Korai ​évek kenyere 13 csillagozás

Három kisregény
Heinrich Böll: Korai évek kenyere

Böllt, ​a mai nyugatnémet haladó prózairodalom kiemelkedő mesterét jól ismeri és kedveli olvasóközönségünk. Kötetünkben közölt három kisregényéből kettő a szegények, az elesettek sorsát mélyen átérző, s azt lírai erővel megformáló írót mutatja be.
Az „És száját nem nyitotta szóra”, már biblikus címével is a némán szenvedőkre utal, a „jóléti társadalom” félrelökött áldozataira, akiknek már a vallás is alig nyújt vigaszt. A regény két boldogtalan hőse éveken át úgyszólván a utcára szorul házaséletével, belefásul, belerokkan a kínzó otthontalanságba, az albérleti odú nyomorába, a kilátástalanságba, pénztelenségbe.
A „Korai évek kenyeré”-nek magányos fiatalemberét viszont, akinek nagyobb anyagi gondjai nincsenek, hisz jól kereső műszerész, egy váratlan szerelem döbbenti rá arra, hogy utálja foglalkozását, a pénz utáni hajszát, a megalkuvásokat, melyekre inaséveinek nélkülözése vitte rá. Most már nemcsak kenyérre, de szeretetre, emberi életre is éhezik, s van ereje hozzá,… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa

>!
Európa, Budapest, 1970
244 oldal · keménytáblás · Fordította: Beck Erzsébet, Gergely Erzsébet, Jávor Ottó

Enciklopédia 1


Kedvencelte 1

Most olvassa 1

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

n P>!
Heinrich Böll: Korai évek kenyere

Romba dőlt házak, lelkek. „ A szegénység szörnyű levegőjét érezni.” Irigy vágyódás a jobblét felé. Gonosz ingerek egy falat kenyér után. Férfi és Nő összeforrva. A férfi sovány arcát látod, amit sárgára festett az élet keserűsége. A templom neve is megváltásért kiált. (Hétfájdalmas Szűzmária) A pap imáját hallod, ami porról és feltámadásról beszél. Emberlét. Amikor soha senkinek semmije sem volt igazán. Hiszed a nemlétet. A háború halált hoz, de a túlélésben is elvész az ember. Az emlékek falán lyukak tátonganak. De ki akar már emlékezni? És mire? „ Sírva imádkozom és közben hallom, hogyan folyik el körülöttem a tompán őrlődő idő.”

tgorsy>!
Heinrich Böll: Korai évek kenyere

Mintha Thomas Bernhardot olvastam volna.


Népszerű idézetek

Amrita I>!

– De előbb még mesélj valamit. Talán megmagyarázod, hogy miért vettél el feleségül.
– A reggeli miatt – mondtam –, kerestem valakit, akivel egész életemben együtt reggelizhetek, és rád esett… ezt így mondják… a választásom.

94. oldal

2 hozzászólás
Bélabá>!

…Annak idején, ha otthon voltam, könyveket loptam aptámtól, hogy kenyeret vegyek magamnak, elloptam a könyveket, amelyeket szeretett, gyűjtött, amelyekért diákkorában éhezett – könyveket, amelyekért ő húsz kenyér árát fizette, én egy fél kenyér áráért adtam el: ilyen kamatot kapunk mi: mínusz kétszáz százaléktól mínusz végtelenig…

Korai évek kenyere, 184. oldal

poiuzt>!

Dadogásom meg az ideges rángatózás nemcsak vonzóan, hanem valósággal előkelően hat. Bizonyos dekadens látszatot kelt, melyet megerősít tüntető teaivásom ténye. Csak utalásszerűen magánjellegű beszélgetéseknek is véget vetek egy kézmozdulattal vagy olyan fintorral, amely megérdemli a viszolygó jelzőt. Számomra mindig kényelmetlen volt a bizalmaskodás, és az „emberré válás” túlságosan emlékeztet az embertelenségre.

239. oldal

Szelén>!

…befordultunk a Blüchergasséba. A romhalmazok az évek során kerek dombokká simultak, besüppedtek, és sűrűn benőtte őket a dudva, a zöldesszürke gubancos bozót, amit szelíd vörhenyes ragyogással áraszt el az elvirágzott füzike. A Blücher-emlékmű egy ideig ott hevert még a piszokban: a hatalmas, erőteljes bronzalak dühös tekintettel meredt az égre, amíg el nem lopták.

76. oldal, És száját nem nyitotta szóra, 10, (Európa, 1970)

Baki P>!

És száját nem nyitotta szóra
Mikor letelt a szolgálatom, a pénztárhoz mentem, hogy fölvegyem a fizetésemet.

Korai évek kenyere
Hedvig egy hétfői napon jött, és ezen a hétfő reggelen, mielőtt háziasszonyom becsúsztatta az ajtó alatt apa levelét, legszívesebben a fejemre húztam volna a takarót, ahogy régebben, még a tanoncotthonban, gyakran tettem.

El a csapattól
Mielőtt hozzákezdek ennek az elbeszélőműnek (a művet itt az óramű értelmében használom) a tulajdonképpeni témájához, a Bechtold családhoz, amelynek 1938. szeptember 22-én délután öt óra felé, huszonegy éves koromban tagja lettem, szeretnék néhány szót ejteni saját személyemről, azzal a bizakodó reménnyel, hogy félreértik őket, és gyanakvást keltenek.

(első mondat)

Bélabá>!

Csak abban vagyok biztos, ami a kávét illeti: azokban az időkben, amik következtek, egy család se lett volna kávé nélkül olyan elesett, mint Bechtoldék. A család minden egyes tagja minden alkalommal azt kérdezte: „Főzzek még egy kis kávét?”, habár az ember biztos lehetett benne, hogy már négyszer-ötször feltöltötték a kannát. Később, amikor valóban kitört a háború, egyszerre két halálos bűnt követtem el: egyaránt hódoltam a statisztikáknak és a pszichológiának, amennyiben Bechtoldék kávéfogyasztását körülbelül évi kétszáz font helyett évi hetvenötben szabtam meg, a háború hosszát – nem tudom, pesszimizmusomból vagy a hetes szám misztikus szeretetéből – hét évben, és rávettem apámat, hogy megfelelő mennyiségű nyers kávét helyezzen biztonságba. És belévertem az anyósomba a kávéval való takarékoskodást, egy kávé nélküli korszakot vázoltam rémült szeme elé, ami bekövetkezik, ha nem lesz takarékos…

El a csapattól, 214-215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kávé
nage>!

Csak óvatosan, ha lőnek! Vannak hülyék, akik céloznak és találnak!

poiuzt>!

Ekkor azonban egész repülőraj jelent meg az égen: halálos könnyedséggel száguldottak, alacsonyan a házak felett, szürke szárnyaikat lengetve, és motorjaik zaja megcélozta a szívünket, és legeslegmélyébe talált, láttam, hogy Käte remegni kezd, odaugrottam az ágyához és megfogtam a kezét.

poiuzt>!

Úgy éreztem, mintha most megérteném, amit eddig képtelen voltam megérteni: Wickweber egyszerre lehetett jámbor és gazember, és hogy igazán jámbor és igazán gazember volt, és szélnek eresztettem iránta érzett gyűlöletemet, ahogyan egy gyermek hirtelen szabadon engedi azt a léggömböt, amelyet egy egész nyári vasárnap délután görcsösen szorongatott, hogy lássa, hogyan száll az alkonyi ég felé, ahol egyre kisebb, kisebb lesz, míg végül eltűnik a szeme elől. Magam is hallottam a halk sóhajt, amellyel hirtelen szélnek eresztettem Wickweber iránti gyűlöletemet.

poiuzt>!

– Keskeny – a legkeskenyebb út, amit ismerünk, a kés éle, és én azt hiszem, maga ezen jár…


Hasonló könyvek címkék alapján

John Steinbeck: Egerek és emberek
John Steinbeck: Egerek és emberek / Lement a hold
Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja
Albert Camus: Az idegen
Annie Ernaux: Árulás / Egy asszony
John Steinbeck: A gyöngy
J. M. Coetzee: Életképek
Henryk Sienkiewicz: Őt kövessük!
François Mauriac: Viperafészek és más kisregények
Annie Ernaux: A hely / Egy asszony