Hegyi Imre (szerk.)

A ​szamárfülű kán 1 csillagozás

Tuvai népmesék
Hegyi Imre (szerk.): A szamárfülű kán Hegyi Imre (szerk.): A szamárfülű kán

A Jenyiszej forrásvidékén él a tuvai nép, nagy sztyeppéken, erdőborította hegyek között. Évszázadokon át vadászattal, halászattal, állattenyésztéssel foglalkozott és a kánok igáját nyögte.
Ezt az életformát, ezt a társadalmi helyzetet tükrözik meséi is. A nép szabadságvágyát jelképezi a bátor pásztorlegény, aki felpattan táltos paripájára, csellel, ravaszsággal elpusztítja a gonosz kánt, és minden jószágát szétosztja a nép között.

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Népek meséi

>!
Európa, Budapest, 1959
162 oldal · keménytáblás

Most olvassa 1

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 20

Kölcsönkérné 1


Népszerű idézetek

>!
Hajós_Eszter I

A NYÍRFA LEÁNYKA

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer négy testvér. A legidősebb kiment egyszer a tajgába fáért. Messze behatolt a sűrűbe, egyszerre csak látja, hogy egy hatalmas nyírfa áll előtte. Nekilendült, s egyetlen fejszecsapással kidöntötte. Fel akarta hasogatni tűzifának, de nagyon megtetszett neki a gyertyaegyenes törzs makulátlan hófehér kérge. Gondolt egyet, s faragott belőle egy szép nagy babát. Mikor készen volt, s rajta legeltette a szemét, felsóhajtott: „Csak eleven leányka lenne!”

Szedett egy köteg szárazfát, földobta széles vállára s hazaindult. Vitte magával a babát is.
Otthon a második fiú, meglátva a babát, fölöltöztette a saját ünneplő ruhájába. A harmadik fiú ételt rakott melléje, s ajkait megkente friss, párolgó tejjel.

Így ült a jurta mellett a bábuszépség – szinte eleven leányka. Este hazajött a vadászatból a legkisebb testvér, Bicse-ool, s igen megtetszett neki a leányka. Nézte, nézegette, végül nem bírta tovább, s forró ajkát a lány ajkára tapasztotta. Erre a szépséges baba felnyitotta szemét, felkacagott ezüstcsengésű hangján, s átölelte szépen Bicse-oolt.

Látva ezt a testvérek, veszekedni kezdtek. Azt mondja a legidősebb:

– Én faragtam ki a nyírfából. Az enyém ő.

Azt mondja a második:

– Nem, az enyém. Én öltöztettem fel.

A harmadik azt mondja:

– Igen, de én etettem meg.

Egyedül Bicse-ool ült, hang nélkül a leány mellett, s mosolygott rá szerelmesen.

Sokáig patvarkodott így a három testvér. Végül a legidősebb azt ajánlotta:

– Döntse el hát a vitát maga a leányka. Mondja meg ő, ki tett érte a legtöbbet. Akit ő választ, legyen az a férje.

Egy pillanatnyi gondolkozás után megszólalt a leány:

– A legidősebb testvér kifaragott a nyírfából, tehát ő az apám. A második felruházott, ő tehát az anyám. A harmadik ennem adott, ő a testvérem. De a legkisebb testvér úgy simogatott s kedveskedett nekem, mint a vőlegény a menyasszonyának: ő kell, hogy az uram legyen.

Elámultak a testvérek a leány okos feleletén, s ebben megnyugodtak. Ettől kezdve boldogan élt Bicse-ool feleségével. Mondják, hogy azóta is élnek, s élvezik az életet.

114–115. oldal

>!
Zigó_Attila

– Már itt jártam közel az aalodnál, de itt ismét visszatartottak egy gyülekezésben.
– És ott miről tárgyaltatok?
– Azon vitatkoztunk, melyik több a földön: a nő vagy a férfi. S úgy találtuk, hogy több a nő, mint a férfi.
– Miért volnának az asszonyok többen? – ámult-bámult a kán.
– Azért, mert azok a férfiak, akiknek a feleségük parancsol, szintén az asszonyok közé számítanak. Azért van több nő, mint férfi.
– És ez áll a kánokra is?
– Áll bizony, kánom – felelte jámboran a bagoly, s alázatossága jeléül még meredt szemét is lehunyta.

A bölcs bagoly

>!
Zigó_Attila

Haj, de régen volt az a világ, mikor a róka orrcimpájából só potyogott, a mókusok füle hegyén tűz pislákolt! Pedig amit most elmondok, még akkor esett meg.

Ak Csalgaa, a lusta

>!
Zigó_Attila

Ki is kergette lányát az üvegtoronyból és megparancsolta, hogy jó messze az aalon kívül állítsanak fel a fiataloknak egy ócska kalibát. Hozomány helyett adott nekik egy vén, vak kecskét, amelynek már az orra is kezdett hidegedni.

Szaj Ertine Mergen


Hasonló könyvek címkék alapján

Tibeti mesék
Walter G. Picard: Gadzsa, az elefánt
Maróczy Magda: A távol-kelet varázsa
Baróti Lajos (szerk.): 1001 éjszaka legszebb tündérregéi
T. Aszódi Éva (szerk.): Kisgyermekek nagy mesekönyve
Világszép Vaszilisza
Vázsonyi Endre: Rémusz bácsi meséi
Benedek Elek: A vitéz szabólegény
Kovács Ágnes (szerk.): Icinke-picinke