Hogyan viselkednek az emberek, amikor félnek? Leginkább agresszíven; a durva megnyilvánulások hagynak tartósan nyomot a szemlélőben vagy az elviselőben. Hegyi Zoltán Imre is ezeket – vagy éppen ennek a gerjesztett, álháborús helyzetnek látványosan ellentmondó – élményeket rögzíti, miközben a felszín háborgása mögött krónikus társadalmi és emberi, egzisztenciális gondokat listáz. Mindez azonban csupán látlelet és pszichologizálás lenne, ha a futárkodásban a mélyen szimbólikus és a legelemibben zsigeri tapasztalatokat nem kapcsolná össze. Testekről és testek szükségleteiről is szól ez a könyv, az indiszkréciónak olyan fokán, amennyire lecsupaszodva szinte sosem látjuk magunkat, éhesen, kiszolgáltatottan, meztelenül, ösztönlényként, a gyomrunk uralma alá hajtott aggyal.
Csillogó szellemességgel szólni a szellem-foszlás stációiról – ennek a szép kísérletnek a korfestő, de mégis időtálló rajzának jósolom Hegyi Zoltán Imre verseskötetét, a Futártempót.
Kállay Kotász Zoltán
