Az ​írnok és a fáraó 134 csillagozás

Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hegedüs Géza regénye az ókori Egyiptom világába vezeti el az olvasót. Főhőse Ehnaton, a nagy reformer fáraó, aki az egyistenhit bevezetésével forradalmi jelentőségű társadalmi változások lehetőségét teremti meg. Másik hőse a fáraó fiatal írnoka, az ő boldogulása az új tanok győzelméhez kötődik, mert szerelmét, egy gazdag pap lányát, csak úgy kaphatja meg ha a régi világ összeomlik, és romjain egy új, egészségesebb élet születik, Ez a regény egy antik kultúrtörténeti trilógia harmadik önálló darabja. Az első kötet, A milétoszi hajós, a görög, a második pedig, az Előszó a hőskölteményhez, a latin kultúráról ad képet. A most hetvenesztendős író e három, az egyiptomi, görög, latin ókorról írt regénye egységes keretbe foglalja kultúránk kezdeteit, és színes, érdekes képes fest egy hajdani világ embereiről.

Eredeti megjelenés éve: 1960

Tagok ajánlása: 12 éves kortól

>!
Holnap, Budapest, 2012
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633467923
>!
Holnap, Budapest, 2007
270 oldal · ISBN: 9789633467923
>!
Holnap, Budapest, 2002
270 oldal · ISBN: 9633465346

5 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Horemheb · Thotmóze


Kedvencelte 26

Várólistára tette 52

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

cicus61 P>!
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Régen is szerettem a könyvet és most is. Nagyon kedvelem a régi Egyiptomról szóló regényeket és ez a könyv zseniális. Ismertem a történetet már persze, de még mindig, így újraolvasva is nagyon jó volt. A szereplők is jók voltak, persze Thotmóze a kedvencem. Ekhnaton története mindig is a szívem csücske volt, hiszen Ő volt az első ember, aki az egyistenhit mellett állt ki és letette az alapjait a mai vallásnak is.

Levandra P>!
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Az első olyan könyvem volt, ami Egyiptomban játszódott, rajongásomat is neki köszönhetem. Többször olvasott könyv, megsárgult lapokkal, időről, időre a kezembe veszem. Szeretem a hangulatát, a karaktereket, a világteremtését, amit olvasás közben mindig hitelesnek érzek. Tipikusan az az érzés fog el, amikor a múlt mesél nekünk, szobrokon, romokon, sírfeliratokon keresztül. Sok szerepe volt ennek a könyvnek abban is, hogy iskolás koromban megszerettem a történelmet. Az ókor száraz, unalmas anyagával nagyon nehezen boldogultam, aztán éppen emiatt a könyv miatt kezdtem másként látni és színesebb lett a múlt.

2 hozzászólás
Barbiianyuja>!
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Még általános iskolában ajánlotta a történelem tanárom. Kellett valami érdekes könyv, ami kikapcsol. Megtaláltam. Imádtam a szereplőket, Nofertiti-t, Imhotep személyét, természetesen a fiatal fáraóról, Ehnatonról se feledkezzünk meg!. Tetszett a sztori. Érdekes volt e mozgalmas kalandregénybe ágyazva olvasni Egyiptom egy érdekes korszakáról, s közben megtudni, mily nagy kincs volt a vas.

Lobo P>!
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Az a fajta ifjúsági regény ami után az ember tuti régész akar lenni és meg se állna a piramisokig.

Bazil P>!
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Újonnan rám tört Egyiptom-mániámban sorra veszek pár fáraós könyvet. Erre is kíváncsi voltam, szép régi kiadásban, papír borítóval, a vászonkötésen hieroglifákkal, belül illusztrációkkal, amik akár a halotti kamrák falán is lehettek volna, annyira szépek és autentikusak. Legalábbis számomra. Egy vérbeli egyiptológus biztos felvonná a szemöldökét, mert nem úgy áll az írnok kezében az íróvessző, vagy nem megfelelő a kettős korona a fáraó fején. Mindegy, hangulatuk van.
Mint ahogy a regénynek is.
Persze ez egy mese, ahogy azt Móricka Hegedüs Géza elképzeli. Idealizált hősökkel teli, fekete-fehéren előadott, leegyszerűsített Ehnaton történet, annak is csak a jó része. (Mondjuk utána elmondja Ehnaton további sorsát is, már amennyit tudunk belőle.)
Az viszont kifejezetten tetszett, ahogy az elején megtudjuk, hogy miért is íródott ez a történet, bár visszafogott és mértéktartó módon Nofertiti csak nagyon keveset szerepel.
Érződik a könyvön, hogy az ókori Egyiptom a szerző kedvenc témája lehetett.

Sziszandria P>!
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Egyik kedvenc történelmi témám az ókori Egyiptom, így nagy érdeklődéssel olvastam a könyvet, amely be is lopta magát a kedvenceim közé.

hypedne>!
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Még régen vettük ezt a könyvet, amikor a magyartanárom azt mondta, kötelező lesz és amikor még minden kötelezőt megvettünk. Persze nem lett kötelező… Na mindegy, valamiért azóta sem sikerült elolvasnom, valamiért nem keltette fel az érdeklődésemet. Lehet, hogy azért, mert a kötelezők nagy részével nem ápolok túl jó kapcsolatot.
Nem túl lelkesen kezdtem el olvasni, de annál jobban meglepődtem, hogy tetszik! :D De tényleg, nagyon érdekes volt. Egyiptom sosem érdekelt annyira, mint Róma történelme, úgyhogy nem tudom, mennyire történelemhű, de nem zavar, ha nem az, attól én még élveztem. :) Izgalmas volt az egész vallási reform, ahogy terjesztették Aton hírét meg harcoltak érte és Thotmóze külön kis története is. :)

BBarb>!
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Könnyed kalandregény az ókori Egyiptomban.
A korszak hangulatát szépen ábrázolja, teljesen bele tudja élni magát az ember. A szereplők jók és az elősző részből megtudhatjuk, miért és hogyan alakította ki őket az író. Olvastatja magát a történet, együtt éljük át az izgalmakat a főszereplőnkkel.

Kicsit sajnálom, hogy nem kamaszkoromban olvastam, akkor nagyobb hatást tehetett volna rám. spoiler Az én példányomnak (Móra, 1965) talán a borítója sikerült túl komolyra, ezért nem is gondoltam volna, hogy ez az ifjúságnak szól. Viszont a papírborító alatt egy nagyon hangulatos hieroglifás kötéstábla volt, ami megalapozta a hangulatot.

Wish P>!
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Ezt a könyvet tizenévesen imádtam volna. Most is lekötött, de azért felnőtt fejjel már látja az ember, hogy hol pontatlan a történet, meg azért egy Szinuhe után már nagyon más elolvasni. Szóval nyomjátok a 10-12 éves gyerekek kezébe, hogy jó korban olvassák.

Popovicsp87 P>!
Hegedüs Géza: Az írnok és a fáraó

Hegedüs Géza regénye Ehnaton, vagyis IV. Amenhotep uralkodásának kezdetén játszódik.
Itt ismerkedhetünk meg főbb szereplőinkkel, akik írnokoknak tanulnak. A regény főleg Thotmóze és Atot cselekedeteit követi nyomon, akik Aton, a napisten híveivé válnak.
A cselekmény elénk tárja, hogyan is vélekedhettek a korabeli emberek a vallásreformról, illetve a régi papság ármánykodását az új hittel szemben.
Ehnaton következetesen a végsőkig próbálta elkerülni az összecsapást a két nézet között.
Mivel a történet nagyrészt fikció, így nem szabad történelmi pontosságot keresnünk benne. Ez egy ifjúsági regény, ahol a kor adott, de a szereplők többsége kitalált.
Hőseink szerelmesek is lesznek, ám ez a szál eléggé a háttérben fut, és egyes esetben plátói.
Igazából, akár hiánypótlónak is nevezhetjük. Nem sok olyan magyar művet ismerek, ami ebben a korban játszódik.
Mivel inkább ifjúsági regény, így néha az előadásmódja kicsit gyermeteg, mégis nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek, akit érdekel a kor és egy könnyed olvasmányra vágyik a fáraók birodalmában.

>!
Móra, Budapest, 1960
254 oldal · keménytáblás · Illusztrálta: Csillag Vera

Népszerű idézetek

Zsucsima>!

Aki ma akarja azt tenni, ami csak holnapután teendő, az ugyanolyan helytelenül cselekszik, mint aki elmulasztja azt, amit ma kell tennie.

A halottak lázadása

padmee>!

Dicsőséges ősöm, a mindig győzelmes Amózisz fáraó, aki elűzte az országból a hikszoszokat, a győzelem után isteni jogánál fogva elrendelte, hogy hikszoszok nem is voltak.

108. oldal

Ross>!

– Ha nincs vagyonod, ne vásárolj. De azért ne mondd, hogy nincs szükséged fegyverre. Mindenkinek szüksége van fegyverre, mert csak azt nem támadják meg, akiről tudják, hogy védekezni tud.
Thotmóze mosolygott:
– Te idegen vagy, másutt bizonyára így is van. De minket véd a törvény, a fáraó-jóisten törvénye.
Az idegen vállat vont, és ezt mondta:
– A törvény addig véd, amíg jó fegyverekkel védik a törvényt. No, vigyázzanak rád az isteneid!

Agatha_Emrys>!

De a gyász elpihen a szív mélyén. A halált nem feledteti, de elcsitítja az élet.

252. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász
Sziszandria P>!

– Hát mit hiszel te, uram?
– Én nem hiszek, fiam, csak félek. És még csak azt se tudom, hogy mitől félek. És a legjobban attól félek, hogy Aton és Amon ugyanaz, csak más néven nevezi a fáraó és a főpap. És akkor végképp semmi értelme sincs ugyanannak a nevében egymással marakodni, vagy ha arra kerül a sor, egymást gyilkolni. Nagyon szeretném túlélni mindazt, ami most következik… ámbár fogalmam sincs, hogy mi következik… Csak félek tőle…

173. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Horemheb · Thotmóze
Ross>!

– (…) Olyan idő jött el, hogy a hatalmasoknak sincs kedvük a hatalomhoz, mert az a hatalom sem az övék, hanem a papoké. És honnét vették a papok ezt a félelmetes erőt? Onnét, hogy isteneikre hivatkoznak: Ámonra, Oziriszre, Iziszre, Thotra, Anubiszra, Háthorra, Horra, Kebre, Imhotepre, Monthra, Nutra, Nunura, Sura, Szebekre, Széthre, Tefnutra, Hápira és mind a többiekre, hiszen csaknem annyi az isten, min a papok adószedője. De ki látta már őket? Ki látott állatfejű, embertestű lényt, aki hatalmasabb volna az embereknél? Vajon efféle lények éltetik az embert? Nem, nem ők, hanem a nap sugara. Ők növesztik a gabonát? Nem ők, hanem a nap sugara. Ők teszik széppé a világot? Nem ők, hanem a napfény. Saját szemünkkel láthatjuk, elménkkel tapasztalhatjuk, hogy minden áldás a nap korongja felől árad mihozzánk, de még soha senki se látta, ki az, aki mozgatja a napot, és árasztja belőle a napfényt. Nem is láthatta, mivel ő láthatatlan. Ott van valahol a napkorong mögött, vagy benne a napban, nincs teste, nincs arca, ő maga a világosság, az éltető meleg. A neve: Aton. A „Korong”. (…)

Kapcsolódó szócikkek: Ozirisz
Ross>!

Ő Nofrétetére gondolt, aki ott ült előtte eleven valóságában, és a szobrára, amely ott állt a palota egyik belső szobájában. Az egyik elérhetetlen, a másik az övé. Az elérhetetlen elmúlik; hanem a másik, az ő Nofrétetéje az eljövendő évezredeknek is hirdetni fogja, hogy volt egyszer egy gyönyörűséges királyné, akit Nofrétetének hívtak, és volt egy szobrász, aki múlhatatlanul magába itta annak a királynőnek a szépségét. ÉS aki majd talán évezredek múltán elragadtatva nézi a szobrot, Nofrétetével együtt a szobrászra is gondol, habár addigra annak a szobrásznak a nevét sem fogják tudni.

Sziszandria P>!

Az egész világnak kell megváltoznia ahhoz, hogy én a tiéd lehessek.

43. oldal

BacchanteBlues P>!

Igaz a napfény is, és igaz a sötétség is. De a napfény az élet, a sötétség pedig a halál. És aki sötétet akar, annak hazudnia kell a hatalmáért. A napfény pedig igazságot követel.

119. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Thotmóze
Ross>!

Egyszer mondott is valami olyasmit Ekhnaton Áj hercegnek Thotmóze jelenlétében, hogy a fegyvernek akkor van a legtöbb haszna, ha a kezünkben tartjuk, de nem fordítjuk senki ellen. Igen, Ekhnatonnak mindig igaza van, elméjét megvilágította Aton fénye.


Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter
Maja Lunde: Hónővér
Böszörményi Gyula: Nász és téboly
Csernovszki-Nagy Alexandra: Antónia eltűnt
Marilyn Miller – Ella Steel: Üldözöttek
Marquesate – Vashtan: Special Forces – Soldiers
J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban
B. E. Belle: Árvák
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
Marilyn Miller: A királynő