Gyilkosság ​a templomlépcsőn 5 csillagozás

Hegyi Gyula: Gyilkosság a templomlépcsőn

Dr. Vízkeletit csak a főnök hallgathatja ki, nyugtázta magában Budai Sándor, vagy csak a főnök főnöke. Ráadásul az egész rendőrség engem fog utálni, amiért kihallgatásra küldöm őket egy kereszténydemokrata politikushoz azzal, hogy nem mérgezte-e meg a templomba vitt üdítőitalokat. De el kellett ismernie, hogy a pap szinte jegyzőkönyvszerű pontossággal számolt be a kis agapéról, ahogy a mise utáni vendéglátást nevezte. A plébános még azt is hozzátette, hogy az egész alig tartott tíz percig, amikor a hívek elszállingóztak a templomból, a karnagy gyorsan kitessékelte a kórust a szabadba.
"Azt ígérték a katolikus tévétől, hogy felveszik a koncert elejét, a karvezető úr nem akarta megváratni a tévéseket – magyarázta –,
ha tényleg az agapén csempésztek valamit az italába vagy az ételébe, akkor a méreg gyorsan végzett a szegény teremtéssel.". Ezzel nyilván a mondandója fontosságát akarta hangsúlyozni. Teremtéssel, így mondta, mert már ő is értesült a nemi cseréről.

>!
Kossuth, Budapest, 2017
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630988858
>!
Kossuth, Budapest, 2017
216 oldal · ISBN: 9789630987981

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
Georginanéven P
Hegyi Gyula: Gyilkosság a templomlépcsőn

Ez számomra erősen felejthető regény. Elolvastam, mert elterveztem, de nem tudott megérinteni. Egyetlen pozitívuma a viszonylag jó jellemrajzokban rejlik. Az, hogy a 213-4 oldalból, a 185. oldalon is még csak arról beszélnek, hogy milyen jó lenne elkapni a gyilkost; ez nálam nem az olvasmányok netovábbja. Kidolgozatlannak érzem. Persze lehetséges, hogy bennem van a hiba és nem tudott eltalálni a regény mélysége. Kár érte.

>!
Krumplicsku
Hegyi Gyula: Gyilkosság a templomlépcsőn

Nekem kellemes meglepetést okozott a könyv, amit inkább kíváncsiságból vettem meg, mert -bár persze van benne mostanában mozgás- sokszor okoznak csalódást a magyar krimik. Itt ugye az író személye is érdekes, bár (vélemény)cikkeit olvastam egy párszor korábban, egy könyv azért más tészta.
Nyilván van, akinek a történet nem fog tetszeni, mert inkább kellemes, bájos, mint thrillerbe hajlóan izgalmas (ez a kellemest, bájost, később még megmagyarázom, mert persze nem így, egy az egyben értem). Engem kimondottan emlékeztetett (na tessék, bármennyire is utálom et a hasonlítgatást) az Agatha Christie regényekre, ahol a bűntények egyszerre rendkívüli dolgok, és nagyon hétköznapiak, banálisak a körítésben (elkövetők, indítékok).
Én a magam részéről élveztem az atmoszférát, ami pont annyi izgalmat hozott, hogy kíváncsivá tette az embert, de nem stresszelte, borzasztotta el.
Pedig (és akkor hadd árnyaljam a kellemesnek és bájosnak mondott hangulatot) volt itt bőven mai magyar valóság az arcunkba, politikától* a korrupcióig, családon belüli és kívüli erőszak, de még abban a mértékben, amikor az embernek nem lesz depressziós a világ gonoszságától. (Jó, mondhatni, kicsit bulvárosan, bámészkodósan bemutatva a bűntényt és általában a világ kétségkívül jelenlévő gonoszságát… de néha ilyen is kell, hogy az eber ne legyen öngyilkos minden olvasmánya után).
*persze a politikai nézőpont elég egyértelmű, ha a szerző előéletét nézem, de speciel nekem nem volt ezzel semmi bajom, mert amit leírt, azzal egyet tudok érteni, ha a pártjával (néhai pártjával?) nem is.
A magyar krimikben gyakran nyögvenyelős a magyar valóság, a napi élet ábrázolása, hiteltelenek a párbeszédek (a szereplők beszédmódja), idealizáltak a szereplők és a cselekedeteik, magasztos egy nyomozás, de nekem leggyakrabban valahogy mindig a kitalált nevek a legviccesebbek (mintha kínosan ügyelnének, hogy minél ritkábbak, életszerűtlenebbek legyenek, nehogy pont legyen olyan nevű valós ember). Nos, itt ezekkel egyáltalán nem volt bajom.
Persze nyilván idealizált a két Budairól festett kép, ahol még a bírósági cápa, az ügyvéd Budai is alapvetően tisztességes fazon, nem beszélve a másikról, a nyomozóról, akinél még a homoszexuális viszony is csak múló tévedés, szeszély (az első mondjuk kevésbé zavart, a múló szeszélyt igazán meg lehetett volna spórolni, ami inkább zavart, az Budai Sándor állandó „szép férfiként” való leírása, mint valami Fábián Janka regényben).
Igazából a megoldással nem voltam elégedett, bár nyilván a csehovi szabály alapján kisakkozható volt, mi körül zajlik az egész, mi a bűntény kiváltó oka, de valahogy mégis csalódást okozott, mert életszerűsége elmarad a könyv addigi részétől. (jó, mondjuk egy Agatha Christieben is van ilyen és végül is nem nagy cucc, ha az ember a regény 90%-t élvezi, és csak a végén elégedetlen egy kicsit :-D)
Még annyi kritikai megjegyzés, hogy különösen a könyv vége felé több elírás is van benne, amit sem a szerző, sem a korrektor nem vett észre. Nem sima elütés vagy nyomdahiba, erős a gyanúm, hogy maga a szerző írta el, mert pl. a mondat máshogy fejeződik be, mint ahogy indult, mint amikor az ember a mondat felénél megakad, és értelmében befejezi ugyan a mondatot, de egy másik kifejezés szerint, ahol mondjuk már nem magának, hanem magában lenne a rag. Tehát nem elütés, nem egy betű maradt le, hanem mintha két lehetséges kifejezésből a mondat első fele alapján az egyik következett volna, de a mondat aztán mégis úgy fejeződik be, mintha a másikat használta volna) Azért is gondolom ezt, mert ezt még megfejeli, hogy a nagy érzelmi csúcson, a megoldás ismertetésében kétszer is sikerül az első áldozatot nem a saját keresztnevével, hanem a bátyjáén nevezni (aztán minden visszaáll a rendesbe!) Ez engem inkább megmosolygtatott, mint bosszantott, bár kétségtelen tény, hogy ha én, az egyszeri olvasó észrevettem, akkor nem tudom, hogy mehetett ez át egy szerzőn és a kiadói folyamatokon.
Tőlem ezen apróságok ellenére is megkapja az ajánlott cimkét a könyv, sőt, azt is megkockáztatom, hogy még Budai Sándor következő nyomozásáról is szívesen olvasnék.

>!
Gyetvai_Éva
Hegyi Gyula: Gyilkosság a templomlépcsőn

Hm..politikusból lett író? Kíváncsi voltam, mit lehet ebből kihozni. Azt kell mondjam, egy ilyen esős, szomorú napon ideális olvasmány volt. Kellemesen csalódtam. Persze egy magyar krimi sosem lesz olyan mint egy skandináv :). Hogy miért? A választ maga a szerző is leírja a könyvben: Magyarországon nincsenek „komoly” gyilkosságok. Általában családon belüli gyilkosságok vagy ehhez hasonlók történnek. De igazi bonyolult bűntény nincs, egy-két kivételt leszámítva.
Ebben a regényben sem kell nagy vérfürdőre számítani, de egy kellemes, nyomozós délutánt simán megér. Nekem ez most tetszett, ha esetleg lesz folytatása, akkor rám számíthat. Aztán meglátjuk, mennyi van ebben az egészben. :)

>!
Könyveslány P
Hegyi Gyula: Gyilkosság a templomlépcsőn

„Kortárs, magyar krimi.”- szólt az ajánlása annak akitől a könyvet kaptam. Hát, nem mondom, voltak kétségeim rendesen… De be kell vallanom, rendkívül kellemesen csalódtam, nagyon jó olvasmánynak bizonyult Hegyi Gyula könyve. Gördülékeny történet; nem fekete-fehér szereplőkkel; reális ábrázolás, nem tagadva a nyomozás során beálló időbeli holt időszakokat, vagy akár az egyes esetek (és személyek) kezelésénél megvalósuló különbségtételeket. Életszagú :-). A fülszöveg szerint készül a folytatás, kíváncsian várom és drukkolok a mielőbbi megszületéséhez!


Népszerű idézetek

>!
TiszlaviczMarcsi IP

Nincs annyi öröm egy kapcsolatban, mint amennyire fáj a szégyen, a megaláztatás, amikor kidobják.

37. oldal

>!
Könyveslány P

Egy igazi férfi persze jól jött volna, de megtanulta, hogy a semmi férfi még mindig jobb az agresszív, ön- és közveszélyes férfinál.

>!
Könyveslány P

Büntetőjogászként és szabadelvű polgárként mélységesen felháborította a politikai erkölcs és a büntetőjog összemosása. Úgy érezte, a diktatúrák is mindig akkor kezdődnek, amikor a politikai ellenséget koholt büntetőperekkel elítélik, börtönbe zárják, kivégzik. Ha egy polgármester lop, sikkaszt, törvénytelen módon utal át pénzeket illetéktelenek számlájára, akkor az büntetőügy. De ha két, esetleg alkalmatlan embert vesz fel szabályos szerződéssel a hivatalába, akik után megfizeti az összes adót és járulékot, akkor nem követ el köztörvényes bűncselekményt. Ez csak politikai vétség, amelyet a sajtónak joga van leleplezni, az ellenérdekű pártoknak meglovagolni és kampánytémává tenni.

>!
Könyveslány P

Neki, mint a gyilkossági ügyek nyomozójának az volt az igazi hivatása, hogy a normális embereknek visszaadja a normális világot.


Hasonló könyvek címkék alapján

Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd
Stieg Larsson: A tetovált lány
Robert Galbraith: A selyemhernyó
C. J. Roberts: Seduced in the Dark – Megigézve a sötétben
Lakatos Levente: Szeress jobban!
Joe R. Lansdale: Veszett világ
Laurell K. Hamilton: Ragály
Kimberly McCreight: Amelia
Donna Tartt: A titkos történet