Az ​írnok és a fáraó 89% 160 csillagozás

Ehnaton uralkodásáról már több könyvet is olvastam, tehát erről a korszakról már nagyon újat nem tudnak mutatni. Hegedüs Géza számomra viszont eddig ismeretlen volt. Igazság szerint az elején kicsit nehezen haladtam, nekem a régi írók feladják a leckét. Mostanában kezdtem el több régebbi könyvet olvasni, így még szoknom kell az írásmódokat. De nem csak ez miatt akadoztam, a regény eleje elég hullámzó volt számomra. Viszont ahogy Aton, a napisten és Ehnaton megjelent, ott már letehetetlen volt a könyv. Ráadásként az író elérte azt is, hogy magam elé képzeljem az egész cselekményt, az ábrázolásmódja fantasztikus volt és így én magam is ott lehettem Egyiptomban Thotmózéval, a fáraóval és persze a Nofertitivel is. Nem mellesleg megjegyezném, hogy imádtam az illusztrációkat ^^

Régen is szerettem a könyvet és most is. Nagyon kedvelem a régi Egyiptomról szóló regényeket és ez a könyv zseniális. Ismertem a történetet már persze, de még mindig, így újraolvasva is nagyon jó volt. A szereplők is jók voltak, persze Thotmóze a kedvencem. Ekhnaton története mindig is a szívem csücske volt, hiszen Ő volt az első ember, aki az egyistenhit mellett állt ki és letette az alapjait a mai vallásnak is.

Az első olyan könyvem volt, ami Egyiptomban játszódott, rajongásomat is neki köszönhetem. Többször olvasott könyv, megsárgult lapokkal, időről, időre a kezembe veszem. Szeretem a hangulatát, a karaktereket, a világteremtését, amit olvasás közben mindig hitelesnek érzek. Tipikusan az az érzés fog el, amikor a múlt mesél nekünk, szobrokon, romokon, sírfeliratokon keresztül. Sok szerepe volt ennek a könyvnek abban is, hogy iskolás koromban megszerettem a történelmet. Az ókor száraz, unalmas anyagával nagyon nehezen boldogultam, aztán éppen emiatt a könyv miatt kezdtem másként látni és színesebb lett a múlt.

Még általános iskolában ajánlotta a történelem tanárom. Kellett valami érdekes könyv, ami kikapcsol. Megtaláltam. Imádtam a szereplőket, Nofertiti-t, Imhotep személyét, természetesen a fiatal fáraóról, Ehnatonról se feledkezzünk meg!. Tetszett a sztori. Érdekes volt e mozgalmas kalandregénybe ágyazva olvasni Egyiptom egy érdekes korszakáról, s közben megtudni, mily nagy kincs volt a vas.

Régóta vágytam erre a könyvre, s miután megszereztem, egyből beleolvastam. Szeretem ezt a korszakot, a fáraók világa mindig is valami misztikus és távoli marad a ma emberének . Titokzatossága vonzza az ókor kedvelőit , és minden apró információmorzsa kerekebbé teszi az elképzeléseinket, hogyan is éltek , harcoltak, hittek abban a korban. Nem volt tökéletes, de mégis olvasmányos . A mai elvárások szerint lehet kicsit "poros "a stílusa, de mégis jó volt betekinteni a szereplők mindennapjaiba , nehézségeikbe, gondjaikba. A fáraó, a papok, harcosok, írnokok, tisztviselők által belecsöppenünk egy történetbe , amit sokan ,sokféleképpen megírtak már, de szerintem ez is megállja a helyét az apró tökéletlenségek ellenére is. Gondolok itt az írnok tanulók elhivatottságára , a „mindenben jó vagyok” érzés naivságára. A főhős, az írnok szerepköre jól megalkotott ,s kiegészítették a társai, a fáraó igazságossága és tisztánlátása. Akit nem rémiszt meg egy régebben íródott történet a maga" retro bájával", annak csak ajánlani tudom.

Már évek óta itt volt a könyvespolcon, és egy kihívás miatt is ezt a könyvet választottam. Anyukám meglátta, hogy elkezdtem olvasni, mondta, hogy szerette ezt a könyvet. Ha anyukám nem vette volna le a papírborítót, akkor nem is láttam volna, hogy alatta hieroglifás a borító. Az ókor volt az egyik kedvenc történelmi korom. Az elején nehezen rázódtam bele újra a történelmi Egyiptom történetébe. Túl sok szereplő volt, néha nehéz volt követni, hogy ki kicsoda. Thot nevét mindig Thor-nak olvastam.

Régebbi kalandregény ami ma is megállja a helyét. Nofertiti-t, Imhotep, Ehnaton fáráók korában járunk. Rendkívül fordulatos kalandregény, ahol nem marad el a romantika, de alaposabban megyünk bele a vallás kérdésébe is. Néhol kicsit kérdéses volt számomra az ifjúsági címke, mert igazán alaposan és mélyen tárgyalt helyzeteket. Varázslatos világ ez milyen mélysegével és magaságával.

A regény erőssége a történeti és kultúrtörténeti bevezetés Ehnaton fáraó korába egy gyerekeknek vagy kamaszoknak szóló szinten, mindazonáltal maga a történet számomra elég lapos és túlságosan irreális volt, így nem igazán szórakoztatott. A karakterek is egysíkúak és kiszámíthatóak voltak – talán Atonemhát az egyetlen, ahol látunk valamiféle jellemfejlődést. Maga a kiadás, amit olvastam (Móra, 1983) egyébként külcsín tekintetében pofás: tetszett a borító és a könyvben elhelyezett rajzok, de a történet sajnos alatta maradt a várakozásaimnak.

off

Az a fajta ifjúsági regény ami után az ember tuti régész akar lenni és meg se állna a piramisokig.

Nagyon érdekes, fordulatos és mozgalmas könyv. Egyiptom történetének az Ehnaton fáraó által bevezetett reformját mutatja be. A regény sorai között szomorúan lehet felfedezni azt az emberi butaságot, korlátoltságot, ami a ma emberére ugyanolyan jellemző, mint amilyen valószínűleg az ókor emberét is jellemezte. Az olyan emberek, mint Ehnaton fáraó, gondolkodásukat, szemléletüket tekintve idegenek az átlagember számára. Nem csoda, hogy a halála után széthullott mindaz, amit megalkotott. Egyiptom történelme mindenesetre nagyon érdekes, szívesen visszautaznék az időben, ha lehetne, hogy kicsit körülnézzek ott. :)