Hegyi Imre (szerk.)

Elvarázsolt ​madarak 17 csillagozás

Örmény népmesék
Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak

Nyugatról ​és keletről összetalálkozó mesék kereteit az örmény nép megtöltötte életének és a csodálatos szépségű örmény tájnak jellegzetes szereplőivel: ember, állat, növény és forrás – bár nagyon ismerős, de mind sajátosan örmény alakban,öltözetben és környezetben áll előttünk. A hősök ezekben a mesékben is a szegény, elnyomott nép álmait váltják valóra, s csak annyiban különböznek más népek mesehőseitől, hogy az örmény szegényt csak ritkán segítik titokzatos erők, varázslók és tündérek, legtöbbször saját furfangjának, leleményességének köszönheti sikereit. A bölcsességet az állatok világában itt a kígyó és a ló testesíti meg, az istenek és táltosok képviselői.
A meséket erős igazságérzet jellemzi. A jók mindig elnyerik bennük jutalmukat, a rosszak pedig megbűnhődnek. Néha felbukkan a csupán költői igazságszolgáltatásnál lényegesebb igény is, a társadalmi igazságtalanságok felismerése. Ezt mondatja a bölcs takáccsal: „Én, uram, csupán egyet akartam, azt, hogy tudd: szolgáid… (tovább)

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi Európa

>!
Avanesian Alex / Kornétás, Budapest, 2020
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150098418 · Fordította: Hegyi Imre
>!
Európa, Budapest, 1961
162 oldal · Fordította: Hegyi Imre

Enciklopédia 2


Most olvassa 3

Várólistára tette 16

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

kalypso>!
Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak

Meseolvasós kihívás által motiválva ez már a harmadik kötet, ami a kezembe kerül. Az utóbbi évben igyekeztem egzotikus mesékkel foglalkozni – az a helyzet, hogy a magyar népeséken kívül számomra szinte minden más mese egzotikus, kivéve persze a műmeséket, mert azokat nem kedvelem –, olvastam szanszkrit, kurd, tibeti meséket.

Nemigen tudtam volna előre elképzelni, hogy az örmény mesék vajon melyik sorba illenek, a hagyományos európai kultúrkincsbe, netán a szokatlanabb mesék közé. Talán nem meglepő módon mindkettő csoportba beilleszthetők, hiszen találhatóak a kötetben jól megszokott mesei variánsok (így például a Mese a vörös tehénről című, amelyet a Hamupipőke mese változataként tarthatunk számon), gyakoriak a közmondások köré épülő mesék (aki másnak vermet ás, stb, persze kérdés, hogy az eredetiben is hasonlóan hangzik el a közmondás, vagy csupán a fordító rímeltette át ügyesen magyar nyelvre, hogy ezáltal is közelebb hozza a meséket a magyar olvasóhoz), de a történetek szereplőinek rangjai kicsit mégis elidegenítik tőlünk a kötetben olvasható meséket.

A mesék nagy része egyébként nem hoz túl sok újdonságot: segítő állatok, varázstárgyak, sámánpróbák, rítusok, beavatások jelennek meg bennük. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem kellene ezért lepontozni a kötetet (nem is teszem), mert osztom azt a véleményt, miszerint a mesék, a népek hiedelmeihez vagy mitológiájához hasonlóan, egy tőről fakadnak. Külön izgalmas lehet őket vizsgálgatni a tyúk meg a tojás eredetének nyomán, melyik volt előbb mármint, s körülbelül ugyanannyira értelmetlen is. Szóval, ha példának okáért egy német mesegyűjtemény akad a kezembe, az egyes motívumokat még nem fogom a németeknek jóváírni.

Utolsó gondolatként pedig a kihíváshoz készült karcból másolom ide az örmény mesék befejezéséről írott néhány sorom: A másik izgalmas dolog, ami könnyen feltűnik az embernek, ha örmény meséket olvas, az a befejezés. A mi lezárásunkként gyakran a mulatással lehet találkozni, az örmény mesélő viszont adakozik, mégpedig három almát ad a következőképpen: „Az égből lehullott három alma: egy a mesélőé, másik azé, aki hallgatta, harmadik azé, aki megfogadta.” (A magyar befejezéseket keresgetve pedig még ilyesféle érdekes cikkekre is bukkanhat az ember, amely a világ népeinek mesebefejezéseit foglalja össze: http://mese.mesepedagogia.hu/2016/12/29/88-nepmese-befe…
S folytatódik az olvasás!

Eule>!
Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak

Furcsák ezek az örmény mesék: ahogy az utószó is írja, keveredik bennük a keleti és a nyugati, a keresztény és az iszlám világ. A mesék java része török és közép-ázsiai mesegyűjteményekből ismerős, de rövidebbek, célra törőbbek, inkább tanmesékre hasonlítanak. Emiatt meg kicsit kevésbé meseszerűek: hiányzik a hármas ismétlésben az első alkalom részletes leírása, a jellemzések és a váltakozó ritmus.

Arianrhod P>!
Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak

Szükségtelen értékelnem a gyűjteményt, már idézeteimhez fűzött lábjegyzeteimben sikerült kifejeznem benyomásaimat. Összegezve, elég vérszomjas mesék voltak, de határozottan élveztem az örmények csavaros eszét, és kétes erkölcseit bemutató történeteket. Azért kiskorúaknak nem biztos, hogy felolvasnám a legtöbbet.

miss_eszti>!
Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak

Nagyon érdekes volt egy kicsit az örmény kultúrába belekóstolni a népmesék világán keresztül. Nagyon mások voltak ezek a mesék a magyar népmesékhez képest, és mégis nagyon hasonlóak. Sok kedvencet tudnék kiemelni, például az Azarán bülbült, vagy A vörös tehén címűt. Sok volt azonban a könyvben a rövid, féloldalas mese, és igazán hosszú is talán csak egy volt. A rövidek pedig általában igen furcsa témákat dolgoztak fel, mint például egy asszony szellentése. Amikor elkezdtem olvasni, nagyon furcsának tűnt a mesék menete, valahogy mindig olyan fordulatok következtek, amikre nem is számítottam volna. Ezt aztán jól meg tudtam szokni, később már természetesnek tűnt, hogy az örmény mesék ilyen különlegesek.
És tényleg szép a befejezés, amivel a legtöbb mese végződött: „Az égből lepottyant három alma: egy azé, aki mesélt, egy azé, aki hallgatta, egy azé, aki megszívlelte.” Olvasnék még örmény mesét szívesen.

Erzsébet_Szászi>!
Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak

Érdekes volt ezeket a különleges meséket olvasni. Ismerős némesei szereplőkkel és fordulatokkal találkoztam idegen köntösben. Csavaros eszű szegényekkel, királyokkal és királyfiakkal, szebbnél szebb leányokkal ismerkedtünk meg (sőt, még egy szellentő feleséggel is). Furcsa volt olvasni az örmény Hamupipőke változatot, már csak azért is, mert a vörös tehén az én fejemben egy másik meséhez tartozik. :)
Igazán különlegesnek találtam a mesék záró fordulatát: „ Az égből lepottyant három alma: egy azé, aki mesélt, egy azé, aki hallgatta, egy azé, aki megszívlelte.”

mariannkiss1980 P>!
Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak

Olvasás közben végig olyan érzésem volt, hogy ezeket a meséket én már olvastam valahol. Pedig nem, csak keverékei az arab, muszlim meséknek és az európai meséknek. Volt benne mese, ami az Aladdinra emlékeztetett, valami a magyar népmesékből ismert okos lány mesékre, vagy a hetet egy csapásra mesére, de volt az Ezeregyéjszaka kerettörténetére hasonlító mese is. Összességében jó mesék voltak, tetszettek, és nem volt hátrány, hogy kompaktabbak voltak, mint az arab mesék.

Habók P>!
Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak

Érdekes mesék. Van bennük minden, ami kell – bölcs szegény ember, buta gazdag, szép királylány, minden sárkányt legyőző legkisebb fiú, még egy majdnem Hamupipőke is, mégsem tudtam megkedvelni őket.

imma P>!
Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak

annyi volt vele a bajom, hogy ezeknek a több száz éves meséknek a szövete már itt-ott lyukacsos, nem mindig úgy gördül, ahogy azt megkívánná a történet, vagy a végén kurtán-furán elszakad a fonal. de ez, azt hiszem, elkerülhetetlen. cserébe sok a kedves, ismerős fordulat, részben a magyar népmesékből, részben az ezeregy éjszakából. furfangos, vicces mesék ezek, de több helyen kegyetlenek is, ezért ha bárki esti mesét olvasna belőle a gyerkőcöknek, fussa át a sorokat előtte.

anesz P>!
Hegyi Imre (szerk.): Elvarázsolt madarak

Nekem tetszettek, nem a megszokott sémákat követik. Legjobban a A földműves fia c. mese tetszett, amely megmutatta az örmények csavaros észjárását és a vége igazi csattanó.
Érdekes volt számomra a mesék záróformulája: „ Az égből lepottyant három alma: egy azé, aki mesélt, egy azé, aki hallgatta, egy azé, aki megszívlelte.” Úgy látszik egy jószívű, adakozó nép az örmény, hiszen a mese szellemi ajándékán kívül még a nagy értéknek számító almával is szeretné megajándékozni hallgatóit.:-)
Külön dicséret jár a tündöklő kék színben domináló illusztrációkért Loránt Lillának.


Népszerű idézetek

imma P>!

Volt egyszer egy király. Három fia volt: kettő okos, meg egy ütődött.

(első mondat)

Arianrhod P>!

A királyfi összehívatta a népet, megvendégelte, és azt mondta nekik:
‐ Válasszatok magatoknak más királyt, mert én elmegyek más országba, lehet,
hogy vissza se térek.
A nép választott másik királyt, s trónra ültette. A királyfi a feleségével együtt
köszönetet mondott a népnek, egyszerű ruhát öltöttek, vettek magukhoz
útravalót, harminckilenc kancát, s útnak indultak.

Pari, a madár

1 hozzászólás
imma P>!

Az égből lepottyant három alma: egy azé, aki mesélt, egy azé, aki hallgatta, egy azé, aki megszívlelte.

több mese végén is olvasható

>!

Élt egyszer egy öregember meg a felesége. Volt egy fiuk, aki nemrégen házasodott. Amint a menyecske egyszer éppen a pamlagot tisztította lehajolt s véletlenül elszellentette magát.

NŐI HÓBORT (részlet)

3 hozzászólás
Arianrhod P>!

„Ki hallott már olyant, hogy az igazból király lett, belőlem meg nem?” ‐ gondolta
magában a hamis.

Igazság és hamisság

2 hozzászólás
lzoltán IP>!

[…] A fiú odalépett, s levágta fejét. A fej elgurult a földön.
     „Hova gurul ez?” – gondolja a legény, s kardjával kettéhasította.
     – Még egyszer, fiú! – szólt a fej.
     – Nem, azt nem tehetem, én is csak egyszer születtem erre a világra.

Ogán fia

Arianrhod P>!

Az ember hajlott a jó szóra, és elindult hegyen‐völgyön a szerencséje után.
Álmában egyszer meglátta a szerencséjét, amint egy szikláról lógott fejjel lefelé.
Reggel felébredt, s az időt nem vesztegetve, elindult a felé a szikla felé.

A balga

lzoltán IP>!

     – Apám, a melletted elfutó ló, gímszarvas és más állatok: én voltam. Az én mesterségem: az átváltozás. Íme, én átváltozom lóvá, te meg vigyél engem, s adj el a vásáron. De jól ügyelj, kantár nélkül adj el! A kantár én vagyok, és ha a kantárt eladod a lóval együtt, többé nem térek vissza.
     Néhányszor át is változott hollófekete lóvá, az apja kantár nélkül eladta, és a fiú este hazaszaladt.

Ohik

1 hozzászólás
Arianrhod P>!

Ekkor Bahdót bátyja homlokon csókolta, és megígérte, hogy magával viszi lopni

Bahdo

32 hozzászólás
Arianrhod P>!

A szív és az ész megbánták, amit tettek, s megfogadták, hogy ettől a perctől
kezdve együtt fognak cselekedni, mivel az embert emberré az ész csak a szívvel,
a szív csak az ésszel együtt teheti.

Szív és ész

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Füleki Dániel (szerk.): A forrás menyasszonya
Tibeti mesék
Walter G. Picard: Gadzsa, az elefánt
Maróczy Magda: A távol-kelet varázsa
Baróti Lajos (szerk.): 1001 éjszaka legszebb tündérregéi
T. Aszódi Éva (szerk.): Kisgyermekek nagy mesekönyve
Világszép Vaszilisza
Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi
Benedek Elek: A vitéz szabólegény