Elvarázsolt ​madarak 85% 17 csillagozás

Meseolvasós kihívás által motiválva ez már a harmadik kötet, ami a kezembe kerül. Az utóbbi évben igyekeztem egzotikus mesékkel foglalkozni – az a helyzet, hogy a magyar népeséken kívül számomra szinte minden más mese egzotikus, kivéve persze a műmeséket, mert azokat nem kedvelem –, olvastam szanszkrit, kurd, tibeti meséket.

Nemigen tudtam volna előre elképzelni, hogy az örmény mesék vajon melyik sorba illenek, a hagyományos európai kultúrkincsbe, netán a szokatlanabb mesék közé. Talán nem meglepő módon mindkettő csoportba beilleszthetők, hiszen találhatóak a kötetben jól megszokott mesei variánsok (így például a Mese a vörös tehénről című, amelyet a Hamupipőke mese változataként tarthatunk számon), gyakoriak a közmondások köré épülő mesék (aki másnak vermet ás, stb, persze kérdés, hogy az eredetiben is hasonlóan hangzik el a közmondás, vagy csupán a fordító rímeltette át ügyesen magyar nyelvre, hogy ezáltal is közelebb hozza a meséket a magyar olvasóhoz), de a történetek szereplőinek rangjai kicsit mégis elidegenítik tőlünk a kötetben olvasható meséket.

A mesék nagy része egyébként nem hoz túl sok újdonságot: segítő állatok, varázstárgyak, sámánpróbák, rítusok, beavatások jelennek meg bennük. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem kellene ezért lepontozni a kötetet (nem is teszem), mert osztom azt a véleményt, miszerint a mesék, a népek hiedelmeihez vagy mitológiájához hasonlóan, egy tőről fakadnak. Külön izgalmas lehet őket vizsgálgatni a tyúk meg a tojás eredetének nyomán, melyik volt előbb mármint, s körülbelül ugyanannyira értelmetlen is. Szóval, ha példának okáért egy német mesegyűjtemény akad a kezembe, az egyes motívumokat még nem fogom a németeknek jóváírni.

Utolsó gondolatként pedig a kihíváshoz készült karcból másolom ide az örmény mesék befejezéséről írott néhány sorom: A másik izgalmas dolog, ami könnyen feltűnik az embernek, ha örmény meséket olvas, az a befejezés. A mi lezárásunkként gyakran a mulatással lehet találkozni, az örmény mesélő viszont adakozik, mégpedig három almát ad a következőképpen: „Az égből lehullott három alma: egy a mesélőé, másik azé, aki hallgatta, harmadik azé, aki megfogadta.” (A magyar befejezéseket keresgetve pedig még ilyesféle érdekes cikkekre is bukkanhat az ember, amely a világ népeinek mesebefejezéseit foglalja össze: http://mese.mesepedagogia.hu/2016/12/29/88-nepmese-befe…
S folytatódik az olvasás!

Furcsák ezek az örmény mesék: ahogy az utószó is írja, keveredik bennük a keleti és a nyugati, a keresztény és az iszlám világ. A mesék java része török és közép-ázsiai mesegyűjteményekből ismerős, de rövidebbek, célra törőbbek, inkább tanmesékre hasonlítanak. Emiatt meg kicsit kevésbé meseszerűek: hiányzik a hármas ismétlésben az első alkalom részletes leírása, a jellemzések és a váltakozó ritmus.

Szükségtelen értékelnem a gyűjteményt, már idézeteimhez fűzött lábjegyzeteimben sikerült kifejeznem benyomásaimat. Összegezve, elég vérszomjas mesék voltak, de határozottan élveztem az örmények csavaros eszét, és kétes erkölcseit bemutató történeteket. Azért kiskorúaknak nem biztos, hogy felolvasnám a legtöbbet.

Nagyon érdekes volt egy kicsit az örmény kultúrába belekóstolni a népmesék világán keresztül. Nagyon mások voltak ezek a mesék a magyar népmesékhez képest, és mégis nagyon hasonlóak. Sok kedvencet tudnék kiemelni, például az Azarán bülbült, vagy A vörös tehén címűt. Sok volt azonban a könyvben a rövid, féloldalas mese, és igazán hosszú is talán csak egy volt. A rövidek pedig általában igen furcsa témákat dolgoztak fel, mint például egy asszony szellentése. Amikor elkezdtem olvasni, nagyon furcsának tűnt a mesék menete, valahogy mindig olyan fordulatok következtek, amikre nem is számítottam volna. Ezt aztán jól meg tudtam szokni, később már természetesnek tűnt, hogy az örmény mesék ilyen különlegesek.
És tényleg szép a befejezés, amivel a legtöbb mese végződött: „Az égből lepottyant három alma: egy azé, aki mesélt, egy azé, aki hallgatta, egy azé, aki megszívlelte.” Olvasnék még örmény mesét szívesen.

Érdekes volt ezeket a különleges meséket olvasni. Ismerős némesei szereplőkkel és fordulatokkal találkoztam idegen köntösben. Csavaros eszű szegényekkel, királyokkal és királyfiakkal, szebbnél szebb leányokkal ismerkedtünk meg (sőt, még egy szellentő feleséggel is). Furcsa volt olvasni az örmény Hamupipőke változatot, már csak azért is, mert a vörös tehén az én fejemben egy másik meséhez tartozik. :)
Igazán különlegesnek találtam a mesék záró fordulatát: „ Az égből lepottyant három alma: egy azé, aki mesélt, egy azé, aki hallgatta, egy azé, aki megszívlelte.”

Olvasás közben végig olyan érzésem volt, hogy ezeket a meséket én már olvastam valahol. Pedig nem, csak keverékei az arab, muszlim meséknek és az európai meséknek. Volt benne mese, ami az Aladdinra emlékeztetett, valami a magyar népmesékből ismert okos lány mesékre, vagy a hetet egy csapásra mesére, de volt az Ezeregyéjszaka kerettörténetére hasonlító mese is. Összességében jó mesék voltak, tetszettek, és nem volt hátrány, hogy kompaktabbak voltak, mint az arab mesék.

Érdekes mesék. Van bennük minden, ami kell – bölcs szegény ember, buta gazdag, szép királylány, minden sárkányt legyőző legkisebb fiú, még egy majdnem Hamupipőke is, mégsem tudtam megkedvelni őket.

annyi volt vele a bajom, hogy ezeknek a több száz éves meséknek a szövete már itt-ott lyukacsos, nem mindig úgy gördül, ahogy azt megkívánná a történet, vagy a végén kurtán-furán elszakad a fonal. de ez, azt hiszem, elkerülhetetlen. cserébe sok a kedves, ismerős fordulat, részben a magyar népmesékből, részben az ezeregy éjszakából. furfangos, vicces mesék ezek, de több helyen kegyetlenek is, ezért ha bárki esti mesét olvasna belőle a gyerkőcöknek, fussa át a sorokat előtte.

Nekem tetszettek, nem a megszokott sémákat követik. Legjobban a A földműves fia c. mese tetszett, amely megmutatta az örmények csavaros észjárását és a vége igazi csattanó.
Érdekes volt számomra a mesék záróformulája: „ Az égből lepottyant három alma: egy azé, aki mesélt, egy azé, aki hallgatta, egy azé, aki megszívlelte.” Úgy látszik egy jószívű, adakozó nép az örmény, hiszen a mese szellemi ajándékán kívül még a nagy értéknek számító almával is szeretné megajándékozni hallgatóit.:-)
Külön dicséret jár a tündöklő kék színben domináló illusztrációkért Loránt Lillának.