Csoportkép ​hölggyel 51 csillagozás

Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

A ​hölgy a csoportkép közepén: Leni Gruyten. Neve, alakja nyugatnémet hazájában már közismert, és a nevét alighanem beiktatja majd az európai irodalomtörténet a híres nőalakok névsorába. Nem dáma, a képen látható alakok többsége szerint csak egy lecsúszott nő, a múltja zavaros, a jelene kétes. Kommunistagyanús személy. Negyvennyolc éves, de még fiatalos. Rajnai eredet, a nem-rajnai vérmérsékletű németek többsége szerint érzéki, felelőtlen, préda. Városában és városa peremén élte meg a nácizmust, a háborút, ott élte meg a folytatását, azt éli máig – 1969-et írunk – ; a képen látható jól öltözött urak és hölgyek körén kívül éli, a rosszabbul öltözöttek igen szűk körében. A jól öltözött volt nácik és volt nem-nácik, volt és mai etablírozottak, jóléti tőkések, magánzó kívülállók, akik a hölgy sorsát nyomozó írónak (az ő öltözete igen hanyag) rendre elmondják, amit tudnak, általában szemére vetik Leninek, hogy saját maga közösítette ki magát a szolid társadalomból. Az iskolában rosszul… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1971

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Horizont könyvek Kriterion · Magvető Világkönyvtár Magvető

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635477287 · Fordította: Bor Ambrus
>!
Európa / Kriterion, Budapest / Bukarest, 1983
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630724235 · Fordította: Bor Ambrus
>!
Magvető, Budapest, 1980
514 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632711173 · Fordította: Bor Ambrus

1 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 11

Most olvassa 5

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bla IP>!
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Ez egy nagyon fontos és jó regény, nem véletlen, hogy a világ Nobel-díjjal ismerte el Heinrich Böll 1971-ben megjelent művét. Mióta magyarul kézbe vehető, azóta e könyvet folyamatosan, azaz évente legalább egyszer kézbe véve olvasom. Leni Gruyten egy nem hibátlan, de jobb sorsra érdemes nő, aki azonban nem a német felső-középosztály által elvárt módon viselkedik és él. A történet az ő életét világítja meg, de ő személyesen szinte nem is szerepel. Ismerősei, barátai mondják el róla véleményüket, megfigyeléseiket, s ez a rendhagyó szerkezet alkalmat ad az írónak arra, hogy az első világégés utántól egészen 1960-ig elmondja véleményét a német történelemről, társadalomról, emberekről, háborúról és szerelemről, őszinteségről és képmutatásról, mindezt olyan közvetlen iróniával, ugyanakkor szinte dokumentarista stílusban, hogy az értő olvasót biztosan elvarázsolja. Én imádom, s nekem e szemlélet és krónika összeolvad a Katharina Blum-mal, A biliárd fél tízkor-ral, Dr. Murke hallgatásaival…Méltán Nobel-díjas! Nagyon ajánlom!

Zsuzsi_Marta>!
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Heinrich Böll az egyik kedvenc német íróm, az eddig tőle olvasott minden egyes műve nagy hatással volt rám, emlékezetes olvasmányélményt nyújtott. Most sem okozott csalódást, méltán jutalmazták őt ezért 1972-ben irodalmi Nobel – díjjal.

Érdekes és szokatlan felépítésű alkotás. Főszereplője Leni Gruyten, aki hányatott életén keresztül egy történelmi korrajz, valamint egy társadalmi keresztmetszet jelenik meg előttünk, végig néma szereplője a regénynek.
Böll nagyot merített, ami az időintervallumot illeti, az I. világháborútól indulva egészen az 1960-as évekig göngyölítette fel Leni életét meghatározó eseményeket. Rendhagyó módon ő is szerepet kap, mint adatokat gyűjtő szerkesztő.

A regény leginkább egy bírósági tárgyalás előkészítését hivatott tanúvallomások gyűjteménye, többszereplős, igen szerteágazó, néha picit túlzottan aprólékosnak, elvétve kissé száraznak is véltem. Ez annak is betudható, hogy párbeszédmentes, pusztán ténymegállapítás, az események visszaidézését, Leni jellemrajzát hivatott az író elénk tárni. Miközben ő, Leni nem kapott szót.

Többször találtam hasonlóságot Böll másik műve, a „Katharina Blum elvesztett tisztessége” és e között, hiszen itt is a pletyka szintű feltételezések, stigmatizálás fedezhető fel a megszólaltatott szereplők visszaemlékezéseiben, irigység, rosszindulat, rágalmazás ködösítette el szemüket, és kiáltották ki Lenit hol kurtizánnak, hol kommunistának.
Legmegindítóbb epizód a temetőben bujkálás, ahol világra hozta Borisz Lvoviccsal közös gyermeküket. Leni egész élete, sorsa megindító, kitartása és bátorsága tiszteletreméltó.
Szép és fontos regény, de nálam mégsem ez Böll legszebb és legjobb regénye, az továbbra is „Az angyal hallgatott”.

fióka P>!
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Azonnal a Katharina Blum jutott eszembe. Csodaszép társadalmi keresztmetszet, igazán kitűnően aknázza ki a rövid időn belül sorra kerülő politikai struktúrák és az egyház megkövetelte morált, képmutatást, értékrendet, gondolkodásmódot. Leni tulajdonképpen nem is érdekes, azaz inkább nem annyira fontos, hiszen rendben, kellett egy váz, amire felépül a történet, hogy aztán Böll gyakorlatilag minden miliőből fel tudjon mutatni egy hozzá legalább részlegesen kapcsolódó szereplőt és Leni ez a váz elsősorban, mellette pedig nyilván ott van a maga, igen sajátságos viszonyulása mindenhez. Leni vitathatatlanul nonkonformista és egyéniség (bár az egyikből szinte minden esetben következik a másik, és egyiket sem szokták szeretni). Rendkívül izgalmasnak tartom, hogy a könyvben gyakorlatilag nincs egyetlen olyan szereplő sem, aki teljes mértékben szerethető vagy utálható lenne – már ahogy ez a regényekben szokott történni (és nem csak) –, szóval mindenki szívderítően emberi, ez számomra sokkal érdekesebb volt, mint maga a történet. Másik érdekes dolog az, hogy adott helyzetek kiből mit hoznak ki, ez engem mindmáig elbűvöl, holott ezt emlegetni egy summázásban már lassacskán elcsépeltnek minősül. A könyv struktúráját is szeretem, csak valószínűleg újra kell majd olvassam, mert adott pillanatban teljesen elvesztem az azonos német nevekben, fogalmam sem volt, hogy ki kicsoda, mire eljutottunk oda, ahol az illető ténylegesen felbukkan. Ez az egyetlen bajom a kvázi (de mégsem) a történet végétől mesélni kezdett könyvekkel.
Jó könyv volt, de még mindig Az És száját nem nyitotta szóra valamint az El a csapattól jelentik számomra az igazi Böllt.

4 hozzászólás
ppeva P>!
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Az elején nagyon nehezen hangolódtam rá a rendhagyó stílusára. Kellett vagy ötven oldal, mire belerázódtam.
Furcsa érzésem volt vele, mert annak ellenére, hogy nagyon jó könyv, nehezen haladtam vele, helyenként untam, helyenként bosszantott is. Szóval menet közben nem élveztem annyira, de összességében (és utólag) úgy érzem, egy igazán jó könyvet olvastam.

1 hozzászólás
bagie P>!
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Molyos ajánlásra olvastam el ezt a könyvet [köszönöm @Bla az ajánlást és @Kuszma a kölcsönzést]
Hosszú, de olvastatta magát, viszont azt hiszem, nekem nem jött át teljes mértékben.
A történet egy nőről szól, aki maga szinte meg sem jelenik a könyvben: mindenki csak beszél róla. Olyan érzésem volt, hogy egy csoportképet nézegetve, a kép szereplői nosztalgiáznak , emlékeiket Leni köré, Lenire építve mesélnek. Közben persze az egész inkább szól a társadalomról, Németországról, a háborúról, ezek kritikája. Egy kordokumentum ez, inkább éreztem történelmi dokumentumnak, mint egy történetet elmesélő regénynek.
Olykor úgy éreztem, hogy egy nyomozati anyagot olvasok, amelyben a Sz(erző), mint nyomozó, olykor adóhatósági ellenőrnek gondoltam – kicsit sok a melóm mostanság :) Leni után kutakodik, nyomoz, beépül a barátok közé…
Ami nagyon zavart benne, az a sok-sok rövidítés – főleg, amikor már egy-egy betű több dolgot is jelentett.
Régi terv volt már Böll megismerése – de kicsit remélem, a Billiárd fél tízkor vagy Katharina Blum elvesztett tisztessége kicsit más, és kicsit jobb lesz…

tgorsy>!
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Halálosan idegesített, h. a gépelést végző titkárnő nem oldotta fel az író rövidítéseit, mert gondolom Böll nem ezzel akart valami új dolgot kitalálni, vagy ezzel gondolta „dokumentaristává” tenni a könyvét.
Nyilvánvalóan tele vagyok előítélettel, de akkor is az volt az érzésem: ha a németek valóban ilyenek lettek volna ( "nem vagyok én vadember"), nem tarthatott volna 6 évig a háború. Nem szerecsen mosdatás, egyáltalán nem, de mégis volt valami ilyes érzésem. És legalább szembenéztek/néznek.
Jó könyv ez. Csak azok a hülye rövidítések…..

1 hozzászólás
Zimmermann_Zita>!
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Keresztmetszet a háború utáni német társadalomról, érdekes, dokumentarista stílusban, mintha a szerző el akarna távolodni a történtektől. Leni különös személyiség, a történetben sem volt igazán jelen, és valahogy mintha a saját életében sem lett volna. Kissé néha álomszerű, szürreális volt a történet, érdemes volt elolvasni.

BabusM>!
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Igen, ahogy a fülszöveg mondja, valószínűleg tényleg ez Böll legjobb regénye. De a Billiárd fél tízkor sokkal-sokkal szebb… és számomra az marad a jobb. Ráadásul nekem a főhős egyáltalán nem volt szimpatikus. A története számomra azt világította meg, hogy hiába jó az ember és nem akar rosszat másoknak, ha nincs meg hozzá a kellő … hm… józan esze, emberi és műveltségbeli tudása, mindennapi tájékozottsága, körültekintése, akkor nagyon sok bajt tud okozni másoknak és önmagának egyaránt. És akkor már megkérdőjelezhető az is, hogy tényleg olyan jó-e az a személy. A mellékszereplők között sokkal több szimpi figura akadt, akiknek megvoltak a maguk hibái, szenvedélyei, indulatai, de adott esetekben felül tudtak ezeken emelkedni, és néha jó és igaz emberként cselekedtek. Leni ezzel szemben nem igazán tudott a hibáin, hiányosságain túllépni, azok uralkodtak az életén, és az őt segítő emberek nélkül már régen elbukott volna. Becsülendő az, ahogy kiáll állandóan azokért, akiket kedvel, de a hibái miatt ugyanannyi bajt okoz, mint jót. Ezért nem tudom csodálni a „tisztasága” miatt.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635477287 · Fordította: Bor Ambrus
Adriaticum>!
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Ez a könyv nagyon jó és nagyon fontos! Böll pontosan úgy ír, ahogy szeretem, ha valaki ír! :) Leni Gruytent és világát nagyon eredeti látásmóddal írta meg az író, minden szónak helye van a könyvben. Praktikus, sallangoktól mentes, egyértelmű, direkt, egyszerű és iszonyúan emberi. Úgy ábrázolja az embert, ahogy az tényleg van, nincs semmi póz és giccs. Nem elég a szélsőségekről írni, a zsidókról, meg a nácikról. A legtöbb ember a tömeg része, nem különleges és nem exponált, róluk kell írni, a mindenkori átlagemberről, mert ami történt az valójában rólunk szól! Nem csoda hogy Nobel-dijat kapott a szerző, ez a könyv alapmű a XX. századról, tehát a mi korunk megértéséhez. És a nyelvezete is iránymutató!

szoszimo>!
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Nagy kedvenc.
Számomra ez az a könyv, amit a történelemről, politikáról, világháborúról mindent tudóknak, okoskodóknak rendszerint ajánlok. (kezükbe is adnám, ha lenne példányom). Csak, hogy lássák: a politikai csatározásoknak, évszámoknak, tankcsatáknak megvan a maguk emberi oldala. Ha hisszük, ha nem, még Németországban is! Ahol szintén szenvedtek, sodródtak, küzdöttek egyszerű emberek. Ezrek, milliók ott sem akartak mást csak nyugalomban élni a mindennapjaikat. Ezekből a történelem szempontjából lényegtelen, túlélésre játszó kisemberekből mutat be néhányat a könyv számomra nagyon szimpatikus, minden pátosztól, ítélkezéstől mentes stílusban.


Népszerű idézetek

fióka P>!

Palástot varrtam
versemnek, kihímeztem
válltól szegélyig
ősi regékkel:
letépték a bolondok,
hordták a világ
szeme láttán, mint
sajátjukat.
Hordják el békén.
Jóval nagyobb bátorság
meztelen járni.

362. oldal

fióka P>!

Az anyjának fogalma se volt róla, hogy mi bajt okoz azzal a kafkázással, nem tudta, hogy olyan ellentétes írókat, mint Kafka meg Brecht, nem lehet intenzíven olvastatni, mert a kettő együtt egyszerűen megemészthetetlen – és, mondja, minek kellett ezt még megtetézni Hölderlin szélsőséges pátoszával meg Trakl lenyűgözően dekadens lírájával?

306. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bertolt Brecht · Franz Kafka · Georg Trakl · Georg Trakl · irodalom
1 hozzászólás
fióka P>!

[…] „A koncentrációs táborok parancsnokai panasz tárgyává tették, hogy a kivégzésre kiszemelt szovjet orosz létszámnak mintegy 5-10%-a holtan vagy félholtan érkezik a táborba. Miáltal az a benyomás támad, mintha a törzstáborok ilyen módon szabadulnának az ilyen foglyoktól. […]”

241-242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: abszurd · groteszk
ppeva P>!

[…] és abban se vagyok biztos, hogy egy alig nyolcéves gyerekkel éppen Kafka 'Büntetőtelep'-ét kell-e olvastatni, […]

303. oldal

fióka P>!

A lelkiismeretlenség gyógyhatású, nekem elhiheti.

196. oldal

ppeva P>!

És mondja, kihozott maga valaha szovjet hadifoglyot náci fogolytáborból, megpróbálkozott vele? (Indokolatlanul szemrehányó hang: Szerző ugyan soha senkit se próbált bárhonnan kimenekíteni, módja se nyílt erre, de arra hébe-hóba azért nyílt módja, hogy egyáltalán ne ejtsen hadifoglyot, vagy futni hagyjon embereket, amit meg is tett.)

177. oldal

ppeva P>!

[…] – vagyis szabadnak érezhettük magunkat, de, mondhatom, elég szar érzés volt. Mi a fenét kezdjünk a szabadsággal, hova a jó szabadságba menjünk, melyikünknek van életbiztosítása, hogy mint szélnek eresztett szovjet hadifogoly csak úgy belerohanjon a vakvilágba? – amellett a keretlegénység csak úgy privátim hagyta abba a háborút, nem hivatalosan, és könnyen meglehet, hogy a többi utóbb még elkapott, felkötött vagy falhoz állított egy-két embert.

292. oldal

ppeva P>!

[…] azzal nyugodtan visszafordult a két vendéghez, folytatták a beszélgetést, tájszólásban; hollandi mézeskalácsízű, torokhangokkal kevert beszédük úgy hangzott, mint a batáviai bennszülötteké.

324-325. oldal

ppeva P>!

Egyik-másik ezek közül a férfilátogatók közül tolakodóvá vált, mondani se kell, hogy eredménytelenül, de mindenki tudja, hogy leghangosabban az henceg sikerrel, aki sikertelenül tolakodott, […]

8. oldal

ppeva P>!

[…] már annyira gyászolt, hogy szinte azon mesterkedett abban a nagy büszkeségében és gyászában, hogy tán sikerül neki a másik lábára is sántítania – meg nem mondhatom magának, hogy a bal volt-e a jó lába, vagy a jobb –, szóval, legszívesebben azt is húzta volna, amilyen hamis ember volt, no de egy ép láb azért csak köll annak, aki a másikra sánta akar lenni, nem igaz?

133. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Viola Stern Fischer – Veronika H. Tóth: A Mengele-lány
Martha Hall Kelly: Orgonalányok
Kate Quinn: A vadásznő
Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság
Ken Follett: A Titánok bukása
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Andrzej Szczypiorski: A szép Seidenmanné
Ernst Jünger: Acélzivatarban
Nevil Shute: Az örökség