Katharina ​Blum elveszett tisztessége 20 csillagozás

Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége

A kötet az Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára sorozatának 6. köteteként jelent meg és Böll 2 kisregényét tartalmazza a Katharina Blum elveszett tisztessége és A hagyaték címűeket.

Katharina Blum elvesztett tisztessége címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1974

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára Metropolis Media

>!
Metropolis Media, Budapest, 2010
266 oldal · ISBN: 9789639828681 · Fordította: Bor Ambrus
>!
Krietrion, Bukarest, 1981
104 oldal · puhatáblás

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

latinta P>!
Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége

Ez is egy – nem, két – alapmű.

    1. Hogyan működik a sajtó, hogyan manipulálja a közvélekedést, gerjeszti az indulatokat? Ez nem német sajátosság, és nem is korfüggő.
    Kórtünet.

    2. Az igazság – ha lassan is, de – végül kiderül.
    Kell-e a huszadik században a háború? Hát nem.
    Ma sem.

>!
Metropolis Media, Budapest, 2010
266 oldal · ISBN: 9789639828681 · Fordította: Bor Ambrus
6 hozzászólás
olvasóbarát>!
Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége

A mű a Nobel-díjasok Könyvtára sorozatában jelent meg,2 kisregényt tartalmaz: Katharina Blum elveszett tisztessége pamflet a korszak bulvársajtója ellen, felveti az újságírás felelősségét. Ezt a kisregényt már korábban olvastam. Most a kötet másik kisregénye A hagyaték következett, amely 1943-ban játszódik, háborús körülmények között, illetve az egyik katona meséli el hogyan lőtte le Schelling főhadnagyot tiszttársa az orosz fronton. Böll kritikusan nézi a német társadalmat és különösen elítéli a háborút, a kicsinyes, de megbocsáthatatlan bűnöket a harcoló katonák ellen, az élelmezés elhanyagolását, vagy a sikkasztó parancsnokokat. Azt a kérdést vizsgálja, hogy milyen eszközöket hajlandók bevetni a túlélés érdekében a katonák, s hogy eközben mennyire képesek megőrizni az emberi mivoltukat. Sugárzik a műből az ember-és békeszeretet, Böll humanizmusa.

A Hagyatékból az a fajta ember- és békeszeretet sugárzik, amelyet Böll olyan remekül képviselt.

Mwokar>!
Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége

Katharina Blum is régi restancia volt… és érdemes volt elolvasni! Azért nem véletlen egy-egy „közismert” mű hírneve. A stílusa-szerkezete meglepő. Nem ezt vártam egy neves szépirodalmi műtől: egy lajstrom szerű forgatókönyvhöz hasonló… lista szerű számadása a cselekményeknek, történéseknek, átviharzó érzelmeknek. Kezdetben kifejezetten nehezemre esett feloldódni a történetben, átlényegülni, jelen lenni … de bizony jól van megírva … és a téma kellően undorító, eleven, fenyegetően aktuális ahhoz, hogy ne lehessen közömbösnek maradni.
„jobb napokon” szeretem magam azzal áltatni, hogy az azóta eltelt 40év alatt már közismerten, annyival mélyebbre süllyedt az „újságírás, tájékoztatás” minden formája (és ráadásul ez egy össztársadalmi kooperáció eredménye), hogy már semminek sem lehet hitelt adni, így az általa gerjesztett, gerjeszthető hatások is fele olyan drasztikusak lehetnek talán … mint itt … elvileg … és ez szuper, ha igaz … ugyanakkor ott az érem másik oldala, ami viszont/szintén igazi tragédia: a szándékos dezinformáció áradat, a részben ennek köszönhető teljes közöny, érdektelenség és sötétség … az önvédelmi reakciónak is betudható kényelemes össznépi megalkuvás … kíváncsi vagyok hova vezet ez majd, mert vannak makacs dolgok, és teljességgel inkompatibilis, javíthatatlan idealisták … és az igazságérzet, illetve a lelkiismeret is egy érdekes, vitathatatlanul még létező ismeretlen az egyenletben… jól elkalandoztam … és ennek egy csomó közhely lett az eredménye :))). Hiába ez egy gondolatébresztő mű, bárki bármit mondjon.
A másik kisregény a könyvben a „Hagyaték” volt. Teljesen más stílus, szerkezet. A háború majd minden vetületéről egy gyalogos kiskatona szemszögéből. Egyes szám, első személyben. Nem taglózott le, pedig egyetlen „közhely” sem maradt ki: ostoba, kegyetlen, kisebbségi komplexussal megvert, nárcisztikus felettesnek, vagy tökéletesen értelmetlen parancsnak való kiszolgáltatottság; rettegéstől megbolondult katonák, lelket-testet lassan, véresen csonkító halál ezer arca … ritkán agyalok rajta, mi lett volna, ha … DE végtelen megkönnyebbülés olvasás közben, hogy itt vagyok a fotelban, és nem ott. Ha az ember ilyen „lapokat kap”, még „telített betlit” sem játszhat… ennél értelmetlenebb emberi „vívmány” aligha létezik… érdekes olvasni ugyanakkor, és nagyon plasztikusan van megírva, mennyire más egy forró fürdő, egy tiszta-ropogós, szappan illatú fehérnemű, egy alvásba ájulás, vagy egy slukk dohány értéke ebben a kilátástalan, teljesen értelmetlen, tökéletesen kiszolgáltatott, mocskos helyzetben … éreztem a számban a dohány ízét, a keményített pamut dörzsölését a csupasz bőrömön … és bár alig 100oldal volt, tökéletesen átjött az „időtlen, végtelensége” a háborúnak. Amikor 2 teljes nap értelmetlen, kényszer rutinjainak sorozata 2hónapnak tűnik … mert a céltalan, végtelennek tűnő rutinok végzése közben az elme milliárdnyi gondolattal, őrjöngve „próbál szabadulni” ezernyi irányba, kapaszkodni emlékképekbe, vagy reményteli jövőképekbe … és amikor rájön, hogy nincs kiút, még mindig hátra van a 2napból másfél … vagy amikor 7perc is óráknak tűnik egy rövid bombázás során, mert a félelemtől megbénulva, kitágult pupillákkal milliárdnyi mozaikra hullik körülötte minden perc, és csak úgy juthat át a percről a következő leírhatatlanul ocsmány félpercre, ha a megfagyott mozaikokat egyenként-sorbaállítva dolgozza fel, éli meg minden befogadhatatlannak tűnő részletével együtt … és a Hagyaték … szeretem hinni, hogy békés vagyok … de ha ilyen Hagyatékot kapnék, … vajon béke vagy megalkuvás a neve annak, ha az ember „elereszti” ezt a hagyatékot … én azt hiszem inkább levadásznám az illetőt, felsliccelném lágyéktól ádámcsutkáig…. békésen, mert tudom, hogy az helyreállítaná az igazságérzetem.
Biztos, hogy fogok még olvasni az írótól. Már azt is tudom mit…csak tudjam le ezt a nobeles-kihívást.

enlightened_owl>!
Heinrich Böll: Katharina Blum elveszett tisztessége

Ugyan én az elveszTett tisztessége verzióban olvastam, de ha már elrontottam, akkor ide írom az értékelést. Első könyvem Bölltől, csak ez alapján nem került volna a szerző arra a polcra a fejemben, ahol a rögtön ezután olvasott Biliárd fél tízkor miatt landolt (jó magas polc), de mindenesetre remek kis könyvecske ez is (a becézés a terjedelemnek szól, a téma fajsúlyos). Áldokumentarista vádbeszéd a bulvársajtó némileg kafkai-lovecrafti (ezt a jelzőt se gondoltam, hogy leírom egyszer) burjánzásai ellen.


Népszerű idézetek

olvasóbarát>!

A háború a maga gyakorlatában nem ismer romantikát, úgynevezett eszmék vagy érzések sehova sem férnek bele. Az a katona aki rendszeresen éhen marad, bármire képes, és alapos joga valami ennivalót szerezni magának. Szinte nevetségesek voltak az élelmezési adagok, uram.
A hagyaték

185. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Johann Wolfgang Goethe: Az ifju Werther Gyötrelmei
Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
Thomas Mann: Ein Glück / Boldogság
Johann Wolfgang Goethe: Die Leiden des jungen Werther / Az ifjú Werther szenvedései
W. Salgó Ágnes – Stemler Ágnes (szerk.): Honterus-emlékkönyv / Honterus-Festschrift
Jakob Wassermann: Caxamalca aranya
Franz Kafka: A fűtő / Az átváltozás – Der Heizer / Die Verwandlung
Kulcsár Péter: Sprich einfach B2!
Angelus Silesius: Kerúbi vándor
Szerb Antal (szerk.): Száz vers