Ádám, ​hol voltál? 28 csillagozás

Heinrich Böll: Ádám, hol voltál? Heinrich Böll: Ádám, hol voltál? Heinrich Böll: Ádám, hol voltál? Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ki lehet-e bújni a felelősség alól azzal, hogy parancsot teljesítő katona volt valaki? Vagy éppen az ellenkezője: nem áldozat-e a katona maga is? Böll regénye a második világháború Sztálingrád utáni szakaszában játszódik. Feinhals-Ádám a „rugalmas elszakadás” parancs jegyében sodródik a visszavonuló német csaptokkal Ukrajnán, Magyarországon, Csehszlovákián keresztül Németországba. A regény bemutatja a háború képeit, hosszan elidőzik egy magyar kisvárosban. A lelkesedni soha nem tudó, leginkább csak a világ elől elbújni akaró német katona szemszögéből ábrázolja a még hátországban élők sorsát. Akiben majd ugyanúgy, mint rajta, keresztül fog gázolni az értelmetlen halál.

Eredeti mű: Heinrich Böll: Wo warst du, Adam?

Eredeti megjelenés éve: 1951

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Híres háborús regények

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2001
290 oldal · ISBN: 9635472862 · Fordította: Radó György
>!
Kossuth, Budapest, 1969
190 oldal · Fordította: Radó György
>!
Kossuth, Budapest, 1957
210 oldal · Fordította: Radó György

Kedvencelte 1

Most olvassa 2

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Kuszma P
Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?

Tisztára mint egy Remarque-regény, amit egy olyan Remarque írt, aki elfelejtett cselekményt szőni. Persze Böllről nem feltételezném (hiába ez az első könyve), hogy képtelen elmesélni lineárisan egy történetet – inkább arról van szó, hogy ő ezt az egészet ignorálja. Nem egy háborús sztorit akar végigvinni, hanem a háború leglényegéről akar mondani valamit: a nyugtalanságról, a tehetetlenségről, és arról, hogy Ádám nem ott van, ahol kéne (otthon), hanem ott, ahol aztán pont nem kéne lennie (a háborúban). De hát ezt már annyian annyiféleképpen megírták, és jó páran sokkal jobban is. Szóval értem én, „mit akar mondani a szerző” (ahogy az egyszeri irodalomtanár mondaná), csak mintha túl közeli lenne az élmény, túlságosan rátelepszik a szövegre, és Böll nem tud tőle két lépésre eltávolodni. Ettől aztán ez az egész mozaikos szerkezet olyan lesz, mint egy konstruktivista festmény (a címe legyen mondjuk: „Növendék macska a teraszon”): akadnak benne szép színű kockák, de úgy az egész rohadtul nem hasonlít egy cicára. Úgyhogy ha lenne egy időgépem, visszamennék az ötvenes évek elejére, és azt mondanám Böllnek: „Desztillálj, Heinrich! Desztillálj! Jó író vagy, engedd, hogy ez érvényesüljön! Ne az élmény irányítsa a tollad, hanem a tollad irányítsa az élményt!” És alighanem van is egy időgépem, mert Heinrich később desztillált. Azért kapott Nobel-díjat. (És alighanem Heinrich magyarul is tud. Mert hogy én németül nem, az tuti.)

6 hozzászólás
>!
SteelCurtain 
Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?

Annyira nagyokat ugrik az időben, s a főszereplő felbukkanása oly esetleges, hogy bennem megérlelődött a gyanú, hogy az egyes fejezetek tulajdonképpen novellaként íródtak, s csak utólag lett egy közös szereplő beledolgozásával regénnyé formálva. Annyira jók lettek volna ezek a fejezetek elbeszélésekként! Így viszont egy hiányérzeteket keltő, – még ha rossznak semmiképp sem titulálható – háborús regényke vált belőle, amiből írtak nem csekély számban jobbakat. A vége sajnos nagyon kiszámítható volt, ám kétségkívül logikus. Mindez ne riasszon vissza senkit, mert minden hibája ellenére jó választás ez a könyv, meglehetősen realisztikusan ábrázolja a legértelmetlenebb emberi tevékenységet.

>!
fióka P
Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?

Ez annyira nem volt Böll. Nagyon szeretem a kisregényeit, ám ez kicsit gyengébbre sikerült. Viszont ebben is ott volt az örökös és állandóan visszatérő motívum: a háborúé és az értelmetlenségé. Nem is tudom, miért választottam szét a kettőt, hiszen az egyik szinonimája a másiknak. Akárcsak az abszurdum – amiből ebben a regényben is van bőven. Ijesztő, elkeserítő és letaglózó. Szerelem, halál, halál, szerelem. Azért érdemes elolvasni :).

>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?

Ez olyan volt, mintha több novellát olvastam volna egymás után, amelyek között annyi összefüggés van, hogy néha fel-felbukkan bennük egy állandó szereplő.
De egyébként borzasztó volt. Sokkal jobb lett volna vagy szétbontani valóban novellákra, vagy valami értelmeset faragni belőle.
Ez katasztrófa volt számomra.

>!
Nyájas_Olvasó
Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?

Ez olyan volt, mintha Paulo Coelho a Giccsvilágbajnokság döntőjében azt a feladatot kapta volna, hogy próbálja meg 300 oldalon át Hemingway-t utánozni. A végét el sem akartam hinni, ezt így szerintem a szerző sem gondolta komolyan.

>!
oscarmániás
Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?

Sokan összetennék a kezüket, ha ilyen regényecskét dobhatnának össze elsőre. Számomra nem volt zavaró a sok szereplő, az időbeni ugrások használata sem, az pedig külön kis ízt jelentett, hogy részben magyarországi területen játszódik a cselekmény.

>!
redumbrella
Heinrich Böll: Ádám, hol voltál?

Ez érdekes élmény volt. Eddig még sosem olvastam olyan regényt, ahol a főszereplő egyben egy jelentéktelen mellékszereplő is. A többiekhez hasonlóan bennem is megvolt ez a „fűzzünk több, teljesen független novellát egy szálra” érzés, viszont a történtet befejezését és megemésztését követően már úgy találom, hogy az egyes részek kellemes egyveleget alkottak, és globálisabban engedték láttatni az akkori világ hétköznapjait, akár az egyszerű köznép, akár a magas rangú tisztek szemszögéből.


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Mann: József és testvérei
Hermann Hesse: Demian
Hermann Hesse: Az üveggyöngyjáték
Hermann Hesse: Peter Camenzind
Thomas Mann: A varázshegy
Hermann Hesse: A pusztai farkas
Herta Müller: Lélegzethinta
Herta Müller: A róka volt a vadász
Thomas Mann: A Buddenbrook ház
Günter Grass: Macska és egér