Az ​írnok és a fáraó 89% 146 csillagozás

Ehnaton uralkodásáról már több könyvet is olvastam, tehát erről a korszakról már nagyon újat nem tudnak mutatni. Hegedüs Géza számomra viszont eddig ismeretlen volt. Igazság szerint az elején kicsit nehezen haladtam, nekem a régi írók feladják a leckét. Mostanában kezdtem el több régebbi könyvet olvasni, így még szoknom kell az írásmódokat. De nem csak ez miatt akadoztam, a regény eleje elég hullámzó volt számomra. Viszont ahogy Aton, a napisten és Ehnaton megjelent, ott már letehetetlen volt a könyv. Ráadásként az író elérte azt is, hogy magam elé képzeljem az egész cselekményt, az ábrázolásmódja fantasztikus volt és így én magam is ott lehettem Egyiptomban Thotmózéval, a fáraóval és persze a Nofertitivel is. Nem mellesleg megjegyezném, hogy imádtam az illusztrációkat ^^

Régen is szerettem a könyvet és most is. Nagyon kedvelem a régi Egyiptomról szóló regényeket és ez a könyv zseniális. Ismertem a történetet már persze, de még mindig, így újraolvasva is nagyon jó volt. A szereplők is jók voltak, persze Thotmóze a kedvencem. Ekhnaton története mindig is a szívem csücske volt, hiszen Ő volt az első ember, aki az egyistenhit mellett állt ki és letette az alapjait a mai vallásnak is.

Az első olyan könyvem volt, ami Egyiptomban játszódott, rajongásomat is neki köszönhetem. Többször olvasott könyv, megsárgult lapokkal, időről, időre a kezembe veszem. Szeretem a hangulatát, a karaktereket, a világteremtését, amit olvasás közben mindig hitelesnek érzek. Tipikusan az az érzés fog el, amikor a múlt mesél nekünk, szobrokon, romokon, sírfeliratokon keresztül. Sok szerepe volt ennek a könyvnek abban is, hogy iskolás koromban megszerettem a történelmet. Az ókor száraz, unalmas anyagával nagyon nehezen boldogultam, aztán éppen emiatt a könyv miatt kezdtem másként látni és színesebb lett a múlt.

Még általános iskolában ajánlotta a történelem tanárom. Kellett valami érdekes könyv, ami kikapcsol. Megtaláltam. Imádtam a szereplőket, Nofertiti-t, Imhotep személyét, természetesen a fiatal fáraóról, Ehnatonról se feledkezzünk meg!. Tetszett a sztori. Érdekes volt e mozgalmas kalandregénybe ágyazva olvasni Egyiptom egy érdekes korszakáról, s közben megtudni, mily nagy kincs volt a vas.

Már évek óta itt volt a könyvespolcon, és egy kihívás miatt is ezt a könyvet választottam. Anyukám meglátta, hogy elkezdtem olvasni, mondta, hogy szerette ezt a könyvet. Ha anyukám nem vette volna le a papírborítót, akkor nem is láttam volna, hogy alatta hieroglifás a borító. Az ókor volt az egyik kedvenc történelmi korom. Az elején nehezen rázódtam bele újra a történelmi Egyiptom történetébe. Túl sok szereplő volt, néha nehéz volt követni, hogy ki kicsoda. Thot nevét mindig Thor-nak olvastam.

A regény erőssége a történeti és kultúrtörténeti bevezetés Ehnaton fáraó korába egy gyerekeknek vagy kamaszoknak szóló szinten, mindazonáltal maga a történet számomra elég lapos és túlságosan irreális volt, így nem igazán szórakoztatott. A karakterek is egysíkúak és kiszámíthatóak voltak – talán Atonemhát az egyetlen, ahol látunk valamiféle jellemfejlődést. Maga a kiadás, amit olvastam (Móra, 1983) egyébként külcsín tekintetében pofás: tetszett a borító és a könyvben elhelyezett rajzok, de a történet sajnos alatta maradt a várakozásaimnak.

off

Az a fajta ifjúsági regény ami után az ember tuti régész akar lenni és meg se állna a piramisokig.

Egyik kedvenc történelmi témám az ókori Egyiptom, így nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet, amely be is lopta magát a kedvenceim közé.

Rám tört újabban megint az Egyiptom-mánia, amit még az is szított, hogy könyvpakolás közben kezembe akadtak Egyiptomról szóló, vele foglalkozó könyvek, köztük ez a gyerekkori kedvenc is.
Nagyon szerettem most is Hegedüs Géza stílusát, bár a regény az elején kicsit nehezen indul be – de nagyon szerettem az aprólékos leírásokat, karaktereket, történetszövést, meglehetősen valóságosnak éreztem, bár lehetséges, hogy egy egyiptológus egy-két helyen felvonta volna a szemöldökét:)
Az is hozzátett a könyvhöz, hogy Hegedüs egy rendkívül érdekes és izgalmas korszakot, Ehnaton trónra kerülésének, az egyistenhit, Aton kultuszának kezdeteit ábrázolja, felvonultatva sok érdekes személyiséget a fáraón kívül, mint Nefertiti, Horemheb, Ay és a többiek.
Gyerekként nagyon élveztem a fordulatos, érdekes történetet, felnőttként pedig a történet mögött lapuló ismereteket.

Könnyed kalandregény az ókori Egyiptomban.
A korszak hangulatát szépen ábrázolja, teljesen bele tudja élni magát az ember. A szereplők jók és az elősző részből megtudhatjuk, miért és hogyan alakította ki őket az író. Olvastatja magát a történet, együtt éljük át az izgalmakat a főszereplőnkkel.

Kicsit sajnálom, hogy nem kamaszkoromban olvastam, akkor nagyobb hatást tehetett volna rám. spoiler Az én példányomnak (Móra, 1965) talán a borítója sikerült túl komolyra, ezért nem is gondoltam volna, hogy ez az ifjúságnak szól. Viszont a papírborító alatt egy nagyon hangulatos hieroglifás kötéstábla volt, ami megalapozta a hangulatot.