Az ​angyal hallgatott 83% 21 csillagozás

A folyosón ekkor két rendőrsisak vágott utat magának a tömegen át, hirtelen halálos csend lett, majd nagy zseblámpa éles sugara siklott a helyiségbe, megvilágítva a porszemeket és a meglapulva várakozó tömeget, amely alázatosan fordította arcát a fény felé, mintha imádkoznék.

90. oldal

…üvegcserépre lépett, és megrettent; szíve hevesebben vert, és érezte, hogy reszket. Jobboldalt, a sötét falmélyedésben, állt valaki – állt, mozdulatlanul. A férfi hallózni akart, de hangja elvékonyodott a félelemtől, és a lázas szívdobogás torkára forrasztotta a szót. A sötétbe húzódó alak továbbra sem mozdult. Volt valami a kezében, valami botszerű tárgy. A férfi tétován közelebb lépett, de szívdobogása akkor sem csitult, amikor rájött, hogy egy szobor áll ott. Még közelebb lépett, és a halovány fényben egy kőből faragott angyalra ismert; dús, hullámos haja volt, a kezében egy szál liliomot tartott. A férfi előrehajolt, állával már-már érintve a kőalak mellét, és valami különös örömmel bámult a szobor arcába – az első arcba, amellyel a városban találkozott.

6. oldal

És ekkor egyszer csak ráeszmélt, hogy látni fogja, ameddig csak él.

141. oldal

– Fordítsa balra a fejét!
Regina engedelmeskedett, és nézte a zöldre mázolt falat, amelybe jól láthatóan beleragadtak az ecset szálai, csúf, szabálytalan mintába rendeződött vékony fekete szőrszálak. A falon agyag-Madonna függött, durván megformált, karhosszúságú, égetett agyag képmás. A Madonna függőlegesen eltartotta magától a gyermeket, így annak túlméretezett agyagglóriája az egész mellét eltakarta, csupán az arca látszott. Regina fáradt volt, úgyérezte, mindjárt elalszik, alig bírta a szemét nyitva tartani, szemhéja mindegyre lekoppant, és az Istenanya képe úgy lebegett előtte a rút, vizenyős zöldben, mint egy tó felszínén.

111. oldal

A második oldalon tudatták, hogy csökkenteni kell a vaj fejadagját, a tojást pedig továbbra is jegyre adják. Az anya ebből éppoly keveset értett, mint egy másik cikkből, amelyikbe belefogott, de aztán gyorsan végzett vele: ebben elmagyarázták, hogy az ember semmiképpen sem adhatja el a szabadságát egy kis kakaóért meg kávéért.

28. oldal

Az óra ketyegett tovább, és Hans minden tovatűnő percben azon csodálkozott, hogy még mindig él.

71. oldal

Azt hiszem, rengeteg az olyan jó keresztény, aki már arcul ütött téged, és nagyon is keresztényi módra cselekedtek.

102. oldal

Ha meglepi az unalom, imádkozzék, és ha először úgy érzi, ez sem segít, és még inkább szenved az unalomtól, akkor csak imádkozzék tovább, feltétlenül imádkozzék. Érti? Előbb-utóbb célt ér vele.

176. oldal

Ő is átölelte a vállát, szorosan magához húzta, és így aludt el, arcát a nő arcához préselve. Álmukban tovább simogatták egymást meleg leheletükkel.

152. oldal

Hans pedig elfordította a szemét, és a kendőkkel elfüggönyözött, széles ablakot bámulta. A nap már utat tört magának, ott állt az ablakpárkány fölött, s a kendő pirosra színeződött, mintha finom vörös folyadékkal szívta volna tele magát, amely lassan az anyag minden rostjába behatol és észrevétlen megsűrűsödik. Hans most már meggyőződhetett róla, hogy a falra akasztott képek valóban értékesek, s mintha fénnyel festették volna őket.

49. oldal