És ​száját nem nyitotta szóra 17 csillagozás

Heinrich Böll: És száját nem nyitotta szóra Heinrich Böll: És száját nem nyitotta szóra Heinrich Böll: És száját nem nyitotta szóra

A ​Nobel-díjas író kötetünkben szereplő hat kisregénye írói pályájának és egyben az elmúlt harminc év nyugatnémet valóságának keresztmetszete. Hienrich Böll az egyik legjelentősebb és legnépszerűbb író napjainkban. Műveiben mindig azokkal az időszerű kérdésekkel foglalkozik, melyeket a kor változásai és a történelmi fejlődés állít a gondolkodó, politizáló, az emberi sorsokért felelősséget érző író elé. Az 1949-ben írt, A vonat pontos volt című kisregény még a háború nagyon is közeli emlékeit eleveníti fel, a halálát biztosan megérző, szabadságáról a galíciai hadszíntérre visszautazó katona történetében. Továbbá három, 1953 és 1964 között keletkezett kisregényének (És száját nem nyitotta szóra, Korai évek kenyere, El a csapattól) is a háború témája, de közvetetten. Böll sorsokat ábrázol itt, a nyomor, majd a kezdődő prosperitás idején – sorsokat, szerelmeket, kapcsolatokat, melyek valamiképpen eltorzultak; embereket, akik nem tudnak egymásra találni, és magukra sem, mert a… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1980
764 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630719797 · Fordította: Beck Erzsébet, Bor Ambrus, Fáy Árpád, Gáli József, Gergely Erzsébet, Jávor Ottó

Kedvencelte 1

Most olvassa 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

lenne P>!
Heinrich Böll: És száját nem nyitotta szóra

Valahogy úgy tűnik, mintha sokkal régebben olvasnám ezt a könyvet, mint ez év januárjától. Több regényből is áll és talán ezért töredezett szét bennem a kötet (bár gyakorlatilag is nagyon ficeg a hátsó könyvlap).
Mindegyik történet élénken él bennem és Böll nagyon jól megragadja a lényeget.
Valójában Katharina Blum elvesztett tisztessége miatt vettem ki a könyvtárból (külön nem volt meg), de a többit is örülök, hogy megismertem.
Összehasonlítani nem tudnám őket, mindenesetre az El a csapattól c. volt a legfelszabadultabb. A vonat pontos volt c. megdöbbentő, de számomra nagyon szép, katona szereplői sokszor eszembe jutnak. A címadó történet annyira nem tetszett, pedig szép és megrendítő történet, a hangulatok, illatok, ízek szépen érezhetők, de a helyzetbe nem tudtam magam beleélni, hasonlóan a Korai évek kenyere c. íráshoz.
Érdekes és könnyedebb volt Egy szolgálati út vége c. is, de az utána következő írás -Katharina Blum elveszett tisztessége- jobban megfogott.

fióka P>!
Heinrich Böll: És száját nem nyitotta szóra

Nagyon szeretem, sokadjára olvasom. Az örök kedvenc mindig az És száját nem nyitotta szóra marad.
P.S.: És az El az csapattól :))).

evol>!
Heinrich Böll: És száját nem nyitotta szóra

Kicsit nyomott hangulata, megfelel a második világháború utáni hangulatnak, mégsem volt nyomasztó számomra.
Lassan haladtam, de nem azért, mert rossz vagy unalmas lett volna.
Sorra kerül még Böll a jövőben.

gabiica P>!
Heinrich Böll: És száját nem nyitotta szóra

Csak A vonat pontos volt című elbeszélést olvastam belőle, kötelező feladatként az egyetemen. Igazán korhű, és jól megírt történet, benne van minden, ami a világháborúval járt. Tetszett.


Népszerű idézetek

lenne P>!

Vádolom magam, kibúvót nem keresve beismerem bűnösségemet, és talán lehanyatlanak a kétségbeesetten tördelt, fölemelt kezek, kisimulnak a ráncolt homlokok, és lesz, aki letörli a habot szája szögletéből. Ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy ennek az elbeszélésnek a végén átfogó vallomást teszek, komplett tanulságot fogok szolgáltatni, és olyan magyarázatot, amely a hetedikeseket éppúgy megkíméli a sóhajtozástól és a fejtöréstől, mint a felső szemináriumok elemző mestereit. Úgy lesz megfogalmazva, hogy az egyszerű, elfogulatlan olvasó is „hazavihesse magával”, sokkal kevésbé lesz bonyolult, mint az évi jövedelemadó-bevallás kitöltéséhez csatolt útmutató.

412. oldal, El a csapattól

fióka P>!

Itt máris egy majdnem születési hibának számító fogyatékosságomat kell feltárnom, ami számomra elég sok nehézséget és kettősséget okozott. Szüleim, akik vegyes házasságot kötöttek, sokkal jobban szerették egymást, semhogy az én vallásom végleges tisztázásával egyik a másiknak fájdalmat akart volna okozni. (Csak anyám temetésekor tudtam meg, hogy ő volt az evangélikus fél.) Egymás kölcsönös tiszteletben tartásának igen bonyolult módszerét alakították ki: vasárnaponként egyikük a filzengrabeni Szentháromság-templomba ment, ugyanakkor a másik a lyskircheni Santa Mariába; íme, a vallási udvariasság magas foka, aminek az volt a legcsinosabb cikornyája, hogy a harmadik vasárnap egyikük sem ment egyik templomba sem. Bár apám gyakran megnyugtatott, hogy a keresztség által a kereszténységhez tartozom, a hitoktatás semmiféle nemében nem részesültem. Noha már az ötvenhez közeledem, még most is sötétben tapogatózom; a pénzügyi hivatal – mert nem fizetek egyházi adót – az ateistákhoz számít. Nem bánnám, ha zsidó lennék, csak legalább megszabaduljak ennek a rubrikának a kínos „vd” bejegyzésétől, de apám úgy véli, hogy akkor meg az ő halálával, mikor végül a titok kiderül, a zsidó közösségből kellene kilépnem, és ezt félremagyaráznák. A magánéletben „jövendő kereszténynek” nevezem magam, ami azt a jogosulatlan gyanút kelti, mintha adventista lennék. Ami a vallást illeti, tiszta lap vagyok, alkalom a kétségbeesésre, az ateisták szemében szálka, a keresztények előtt „tisztázatlan eset”, a színvallástól idegenkedő, éretlen, elhalt anyámmal szemben túlságosan udvarias – ahogy nemrég Isten egyik szolgája mondta nekem: „Az udvariasság nem teológiai kategória.” Kár, különben nyilván igen buzgó férfiú lennék.

402-403. oldal

lenne P>!

A legszebb azonban még mindig a tehenek neszezése az éjszakában, szusszanásuk, köhögésük, ásítozásuk és még az afféle neszezésük is, ami az embereknél illetlenség, a teheneknél olyan békés, megnyugtató, ezzel szemben a tyúkok. . . a tyúkokat csak azért lehet elviselni, mert tojást tojnak; no, az is kedves, ha éjjel alvó madarakra bukkanunk; […].

519. oldal, Egy szolgálati út vége, 2.

lenne P>!

„Evés előtt, s ha székeltél, kezet mosni ne szégyelljél.” Íme, aki halogatás nélkül a hadseregbe küldi gyermekeit, nem kell félnie, hogy ott bármiről is megfeledkeznek. És ha arra gondolunk, hogy az étkezőben egy tábla lóg ezzel a felirattal: „Arbeit macht frei”, máris világos mindenki előtt, hogy a lírai és a világnézeti igényekről is egyaránt gondoskodnak.

416. oldal, El a csapattól

lenne P>!

A valóságot kutató interpretátornak azt javaslom, húzzon háromperces sugárral félkört a Severin utcától nyugatra a perlengrabeni megálló körül, keressen ki egy utcát, amely fennakad a félkörben – hogy a sugarakat pontosan megadjuk, meg kell adni hozzá a sebességemet: javaslom, hogy ezt valahol Jesse Owens és egy átlagon felüli amatőr közé helyezzük.

420. oldal, El a csapattól

Leverkühn>!

És én unatkoztam, mikor vissza kellett mennem az élőkhöz… nem is képzeled, milyen unalmas a legtöbb ember. A halottak, azok nagyszerűek.

lenne P>!

Nyomatékos tanács: mindenkit rábeszélek, hogy távolodjék el a csapattól. A szökésre és a dezertálásra inkább rá-, mint lebeszélek, hiszen mondtam már: akadnak hülyék, akik nemcsak céloznak, hanem találnak is, és mindenkinek tudnia kell, mit kockáztat. A lőfegyverek teljesen humortalan eszközök.

458. oldal, El a csapattól


Hasonló könyvek címkék alapján

Hans Hellmut Kirst: Tisztgyár
Norman Ohler: Totális kábulat
Joachim Fest: A bukás
Sibylle Knauss: Éva Braun
Peter Handke: A kapus félelme tizenegyesnél
Art Spiegelman: A teljes Maus
Tomcsik Nóra: Tél Berlinben
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan
Stefan Zweig: Sakknovella
Stephen E. Ambrose: Az elit alakulat