Aki ​keres, az talál 79% 92 csillagozás

Heidi Perks legújabb erőfeszítésében egy biztos: örökké nem lehet eltemetni az igazságot. Egy apró szigetközösséget felbolygat egy rég eltemetett test felfedezése. Egy fiatal lány teteme a „kapocs”, ami összeköti őket, ami túlél mindent és hatással van mindenkire. Nos, a történet kerek egésszé válásával nincs gond, de az, aki mindig is gyűlölte a több darabos puzzle-ok összeillesztgetését, előbb fogja feladni a sztori összerakását, mint ahogy azt igazán megemésztené. Mert hiába szövi az írónő mesterien az apró mozaikokat, olykor túl sokat akar mondani, az olvasó szájába akarja adni a megoldást, vagy a sok ugrálás között éppen, hogy a lényegi mondandó sikkad el, és ezzel egyes karakterek, történetszálak érdektelenséget váltanak ki. És pont ebből fakad a könyv megosztottsága is. Sokan nem látnak mást, mint egymásra dobált jelenetek értelmetlen halmazát, mások viszont egy intelligens különlegességet, ahol az összefüggéseket az olvasónak kell felfedeznie. Éppen ezért az értékelésnek igazán nincs helye. Annyira megosztó, hogy sem ajánlani, sem lebeszélni nem akarok róla senkit, de egy próbát azért megér.

Szeretem a rejtélyeket, a titkokat, de most túl sokat kaptunk belőlük. Célozgatások, utalások, semmi konkrétum és ettől belassult az egész történet. Néhány ponton szinte lenullázódott az érdeklődésem. Kár érte, mert ezt lehetett volna jobban is tálalni.

borító: 5
tartalom: 4
stílus: 4
szereplők: 4
élmény: 4
mondanivaló: 4

Borka (@BorkaReads ) hívta fel a figyelmemet erre a könyvre az egyik videójában. Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam. A krimiszál fordulatos, bár a végén már sejtettem, hogy ki is a tettes. Ezt nagyon szépen végigviszi a szerző. Magával a főszereplő narrátorunkkal nem tudtam megbarátkozni. Nekem több mellékszereplő sokkal szimpatikusabbnak tűnt. A mondanivaló: minden titoknak napvilágra kell kerülnie? Akkor is, ha az megnyomorítja a másikat? Stella sem lett nyugodtabb az igazságtól, legfeljebb más színben látja a családtagjait. Mindig érdekes, amikor egy szigeten játszódnak az események, itt is jól kiaknázta ezt Heidi Perks.

Nagyon küzdöttem ezzel a könyvvel. A fülszöveg alapján egy izgalmas krimit vártam, titkokat és érdekes karaktereket, mindezt egy eldugott kis szigeten. Sajnos nem kaptam meg. A szereplők közül senki sem lett szimpatikus, ami egy kriminél nem is lenne akkora probléma, de jó lett volna jobban belelátni, hogy mi megy végig bennük, milyen indokaik is vannak.
Aztán ott vannak a titkok, amikből amúgy akadt is jócskán, csak éppen már a végére nem is igazán érdekelt, hogy mit akar az író kihozni az egészből. Egész egyszerűen lapos volt a sztori. Az alapkoncepció nagyon jó lett volna, de valamiért nem lett nálam befutó ez a könyv.

Gyorsan haladtam vele, végig fenntartotta az érdeklődésemet, amíg közbe le nem kellett tennem. Mert mikor egyéb teendőim közben elgondolkodtam rajta, arra jöttem rá, hogy nem is olyan izgalmas.
Szépen lépcsőzetesen van kibontva a történet. Ez nagyon tetszett benne, hogy kiderül valami, de rögtön adódik belőle a következő kérdés. Viszont mindegyiknél addig addig kerülgetni az adott témát, hogy mire elárulja, már bőven rá lehet jönni.
Szóval, amennyire titokzatos, végül olyan kevés meglepetést okoz. De ettől még egyáltalán nem volt unalmas.
A vége érdekes volt, mikor Stela már megtudott mindent, és ott volt a dilemma, hogy mit kellene tennie, hogy néha milyen nehéz is eldönteni mi a helyes, vagy van-e egyáltalán helyes döntés. Elgondolkodtató, mint a többször felhozott anya esete a két fiával spoiler

Egyáltalán nem számítottam ilyen indítékokra, amik a gyilkosság mögött húzódtak. A titkok száma csak nő, míg a válaszok nem gyarapodnak, ami egy kicsit zavaró, bár ettől még élvezhető, izgalmas olvasmány. Nem igazán voltak nagy csavarok, de a cselekmény menete, illetve a visszaemlékezések mind segítik a történet megértését.

Szeretem a krimit és az elgondolkodtató, nyomozós sztorikat, ahol senki nem az akinek látszik, de ez a történet akkora káosz volt. Egy elzárt szigeten élő közösség aki önként él távolabb a civilizációtól, tele titkokkal.
Olyan lassan haladtam az olvasással. Célozgatások, apró nyomok amiket lehetetlenség megfejteni.

Ajaj….nem tudom. Olyan felemás érzéseim vannak.
Rengeteg titok. A múlt és a jelen váltakozása ,ahogy szép lassan összeállnak a darabkák egy egésszé. Lehetett vele haladni és nem volt kiszámítható. És mégis valami hiányzott. Valami nagyon hiányzott ebből a könyvből.
A szereplők nem kerültek közel hozzám,egyik se váltott ki belőlem semmit.

Nem volt rossz, egyszer olvasós kikapcsolódásnak megfelelt, és még aludni is lehet tőle, nem borzolja túlságosan a kedélyeket. A sok titkolózás kicsit idegesített benne.
Ami még zavaró volt, a sok nyelvi hiba, elírás, elütés, tévesztés.

Egynek jó volt, érdekes volt a történet. Jó volt a párhuzamos történetmesélés.
De nem igazán szippantott be a történet, mint Heidi Perks többi könyvénél.