Dance ​With Me (Dancing 1.) 8 csillagozás

Gyönyörű történet. Azt hiszem a Strawberries for Dessert-hez tudnám leginkább hasonlítani, ott volt hasonló érzésem olvasás közben: az a mélyen bizsergető, melegséggel eltöltő, jóleső érzés.
Két eltérő életút, amelyek egy ponton találkoznak és összefonódnak, két eltérő karakter, akiket a csalódottságból, sikertelenségből eredő döntéseik hoznak össze egy időben egy helyen. Ed félprofi focista volt, azonban egy sérülés miatt, amely azóta is megkeseríti az életét, soha többé nem játszhat. Laurie pedig táncos, aki egy merész tettével elvágta magát a tánc szigorúan szabályozott világában: megcsömörlött a versenyektől, inkább tanít. Először nem szívlelik egymást, nagyon nem, de aztán Laurie tanítani kezdi Edet, és a tánc révén egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Szépen, lassan építkező kapcsolat az övék, sok buktatóval kell megküzdeniük, de végig ott vannak egymásnak. A helyzetekre adott reakcióik valóságosak. Mindkettejük gondolatait nagyon jó volt olvasni.

Olyan jó érzés, amikor nem kell azon görcsölnöm, hány csillagot is adjak, amikor végére érve egy könyvnek, egyszerűen tudom, hogy az mennyit érdemel. Számomra ez a könyv abszolút öt csillagos. Egy pillanatnyi megingásom sem volt; nem találok benne semmi olyat, amiért pontot kéne levonnom. És ez olyan örömteli érzés. :) Nagyon megkedveltem a két srácot a történet során; rendkívül szerethető karakterek. Szerettem, hogy hasonló problémákkal küzdenek – persze más-más okokból –, hogy mind a ketten hiányolják életükből a „munka” jelentette szenvedélyt. Ed sérülése megakadályozza a férfit, hogy a focizásnak éljen, Laurie-t pedig egy katasztrofálisan sikerült táncesemény tántorítja el az újabb szerepléstől. Aztán persze, ahogy az várható, egymást segítik átlavírozni a megértés, az elfogadás, és a továbblépés rögös útján. Mindezt teszik humorral, szenvedéllyel, szerelemmel, időnként kiborulással, de mindenekelőtt tánccal.

Az írónő stílusa tetszett; jól ír, jól szövi a szálakat, figyelemfenntartó a cselekményvezetése. Egyedül a történet legelejével, a prológussal nem voltam megelégedve, az eléggé zavarosra sikeredett. De sebaj, megbocsátom. :)

A borító… khm… a szokásos „hogyan adjunk el muszklis férfitestekkel egy könyvet” LMBT regényekre jellemző, amiért haragszom. Sokkal jobban örültem volna egy kifinomultabb tervnek, ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy nem sikerült megragadnia a történet lényegét a tervezőnek. De akkor is, na. Igényes borítóért kiált ez a regény! (Illetve én helyette.)

Zeneajánló:
Egy-két szám, előadó megemlítődik a könyvben, azoknál a jeleneteknél általában azokat hallgattam. Volt, amit viszont nem bírt a fülem, és hát voltak a zene nélküli jelenetek. Ezeknél jöttek ők:
Tango Santa Maria
https://www.youtube.com/watch…
Ingrid Michaelson – Parachute
https://www.youtube.com/watch…

Ami tetszett:
– Szeretem az írónő stílusát. Mindig olvasmányos, igényesen megfogalmazott, nem csapongó. Ezzel most sem volt gond.
– A történetszál is érdekes volt: két problémával küzdő ember, akik a maguk erejéből nem tudnak megbirkózni a gondjaikkal, segíti egymást az elfogadás, sorsuk feldolgozása felé.
– A karakterek is szerethetők voltak, bár nem igen tudtam azonosulni velük, beleélni magam a helyzetükbe. Mindenesetre mindkettő szépen felfejlődött a végére, de mégsem volt olyan érzésem, hogy szinte lehetetlen feladatot teljesítettek volna.
– Nagyon tetszettek a táncos magyarázatok a fejezetek elején, illetve mikor a két szereplő együtt táncolt.

Ami nem tetszett:
– Nekem sokszor kicsit túlzottan elaprózottak voltak a részletek. Értettem, hogy miért kell végigkísérni a fizikoterápia folyamatát, de a 10. ilyen jelenetet már untam. Néha a szenvedést és a gondolkodást is túlzásba vitték ahelyett, hogy csak beszéltek volna egyes dolgokról.
– Utáltam a jacuzzis jelenetet, semmi értelme nem volt azon kívül, hogy még egy ilyen jelenet belekerült!!! Számomra kicsit tönkretette a hangulatot. :(
– Kicsit fura volt, hogy Laurie elvárta a fogmosást szex közben. :( Utána is fura rögtön fogat mosni küldeni valakit, de közben. :D
– A vége nekem megint összecsapott volt, ahhoz képest, hogy az elején milyen részletességgel olvashattam minden apró részletet.

Egy focista aki megsérült és soha többé nem játszhat. Egy zseniális táncos, aki elbukott (nem a táncban) és többé nem akar előadni, inkább tanít. Mindegyik életének nehéz szakaszában van. Egy „kultúrházban” tartanak órákat, az egyik aerobicot, a másik a konditeremben. Nem igazán jönnek ki a hangos zene miatt, míg egyezségre nem jutnak és Laurie tanítani kezdi Edet komolyan táncolni. Közben megy az élet, mindennapos dolgokkal, de meg tudnak kapaszkodni egymásban, és felszabadítja őket a tánc. Ed megtalálja a azt a sportot, amit a fociban elvesztett, Lauri pedig lassan megszabadul a félelmeitől.

A táncleckékben pedig ahogy Laurie a tangót tanítja… azt imádtam:
Laurie looked him directly in the eye, hands on his hips as he spoke. “I can’t dance if you don’t lead. Your job is to be strong and stable. Remember the steps, yes, but never forget you’re the anchor. Your mistake will become mine.”