Csoportkép ​hölggyel 37 csillagozás

Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

A ​hölgy a csoportkép közepén: Leni Gruyten. Neve, alakja nyugatnémet hazájában már közismert, és a nevét alighanem beiktatja majd az európai irodalomtörténet a híres nőalakok névsorába. Nem dáma, a képen látható alakok többsége szerint csak egy lecsúszott nő, a múltja zavaros, a jelene kétes. Kommunistagyanús személy. Negyvennyolc éves, de még fiatalos. Rajnai eredet, a nem-rajnai vérmérsékletű németek többsége szerint érzéki, felelőtlen, préda. Városában és városa peremén élte meg a nácizmust, a háborút, ott élte meg a folytatását, azt éli máig – 1969-et írunk – ; a képen látható jól öltözött urak és hölgyek körén kívül éli, a rosszabbul öltözöttek igen szűk körében. A jól öltözött volt nácik és volt nem-nácik, volt és mai etablírozottak, jóléti tőkések, magánzó kívülállók, akik a hölgy sorsát nyomozó írónak (az ő öltözete igen hanyag) rendre elmondják, amit tudnak, általában szemére vetik Leninek, hogy saját maga közösítette ki magát a szolid társadalomból. Az iskolában rosszul… (tovább)

Eredeti mű: Heinrich Böll: Gruppenbild mit Dame

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635477287 · Fordította: Bor Ambrus
>!
Kriterion / Európa, Bukarest / Budapest, 1983
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630724235 · Fordította: Bor Ambrus
>!
Magvető, Budapest, 1980
514 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632711173 · Fordította: Bor Ambrus

1 további kiadás


Enciklopédia 7


Kedvencelte 12

Most olvassa 2

Várólistára tette 38

Kívánságlistára tette 12

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bla IP
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Ez egy nagyon fontos és jó regény, nem véletlen, hogy a világ Nobel-díjjal ismerte el Heinrich Böll 1971-ben megjelent művét. Mióta magyarul kézbe vehető, azóta e könyvet folyamatosan, azaz évente legalább egyszer kézbe véve olvasom. Leni Gruyten egy nem hibátlan, de jobb sorsra érdemes nő, aki azonban nem a német felső-középosztály által elvárt módon viselkedik és él. A történet az ő életét világítja meg, de ő személyesen szinte nem is szerepel. Ismerősei, barátai mondják el róla véleményüket, megfigyeléseiket, s ez a rendhagyó szerkezet alkalmat ad az írónak arra, hogy az első világégés utántól egészen 1960-ig elmondja véleményét a német történelemről, társadalomról, emberekről, háborúról és szerelemről, őszinteségről és képmutatásról, mindezt olyan közvetlen iróniával, ugyanakkor szinte dokumentarista stílusban, hogy az értő olvasót biztosan elvarázsolja. Én imádom, s nekem e szemlélet és krónika összeolvad a Katharina Blum-mal, A biliárd fél tízkor-ral, Dr. Murke hallgatásaival…Méltán Nobel-díjas! Nagyon ajánlom!

>!
fióka P
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Azonnal a Katharina Blum jutott eszembe. Csodaszép társadalmi keresztmetszet, igazán kitűnően aknázza ki a rövid időn belül sorra kerülő politikai struktúrák és az egyház megkövetelte morált, képmutatást, értékrendet, gondolkodásmódot. Leni tulajdonképpen nem is érdekes, azaz inkább nem annyira fontos, hiszen rendben, kellett egy váz, amire felépül a történet, hogy aztán Böll gyakorlatilag minden miliőből fel tudjon mutatni egy hozzá legalább részlegesen kapcsolódó szereplőt és Leni ez a váz elsősorban, mellette pedig nyilván ott van a maga, igen sajátságos viszonyulása mindenhez. Leni vitathatatlanul nonkomformista és egyéniség (bár az egyikből szinte minden esetben következik a másik, és egyiket sem szokták szeretni). Rendkívül izgalmasnak tartom, hogy a könyvben gyakorlatilag nincs egyetlen olyan szereplő sem, aki teljes mértékben szerethető vagy utálható lenne – már ahogy ez a regényekben szokott történni (és nem csak) –, szóval mindenki szívderítően emberi, ez számomra sokkal érdekesebb volt, mint maga a történet. Másik érdekes dolog az, hogy adott helyzetek kiből mit hoznak ki, ez engem mindmáig elbűvöl, holott ezt emlegetni egy summázásban már lassacskán elcsépeltnek minősül. A könyv struktúráját is szeretem, csak valószínűleg újra kell majd olvassam, mert adott pillanatban teljesen elvesztem az azonos német nevekben, fogalmam sem volt, hogy ki kicsoda, mire eljutottunk oda, ahol az illető ténylegesen felbukkan. Ez az egyetlen bajom a kvázi (de mégsem) a történet végétől mesélni kezdett könyvekkel.
Jó könyv volt, de még mindig Az És száját nem nyitotta szóra valamint az El a csapattól jelentik számomra az igazi Böllt.

4 hozzászólás
>!
bagie P
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Molyos ajánlásra olvastam el ezt a könyvet [köszönöm @Bla az ajánlást és @Kuszma a kölcsönzést]
Hosszú, de olvastatta magát, viszont azt hiszem, nekem nem jött át teljes mértékben.
A történet egy nőről szól, aki maga szinte meg sem jelenik a könyvben: mindenki csak beszél róla. Olyan érzésem volt, hogy egy csoportképet nézegetve, a kép szereplői nosztalgiáznak , emlékeiket Leni köré, Lenire építve mesélnek. Közben persze az egész inkább szól a társadalomról, Németországról, a háborúról, ezek kritikája. Egy kordokumentum ez, inkább éreztem történelmi dokumentumnak, mint egy történetet elmesélő regénynek.
Olykor úgy éreztem, hogy egy nyomozati anyagot olvasok, amelyben a Sz(erző), mint nyomozó, olykor adóhatósági ellenőrnek gondoltam – kicsit sok a melóm mostanság :) Leni után kutakodik, nyomoz, beépül a barátok közé…
Ami nagyon zavart benne, az a sok-sok rövidítés – főleg, amikor már egy-egy betű több dolgot is jelentett.
Régi terv volt már Böll megismerése – de kicsit remélem, a Billiárd fél tízkor vagy Katharina Blum elvesztett tisztessége kicsit más, és kicsit jobb lesz…

>!
tgorsy
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Halálosan idegesített, h. a gépelést végző titkárnő nem oldotta fel az író rövidítéseit, mert gondolom Böll nem ezzel akart valami új dolgot kitalálni, vagy ezzel gondolta „dokumentaristává” tenni a könyvét.
Nyilvánvalóan tele vagyok előítélettel, de akkor is az volt az érzésem: ha a németek valóban ilyenek lettek volna ( "nem vagyok én vadember"), nem tarthatott volna 6 évig a háború. Nem szerecsen mosdatás, egyáltalán nem, de mégis volt valami ilyes érzésem. És legalább szembenéztek/néznek.
Jó könyv ez. Csak azok a hülye rövidítések…..

1 hozzászólás
>!
Bubuckaja P
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Megérdemelte volna ez a regény, hogy legyen rá időm és elmélyülten olvassam, ne ebédkor ellopott mondatonként haladjak vele.
Az elejétől kezdve sikerült ráhangolódnom, a narráció stílusa volt az, ami igazán tetszett. Ezzel a dokumentum – emlékirat szerűségével játékosnak tűnt számomra, mintha az író csak szórakozna, gyakorolna, játszana. Szerettem a humorát, hogy a legtragikusabb, legszomorúbb emlékek elmesélésén milyen jót lehetett szórakozni. (Ahogy apám meséli a katonasági élményeit, röhögünk rajta, de akkor nem lehetett kellemes)
Tetszett, hogy minél többet és többet megtudunk Leniről, de Leni nem lép be a képbe, várakoztat, fenntartja az érdeklődésünket, legalábbis az enyémet igen, míg aztán egy kis – szerintem – jelentéktelen jelenetben találkozik a Sz. és Leni. Nekem a vége kicsit csalódás volt, Leniről akartam tudni, többet akartam tudni. De hát egy életrajz – főleg egy olyan emberről, aki még él – sose lehet véges.

>!
Zimmermann_Zita
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Keresztmetszet a háború utáni német társadalomról, érdekes, dokumentarista stílusban, mintha a szerző el akarna távolodni a történtektől. Leni különös személyiség, a történetben sem volt igazán jelen, és valahogy mintha a saját életében sem lett volna. Kissé néha álomszerű, szürreális volt a történet, érdemes volt elolvasni.

>!
BabusM
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Igen, ahogy a fülszöveg mondja, valószínűleg tényleg ez Böll legjobb regénye. De a Billiárd fél tízkor sokkal-sokkal szebb… és számomra az marad a jobb. Ráadásul nekem a főhős egyáltalán nem volt szimpatikus. A története számomra azt világította meg, hogy hiába jó az ember és nem akar rosszat másoknak, ha nincs meg hozzá a kellő … hm… józan esze, emberi és műveltségbeli tudása, mindennapi tájékozottsága, körültekintése, akkor nagyon sok bajt tud okozni másoknak és önmagának egyaránt. És akkor már megkérdőjelezhető az is, hogy tényleg olyan jó-e az a személy. A mellékszereplők között sokkal több szimpi figura akadt, akiknek megvoltak a maguk hibái, szenvedélyei, indulatai, de adott esetekben felül tudtak ezeken emelkedni, és néha jó és igaz emberként cselekedtek. Leni ezzel szemben nem igazán tudott a hibáin, hiányosságain túllépni, azok uralkodtak az életén, és az őt segítő emberek nélkül már régen elbukott volna. Becsülendő az, ahogy kiáll állandóan azokért, akiket kedvel, de a hibái miatt ugyanannyi bajt okoz, mint jót. Ezért nem tudom csodálni a „tisztasága” miatt.

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2002
408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635477287 · Fordította: Bor Ambrus
>!
szoszimo
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Nagy kedvenc.
Számomra ez az a könyv, amit a történelemről, politikáról, világháborúról mindent tudóknak, okoskodóknak rendszerint ajánlok. (kezükbe is adnám, ha lenne példányom). Csak, hogy lássák: a politikai csatározásoknak, évszámoknak, tankcsatáknak megvan a maguk emberi oldala. Ha hisszük, ha nem, még Németországban is! Ahol szintén szenvedtek, sodródtak, küzdöttek egyszerű emberek. Ezrek, milliók ott sem akartak mást csak nyugalomban élni a mindennapjaikat. Ezekből a történelem szempontjából lényegtelen, túlélésre játszó kisemberekből mutat be néhányat a könyv számomra nagyon szimpatikus, minden pátosztól, ítélkezéstől mentes stílusban.

>!
Adriaticum
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Ez a könyv nagyon jó és nagyon fontos! Böll pontosan úgy ír, ahogy szeretem, ha valaki ír! :) Leni Gruytent és világát nagyon eredeti látásmóddal írta meg az író, minden szónak helye van a könyvben. Praktikus, sallangoktól mentes, egyértelmű, direkt, egyszerű és iszonyúan emberi. Úgy ábrázolja az embert, ahogy az tényleg van, nincs semmi póz és giccs. Nem elég a szélsőségekről írni, a zsidókról, meg a nácikról. A legtöbb ember a tömeg része, nem különleges és nem exponált, róluk kell írni, a mindenkori átlagemberről, mert ami történt az valójában rólunk szól! Nem csoda hogy Nobel-dijat kapott a szerző, ez a könyv alapmű a XX. századról, tehát a mi korunk megértéséhez. És a nyelvezete is iránymutató!

>!
Puella
Heinrich Böll: Csoportkép hölggyel

Az egyik kedvenc könyvem, második olvasás után is. Tetszik az író megközelítése, a főszereplőt úgy mutatja be, hogy megkéri a közvetlen környezetét, meséljenek róla, és mindezt szerintem humorosan is teszi, amolyan fanyar német humorral. Az is tetszik, hogy ugrálhatunk az időben olvasás közben, és nem is akármilyen időkben, a náci Németországban járunk, és a szerző igyekszik tényszerűen közölni a történteket, miszerint voltak nácik és nem nácik is, a német emberek is szenvedtek a háborútól, veszítették el családtagjaikat vagy éppen követtek el bűnöket a háborúban. Kifejezetten tetszettek a biológiai folyamatok részletes leírásai…hiszen ezek is hozzánk tartoznak.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
fióka P

Palástot varrtam
versemnek, kihímeztem
válltól szegélyig
ősi regékkel:
letépték a bolondok,
hordták a világ
szeme láttán, mint
sajátjukat.
Hordják el békén.
Jóval nagyobb bátorság
meztelen járni.

362. oldal

>!
fióka P

Az anyjának fogalma se volt róla, hogy mi bajt okoz azzal a kafkázással, nem tudta, hogy olyan ellentétes írókat, mint Kafka meg Brecht, nem lehet intenzíven olvastatni, mert a kettő együtt egyszerűen megemészthetetlen – és, mondja, minek kellett ezt még megtetézni Hölderlin szélsőséges pátoszával meg Trakl lenyűgözően dekadens lírájával?

306. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bertolt Brecht · Franz Kafka · Georg Trakl · Georg Trakl · irodalom
1 hozzászólás
>!
fióka P

[…] „A koncentrációs táborok parancsnokai panasz tárgyává tették, hogy a kivégzésre kiszemelt szovjet orosz létszámnak mintegy 5-10%-a holtan vagy félholtan érkezik a táborba. Miáltal az a benyomás támad, mintha a törzstáborok ilyen módon szabadulnának az ilyen foglyoktól. […]”

241-242. oldal

Kapcsolódó szócikkek: abszurd · groteszk
>!
fióka P

A lelkiismeretlenség gyógyhatású, nekem elhiheti.

196. oldal

>!
Avenyir

Ráhel olyasmibe is beleavatkozott, amiért nem volt felelős: szépségápolásba, haj-, bőr, szem-, fülápolásba, frizura-, lábbeli-, fehérnemű-kérdésekbe – ha meggondoljuk, hogy a fekete Margretnak a palackzöld színt ajánlotta, a szőke Leninek a tompított tűzvöröset, és hogy cinóberpiros cipőt javasolt neki, amikor házibált rendeztek egy katolikus diákotthon növendékeivel közösen, továbbá mandulatejet ajánlott Leninek bőrápolásra, a jéghideg vizet pedig csak bizonyos föltételek esetében tartotta hasznosnak, s nem föltétlenül, akkor negatív alakban és szűkösen meghatározhatjuk irányzata lényegét: háziszappanhívő nem volt. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a rúzst sem helytelenítette, hanem – persze típus szerint mértékkel és ízléssel – éppenséggel ajánlotta, akkor világos, hogy Ráhel jóval megelőzte a korát, a környezetét pedig nagyon. Különös szigorral hangoztatta, hogy a hajat ápolni kell, sokáig és erősen kefélni, főleg este.
Rendi helyzete tisztátalan volt. A legtöbb rendtársa klozettosnő és takarítóasszony közötti egzisztenciának tartotta, ami, ha csakugyan az lett volna, magában is elég a lenézéshez. Volt, aki respektálta, volt, aki tartott tőle; az igazgatónővel „folyamatosan feszült tekintélytisztelet”-tel (B. H. T.) jellemezhető viszonyban álltak. Az igazgatónő szigorú és intelligens, hamvasszőke szépség volt, egy évvel az után, hogy Leni elhagyta az iskolát, levetette az apácaruhát, és beállt egy náci nőszövetségbe: ő még Ráhel kozmetikai tanácsait se vetette el, pedig azok ellenkeztek a kolostori lelkülettel. Ha meggondoljuk, hogy az igazgatónőt a háta mögött „Nősténytigris”-nek hívták, hogy főszakon matematikát végzett, mellékszakon francia nyelvet és földrajzot, akkor érthető, hogy Haruspica tevékenységét, ezt a „fekália-misztikát” csak nevetségesnek tartotta, nem veszélyesnek. Szerinte egy hölgy méltósága nem tűri, hogy valaki akár csak egyetlen pillantást is vessen az ürülékére (B. H. T.), így vagy úgy, mindenhogy „pogány” dolognak tartotta az ilyesmit, pedig (megint B. H. T.) állítólag éppen a pogány jelleg vonzotta abba a náci asszonyszövetségbe, az hajtotta oda.


Hasonló könyvek címkék alapján

Theodor Fontane: Tévelygések-tévedések
Theodor Fontane: Hajó Koppenhága felől
Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger
Władisław Stanisław Reymont: Parasztok
Thomas Mann: A varázshegy
Gisela Elsner: Pontozásos győzelem
Herta Müller: Szívjószág
Thomas Mann: József és testvérei
Hermann Hesse: Sziddhárta
Günter Grass: A bádogdob