönnyeztem, és biztosan mondhatom, nagyon sokkal lennék kevesebb, ha nem olvasom el ezt a könyvet.
Miközben a szívemet a szeretet és a büszkeség (hogy vannak még emberek, akik ilyen őszintén és békével élnek) csordultig tölti, a kegyetlenség és igazságtalanság jéghideg keze is szorongatja. Egészen felfoghatatlan számomra, egyben bosszantó és kétségbeejtő is, hogy azok, akik tehettek volna a történtek ellen, mossák kezeiket.
A világnak változnia kell! Nem maradhat így!

A történet szívhez szóló tartalma mellett fontosnak tartom megjegyezni, hogy mint irodalmi szöveg, nem képvisel kiemelkedő értéket nem játszik szóvirágokkal, barokkos körkondatokkal, hanem a maga egyszerű stílusában mesél a szerző, melyet az előszóban is jelez.

Hirsch_Betti P>!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

A „Hét év Tibetben” megragadó utazásra invitál az 1940-es évek háborús zűrzavarában. Heinrich Harrer csodálatosan meséli el történetét, menekülésést , és végül magát a tibeti kultúra mélységeit. A kapcsolata XIV. Dalai Lámával és a tibeti élettel való szoros kötelék bemutatása érzelmileg gazdag és figyelemre méltó.
Harrer életre kelti a tibeti embereket , és a könyv egyfajta reményt sugall, hogy ez a páratlan kultúra még menthető és megismerhető. Egy letűnt korszakot elevenít meg, és az olvasó számára lehetővé teszi, hogy részese legyen ennek az emlékezetes és felemelő utazásnak.

kitti_th>!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Ha egy légy esik a teáscsészébe, akkor ez kisebb katasztrófa. Megmentik a fulladástól, hiszen lehet, hogy a halott nagymama újraszületése.

Érdekes leírása Tibetnek, még abból az időből, hogy kínai megszállás alá került volna. Merőben más világ ez, mint amit mi itt európai szemmel ismerünk, de még attól is homlokegyenest eltér, mint amilyen bármelyik ázsiai ország világa lehetne.
Nem élnék Tibetben mai modern szemmel nézve, de nagyon lenyűgöző és érdekes, hogy a szerény körülményeik ellenére milyen békében tudnak élni. Nagyon mély vallási meggyőződésük is érdekes, főleg a lélekvándorlás és a Dalai Lámák kiválasztásának rítusa.

Szentinel>!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Legnagyobb megdöbbenésemre ez a könyv nagyon jó volt. Nem hittem volna, hogy az év végén még olvashatok egy ennyire jó könyvet. A Hét év Tibetben részét képezte azon célkitűzésemnek, hogy megpróbálok minél több olyan könyvet elolvasni, ami ilyen-olyan módon kötődik a buddhizmushoz. Most sort kerítettem rá. Imádtam.

Tibet számomra mindig is egy érdekes hely volt. Már nem is emlékszem rá, hol találkoztam először vele. Talán a Spektrumon vagy a NatGeón mutatták, valamilyen dokumentumfilmben. Azt viszont tudom, miről jegyeztem meg őket: a színes ruhákról, melyeket a szerzetesek viseltek. Gyerekkorom óta szeretem a természetet, és mindig is lenyűgöztek a ma már meghaladott(nak tűnő) kultúrák, melyek régi hagyományokat és szokásokat tartottak életben, képviselői pedig a civilizációtól elzárkózva élnek. A zen mellett a tibeti buddhizmus az, amelyet a legszélesebb körben ismernek és tanulmányoznak. Mindkét iskola a mahájánából fejlődött ki, ám a tibeti buddhizmusba több olyan elem is került, mely a zenben vagy más, hasonló eredetű iskolákban nem található meg. Az egyik ilyen például magának a dalai lámának a szerepe. Tibetben az egyház és az állam eggyé vállt, ezért az aktuális DL Tibet politikai vezérének is számít (ha már nagykorú, természetesen). A tibetiek nagyon sokáig megőrizték konzervatív életfelfogásukat, mely az elzárkózásuknak köszönhető. Egészen a huszadik századig tudták ezt tartani, amíg a Vörös Kína úgy nem döntött, hogy Tibettel érezteti a Sauron Szeretetszolgálat támogatását. A kínaiak az 1960-as évekre jelentős pusztítást vittek végbe a Himalájában található országban. A jóégtudjamióta álló kolostoraikat, vallási épületeiket szinte teljesen elpusztították felszabadító missziójuk során, a szerzetesek közül pedig százezrek kerültek munkatáborokba. És, ahogy az lenni szokott, kevesen élték túl. Ez a könyv a második világháború kezdetétől egészen a dalai láma szökéséig krónikázza le az eseményeket, de az utóhatásokat is taglalja.

Heinrich Harrer, osztrák hegymászó szemszögéből követjük végig az eseményeket, aki egy fogolytáborból megszökve egy barátjával útra kel, hogy a Himalája zord vidékein keresztül vágva eljuthasson Lhászába, a tiltott városba. Nem akarnak visszakerülni a fogolytáborba, ezért vállalják az út valamennyi veszélyét. Mert azokból van ám bőven. Fosztogatók, vadállatok, a zord és hideg időjárás, a barátságtalan falusiak… nem egyszer kerülnek közel hozzá, hogy életüknek búcsút mondjanak. Két éven keresztül nem tesznek mást, mint próbálnak Tibet szívébe eljutni, közben pedig túlélni. És ahogy ez az egész le van írva, az valami parádés. Harrer ugyanis bemutatja nekünk azt a Tibetet, melyet mi már nem fogunk látni soha: a történelmi, feudális, külföldi hatásoktól érintetlen Tibetet. Ha ma elutaznánk Lhászába, látnánk ugyan régi épületeket az óvárosból, láthatnánk a Potala palotát, láthatnánk mélyen vallásos embereket és szerzeteseket, de ugyanakkor beülhetnénk egy kínai étterembe ebédelni, autót vezethetnénk a betonúton, vagy tömegközlekedéssel eljuthatnánk sok helyre az országon belül. Azt a Tibetet, melyet Harrer és társa látott és bejárt, már csak archív felvételekből csodálhatjuk meg. Ez a könyv legértékesebb pontja, legalábbis számomra. Mert amellett, hogy egy izgalmakkal és viszontagságokkal teli utat mutat be nekünk, a leírásai alapján megelevenedhet képzeletünkben ez az évezredes kultúra. Amikor pedig Harrerék elérik a fővárost, és ott szépen lassan a tibeti társadalom elismert tagjaivá válnak, az olvasó megismerkedik a nép másik arcával. Harrerék többször is csak úgy élik túl a tibeti környezetet, hogy a lakosok kedvessége révén maradnak életben. Eleinte mindenki barátságtalan velük. Még kereskedni sem akarnak. A könyvben hét év eseményei vannak leírva, kb. 450 oldalban elregélve. A befejezést már mindnyájan tudjuk, ezért számítunk rá. De így sem lesz kevésbé szomorú. Az viszont tetszett, hogy minél keményebben csapott oda a munkás ököl, annál inkább növelték a dalai láma iránti szimpátiát a világban. Bírom ezt a kompenzálóan erőszakos politikát. Eddig soha sem sült el jól, de hát a jó kommunista sosem tanul, ugyebár. Hisz a gondolkodás olyan burzsuj dolog, nemde? A tibetieket sem kellett félteni ám! Olyan polgárháborút kaptak a kínaiak a nyakukba, ami sok ezer katonájuk életébe került. A nép nem adta könnyen magát, és illendően visszatrollkodott. Herrernek és a hozzá hasonló szimpatizánsoknak köszönhetően az egész világ tudott a mészárszékről. Ezért is lett az egyik legfontosabb Tibetről szóló könyv a Hét év Tibetben.

Ez a könyv hiába memoár, bőven oda merném adni olyanoknak is, akik kedvelik a kalandos, túlélésért folytatott küzdelmeket. Aki kedveli Tibetet vagy Ázsiát, vagy érdekli a buddhizmus, annak is kötelező vétel. Én vagyok a legjobban meglepve, hogy mennyire élvezetes volt ez a könyv. Öröm volt olvasni, és bátran ki merem jelenteni, hogy az idei év egyik kimagasló élménye volt számomra. De a filmet nem tudtam megkedvelni, bármennyire is próbálkoztam. Amellett, hogy Harrer karakterének köze sincs az eredetihez, Brad Pitt is nagyon irritáló volt az egész film alatt. A film sokat kihagy, átír, szóval nem ajánlom. A könyv viszont mestermű.

Kitabu_hu P>!
Heinrich Harrer: Hét év Tibetben

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Fantasztikus olvasmány volt, minden sorát imádtam!♥
Először egy picit megijedtem, amikor belelapozva láttam, hogy egy darab párbeszéd sincs benne, tömény elbeszélő leírás az egész.
Ennek ellenére azonnal beszippantott, faltam az oldalakat.
Olyan világba kaptam tökéletes betekintést, ami sajnos màr nem létezik.
Heinrich Harrer öt évet töltött hadifogságban Indiában, amikor végre egy sikeres szökést követően elindulhatott a független, de tiltott Tibet felé. Utazásuk két éven át tartott, megannyi viszontagságon, veszélyen és élményen át. Bár Harrer azzal kezdi a könyvet, hogy ő nem író, nekem kifejezettem tetszett, hogy egyszerű, hétköznapi módon fogalmazta meg élményeit. Velük együtt nevettem, izgultam, csodálkoztam rá dolgokra, miközben egyre beljebb haladva tárult fel mind az ország, mind annak lakóinak csodálatos mentalitása.
Iszonyatos kitartással, élni akarással, leleményességgel és néha bizony furfanggal érkeznek meg Lhászába, a Dalai Láma székhelyére, ahol aztán hét évet tölt tiszteketbeli tibetiként.
Harrer és társa voltak az egyetlen külföldiek, akik letelepedhettek, és hivatalos munkákat kaphattak itt, ez akkoriban nagyon nagy szó volt.
Mi volt a titkuk? Mindig és mindenkor tiszteletben tartották az ország kultúráját, szokásait. Úgy illeszkedtek be, hogy saját magukat is megőrizve azonosulni tudtak Tibet csodálatos, ősi történetével. Harrer idővel a XIV. Dalai Láma egyik legközelibb barátja lett, emiatt sok olyan eseménybe és szertartásba nyerhetett bepillantást, amiben csak nagyon kevés embernek lehetett része.
Ezek a részek különösen tetszettek, például így tudtam meg azt is, hogy egyáltalán mi alapján választották ki a Lámát, mint földi Istent.
Borzasztó volt olvasni elsőkézből, hogy a kínai megszállással hogyan lett vége ennek a varázslatos birodalomnak, s miként kellett elmenekülnie mind Harrernek, mind a Lámának.
Nagyon élvezetes, szuper olvasmány, nekem abszolút kedvenc lett. Ugyan a filmet nem láttam még, végig Brad Pitt arcával tudtam csak elképzelni Harrert(nem mintha bántam volna). Ajánlom mindenkinek, aki szereti a különleges, kalandos igaz történeteket.


Népszerű idézetek

Pömpilla>!

Egy igazi barátságnak az a jellemzője, hogy bármi történik is, az mit sem változik.

407. oldal, Zárszó

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Kapcsolódó szócikkek: barátság
AniEg P>!

Évszázadunk legcsúnyább betegsége, az örökös hajsza ide még nem érkezett el.

176. oldal

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Boglárka_Madar>!

[…] minden helyiséget, amelyben a Dalai Láma akár egyetlen éjszakát is töltött, azonnal kápolnává szentelnek.

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Kapcsolódó szócikkek: kápolna
Boglárka_Madar>!

És hányszor volt munkamegszakítás! Hangos felkiáltással gilisztát fedezett fel valamelyikük az ásón: ledobtak mindent, és szaladtak gilisztát menteni.

308. oldal

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Kapcsolódó szócikkek: giliszta
Ashtray_Heart>!

Boldog nép ez a maga ártatlan humorával! A tibetiek hálásak, ha alkalmuk adódik a nevetésre. Ha valaki megbotlik vagy elcsúszik, órákig elmulatnak rajta. A káröröm népszerű náluk, de sohasem rosszindulatú.

193. oldal

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Kapcsolódó szócikkek: humor
AniEg P>!

A mi fogalmaink szerinti gyászt Tibetben nem ismerik. Az elválás fölötti fájdalmat egy mielőbbi újraszületés gondolatával győzik le, így a halál egy buddhista számára nem tragikus esemény. Vajmécseseket égetnek negyvenkilenc napig, aztán megtartják a szokásos szertartást az elhunyt házában, és többé nem beszélnek az esetről.

267. oldal

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Stitch>!

A nemzetgyűlés most az Egyesült Nemzetekhez fordult segítséget kérve azagresszor ellen. Egy békés országot támadtak meg azzal az ürüggyel, hogy a Vörös Néphadsereg nem tűrheti meg Tibetben az imperialista befolyást. Az egész világ tudta, hogy semmiféle idegen befolyás nincs ebben az országban, hiszen egyetlen más ország sem zárkózott el oly szigorúan a világ elől, mint Tibet.

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

Nokimaki>!

Nem lehet a Potala ötödik emeletére érni, ha nem a földszinten indulunk el.

266. oldal

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

>!

Soha még nem fűztek ennyi reményt Dalai Láma trónralépéséhez, mint most. A fiatal uralkodó felülemelkedett minden érdekcsoporton és intrikán, és számos tanújelét adta tisztánlátásának és akaraterejének. Természetes ösztönnel fogja majd kiválasztani a megfelelő tanácsadókat, és hozzáférhetetlen lesz a számító és önző emberek számára.

375. oldal

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában

AniEg P>!

Ma is a legnagyobb érdeklődéssel figyelem az eseményeket, mert énem egy része elválaszthatatlanul összekapcsolódott Tibettel. Bárhol élek is, a vágy ezen ország után elkísér mindenüvé. Néha hallani vélem a vadludak és a darvak szárnycsapásait és kiáltásait, amint derűs, hideg, holdfényes éjszakákon elhúznak Lhásza fölött.
Szeretnék ezzel a könyvvel rokonszenvet ébreszteni egy nép iránt, amelynek akarata, hogy szabadságban és békében élhessen, eddig oly kevés figyelmet kapott a világon.

372-373. oldal

Heinrich Harrer: Hét év Tibetben Életem a Dalai Láma udvarában


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Adam Makos – Larry Alexander: Felettünk a csillagos ég
Flora Harding: Erzsébet és Fülöp
Jack Fairweather: Az önkéntes
Rick Atkinson: Hajnali hadsereg
Robert Merle: Francia história
Ishmael Beah: Gyerekkatona voltam Afrikában, amíg ti játszottatok
Graham Moore: Az éjszaka fénye
Passuth László: Esőisten siratja Mexikót
Sangeet Duchane: A Da Vinci-kódon túl
Sarah Rose: Legendás lányok