Biliárd ​fél tízkor 175 csillagozás

Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Heinrich Böll Nobel-díjas német írót szokás volt már életében a németség lelkiismeretének nevezni. Lassan klasszikussá érlelődő kitűnő regényének játékideje alig egy nap: 1958. szeptember hatodika. A Fähmel család feje, az öreg építész, ezen a napon ünnepli nyolcvanadik születésnapját. De ez a nap magába sűríti a német történelem fél évszázadának eseményeit is a Fähmel család történetén keresztül: attól a pillanattól, mikor a még ismeretlen ifjú építész vakmerően benyújtja pályázatát a Sankt Anton apátság felépítésére, két világháború hányattatásain, a fasizmus évtizedein át, 1958 jelenéig. Közben rommá lesz és felépül körülöttük életük színtere, a város, felépül, rommá lesz s újból épülni kezd a Sankt Anton apátság is, ez a szimbolikus jelentőségű épület, melynek sorsában részes a Fähmel család mindhárom nemzedéke. Az 1950-es, 60-as évek regényei egy keserű Böllt mutattak, ő volt az, aki nem felejtett semmit, miközben körülötte mindenki ünnepelni akarta a gazdasági csodát.

Eredeti megjelenés éve: 1959

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Zsebkönyvek Európa · Kincses Könyvtár · Kötelezők (m)értékkel M-érték

>!
M-érték, Budapest, 2007
324 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789637304996 · Fordította: Doromby Károly
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
292 oldal · ISBN: 9635475136 · Fordította: Doromby Károly
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
292 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635475543 · Fordította: Doromby Károly

6 további kiadás


Enciklopédia 20


Kedvencelte 31

Most olvassa 11

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 43

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor

Olykor okoz némi fejtörést annak megfejtése, hogy ki is mesél éppen, de ez egy igen nagyívű panoráma a militarizmusról, a nemzeti identitásról, a fasizmus és a nacionalizmus nászának szörnyszülöttéről, a nácizmusról. Gyakorlatilag Németország huszadik századának első feléről. Mindez remekül illeszkedik a családregény keretei közé, ahol az első két generáció épített vagy rombolt, de vajon mit fog tenni a legifjabb nemzedék? Melyikre lép a két út közül? Építés és rombolás valóban ellentétesek egymással, vagy természetes folytatása egyik a másiknak? És a tézis, antitézis, szintézis elmélete az emberi kapcsolatokban is működhet? Akkor is, ha egyesek – s nem kevesek! – csak színt váltanak, miközben jottányit sem változnak?

5 hozzászólás
Bla IP>!
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor

Böll egyik leghíresebb regénye, a Biliárd fél tízkor amely egy építész dinasztia történetében kutatja a fasizmus eredetét a bismarcki időktől a háború utáni újjászerveződésig. Egy egy napba sűrített visszaemlékezésekből építkező mesteri szerkesztésű írás, amely egy háromgenerációs családregény. Böll művészete nagyon közel áll a szívemhez, lelkemhez. Pacifista, nonkonformista nézetei, a felelősségvállalás példái műveiben számomra oly emberközeliek, mintha magam mondanám – már ha a nyomába érnék e zseninek.

Sapadtribizli>!
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor

    Egyetlen könyvet olvastam eddig Böll-től, a Csoprtkép hölggyel-t, és az kedvencem lett. Pont ezért fenntartásokkal álltam ehhez a regényhez, és az elejen nem is tetszett, mert úgy próbáltam olvasni, mint a Csoprtkép-et, pedig ez teljesen más lelkületű és lüktetésű. Aztán egy váratlan és durva eseménnyel megragadott, és már nem engedett el többet a történet…
    Hiányosságaim miatt sok mindent nem tudtam hova tenni, például a spoiler, de egy idő után nem is lett fontos, hogy nem értem pontosan ezeket, mert a zsigereimbe hatoltak a szimbólumok, és azt hiszem, ott önálló jelentéseket szívtak magukba. Az ilyen dolgok azok, amik nyomot hagynak az emberben az olvasás befejezte után is.
    A mű elején nagyon igyekeztem koncentrálni, hogy ki kinek a leszármazottja, testvére, stb., míg el nem kapott az a gondolat, hogy azért ennyire kusza a családfa, és azért replikálja például az unoka a nagymamát, vagy egyik családtag a másikat, mert itt nem az a lényeg, hogy melyik generációról van szó, hanem arról, hogy a körülmények ellenére vagy a körülmények mellett ember tud-e maradni az ember…
    Számomra hihetetlen izgalmas az, mikor vallomásokat olvashatok; ez a regény pedig nem más tulajdonképpen, mint néhány ember zaklatott, tiszta és őszinte vallomása. Nagyon megható és szívbe markoló! Főleg, mivel nagyon-nagyon megszerettem az összes szereplőt spoiler
spoiler Nagyszerű mű!

6 hozzászólás
entropic P>!
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor

Rég olvastam ilyesmit, ahol ennyire mellékes lett volna az én elkényeztetett fogyasztói/személyes hozzáállásom/kedvtelésem/ízlésem kérdése, hogy ti. tetszik-e a cucc vagy nem.
Nem, nem annyira tetszik. Ez a német stílus marhára nem az enyém, utálom ezt a hűvösséget és pontosságot és gondosan kimért és adagolt tökélyt.
Meg az én emlékeim nem geometrikus ábrákon meg mozdulatokon alapulnak, hanem hangokon meg komplex helyzeteken, olyanokon, hogy kivel mentem aznap oda, ahova épp mentem, és miről volt szó, és hogy volt-e közben ellenőr a villamoson, és hogy mi volt a menü aznap ott, ahol kajáltunk. Nem szeretem a paprikás sajtos helyzeteket. Utálom a gondolatát is ennek a legendagyártó precizitásnak, hogy valaki a paprikás sajtos úr legyen, és akkor paprikás sajt van 50 éven át.
De – mint mondom – néha rohadtul nem számít, hogy én magamban mit szeretek meg mit nem. Ez kb. tökéletes. Ha tetszik (nekem), ha nem.
(Azért levonok fél csillagot. Ennyire azért vagyok elkényeztetett: csak az lehet öt, ami tökéletes is, meg még tetszik is.)

Zizzer>!
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor

Nagyszerű regény, csak kár, hogy nem vagyok annyira művelt, hogy minden rejtett utalást megértsek benne, pedig nyüzsögnek.
Miközben olvastam, beugrott pár név: Závada Pál (ahogy az öreg Milota visszaemlékezik az életére), vagy éppen Orhan Pamuk (szinte bármelyik művét említhetném itt). Eddig is gondoltam, hogy olvasták Böll e művét, de most már biztos is vagyok benne, annyira érzem a hatást.

4 hozzászólás
gyuszi64>!
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor

Megy a kedvencek közé.
Igaza van a fülszövegnek (az én példányomon), ez egy kitűnő regény, sőt… Érzelmileg erőteljes, különös hangulatú mű, az olvasása közben végig A gyertyák csonkig égnek lebegett a szemem előtt. A hangulati hasonlóságon túl itt is éreztem a nemzetkeresés-nemzetazonosítás kérdését; hogy a németeket éppúgy kíséri és kísérti a múltja, mint minket, magyarokat; és ezt a múltat Böll is éppolyan nehezen tudja elengedni, mint nálunk Márai.

Pazarul szerkesztett a regény, de hogy eltérést is keressek Márai 1942-es munkájától, a befejezést hozom. Itt az egyik főhős újra tud nevetni, fiatal családtagok, csinos lányok ülnek az asztalnál – a németeknek (Böllnek) van optimista jövőképük.

Egy kis bírálat végül, jó magyar szokás szerint*: Néha nehéz volt az elbeszélő azonosítása, kicsit hosszúnak tűnt egy-két alrész, és sajnáltam, hogy a végén felgyorsultak az események. A regényvégi cselekménysűrítés nekem valahogy ellentétesnek tűnt a regény koncepciójával.

*: Ugye ezeket mindig valahogy úgy kell érteni, hogy „ha én írtam volna a regényt, akkor (bezzeg)”. De nyilván jóízűeket mosolygunk, micsoda mázli, hogy nem így történt. :D

KNW I>!
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor

Jesszusom.
Új kedvenc könyvem van. Ez valami zseniális. Hogy élheti bele magát egy író ennyire a karakterei életébe, MINDEGYIKBE?
Mintha én is ott lettem volna a statikus irodájában, a nagypapa szobájában, a nagymamáéban, a hotelben, mondja, hogyan juthatok el a római gyereksírokhoz? Ott sétáltam a családtagok mellett és láttam mindenkinek a gondolatait, miközben kívül nem látszott rajtuk semmi, nem törte meg őket a múlt (de, persze igen, de csak a repedéseken keresztül látszott), az a szörnyűséges, kibírhatatlan múlt, hogy az egyik fiad a másikat küldi a halálba, hogy az egyik gyerek lerombolja, amit az apja alkotott, a másik meg éppen hogy felépíti, és közben mindez nem számít, mert a gyermekek számítanak, nem az, hogy két háborút is elvesztettünk, maga azt is megérdemelné, hogy hetet veszítsen el!
Aki ezt a könyvet nem olvassa és nem érti meg, hihetetlenül sokat veszít. Történelmileg, irodalmilag, emberileg. Ez a könyv épp olyan, mint a címe: semmilyennek akar látszani, mint a szereplői, próbál ragaszkodni a látszathoz és a rutinhoz, mint Heinrich a fél tízes billiárdhoz. Hisz jobb a játékra összpontosítani, mint arra, kik haltak meg érte, nem igaz?

Szelén>!
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor

Családregény, valahogy nem a szokásos módon. Kissé nehéz volt eleinte követni, hogy ki beszél, miről beszél, ugráltunk az időben, a család történetében, de a végén azért összeállt a kép, ha nehezen is. Nem egy könnyű olvasmány.
Sőt. Nagyon nehéz, bár nekem a címe alapján nem ezt sugallta a könyv.
Mindenesetre kíváncsivá tett az író többi könyvére, feltétlenül fogok még tőle olvasni, de hogy várni kell vele, az biztos.

_Andrea_>!
Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor

Nehéz megfogalmazni, miért is imádom ezt a könyvet. Valamiféle posztmodern/modern? családregény ez, három generációval: a nagyapa/Heinrich Fähmel építész, és egyben valami hihetetlenül erős, és akaratát konzekvensen keresztülvinni bíró emberke generációja, – aki felépít egy apátságot; fiának, aki apa is egyben, Robert Fähmel statikusnak, vagyis „robbantász"-nak, és egyben félelmetesen hideg és racionális emberkének generációja, – aki felrobbantja az apátságot, amit az apja épített; és az ő fiának, Joseph Fähmel statikusnak, de építésznek, – aki újraépíti az apátságot. Közben a háború kegyetlenül megkuszálja a szálakat, – rengeteg arcképet kapunk, hihetetlenül eredeti ábrázolásban, különös, metaforikus képekben kibontva. A történetszál szinte követhetetlenül bontakozik ki, előre- és visszautalásokkal át- és átkötve-fűzve. A cselekmény eleinte lassabban, majd egyre gyorsabban halad a végkifejlet felé, ahol minden feszültség egész egyszerűen egy pisztolylövéssel semmivé olvad, és a nagyapa születésnapján „meghitten" ünnepel a család. Erre nem igazán számítottam, miután a regény hosszú-hosszú monológokkal indult, amelyekről sütött a magányosság, meg nem értettség.
Konkrétan semmi humoros nincs az egészben, az abszurditástól mégis humorossá válik a mű. Kezdve Roberttal, aki a háború adta lehetőséggel élve rombol és rombol a csodálatos képleteivel, – aztán ott van Johanna, Heinrich felesége, aki úgy dönt, hogy lemarad az 1940-es években, ha jól tévedek, és őrültet játsszva nem hajlandó tudomást venni a jelenről, holott nagyon is tiszta az elméje, – és maga Heinrich: mikor azt fejtegeti, hogy mikor meglátta Johannát, eldöntötte, hogy a felesége lesz, és nem engedi meg neki, hogy többé rezedaszínű lilákat hordjon, a zöld viszont jól állna neki, ezért zöld ruhákat és kalapokat nézett ki neki egy kirakatban; a tragikus élettörténetek szinte komikus egyszerűséggel ábrázolva szintén abszurdnak tűnnek; a vallásos utalások is azok ebben a formában..


Népszerű idézetek

Zizzer>!

Nem békéltem meg azzal a világgal, amelyben egy kézmozdulat, egy félreértett szó az életébe kerülhet az embernek.

237. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megbékélés
Zizzer>!

Verdun után vége volt tulajdonképpen az efféle tréfálkozásnak; az utolsó gavallérok estek el ott, túl sok gavallér, túl sok szerető egyszerre… túl sok jól nevelt ember; kiszámítottad már, hány pedagógus verítékes munkájának eredményét pazarolták el ott néhány hónap alatt; hiába; nem is értem, hogy soha nem jutott eszetekbe, hogy a segédvizsga után vagy az érettségi után gépfegyvert állítsatok föl a kézműipari, a kereskedelmi kamara vagy a gimnázium folyosóján, és ott mindjárt agyonlőjétek a sikeres vizsga örömétől sugárzó fiatalembereket; hogy szerinted ez túlzás? Nos, akkor vedd tudomásul, hogy a valóság az, amiben nincs más, csak túlzás; én még táncoltam 1905-ben, 1906 érettségizett évfolyamokkal, részt vettem ezeknek a sapkásoknak és sörivóknak diákivászatain… de három évfolyamnak több mint fele esett el Verdunnél. Mit gondolsz, vajon mennyi maradt meg az 1935-ben, 1936-ban, 1937-ben érettségizett évfolyamokból; vagy az 1941-es, 1942-es évfolyamokból… kikeresheted magadnak tetszés szerint akármelyik évfolyamot; és ne kezdj el megint reszketni, soha nem sejtettem, hogy ilyen ijedős lehet egy öreg tábornok.

245-246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: 1905 · érettségi · fiatalság · háború · halál · Verdun
Sapadtribizli>!

Feküdtem itt fönn, a puszta jelenlét művészetét gyakoroltam;

95. oldal (Európa, 1987)

1 hozzászólás
Zizzer>!

[…] de mi lenne a szerelem probléma nélkül, és ha valaki a lelkiismeretét operáltatja ki, még egy valamirevaló cinikus sem marad belőle. Az olyan ember, aki már szomorkodni sem tud, nem is ember többé.

33 - 34. oldal

forczekadri>!

Az udvariasság mégiscsak a legbiztosabb formája a megvetésnek.

219. oldal

Kapcsolódó szócikkek: udvariasság
1 hozzászólás
csillagka P>!

Bocsáss meg, hogy nevetek; soha nem tudtam komolyan venni az építészeti alkotásokat;por, összesütött, besűrített, szerkezetté változtatott por; optikai csalódás, délibáb, amelynek az a rendeltetése, hogy rommá váljék; a győzelem ára a harc.

210

csillagka P>!

[…] nyomtatott babérkoszorú keretezte a csoportképet, onnan néztek le rá, az 1885-ös évjárat keményizmú tizennyolcévesei, bajuszosan, állatias optimizmussal tekintettek a jovőbe, amely készen tartogatta számukra a sors lehetőségeit: elrohadni Verdunnál, elvérezni a Somme-mocsarakban, vagy ötven év múlva Chateau Thierry mellett, a hősök temetőjében érzékeny békülési szólamokra ihletni a turistákat, akik útban Párizs felé, a hely hangulatától megilletődötten, emléksorokat írnak be egy esőverte emlékkönyvbe.

60

csillagka P>!

Évek hosszú során át a nevetésemből táplálkoztam, de elfogyott a táplálék, nem volt többé utánpótlás, Robert, és kinyitottam a jégszekrényt, hagytam, hogy megsavanyodjék az irónia.

236

Sapadtribizli>!

[…] kintornák lármáztak, nyikorgott a körhinta, és én az orrommal, a fülemmel, minden érzékszervemmel éreztem, hogy csak a múlandó az, ami tartós;

148. oldal (Európa, 1987)

2 hozzászólás
csillagka P>!

– Nem akarsz nálunk lakni?
– Még nem tudom – mondta Schrella – félek a házaktól, amelyekben berendezkedik az ember és hagyja, hogy meggyőzze a banális tény, hogy az élet megy tovább, és az idő mindenkit kibékít.

385


Hasonló könyvek címkék alapján

Roger Martin du Gard: A Thibault család
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Erich Maria Remarque: A Diadalív árnyékában
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Erich Maria Remarque: Győztesek és legyőzöttek
Nevil Shute: Az örökség
Norman Mailer: Meztelenek és holtak
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok